62.rész*Aggályok

Mielőtt a hálónkba vonultunk, még fiúnkra pillantottunk, ám ő édesdeden szundikált. Harry megsimogatta pufók arcát, majd kézen fogott és a saját hálónkba vezetett. Amint bezárult mögöttünk az ajtó, derekam köré fonta kezeit, és a nyakamba csókolt.

- Üres volt nélküled a hálónk – suttogta.

- Fogd vissza magad – fordultam meg a karjai között, és az ajkaira csókot leheltem. – Lezuhanyozom.

- Veled tarthatok? – cirógatta meg arcomat.

- Csak fürdés.

- Nehéz lesz ez a kis idő – morogta. – De nem bánom, hiszen egy kis csodával ajándékoztál meg – lassan megcsókolt, majd elszakadt tőlem és megölelt. – Menjünk zuhanyozni.

Bementünk a fürdőbe, és vetkőzni kezdtünk a zuhanyzáshoz. Hajamat kiengedve hagytam, mert a kórháznak irritáló szagát mindenképpen ki szerettem volna mosni. Amint a meleg víz megérintette a testemet, azonnal jobban éreztem magam. Harry mögöttem állt, és a vállaimat masszírozta, míg én a ránk zúduló vizet élveztem.

Pár perc után kinyúlt mellénk, megszerezte a narancsos illatú tusfürdőmet és elkezdett megmosdatni. Törődés és a szerelem is érezhető volt. Néhány csókkal halmozta el vállamat, majd a hajam került sorra.

Lopott, kisebb csókok, érintések voltak a zuhanyzásunk alatt, amely túlságosan is rövid ideig tartott. Utána is sietve szárítottam meg a hajam, és szedtem össze magam, s már csatlakoztam is Harryhez, aki már az ágyunkban feküdt. Csupán az éjjeli lámpa égett, így bemásztam mellé az ágyba.

- Mit gondolsz Gemmaékról? – kérdezte meg váratlanul.

- Azt, hogy ne legyél goromba – néztem fel rá. Államat mellkasán támasztottam meg. – Fogadd el, hogy a húgod felnőtt.

- Még csak most jöttek össze – szinte fájdalmasan nyögött fel.

- Mi is, és már babánk is van – mutattam rá.

- Nem igaz, ez is azt bizonyítja, hogy hosszú ideje együtt vagyunk.

- Mondjuk, hogy sikeresen majdnem az első együttlétünknél teherbe ejtettél, és magadhoz láncoltál – nevettem fel.

- Mintha annyira bánnád – markolt fenekembe. – De remélem, tudod, hogy sohasem szabadulsz tőlem.

- A fenébe – húztam el a számat. – Egyszer úgy is elalszol – kacsintottam rá, mire fenekembe csípett. – Ne rosszalkodj!

- Imádok rosszalkodni veled, de most térjünk vissza az eredeti témához – vigyorgott. – Nem tudod elterelni a figyelmem. Vagyis sikerülne, de jelenleg nem hiszem, hogy kellemes lenne, szóval hanyagoljuk.

- Harry.. – sóhajtottam fel.

- Oké, én nekem bűzlik ez az egész.

- Miért? Nem látod, hogy szeretik egymást? Ne akadályozd meg őket, mármint úgy sem tudnád nyilván… De tényleg, fogadd el, kérlek.

- Nehéz – sóhajtotta és hátamat kezdte el simogatni. – Még is csak a kishúgom, bébi.

- Akinek joga van a boldogsághoz.

- A boldogsághoz nem kell házasság – förmedt rám kissé.

- Akkor nekem se kell hozzád mennem?

- Megint magunkkal példálózol – mordult fel. – Mi mások vagyunk, nekünk már van egy gyerekünk.

- És, ha Gemma terhes lenne?

- Mit tudsz? – ült fel azonnal, és hangja számon kérően visszhangzott a szobában.

- Semmit nem tudok, de ne kiabálj, mindenki alszik már – korholtam finoman. – Viselkedj felnőtt módjára, és fogadd el a húgod boldogságát. Most pedig alszom, jó éjszakát – fordítottam hátat neki, és lehunytam szemhéjaim.

Morgolódott még egy kissé, majd leoltotta a lámpát, és hozzám bújt. Kezemet megkereste mellkasom előtt és megfogta. Csókkal hintette vállamat, és ő is elsuttogott egy jó éjszakát.

Szinte olyan volt, mintha csak akkor hunytam volna le szemeimet, amikor kisbabánk felsírt. Harry is a hátára fordult, és mondta, hogy majd ő áthozza. Feloltotta a saját oldalán az éjjeli lámpát és már el is tűnt a hálóból, majd pillanatokkal később egy éhes kisfiúval tért vissza.

Fáradt mosollyal az arcomon vettem át fiúnkat, majd Harry az ölelésébe vont. Mellkasához nyomódott hátam, miközben elkezdtem falánk fiúnkat megetetni.

- Annyira gyönyörű – motyogott a nyakamba Harry. – Lassan, bajnok – simogatta meg kicsi kezét, amely a mellemen pihent.

- Mohó, mint az apja – jegyeztem meg.

- Valamiben rám is kell hasonlítani – nyomott puszit vállamra.

Továbbá csendben figyeltük, ahogyan fiúnk jóllakik. Harry el is vette tőlem, a vállára fektette egy anyag pelenkára, én pedig a fürdőbe mentem. Mire visszamentem, már fel, s le járkált a fiúnkkal a kezei között.

- Visszaviszem – suttogta, ám mielőtt elhagyta a hálót, csókot nyomtam a pufók arcra.

Visszabújtam az ágyba, ám megvártam Harryt, aki vissza is tért hamar, és visszamászott mellém. Újra a karjaiba bújtam, mielőtt az álmaim elnyeltek volna.

*

Reggel ébredezve fordultam meg. Furcsálltam, hogy Harry karjai nem pihentek körülöttem, ám amint a mellettem fekvő férfira pillantottam, mindent meg is értettem. Elmosolyodtam, és szívem boldogsággal töltődött fel, amikor fiúnkat az édesapja felsőtestén pillantottam meg. Mind a kettőjük derékig volt betakarva, s édesen szuszogtak.

Közelebb csúsztam hozzájuk, és a takaró alatt mind a kettőjüket átöleltem. Nathaniel meg sem moccant, ám Harry lassan felnyitotta szemeit. Kinyújtotta kezét, és átölelve teljesen magához vont.

- Jó reggelt – hangja mélyebb, sokkal rekedtebb volt, mint máskor.

- Neked is – csókoltam meg mellkasát. – Mikor hoztad át?

- Nem rég – felelte. – Aludt még, de jobban szerettem volna, ha velünk van. Tudod fogalmam sem volt, hogy ilyen boldogsággal fog eltölteni, amikor megszületik. Már akkor nagyon vártam, és szerettem, amikor a pocakodban volt, de most. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit is érzek. És ez számomra teljesen új, és ismeretlen.

- Remek apa vagy, Harry – mondtam őszintén.

- Szeretnék minden időmet veletek tölteni – suttogta.

- Itt vagy, most is.

- Igen, de tudod, hogy az ünnepek után már kezdődik a tesztelés, hiszen a futamra tökéletesen fel kell készülnünk – sóhajtotta. – Nem akarok távol lenni tőletek.

- Itthon leszünk. Itt fogunk rád várni, még, ha nehéz is lesz a távollét.

- Nem szeretnék kimaradni semmilyen dologból. Végig szeretném nézni, ahogyan a gyermekünk felnő, amikor az első lépését teszi, vagy az első szavát mondja ki. Téged sem szeretnélek magadra hagyni.

- Tudom, de végig kell csinálnod, ez az álmod, édesem.

- Azaz álmom, hogy együtt neveljük a gyerekeinket. Azaz álmom, hogy mindennap együtt legyünk, hogy melletted ébredjek. Nem pedig egy hideg hotelszobában – szemeimbe nézett. – Gyertek velem, kérlek.

- Harry, Nathaniel nagyon pici, nem lakhatunk hotelekben, te is tudod. Azaz élet nem neki való.

- Lemondok mindent, nem érdekel, veletek maradok.

- Te is tudod, hogy ezt nem fogom hagyni. Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsák őket. Meg kell nyerned a sivatagi futamot.

- Nem tudok mással egy autóban ülni.

- Hülyeség – mondtam, ám mire ő reagálhatott volna, a fiúnk mocorogni kezdett a hasán. Felsírt, és pedig azonnal magamhoz is vettem. – Jó reggelt, angyalkám – nyomtam puszit arcára.

- Éhes – állapította meg Harry. – Szerencsés egy srác vagy – nevetve jegyezte meg, amikor fiam mohón kapott mellem után. – Irigyellek, kissrác.

- Harry – néztem rá.

- Mi van? Tényleg szerencsés. Három óránként ilyen csodában részesülni.

- Oké, fejezd be.

Harry el sem mozdult mellőlünk, amíg a fiúnk evett. Azután elkezdtünk készülődni. Míg én a fürdőben voltam, addig Harry foglalkozott Nathanielel, majd cseréltünk. Amikor mind a ketten elkészültünk elindultunk lefelé. Lentről már hangok szűrődtek fel, ezzel alátámasztva a sejtésemet, hogy Gem és Liam már ébren voltak.

- Jó reggelt – köszöntöttem a konyhában sürgő szerelmespárt.

- Megérkezett a csodán unokaöcsém – sietett hozzánk Gemma, és elvette kezemből Nathanielt.

- Kávét? – kérdezte Liam.

- Teát – mosolyogtam rá, és a pult mögé léptem én is, hogy elkészítsem a narancsos ízesítésű teámat.

- Édes, készítenél egy kávét? – kérdezte Harry.

- Persze – feleltem, és elkezdtem mind a két italt elkészíteni.

A csengő hangja töltötte be lakásunk hatalmas terét. Harry felállt a pulttól és elindult az ajtó felé. Senkit sem ismertünk, így fogalmam sem volt, hogy ki is érkezett. Aztán eszembe villant, hogy talán ismételten valami meglepetéssel szolgál Harry. Gondolataim másodpercek töredéke alatt szertefoszlottak, amikor az érkezők hangja csapta meg fülemet. Gemmára pillantottam, akinek a kezében fiam volt. Átadta, és sebes léptekkel indult a hatalmas bejárat felé, ahol az érkezők Harryvel beszéltek.