2014. november 30., vasárnap

4.rész*Első futam

Eljött az első versenyhétvége, amelyet mindenki már feszülten várt. David többször is kijött a pályára, hogy felügyeljen bennünket, bár egyértelmű volt, hogy csak engem akart szem előtt tartani. A kis új szerzeményét nagyon is féltette mindenkitől, főleg tőlem. Többször is kaptam fejmosást az illemem miatt. Ugyanis véleménye szerint, nem éppen a megfelelő szavakkal kommunikálok. Mit sem érdekelve engem, folytattam hasonló szinten a beszélgetésünket - már, ha ezt a mi esetünkben, annak lehet nevezni. 
Nem titkoltam, mindenki előtt nyíltan kifejtettem véleményemet afelől, hogy mennyire is ellenzem őt a csapatban. Valójában, biztos vagyok abban, hogyha egy szórakozóhelyen pillantottam volna meg, hasonló sors várt volna ő rá is, mint a többi kislányra, akik valamelyik hotelszobában alattam, vagy éppen fölöttem kötöttek ki. Sohasem vetettem meg a csinos lányokat, és akinek van szeme, az tisztán látja, hogy karcsú dereka, s domború idomai mennyire is csodásak, és akkor még a vékony, hosszú lábait, feszes combjairól szót sem ejtettem. Tökéletes lett volna egy menetre, és ez a cél meg is van elmémben. Tudom, hogy nehéz menet lesz, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy mire a szezonnak vége lesz, ő már a nevemet sikítva legalább egy orgazmusán túl lesz. 
Gondolataimból egy hang, túl kedves, s csilingelő hang zökkentett vissza a benzingőz, és a motorok hangos világába. Éppen a négy gumin - amelyek egymásra voltak pakolva -, ültem, és pillantottam ki a garázsunkból. Tekintetem azonnal megakadt rajta. Végigmértem azt a két apró, ruhadarabot, amely a testét takarta. Mosolya arcán díszelgett, ahogyan elhaladva a különböző csapatok előtt köszönt egy - egy embernek. Apja mellette sétált, s hasonlóan üdvözölt pár embert. Ez meg sem lepett, hiszen az örege régi motoros a szakmában már, így egyértelmű, hogy az ismertsége nagy, bár biztosan nem nagyobb az enyémnél. 
Magassarkújában könnyen lépkedett, majd végigszántottam tekintetemmel hosszú lábait, s fel - fel bukkanó hasát, amelyben egy aprócska kő csillant meg. Mellettünk lévő helyiség előtt megállt, s ennek okát is pontosan tudtam. Mark. A srác elő is bukkant, és szorosan megölelte a lányt, amit ő azonnal viszonzott is. Beszélgetésük csak a tiszteletkörök voltak. Martin is üdvözölte régi ismerősként a srácot, majd váltottak pár szót, és igyekeztek is tovább. 
- Sziasztok - zengte be az egész teret Nina hangja. 
Természetesen egyből mindenki viszonozta kedvességét, még így a kora reggeli órákban is. Én még mindig a szemeimet legeltettem rajta. Martin megköszörülte a torkát, mire ránéztem. 
- Jó reggelt, Harry - nyújtotta a kezét.
- Neked is - biccentettem. Kezét azonnal visszahúzta, amikor én a sajátomat megtartottam magamnak. 
- Harry - nézett rám Nina. - Te még nem öltöztél át? 
- Gondoltam, hogy megvárlak - húztam féloldalas mosolyra számat. 
- Mennyire nagylelkű vagy - mosolygott rám erőltetetten. 
- Várjunk csak - szólt közbe Martin. - Egy öltözőtök van.
- Ugyan már, ennyire csak nem lehetsz veterán, hogy még ezt sem tudod - szálltam le a gumikról, s veregettem vállba. - Régen, és most is egy öltöző áll rendelkezésre a pilótáknak. Azért mert a lányodat beprotezsáltad ide, attól még, nem fogják kibővíteni miattunk az öltözőrészleget minden pályán. 
- Oké, felfogta apa - ragadta meg felkarom Nina, s maga felé rántott.
- Jól van na, ennyire nem kell türelmetlenkedni, édes - emeltem fel védekezően kezeimet. 
- Kicsim, biztos vagy ebben? - nézett rá apja aggódva.
- Bemegyünk, átöltözök, és itt is vagyok - bólintott rá a lány. 
- Azért ennyire nem kell elkapkodni a dolgokat - szólaltam meg. 
Megforgatta szemeit, s hátat fordítva indult át a szerelők között, egyenesen az öltözőnk irányába. Biccentettem a mogorva apa felé, akinek gyilkos tekintetét hátamon éreztem, ahogyan követtem a lányát.
Egyáltalán nem rá vártam, de megfelelő alkalomnak véltem, hogy átöltözzem én is. Amúgy sem takarta sok ruha a testét, akkor meg nem mindegy? Mindenki előtt így vonult el, én nekem kicsit több jár, hiszen én viselem el az autómban. 
Magam mögött becsuktam az ajtót, és a saját ruháimhoz léptem. Minden zavartság nélkül szabadultam meg csizmámtól, nadrágomtól és a fehér pólómtól. Hátranéztem rá. Háttal állt ismételten, de meglepetés így is ért. Csupán egy alsónemű takart testét. Nagyot nyeltem, s figyeltem, ahogyan lehajolt, majd lábait belecsúsztatta a védő ruhadarabba. Amint eltakarta teljes testét a fehér anyaggal, újra lehajolt, ezzel fenekére még jobb rálátást biztosítva nekem, s az overallt vette fel. Szembefordult velem, amint rajta volt, bár nem cipzározta be, így alatta a fehér anyagot még láttam. Kérdően nézett rám.
- Mit láttál Styles? 
- Semmi érdekfeszítőt - feleltem egyszerűen, s szembe fordulva vele vettem magamra saját öltözékemet. - Tudod, ez nem a kifutó - pillantottam fel rá. - Komolyan magassarkú, és ilyen divatozás, egy olajos pályán? 
- Attól még, hogy versenyző vagyok, nő is - kötötte be cipőjét. - Szeretem a stílust, és bármilyen meglepő, imádok öltözködni - állt fel. - Egyébként nem hiszem, hogy rád tartozna mibe is jelenek meg.
- Rám is tartozik, elvonod a szerelők figyelmét, és ha valami meghibásodás lesz az autón menet közben, az a te hibád lesz.
- Ó, tehát féltékeny vagy - nevetett fel. - Ha nem lennél ekkora tetű, veled is jó fej lennék. Tudod, viselkedj úgy az emberekkel, ahogyan te is elvárod, hogy viselkedjenek veled.
- Oh, micsoda bölcs itt valaki - nevettem fel.
- Legalább belém szorult egy cseppnyi értelem, veled ellentétben - fonta oldalra haját, miközben szemeit szokásához híven megforgatta.
Éppen reagálni szerettem volna a kijelentésére, amikor is kopogtak. Kiszóltam, hogy éppen nagyon elfoglaltak vagyunk, ám abban a pillanatban nyílt is, s lépett be rajta David.
- Megtudhatom, hogy mi is az a nagy elfoglaltság? - nézett rám, egyáltalán nem kímélő tekintetével.
- Szokás szerint feleslegesen jártatja a száját - mondta Nina.
- Ugye nem csesztet?
- Én is itt vagyok - szólaltam fel minimális hangerővel.
- Tudjuk, de tudod, hidegen hagy - kacsintott rám a lány, mire bosszús pillantásomat kapta. - Túlélem - mosolygott David-re.
- Ne hagyjad, hogy kikészítsen.
- Nem fog, ne aggódj - húzta össze cipzárját a ruháján.
- Komolyan lélekszámba se vesztek?
- Úgy se veszed magadra, akkor nem mindegy? - nézett rám, félrebiccentett fejjel.
- Oké, elég - szólt közbe David. - Ma este lesz a nyitó est, ahol is együtt meg kell jelennetek. Közösen megy be mindenki, így nektek sincs kivétel. Nem érdekel, ha nem együtt érkeztek, és esetleg egy utcával lejjebb szálltok csak be egy autóba, de belépnetek az épületbe közösen kell.
- Ez most komoly? - néztem rá. - Már van kísérőm.
- Már megmondtam, hogyha nincs tisztességes barátnőd, akkor ne is álmodj arról, hogy azokat elrángatod magaddal. Sokkal jobb dolgom is van annál, mint, hogy te utánad tisztázzak mindent - nézett rám kemény tekintetével. - Eszem ágában sincs azt kérni, hogy játsszátok el a boldog szerelmes párt, csupán annyit, hogy együtt érkezzetek oda, mint remek munkatársak. Értve vagyok?
- Én még soha nem voltam ilyenen - szólalt meg Nina.
- Ó, az alsóbbrendű versenyeken nincs ilyen? Hát sok mindenből maradtál, ki eddig, édesem - dobtam át kezemet lazán a vállán.
- Rohadtul nem vagyok az édesed - dobta le hanyagul magáról a kezemet.
- Harry, fogd vissza magad - nézett rám David. - Ha nem tűnt volna fel, nem egy a cafkáid közül.
- Ezzel remélem tudod, hogy nem engem, hanem azokat, akik széttették a lábukat, sérted meg - villantottam meg fogsoromat.
- Kezelhetetlen vagy - ennyit tett hozzá D. - Nina - fordult a lány felé. - Csak csinosan öltözz fel, és mosolyogj, ennyi.
- Már itt is megmutatta, hogy mennyire is szeret öltözködni - nevettem fel. - Egy rögtönzött bemutatót tartott a szerelőknek.
- Fogd be - ütött mellkason.
- Harry, csak egy nap lenne, amikor nem lenne ekkora szád. Mindegy, bírjátok ki a szezont, legalább. Ennyit kérek tőletek. Most pedig, készüljetek, röpke húsz percetek van, hogy felálljatok a rajtrácsra.
- Első helyre nem lesz nehéz - jegyeztem meg.
- Csak tartsd meg a versenyen is - ezzel magunkra is hagyott.
- Remélem felkészültél - nézet Nina-ra.
- Kicsit visszavehetnél már az egoizmusodból - förmedt rám, s újra magamra hagyott, ahogyan pár nappal ezelőtt is.

****

Mind a ketten felvettük a megfelelő dolgainkat még, mielőtt is bemásztunk volna a már rajtrácson lévő autóba. Megfordult a fejemben, hogy ismételten kissé felhúzom az agyát az övvel, de inkább csak figyeltem, ahogyan mérgelődve húzza meg azt.
- Látom, még is kifog rajtad - nevettem fel.
- Pofa be - sziszegte.
- Ó, Ani, ne legyél ennyire vadóc, legalábbis ne most - kacsintottam rá, mire azonnal elfintorodott.
- Ani? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Az - fordultam előre, s tettem kormányra a kezem.
- A neven, Nina, és nem Ani - hangja kellően erős volt, ám amikor megkaptuk a jelet, mindenki beindította a motort, s azoknak az igen kellemes hangja elnyomta az akaratos, makacs beszédét. Oldalra pillantottam, hogy végül sikerült e bekötnie magát, majd visszafordultam, hogy a lámpának fényének változásával foglalkozzak. Hamar megkaptuk a sárga, majd a zöld jelzést. Azonnal a gázra léptem, míg kezemmel szorosan markoltam a kormányt, vagy éppen a váltót. Az első széles, ám igen meredek kanyarba könnyedén mentem be, kissé megcsúsztatva a járművet. Gondolataimban csak is a verseny járt, s az, hogy az a féreg Mark gyereket keményen lealázzam. Éreztem, tudatában voltam annak, hogy mennyire is gyorsan hajtok, ám amikor a visszapillantóra emeltem tekintetem, azonnal rájöttem, hogy a többiek lerázása könnyen ment, míg azé a faszfejé, nehezebben. Szorosan jött mögöttem, így sietve tettem nagyobb sebességbe az autót.
Egy élesebb kanyarnál túl nagy sebességgel mentem, de számomra még ez sem volt vészes, ellentétben a mellettem ülő lánynak, aki hangját kiengedve, fülsüketítően sikított fel. Pillanatnyi lehetőségem se volt rá, hogy ránézzek. Már nem sok volt vissza. Újra váltottam, s a gázra léptem. Agyam elborult, semmi sem érdekelt. Nagy sebességgel közelítettem meg célt, s hajtottam át rajta. Újabb köröket írtam le, szorosan a nyomomba Mark-al, és azzal a mocsok Rob-al, aki mellette foglalt helyet. Ani teljesen sokkolva volt mellettem, bár hangját már nem hallottam, csak néha - néha egy merészebb húzásomnál, amivel éppen leszorítottam őket a pályáról. Kemény káromkodások hagyták el a számat, ahogyan néha az övét is.
Ez a fél óra igazán hosszú volt, de tartottam magunkat az első helyen. Vége felé éreztem kezemben, s a gázpedált nyomó lábamba is, de mit sem törődve ezekkel indultam el az utolsó körre. Folyamatosan hátra pillantottam, míg a rádióban folyamatosan mondták, hogy észnél legyek. Felbőszülve kapcsoltam ki a rádiót, s mentem tovább.
Beérve a célba, önelégült mosollyal az arcomon lassítottam le. Oldalra pillantottam a lányra, aki feszülten ült. Levettem a bukóm, és a maszkom.
- Na milyen volt? - kérdeztem, s pillantottam ki a mellettem lévő autóra, ahonnan bosszúsan néztek rám.
- Esküszöm nem vagy normális - vette le magáról is a védőfelszereléseket.
- Ani, megmondtam, hogy kemény menet lesz - néztem rá féloldalas mosolyommal. - Üdv a NASCAR-ban.
- Barom vagy, komolyan.
- Nem modelleknek való hely.
- Modell? ez most bóknak veszem - felelte feszesen.
- Annak veszed aminek akarod - mondtam hanyagul.
Kihajtottam a boxutcába, egyenesen a garázsba. Kimásztam, s a szerelőkkel lepacsiztam, akik mind gratuláltak. Hallottam hátam mögül, ahogyan becsukódott keményen autóm ajtaja, mire felkaptam fejemet.
- Nem wc ajtó - sziszegtem.
Szemeit megforgatta, s kiment a garázsból. Apja azonnal gratulált neki, amit nem értettem, hiszen csak súlyként mellettem ült. Tovább magyaráztak nekem a szerelők, míg én őt figyeltem, ahogyan ismételten enyelgésbe kezdett azzal a féreggel.


Ps.: Szerintem átteszem hétfőről, vasárnapra a részek érkezését, bár inkább maradjunk annyiba, hogy amikor tudom hozom. Vagy vasárnap, vagy pedig hétfőn.
Köszönöm az 59 rendszeres olvasót, a 12 bloglovin követést, és az előző részekhez érkező megjegyzéseket is!
Elkészült a videó a bloghoz, amelyet köszönök még egyszer Dorinának.! Aki még nem látta, és érdekli, az ITT nézheti meg. 
Véleményeiteket várom, bár ezzel a résszel kapcsolatban nincsenek pozitív gondolataim. 


Csók. Alexa S. xx

2014. november 23., vasárnap

3.rész*Becsület

Hat órakor az ébresztőm kellemetlen hangjára ébredtem, amelyre már oly rég nem volt példa. Kezemmel kinyúltam, s kissé nyűgösen csaptam le, hogy végre elhallgasson idegesítő hangjával. Hátamra fordultam, majd végül erőt vettem magamon, s kikecmeregtem az ágyból, ahonnan egyenesen a fürdőszobába igyekeztem. Ahogyan elhagytam szobámat, tisztán hallottam a földszintről felszűrődő zajokat, amelyek arra utaltak, hogy édesapám már a konyhában tevékenykedik. 
Mivel elkésni nem akartam első napomon, s eszem ágában sem volt, még egy ütési pontot adni Harry-nek, így sietős léptekkel közelítettem meg a helyiséget, ahol is csak egy gyors zuhanyra futotta. Sminket feleslegesnek véltem feltenni, így csak fogaimat mostam meg, s igyekeztem is vissza a hálómba, ahol a már előre kikészített rövidnadrágba, és fehért trikóba bújtam. Lábaimra piros converse cipőmet húztam, végül felkaptam a már bepakolt táskám, s indultam is a földszintre. Szinte úgy estem be a konyhaajtón.
- Mennyire sietősek vagyunk - nézett rám apa.
- Jó reggelt - nyomtam puszit arcára.
- Neked is kincsem. Várod a mi napot? - tette le a reggelinket az asztalra. 
- Oh, persze, a tesztnapot igen - feleltem, miután beleharaptam pirítósomba. - Várom, hogy ismételten autóba ülhessek, de kevésbé epedezek a személy iránt, akivel össze leszek zárva. 
- Tudom kincsem, de erős vagy, le tud kezelni.
- Ó, attól nem félek - nevettem fel. - Velem nem fog úgy beszélni, mint azokkal a megbeszélésen - jelentettem ki. - Van becsületem, ha porba akar tiporni, számolnia kell azzal, hogy kemény ellenfelet kapott. 
- Csak okosan, rendben? A pályán, tiszta fejjel beszéljetek egymással - nézett rám komolyan. - Ha nem ülsz mellette, nem érdekel, ha kicsináljátok egymást, tudom, hogy meg tudod védeni magad Nina. Viszont, ha a pályán elkezdtek veszekedni, akkor abból semmi jó nem sülhet ki. 
- Apa, pályán kívül rendezünk le mindent, legalább is én így tervezem - nyugtattam meg. - Viszont, most mennem kell, ha nem akarok elkésni. 
- Elviszlek.
- Ne, kérlek - néztem vissza rá, amikor magamhoz vettem a táskám. - Nem szeretném, ha te is a célkeresztjébe kerülnél, és még többet cseszegetne. 
- Látni szeretnélek a pályán - tűrt fülem mögé egy tincset. - Olyan rég volt.
- Tudom apu, de légy szíves, maradj itthon. Versenyekre természetesen én is szeretném, ha jönnél. 
- Rendben van - ölelt magához. - De csak ügyesen, és ne kíméld - nyomott csókot homlokomra. 
- Nem kell féltened - nevettem fel, s léptem ki a bejárati ajtón. 
Kisiettem a garázshoz, s mellém lazán ledobtam táskám, miután becsatoltam magam, s már indultam is. Mivel kiskoromban rengeteget jártam a helyi pályán, illetve ott tanultam meg minden alapot, s trükköt, mielőtt még jogosítványt szereztem volna, így pontosan tudom, hogy merre is kell menni. 
Ahogyan elhagytam a városhatárt, s megláttam a táblát, s a már igen ismerős épületeket, szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy őrülten vártam, hogy végre a benzinnek kellemes illata járjon át, hogy hallhassam a motorok érdes hangját, s a kerekek csikorgását. Míg a második minden jó ellentéte, pontosabban egy személy. Harry Styles
Mikor apám elmondta, hogy milyen ajánlatot is kaptam, s részletezte, hogy ki lenne a sofőr, azonnal utána néztem, bár nagy vonalakban tudtam, hogy mit is képzeljek el, hiszen a csapból is ő folyt. Azonban számomra a botrányai értéktelenek voltak - természetesen azért jó volt tisztában lenni azokkal is -, viszont munkássága mindennél jobban foglalkoztatott. Pár percet rászántam az interneten található oldalaknak szenteltem a figyelmet, hogy minden érdemlegeset megtudhassak a társamról
Könnyedén fordultam be a hátsó bejárathoz, ahol is egy személyzetisnek, a tegnapi kártyámat felmutatva hamar be is jutottam. Leparkoltam, majd magamhoz vettem táskámat, s szálltam is ki. Napszemüvegem orromra csúsztattam, ahogyan igyekeztem a boxutcába, ami már szerelőkkel volt telve. Magamon éreztem a tekinteteket, de mit sem törődve velük lépkedtem, s tekintetemmel napszemüvegem mögül kerestem a megfelelő garázst. Amint kiszúrtam a göndör fürtöket, befordultam. A fehér testhez simuló anyag takarta felsőtestét, míg a tényleges overall lazán lógott derekán. Éppen nagyban magyarázott menedzserének, aki csak felemelte kezét: ezzel jelezve, hallgasson el. Közelebb léptem, s megköszörültem torkom, mire mind a ketten rám kapták tekintetüket. 
- Jó reggelt - varázsoltam bájos mosolyt arcomra.
- Szia Nina - ölelt meg Ellie kedvesen.
- Helló - vágta oda hanyagul Harold. - Végre, hogy megérkeztél. 
- Ne is figyelj rá, még van fél órád, hogy átöltözz - mondta egyből El. - Gyere, megmutatom a ruháid, meg, hogy mit merre találsz.
- Majd én megmutatom - szólt egyből közbe Harry.
- Biztos vagy benne? Nem kellene már az első percekben kiakasztanod szegény - nézett rá Ellie. 
- Rendben leszünk - mondtam, majd követtem a srácot.
- Tehát itt az autónk, mint az láthatod - simogatta meg, mintha valami érző lélek lenne. - Erre van a mosdó, itt pedig az öltözőnk. 
- Közös? - néztem rá.
- Bizony - tette mellkasa előtt keresztbe kezeit. - Mit vártál? Nőknek nincs helye itt.
- Ó, értem. Biztosan a pasik testét jobban szereted nézegetni - kacsintottam rá, s beljebb léptem, minden gond nélkül. 
Semmit sem mondott, csak lazán beljebb sétált, s a hűtőszekrényből vett magához egy palack vizet, ami után felült az asztalra. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak egy könnyed mozdulattal elcsavarta a kupakot, s meghúzta az italt. Visszafordultam, s táskámat letettem az overallom mellé.
- Komolyan ott fogsz ülni? - néztem rá újra, mire bólintott. - Komolyan egy paraszt vagy - nevettem fel erőltetetten, s vissza is vezettem figyelmem az öltözékemre. 
- Esetleg szégyenlős vagy? - kérdezte.
- Tudod, nincs mit szégyellnem. Mindig elégedettek velem - feleltem könnyedén, amit kibújtam trikómból. 
Háttal álltam neki, de tekintetének forróságát éreztem testem. Igenis megbecsülöm magam, de sohasem voltam szégyellős, így minden gond nélkül szabadultam meg ruhámtól. Tisztában voltam azzal, hogy esetleg könnyűvérűnek gondolhat, de akkor ott, az sem érdekelt. Ha ennyire udvariatlan, akkor maradjon és nézze végig a jelentet. Mivel háttal álltam neki, amúgy sem sok mindent láthatott. 
- Komolyan ennyire kiéhezett vagy, hogy a látványra már csöpögteted a nyálad? - pillantottam hátra vállam felett. Tekintete fenekemen időzött, amin éppen az overallt húztam fel. 
- Mi van? - kapott észbe. - Rohadtul magabiztos vagy, pedig biztosíthatlak róla, hogy nálad sokkal jobbak is az ágyamba végzik.
- Szegények tudják, hogy mennyire is egy féreg, akinek éppen szétteszik a lábukat? - fordultam szembe vele, immáron felöltözve. Leültem a székre, s a cipőmet kezdtem el felvenni, majd szorosan bekötni. 
- Tudják, amit tudniuk kell - felelte, majd még egy nagy kortyot fogyasztott a vízből. - Te viszont .. - szállt le a padról, s lépdelt felém, míg előttem nem magasodott. - Visszafoghatnád az a nagy szád, mielőtt más teszi meg helyetted.
Közelebb hajoltam hozzá, s lábujjhegyre állva fülébe suttogtam: - Szólj előtte, hogy bekészítsem a nagyítóm - léptem el mellette, és vettem kezeimbe a maszkom, és a sisakom. 
- Ne az eddigi partnereiddel hasonlíts össze.
- Bizonyíts, és utána beszélj - ezzel magára is hagytam. 
Kisétáltam emelt fejjel a szerelőkhöz, akik az autón néztek át mindent. Mosolyogtak rám, amikor köszöntem kedvesen nekik, s kisétáltam előre, a napsütésbe. Felmásztam a boxutcát, és a pályát elválasztó falra, s onnan néztem az utcában pakolászó embereket. 
- Szereted a veszélyt, igaz? - hallottam egy hangot oldalról, mire azonnal odakaptam fejem. 
- Mark - ugrottam le, s öleltem meg a régen látott srácot. 
- Mi van veled, törpilla? 
- Izgalommal teli első tesztnap - mosolyogtam rá. - És veled? Rég találkoztunk. 
- Hát ha jól emlékszem három éve. Bár be kell látnom, szinte ugyan olyan vagy, legalábbis, ami a magasságodat illeti. 
- Aki szeret, így szeret - vontam vállat. - Nem tudtam, hogy ide szerződtél.
- Ahogyan én sem rólad - felelte egyből. - Melyik csapatnál vagy? 
- Mark Burtun - hallatszott a kevésbé kedves hang. 
- Harry Styles - hasonló hangsúllyal ejtette ki a nevet Mark is. - Vele vagy? - pillantott vissza rám.
- Sajnos - feleltem, mire mosolya széles lett. 
- Ismeritek egymást? - kíváncsiskodott Harry. 
- Ugyan már, Harry, egy ilyen csinos lányt, ki ne ismerne? - veregette vállba. 
- Kérdeztem valamit - fordult felém.
- Tudomásom szerint nincs benne a szerződésemben, hogy kivel beszélhetek, illetve, hogy választ kell adnom neked - sziszegtem, majd visszafordultam Mark-hoz. - Ha most nem haragszol megyek, de még beszélünk - nyomtam puszit arcára, s elmentem közöttük.
Szóltak, hogy mindenki foglalja el az autóját, így hajamat oldalra tettem, felvettem a maszkom, s végül a sisakom. Átmentem a megfelelő oldalra, s beszálltam. Kis idő múlva Harry is csatlakozott hozzám. Az ő fején is már a bukó volt, de mielőtt magát becsatolta volna, felém fordult s az ölemnél kezdte matatni a négy pontos biztonsági övet.
- Kibaszottul ne nyúlkálj - emeltem le magamról kezét. 
- Velem nem beszélsz így, felfogtad? - nézett mélyen szemeimbe.
- Úgy beszélek veled, ahogyan te is velem - löktem vissza saját helyére. - Ha nem tudnád, akkor közlöm veled, hogy pilóta vagyok én is, és világbajnokságot nyertem már, ahogyan több kisebb versenyt is. Azért mert nőből vagyok, nem kell úgy beszélned velem, mint egy idióta tudatlannal. Most pedig indulj, mielőtt még kiszállok, és szarban hagynálak. 
- Még, hogy te hagynál szarban engem - nevetett fel. - Ha valami bajod lesz, magadra vess - ezzel kitolatott, és kihajtott az utcából. Negyed óra állt a rendelkezésünkre a pályán egyedül, így amint megkapta a zöld jelzést a gázra lépett. Ülésbe simultam teljesen, de félelem egy cseppnyi sem volt bennem. Figyeltem a pálya menetét, ahogyan a kanyarokba minden nehézség nélkül besiklottunk, míg az egyeneseken szinte átsuhantunk. Mosoly ült az arcomra azonnal, amikor az élet érzése ismételten megtalált. Szabadnak éreztem magam. Egyszerűen boldog voltam, hogy ismételten autóba lehetek, amely ilyen sebességet tehet meg. Hiányzott, hogy én vezethessek, de még is szárnya kelt boldogságom minden egyes egyenes szakaszban, ahol Harry tövig nyomta a gázpedált, majd hirtelen váltott, s élesen vette be a kanyart, ezzel az autó kerekeit csúszásra késztetve. 
Beértünk a célba, de a lábát egy másodpercre se vette le a pedálról, amely a sebességet igen gyorsan diktálta. Megismételtük a kört még kétszer, én pedig egyre jobban éreztem az élet boldog ízét. Ám mint, ahogyan minden remek pillanatnak, ennek is véget vetettek. Rádión szóltak, hogy végeztünk, s Harry álljon vissza a garázsba. Visszavette a sebességet, és behajtót a boxutcába, egyenesen a csapata garázsába. Amint leparkolt kiszálltam, s megszabadultam a bukótól és a maszkomtól. 
- Jól van, remek volt - jelen meg David. - Szia Nina - mosolygott rám, majd visszafordult a pilótához. - Máskor kicsit kímélhetnéd az autód kerekeit.
- Ugyan már, jó voltam, ti is láttátok az időeredményeket. Remekül fogadott szót nekem - nézett rám, mikor is válaszolt, s kacsintott. David is rám kapta tekintetét, majd vissza a srácra. 
- Igen, de nem szeretném, ha a versenyen erre a tempóra még jobban rátennél ezzel a stílussal. Martin-nak megígért, hogy vigyázol a lányára.
- Minek mondasz ilyen felelőtlen dolgokat? - vonta fel a szemöldökét.
- Komolyan, ha nem tudnám a korod, egy idióta kamasznak néznélek, aki mindenre tesz, még a saját életére is. Leszarom, hogy mennyivel mész, amikor senki más nem ül melletted.
- David, hagyjad - szólaltam meg, mire Harry szemeit forgatva indult meg az öltözőnk felé. 
- Komolyan kellene valaki neki, aki elbeszélget vele, és észhez téríti. 
- Mondanám, hogy megpróbálkozom vele, de mind a ketten tudjuk, hogy utál.
- Ugyan már - nevetett fel. - Egy lányt sem utál, főleg, ha csinos is az a személy.
- Köszönöm, David, de amíg ennyire barom én sem leszek vele kedvesebb. Van becsületem. A megalázott szerepben én nem játszom - bólintott, s az öltöző felé biccentett. 
Bementem, s amint kezemből lepakoltam a sisakot, már is a hűtő felé indultam, ahonnan magamhoz vettem egy hűtött italt. Szinte egy levegővételre tüntettem el több, mint a felét. Tekintetét végig magamon éreztem, de hidegen hagyott. Eszem ágában sem volt beszélgetést kezdeményezni.
- Nem emlékszem, hogy a védelmedet kértem volna - törte meg végül a csendet.
- Én pedig nem emlékszem, hogy köszönetet mondtál volna.
- Komolyan ennyire esztelen fruska vagy? - hagyta el száját e kérdés, mire felé néztem, s nagy lendülettel mentem elé.
- Még egy ilyen mondat, és a nyelveddel soha többet nem fogod tudni használni semmire, ami neked, és a kis cafkáidnak is örömet okozna - mondtam mélyen szemeibe nézve. 
- És még harcias is - húzta féloldalas mosolyra száját, mire szemeimet megforgattam, s hátat fordítottam neki. 
- Bekaphatod Styles - mondtam kellő hangerővel, s becsaptam magam után az öltözőnk ajtaját. 


Sziasztok Leányzók!

Megérkezett a legújabb rész amelyet pontosan most fejeztem be: Szombat 23:48 - londoni idő szerint. :D Muszáj volt megírnom, sőt szívem szerint, már írnám a következőt, de most már nem állok neki - elvileg. 
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Ehhez is várom az őszinte véleményeket! 
Új olvasóimat is köszönteném:)) most jelenleg 46 rendszeres olvasó van és 10 bloglovin követé. Imádlak Benneteket! 
Következő rész Hétfőn érkezik! 

Csók & Ölelés: Alexa S.

2014. november 19., szerda

2.rész*Kényszer

Felvont szemöldökkel, nevetve ültem a székemben, ahogyan végigmértem a megjelent személyt. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így a bemutatás oda se figyelve nevettem tovább. Bármennyire is igyekeztem visszafogni magam, nem tudtam. Tisztában voltam azzal, hogy mennyi mindent tett már le a szakmán belül az asztalra, még sem akartam hinni a szememnek, hogy Őt akarják mellém. Komolyan, kész röhej. 
Ellie szúrós tekintetével illetett, de mindhiába. Kezemet arcom elé tettem, hogy lecsillapítsam magam, amely kis idő elteltével sikerült is.
- Elnézést .. - szólalt fel El ismételten a védelmemre. - Csupán egy új viccet mesélt magának, amit még nem hallott.
- Megkérhetném, hogy vegye kissé komolyabban a helyzetet, Mr.Styles? - fordult felém a kopasz.
- Már elnézést, de én fogom azt az autót vezetni, nem pedig maga. Legtöbb jogom itt nekem van, hiszen én fogok vele az év nagy részében egy légtérben lenni - álltam fel. - Ne haragudj, Martin, de véleményem szerint, te már kinőttél ebből az életstílusból - fordultam a megjelent személy felé, aki csak tekintetét kapkodta.
- Harry, nem én leszek a társad, megnyugodhatsz - nézett rám. - Egyébként üdvözlök mindenkit. Martin Agdal vagyok, ha valaki nem ismerne.
- Oké, akkor végre elmondanák, hogy ki is az, aki a navigátorom lesz? - néztem céltudatosan a kopsz ember felé, aki egyre dühösebbnek tűnt. Bár ez kit is izgatott? Engem biztosan nem.
- Jó napot - hallottam meg egy csilingelő hangot, mire azonnal visszakaptam fejem az előző irányba, Martin felé. - Nina Agdal vagyok - mutatkozott be minden jelenlévőnek.
- Harry, bemutatom az új navigátorod, a lányom, Nina - nézett Martin komoly arccal.
- Rendben van - nevettem fel keserűen. - Ez tuti a kandi kamera - néztem El-re, aki hasonlóan dühös tekintettel meredt rám. - Ne szívassatok, hogy egy lányt kapok magam mellé. Egyáltalán van jogosítványa?
- Mivel Te fogsz vezetni, ez mellékes - sóhajtott fel Ellie. - De igen, hogy megkapd a választ a kérdésedre. Van jogosítványa, gyermekkora óta versenyzik, remek pilóta.
- Miért nem hallottam róla eddig?
- Elég legyen - kiáltotta el magát a csapattulajdonosa, David, amikor belépett a szoba ajtaján. - Mindenki foglaljon helyet, most! - adta parancsra, mire természetesen mindenki  szót fogadva le is ült, engem kivéve. - Harry, ne baszakodj velem.
- Választ akarok kapni a kérdéseimre - sziszegtem.
- Ülj le - rántott le El maga mellé.
- Nina, Martin - invitálta beljebb őket, s ültek le fennmaradt két székbe, míg David szemben velem foglalta el szokásos helyét. - Rendben, akkor tehát összefoglalom a helyzetet. Harry-nek navigátorra van szüksége. Felkerestük Matrin-t - akit remélem senkinek sem kell bemutatnom -, azzal a szándékkal, hogy Nina-val beszélhessünk. Mindenki megkapta az aktáját, amelyben minden feketén, s fehéren le van írva. Tehetséges lány, és én bízom abban, hogy az idei évet is remekül zárjuk.
- Beleszólhatok? - kérdeztem.
- Természetesen nem - felelte egyből David.
- Késő - mosolyogtam rá. - Először is, semmilyen aktát nem kaptam, úgyhogy ezzel még lógtok nekem. Másodszorra, komolyan egy lány lesz mellettem? Elhiszem, hogy remek - bár vannak kétségeim -, de ez a NASCAR könyörgöm. Lányokat a pályán csak akkor lehet látni, amikor az egyik versenyző ágyában akarnak kikötni.
- Tudjuk, hogy tapasztalatból beszélsz - mormogta El. - Nina lesz a társad, fogadd el.
- Tehát el van döntve - néztem El-re, majd David-re.
- Neked az a feladatod, hogy vezess, Nina-nak, pedig, hogy jól mondja neked az adatokat - mondta ridegen David.
- Elegem van, hogy mindig helyettem döntötök.
- Attól, még, hogy remekül vezethetsz, kirúghatlak - nézett rám az asztal túlvégéről.
- Holnap teszthétvége, egyértelműen nem teheted meg - nevettem fel hangosan. - Egyébként is, te magad is tudod, hogy rengetegen kapnának a lehetőségen, és ajánlanának magas összeget, hogy szerződjek oda.
- Kérdezhetek én is? - törte meg a közöttünk lévő feszélyezettséget a lány.
David egyértelműen bólintott, az eddig csendben ülő, s minket hallgató lánynak. Sóhajtva foglaltam el ismételten helyem, mire Ellie-re tekintettem, akinek arca már leginkább egy tüzet okádó sárkányra emlékeztetett. Lábával feszesen enyémbe rúgott, mire tátogva feltettem a kérdést: "Ez mire volt jó?"
- Harry, egyedül az a kifogásod, hogy lány vagyok? - rántott vissza a jelenbe nevem hangzásával.
- Mondhatjuk, de valójában fogalmam sincs, hogy milyen is vagy. Senki sem hallott még rólad - feleltem. - Még ha ezt legalább egy héttel ezelőtt találták volna ki, amikor tesztelhettelek volna, de így.
- Hát akkor menjünk ki valahova - rántott vállat könnyedén.
- Kezdő - nevettem fel. - David, ezt komolyan gondoltad? - néztem rá. - Azt sem tudja, hogy miről beszél, egy igazi zöldfülű.
- Tudod, elég illetlenség elítélni az embert, a kora, a neme, a bőrszíne, a hajszíne vagy bármi más miatt - közölte Nina.
- Valóban? - vontam fel szemöldököm, míg féloldalasan rámosolyogtam. - Szeretnéd, hogy kipróbáljalak.
- Féreg - sziszegte.
- Lehetne tisztelettel beszélni? Ő a lányom, Harry, kérlek.
- Sajnálom Martin, de ez itt a való élet, ahol is komoly pénzek forognak kockán. El is tévedhetünk, ha rosszul irányít.
- Harry, azért mert egy lány, egyáltalán nem úgy kell kezelned, ahogyan az éjszakai meneteidet - vágott közbe El.
- Veled is normális vagyok, tudod, hogy van bennem tisztelet - néztem rá. - Főleg a nőneműek iránt. Soha nem hazudtam nekik, mindig megmondom egyenesen, hogy szexre kellenek.
- Lehetne, hogy a magánéletedet ilyenkor a termen kívül hagyod? - avatkozott közbe Martin. - Nina-t normálisan fogod kezelni. Ha egy bunkó beszólást is kap, ha megalázód, véged van.
- Ez fenyegetés próbált lenni?
- Vedd annak - bólintott. - A holnapi nappal kapcsolatban. Reggel nyolckor mindketten a pályán legyetek - nézett Nina-ra, de utána azonnal rám tért, és tekintete megkeményedett. A szerelők már kora hajnalban kinn lesznek, és az utolsó simításokat végzik el. Szokás szerint, mindent ott lesz - mondta, majd Nina felé fordult. - Holnap csak teszthétvége lesz, navigálnod még ugye nem kell. Viszont, lesznek szünetek, amikor sivatagos helyre megyünk, hogy tudjatok gyakorolni a végső versenyre. Van kérdés? - nézett gyorsan végig mindenkin. - Remek, akkor holnap reggel - állt fel, s sétált ki a teremből.
Azonnal felálltam, s elhagytam én is a helységet. Nyomomba El-el, aki a nevemet mondogatta, de a liftig meg sem állva tettem egyik lábam másik elé. Beszálltam, majd ő is, s már be is csukódott az ajtó.
- Velem nem játszod ezt - állt elém, s nézett fel rám.
- El, nincs ehhez kedvem - dőltem a lift oldalának.
- Figyelj, hogy ki is lesz az a személy, én sem tudtam - kezdett bele. - Martin-al való beszélgetést közölték velem, de arra gondolni sem mertem, hogy esetleg a lányát akarják. Hallottam már róla, tehetséges, bízhatsz benne.
- Egy nőben sem bízom, te is tudod - néztem le rá, mire azonnal felvonta szemöldökét. - Oké, te más vagy - emeltem fel védekezően kezeim.
Hasonlóan tempós léptekkel száguldottam ki az épületből, hogy egy taxit leintsek. Amint sikerült, megvártam El-t, és már indultunk is.
- Komoly, inkább ordibálj, de mondd már el, hogy mi sértette meg ennyire a nagy Styles-t?
- Láttad a csajt, nem? - fordultam felé. - Kifutóra való, nem egy olajjal, és benzingőzzel teli versenypályára.
- Komolyan ezen akadtál ki? - nézett rám komolyan.
- Elegem van, hogy mások mondják meg mit csináljak. Kibaszottul belefáradtam abba, hogy őrült döntéseket hoznak. Egy nőnek nincs autóban a helye - néztem ki az ablakon. - Különben is Martin lánya. Köztudott, hogy mit tett régen, és miért lett csupán háttérember, versenyzőből. Nincs hangulatom ahhoz, hogy elbasszák az életem, sajnálom - ezzel lezártam a témát, amikor is szerencsére megérkeztünk a lakásom elé. Elköszöntem, s magam mögött hagytam.

Sziasztok. :)

Hát... végül nem hétfőn lett rész. Annyira imádlak bennetek. Sok megjegyzést kaptam, aminek nagyon örültem. Ezért is hoztam ilyen hamar az újabb részt. Ehhez is várom a véleményeket :)) 
Köszönöm szépen a 31 rendszeres olvasót, és a 8 bloglovin követést is!
Kicsit rövidebb lett az előzőnél, de remélem, hogy nem esztek meg érte :|  Xx


2014. november 17., hétfő

1.rész*Zöldfülű


Az utolsó napom amelyet nyugalomban, lustán tölthetem el, mielőtt megkezdődne a szezon. Legalább is ezzel a tudattal dőltem be éjszaka utoljára a saját ágyamba. Amint elkezdődik az őrült hajsza, már is mindennek vége szakad, s csak annak élek. Nem mintha, annyira ellenem lenne, hiszen ez az életem. Mióta eszemet tudom, azóta szerettem volna idáig jutni, s két éve sikerült, a saját, a családom és még a menedzserem örömére is. 
Másik oldalamra fordultam, s fejemet mélyebben fúrtam a párnába, hogy mielőbb visszaaludjak. Fogalmam sem volt, hogy pontosan mennyire is járhatott az idő, de, hogy őszinte legyek, teljesen hidegen is hagyott. Kipihenni szerettem volna magam, hogy holnaptól teljes erőbedobással léphessek a pályára, s véglegesen tesztelhessem le az autóm.
Az előző napokban folyamatos papírmunka, megbeszélés, autószerelés, ruha és bukósisak megtervezése, s legyártása. Mindenki hiheti, hogy ezek a feladatok a menedzserre, és a többi emberre tartoznak, de nem. Mindenhol jelen kellett lennem, és ez rengeteg időmbe került, amit persze egyáltalán nem sajnálok, csak én is emberből vagyok, akinek néhanapján egy szabadnap megjárna.
Bármennyire is reménykedtem abban, hogy végre nyugtom lehet, tévedtem. Lakásom ajtaján súlyos kopogás hallatszott, amelyet próbáltam megmagyarázni, hogy csak beképzelek, ám amikor már társult hozzá menedzserem hangja, nem tagadhattam meg tovább a valóságot. Párnába ordítottam, s oldalra fordulva nyögtem egyet, ahogyan megpillantottam a hét óra harminc percet telefonom.
- Harry, azonnal nyisd ki! - ordította.
Csodálkoztam, hogy a szomszédaim egyike nem zavarta el a kora reggeli ünneprontót. Lábaimat kibújtattam a takaró alól, s úgy ahogyan voltam, indultam is kifelé a szobából, hogy ajtót nyithassak a hívatlan vendégemnek. A tágas nappalin végigsétálva megcsapott a hatalmas üvegablakokon beáramló nap sugara. Szerettem a lakásom. Többen kérdezték, hogy miért nem vidékre költöztem, hiszen amikor hazajövök, akkor sohasem kell dolgoznom, így pihenhetnék emberibb környezetben is. Ám ezeknek az embereknek mindig azt felelem, hogy a penthouse a számomra legemberibb környezet, amit el tudok képzelni. Számomra elég, hiszen egyedül élek. Egy háló, egy fürdő, s egy hatalmas konyha, nappalival egybe építve, amelyet egy sziget választ el. Imádom. Több cikkben is megjelent, hogy túl finom az ízlésem, amelyet mind a lakásomra, mind pedig az általam kiválasztott lányokra is kivetítettek. Felreppent a hír homoszexualitásom felől, amikor pedig egy lánnyal láttak, a biszexualitásomról is híreket szőttek. Mindegyiken csak nevettem, hiszen mi mást is tehet ilyen helyzetben az ember? Egyszerűen csak szeretem a letisztult dolgokat, ahogyan a dekoratív lányokat is.
Nőnemű édesanyámon, s húgomon kívül soha nem tette be a lábát. És persze a menedzseremen kívül, aki folyamatosan a véremet szívja. Mindig hotelszobát béreltem, amiért persze oda volt mindegyik hölgyemény is. Senkit sem engedek a lakásomba, ez egy alap szabályom, s mindig be is tartom. Tipikus legénylakás, és ez így is fog maradni.
- Harold! - hangzott teljes nevem, mire csak szemeimet megforgatva közelebb léptem az ajtóhoz, s amint a zárat kioldottam, fel is tártam azt. - Végre, azt hittem már soha nem érsz ide.
- Neked is szép jó reggelt, Ellie - dünnyögtem, s a konyhámba vonultam.
- Mi a fészkes fenét keresel még pizsamába? - csapta be maga után az ajtót.
- Kibaszottul nem wc ajtó - szóltam rá.
Természetemből adódóan utasítom el az ilyen jellegű megnyilvánulásokat. Amikor pedig ez felém irányul, csak még jobban elpattan az agyamban valami. Egyszerűen véleményem szerint, becsüljük meg más tulajdonát, még ha annyi pénze is van, mint a szemét.
- Aki itt kiakadhat, az csak én vagyok - állt meg a pult másik oldalán.
- Tudomásom szerint te jöttél ide, és keltettél fel engem - mondtam, miközben az erős kávémat töltöttem ki. - Mi a fenét keresel itt?
- Jöttem kirángatni a seggedet a lakásodból, ugyanis ... - nézett órájára. - Húsz perce kellett volna kezdődnie a megbeszélésnek, ahol is te még nem vagy jelen.
- El, semmilyen megbeszélésről nem tudok.
- Hol voltál az éjszaka?
- Mi közöd hozzá? - kérdeztem egyből vissza.
- Mindenről tudnom kell - mondta nemes egyszerűséggel. - Szóval halljam, merre jártál az éjszaka folyamán, hogy üzenetrögzítőre kellett mondanom egy halaszthatatlan dolgot?
- Egy bárban voltam.
- Ed-el?
- Ehhez komolyan semmi közöd - mordultam rá. - A lényeg, hogy az üzenetet még nem volt időm lehallgatni. Szóval, milyen megbeszélésről maradtam le?
- Semmilyenről, ugyanis felöltözöl, és indulunk.
- Legalább beavatnál?
- A idei nyári bikinikollekcióhoz keresnek modelleket - tolt be a szobámba.
- Mi van? - fordultam felé elkerekedett szemekkel.
- Harry, komolyan ... - szorította meg ujjaival orrnyergét. - Autóversenyző vagy, a NASCAR keresett versenyzője. Mindenki milliókat adna azért, hogy az ő logója díszítse az autód - amit persze sohasem kímélsz meg -, szerinted milyen megbeszélésre kellene menned?
- Úgy tudtam, csak holnap kezdődik minden.
- Ezt késő délután tudatták velem a vezetőségtől.
- Igazán remek - dünnyögve kaptam az első kezembe akadó ruhát magamra. Kalapomat fejemre húztam, s zsebembe süllyesztettem minden fontos dolgot. - Indulhatunk - dobtam fel a slusszkulcsot, s kaptam el.
- Oh, nem, nem és nem - jött utánam El. - Taxival jöttem, azzal is megyünk.
- Tedd már le a jogsit, komolyan szánalom, hogy taxizgatsz mindig - értem utol a liftnél. - Legalább most mehetünk az én autómmal.
- Persze, hogy megint a sitten köss ki gyorshajtásért, és rendőr bántalmazásáért - dőlt a lift falának.
- Hé, nem tehetek róla, hogy mindenki lassabban ment.
- Talán mert az a normális sebesség a városban?!
- Akkor is, komolyan, kicsit haladhatna a társadalom. Arról pedig nem tehetek, hogy érzékeny volt a lelke a tisztnek.
- Hagyjuk, akkor is taxival megyünk. Még egyszer miattad sem fogok a rendőrségen délelőtt rohadni - felelte szitkozódva. - Taxival megyünk, és kész.
- Soha nem fogunk odaérni - léptem ki a liftből.
- De legalább élve maradunk - ezzel le is zárta a témát, s az út széléhez igyekezett, hogy leintsen egy sárga járművet.
Sóhajtva adtam meg magam a lánynak, s ültem be mellé a hátsó ülésre. Elhadarta a címet, majd hozzá is tette, hogy sietünk, így a sofőr már indított is.
- Mire jó, hogy gazdag vagyok, van autóm és mégsem vezethetem?
- Harry, fejezd be - sóhajtott fájdalmasan. - Komolyan, elgondolkoztál már azon, hogy esetleg a korodnak megfelelően kellene viselkednek?
- Valóban? - néztem rá. - Akkor te miért is viselkedsz, így Ed-el?
- Ez nem tartozik rád - nézett ki az ablakon.
- A legjobb haverom - horkantam fel. - El, attól, hogy elváltatok, még beszélhetnétek.
- Nincs miről - zárta le, én pedig hagytam neki.

****

- Viselkedj normális ember módjára - hadarta nekem El, amikor is befordultunk az utcába.
- Volt már részem pár megbeszélésen.
- Éppen ezért mondom - lökte ki az üveg ajtót, s már át is viharzott az előcsarnokon.
Lépteimet hosszabbra vettem, így sikerült a liftbe még becsúsznom mellé. Kifújta a levegőt, majd ismételten magyarázni kezdte nekem az etikettet.
- Komolyan, én autóversenyző vagyok, akik mindig bunkók - néztem le rá. - Szerinted minek is kellene jó fejnek lennem, amikor lényegében mind nekem dolgoznak?
- Azért, mert ők azok, akik tartják a hátukat a nagyfőnök előtt, amikor szarba kerülsz.
- Azt hittem, az te vagy.
Szemeit megforgatta, s elhagyta a liftet. Követtem, át a hosszú folyosón, amely tele volt tárgyaló termekkel. Több ember is megbámult minket, de hidegen hagyott, ahogyan eddig is minden alkalommal. Utolsó terem ajtaját kitárta, én pedig udvariasan megfogtam, s biccentettem. Beljebb lépett, s elfoglalta helyét, majd mellette én is.
- Elnézésüket kérjük a késért, családi vészhelyzet volt - mindig is jól hazudott, így könnyedén nézett vele az asztalt körülvevő emberek szemébe. - Kezdjük is.
- Szóval, mint az minden jelenlevő tudja, Harold mellé keresünk egy embert, aki segíti.
- Mi történt Rob-al? - szóltam közbe, lazán leszarva az etikett szabályait.
- Harry .. - sziszegte el, de csak leintettem.
- Rob felmondott a tegnapi nap folyamán. Jobb ajánlatot kapott - közölte velem egy számomra igen jelentéktelen személy. - Tehát Mr.Styles mellé keresünk egy navigátort. Mivel az idő szorított, így pár gyors telefont ejtettünk, hiszen holnap már teszthétvége kezdődik.
- Még is, hogy dönthetném el ennyi idő alatt, hogy mennyire képes is a maguk kiszemeltje? - álltam fel. - Bassza meg, miért nem ajánlottak neki többet. Tudjuk, itt mindenki tudja, hogy megtehetjük. Remek szezont mentünk, és az ideit is úgy terveztem, de a maguk balfaszsága miatt, cseszhetem. Idehoznak nekem egy zöldfülűt.
- Végighallgatnád őket? - fogta meg a kezem Ellie. - Kérlek, ülj vissza a seggedre, és fogd be.
Nehezen, de teljesítettem a kérést. Hanyagul levágtam magam a székembe, lábamat feldobtam másik lábamra, s figyeltem. Az éppen beszélő pasas egy hálamosolyt küldött El felé, mielőtt ismételten feleslegesen beszélni kezdett volna.
- Tehát, sikerült megtalálnunk a személyt, aki megfelelő. Biztosíthatom róla, hogy tehetséges személyről beszélünk.
- Hol van? Látni akarom? Nem engedek mindenkit az autóm közelébe, nem még bele - nevettem fel arrogánsan.
- Hívják be őket - adta ki a parancsot a kopasz, így egy férfi azonnal ki is ment.
Pár percet vártunk, amikor is újra nyílt az ajtó, én pedig hangosan felröhögtem, aminek köszönhetően a helységben jelenlévő összes személy tekintetét magamra is vonzottam.


Sziasztok! :)

Hát az új blogom legelső része ezennel megérkezett. Nem tudom miért, de ezzel kivételesen most meg vagyok elégedve, de lehet, ha holnap felkelek, már nem így lesz. Ismertek. :) 
Teljesen más stílusúnak képzeltem el ezt az irományom, mint amit megszoktatok tőlem, bár véleményem szerint, ezen a részen is már látszik, hogy nem a cuki Harry-t kapjátok. Ebben, ahogyan a The cure is the love blogomban is, idősebb karakter. 26 éves férfit alakít, a mi drága Hazzánk. 
Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, és ezt egy véleménnyel ki is nyilvánítjátok! Ha nem tetszik, természetesen azt is elfogadom véleményben, hiszen a negatív kritikából lehet építkezni. 
Részek szokás szerint heti egy rész, lehet több, de ugye ez mindig a kedvemtől függ. Ismételni tudom magam: Ismertek. 
CSERÉK: Aki szeretne, itt vagy akár más blogom is, chatbe annyi (ahol nincs ott megjegyzésbe), hogy kitettelek, s blog link, és teszlek is. Nem kell az időhúzás és a körítés. ;) 
Facebook csoport: LINK
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Csóközön & Ölelés Leányzók.: Alexa S.

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3