2015. december 28., hétfő

65.rész*Davina

Amikor a kórházból hazafelé tartottunk, Harry felhozta, hogy azt szeretné, ha a fiúnk, és a kislány egy szobába kerülnének. Persze, a véleményem érdekelte első sorban, hiszen még is csak a közös gyermekünkről volt szó. Én semmi akadályát nem láttam ennek, így lelkesen mentem bele, s fogadtam el az ötletét.
Így az utunk nem haza, hanem abba az üzletbe vezetett, ahol Nathenial bútorait is megvettük. Mivel az a szoba kicsi volt, és volt még felesleges szobánk, így a nagyobb berendezésén gondolkodtunk, ha már két gyermekről volt szó.
Az üzletben szerencsére hamar megtaláltuk a megfelelő dolgokat, amelyekre szükségünk lehetett. Miután a bútorok meglettek, jöttek a ruhák, és a kislányos dolgok, amelyek nélkülözhetetlenek. Harry kissé ízlésficamot mutatott a ruhák terén, így inkább én választottam, ő pedig lelkesen belement. Nem mintha olyan sok választása lett volna.
Mivel a babakocsi vásárlás elmaradt Nathanielnél, így egy iker babakocsit szereztünk be, amelybe egymás mellett foglaltak helyet a gyerekek. Mivel a bútorok és minden, túlságosan is soknak bizonyult, így az üzletházhoz szállíttatta, amely megkönnyítette a dolgunkat. Mire kihoztak mindent – a vásárlást követő második napon –, ki is lett festve a helyiség. A szállítók össze is szerelték a bútorokat, majd a megfelelő helyre Liam és Harry tette be.
- Na, hogy áll? – kérdezte Gemma.
Éppen egy próbafülkében álltam, ugyanis vásárolni és beszélgetni mentünk, míg a fiúk vigyáztad Davinára és Nathanielre.
- Fogalmam sincs. Túlságosan kihívó – sóhajtok fel, és kilépek Gem elé.
Már túl vagyunk a karácsonyon, és a szilveszter a nyakunkon van. Harry nem árulta el, hogy hova is megyünk, de a lelkemre kötötte, hogy valami kényelmes ruhát szerezzek be. Eleinte nagyon is elleneztem a dolgot, hiszen a gyerekek még picik, de Gemma és Liam minden kérdezés nélkül felajánlották, hogy vigyáznak rájuk. Az ő házuk nincs még kész, így a mai napig a vendégszobánkban laknak, velünk. Én ennek nagyon örülök, bár nem szeretem, hogy csak így elvállalják a piciket, hiszen mi vállaltunk felelősséget értük. Nekünk kellene otthon lennünk velük.
- Csodás vagy. Basszus, szeretnék én is így kinézni a pici után – bámulja végig a külsőmet.
- Ugyan Gemma, hol vagyok ahhoz a lányhoz képest, aki voltam – fordulok vissza a tükör felé.
- Gyönyörű vagy – mosolyog rám kedvesen a tükörben. – Már tudom, hogy miért őrül meg érted a bátyám.
- Hát szerintem már más után nézett – húzom el a számat. – Nem éreztem még testileg és lelkileg sem magam úgy, hogy teljesen az övé legyek.
- Oké, öltözz vissza, és elmegyünk enni, aztán ezt megbeszéljük, mert úgy látom, hogy óriási gondok vannak nálad.
Finoman visszalökdösött a próbafülkébe, ahol visszavettem a saját ruháimat, a csillogó, rövid overallt pedig visszaakasztottam a vállfára. Hajamat megigazítottam, a táskámat magamhoz vettem és úgy hagytam el a pici helyiséget.
- Megvesszük, ugye? Jézusom, még jó hogy! Harry eldobja az eszét, ha meglát ebben – ragadja meg a kezem, és már a kasszához is húz, ahol végül a pultra helyezem a csillogó anyagot és a táskámba nyúltam a bankkártyámért.
Elhagytuk az üzletet, és tovább haladtunk, az étkezdők felé, ahol is a kínainál leültünk. Mivel sokan voltak, Gemma mondta, hogy majd ő elmegy és hoz ebédet, én addig foglaljam a helyet.
Telefonomat elő vettem, és a twitter oldalamra felmentem. Mióta Harry a párom, és kiderült, hogy Melanie kislánya is az övé, és nálunk van, sokan ellenem lázadtak, hogy ők ketten menyire is csodás párt alkottak. Illetve, hogy nem volt helyem mellette a futamok alatt, mert semmihez nem értek. Ezek a megjegyzések fájtak, és csak Harry szavai voltak, amelyek ezen gyengítettek kissé.
Melanie és Anne azóta nem járt felénk, hogy Harry törvényesen is elintézte, és a nevére vette a picit. Még mindig tartok tőlük, főleg Annetől, mert tudom, hogy ő nem nyugszik, amíg újra nem látja egy párként Harryt és Melt.
- Merre jársz? – ült le velem szemben Gemma az ebédünkkel.
- Csak elgondolkoztam.
- Ha még mindig a ruhán jár az eszed, akkor biztosítalak arról, hogy Harry oda és vissza lesz tőlem.
- Hagyjuk a ruhát – mosolyogtam rá. – Mikor tervezed elmondani Harrynek, hogy nagybácsi lesz?
- Nem tudom – húzta el kissé a száját. – Attól tartok, hogy akkor megtörik ez a jó kapcsolata Liammel.
- De el kell mondanod neki Gemma. Tudod, hogyha ő jön rá, akkor hatalmas cirkusz lesz, és erre senkinek sincs szüksége.
- Igen tudom, de tartok tőle, tényleg.
- Ha gondolod, én szívesen felhozom a dolgot, és lenyugtatom. Mármint, rád hagyom az oroszlán részét, természetesen, hiszen a te jogod elmondani neked, hogy kisbabát vársz. De szívesen előkészítem a terepet.
- Tényleg? Hálás lennék, de tényleg finoman.. tudod, hogy milyen..
- Nem kell bemutatnod – nevettem fel.
Tovább beszélgettünk mindenféléről, majd vásároltunk még és hazafelé indultunk. Még az idegen utcákon nehézkesen közlekedtem az autóval, de szerencsére hamar hazajutottunk.
Mivel már kora este volt, így a ház teljes kivilágításban díszelgett. A szatyrokat magunkhoz vettük, és bementünk a nappaliba, ahol a két fiú, és a gyerekek voltak.
- Megérkezett anya, és a nagynéni – mondta lelkesen Harry a gyerekeknek.
Mosollyal az arcomon mentem a kis családom felé, és csókoltam arcon a kislányt, majd a fiamat.
- Apa nem is kap? – lekonyult ajkakkal nézett rám Harry.
- Nem – feleltem. – Volt már fürdetés?
- Igen – felelte Liam, aki Nathanielel szórakozott.
- Akkor vacsora és alvás – mondtam, és elvettem a fiamat Liamtől.
Elindultam az emeltre, Harry pedig utánam lépkedett. Azonnal a gyerekszobába mentem, ahol az egyik fotelbe le is ültem, és az utolsó dolgot kezdtem el elvégezni.

*

Fáradtam, Harry egyik bővebb pólójában és egy bugyiban hagytam el a fürdőszobánkat, és mentem az ágyunkhoz. Végig kísérte minden léptemet a zöld tekintet, míg mellé nem érkeztem a meleg ágyunkban. Végignyúltam, és az oldalához bújtam.
- Most már van puszi apának is? – morogta, és leoltotta az éjjeli lámpát.
- Neked mindig – suttogtam, és a számat az övéire nyomtam.
Lassan csókolt, minden pillanatát kiélvezte az érzéki kapcsolatnak. Nyelve az enyémét megérintette, de vissza is húzta, és kisebb puszikkal vált el tőlem. Megszokta, hogy mostanában a szexuális életünk nem éppen volt mozgalmas, és talán emiatt sem próbálkozott jobban, amelyet bántam, de tudtam, hogy beszélnem kell vele először, mivel Gemmának megígértem.
Harry mellkasára hajtottam a fejemet, és a csupasz hasát kezdtem el simogatni. Mély levegőt vettem, mielőtt is felhoztam volna a dolgot.
- Mennyire támogatod Liamet és Gemmát?
- Hogy érted? – a vállamat simogatta, a hangja pedig halk, nyugtató volt.
- Hát a húgod. Közel egy hét múlva férjhez megy.
- Örülök, hogy boldog – őszintén felelte. – De Liamet figyelmeztettem. Tudja, hogy mi vár rá, ha átbassza a húgomat.
- És, ha esetleg már máson is gondolkodtak?
- Miről beszélsz?
Hirtelen eltávolodott tőlem és felült. Követtem példáját, így vele szembe foglaltam helyet.
- Csak arról, hogy élvezd a testvéred boldogságát, és fogadd el, bármit is terveznek.
- Ugye nem arról beszélsz, hogy felcsinálta, azaz átkozott a kishúgom?
- Egy szóval sem mondtam ezt. Csak látom, hogy mennyire ingerült leszel, ha feljön a téma, és gondoltam rákérdezek, hogy miért is van ez.
- Nem akarok erről beszélni – sziszegte.
- Ez semmire sem megoldás.
- De igen! – állt fel, és a hajába túrt.
Hiába csak a Hold gyér fénye volt, amely fényt adott a helyiségnek, láttam, ahogyan az izmai megmozdultak, ahogyan előre haladt, és a hatalmas ablakunk előtt megállt. Kimásztam az ágyból és utána mentem. Dereka köré fontam a kezeimet, és ajkaimat a hátára nyomta. Éreztem, hogy kissé ellazult a karjaim között, és ez engem is megnyugvással töltött el.
- Sajnálom, nem akartam ezt, csak rossz látni, hogy mennyire is ellenzel mindent. Tudom, hogy óvod, és ezt szeretem is benned, de kérlek, ne ellenségeskedj velük.
- Nem ellenségeskedem – morogta.
- De igen – sóhajtottam fel, és elé álltam. Hátam az ablaknak ért, míg a mellkasom Harryével lépett kontaktusba. – Mi is milyen boldog család vagyunk. Van két csodás gyermekünk, akik mindennap örömet okoznak nekünk. Nekik is lehetnek az esküvő után, és gondolj bele, hogy micsoda gyerekzsúrokat tarthatnánk, közös családi hétvégéket.
- Ne beszélj ilyenekről, kérlek. Szeretnék hinni a húgom ártatlanságában.
- Ne legyél ostoba – nevettem fel.
- Bassza meg – homlokát az enyémének döntötte. – Utálom, hogy ennyire igyekszel mindig a jó, a helyes útra téríteni. Utálom, hogy ennyire kibaszottul tökéletes vagy. Utálom, hogy ilyen könnyedén befogadtad, és megszeretted Davianat. Utálom, hogy annyira szeretlek, hogy bármit elhiszek neked, hogy bármit megteszek érted, és bármit elfogadok. Szeretlek édesem, őrülten szeretlek.
- Ez teljesen értelmetlen volt – nevettem fel.
- Tudod, hogy mennyire is értelmetlen tudok lenni – nevetett ő is, aztán az ajkaimat bekebelezte.
Forrón, vággyal telve csókolt. Próbálta visszafogni magát, de a vágy úgy lobbant fel bennem iránta, mint még talán soha. Szorítottam, és hevesen csókoltam, mire felkapott, és az ágyhoz vitt, amelynek könnyedén döntött végig.
Érintések, lázas csókok és finom csípőmozdulatok kerítettek a hatalmuk alá az éjszakában Harryvel összesimulva. 

csoport: Alexa S. blogs


3 megjegyzés:

  1. Első! Imádom, az írásaidat!! Több blogodat is olvastam/olvasom és lenyűgözőek! Ez a történet az egyik kedvencem! 3 nap alatt elolvastam az egészet! Szó szerint éjjel-nappal ezt olvastam. Nagyon tetszik!! Gyorsan kövit! :)

    VálaszTörlés
  2. Nice one ! i like it,Thanks for sharing..

    If you are interested to learn more, you can go to our website:www.swtorfast.com

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo rész lett ☺ remélem minnél hamarabb hozod a kövit ��

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3