2016. február 7., vasárnap

70.rész*Boldog kezdet

Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Kapkodtam, és mindent túl aggódtam. Marie igyekezett nyugtatgatni, ahogyan Gemma is. A ruhám, a hajam, a manikűröm, minden tökéletes volt, még is úgy éreztem, hogy valami hiányzott. Fogalmam sem volt, hogy mi, de az érzés bennem lappangott.
Rengetegen hemzsegtek már a kertünkben, amely levendula és fehér színekkel volt feldíszítve. A szervezésben Gemma volt a segítségemre, hiszen Marieék csak az esküvő előtt pár nappal tudtak hozzánk utazni. Már a környéken is összeismerkedtem pár édesanyával, és családdal, ahogyan Harry is, bár inkább én voltam, aki a gyerekekkel járkált a játszóterekre, és minden felé. A gyermekeink, már nagyok. Olyan, mintha még csak tegnap tartottam volna a kezeim között őket csecsemőként. Már a négy évet is betöltötték, amit Harry egy nagy gyermekzsúr megrendezésével ünnepelt. Igen, Harry talán jobban élvezte az ugrálóvárat, és a hasonló gyermeki játékok nyújtotta örömöt, mint a vendégek, vagy éppen a szülinaposok.
Davina igazi nővérként viselkedik, bár mivel a korkülönbség igen csekély, így néha Nathaniel próbálja terelgetni a lányt, kisebb sikerrel. Davina nagyon hasonlít Harryre, bár az édesanyja vonásai is megtalálhatóak benne. Életvidám, egészséges kislány. Nagyon okos, és rengeteget tanul már most.
Nathaniel hasonló életvidámsággal rendelkezik. Ő is inkább Harryre hasonlít, bár az én lágyságom, és határozatlan természetem nagyon is megtalálható a személyiségében.
Természetesen mind a ketten már ültek édesapjuk versenyautójában. Harry megnyerte a NASCAR sivatagi futamát. Nagyon büszke voltam rá, főleg amiatt, hogy végül Ellie nyüstölésére elfogadott egy navigátort maga mellé. Sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekekre vigyáz majd Gemma és Liam, de én nem szerettem volna hosszú ideig magukra hagyni őket, így nem maradt más lehetősége.
Azóta Samuel pályafutását egyengeti. Autókat tesztelnek, és általában egy-egy futamára is kimegy. Mondhatni, hogy ő menedzseli a fiút, aki hatalmas tehetséggel van megáldva. Igaz, még a profik közé nem sikerült betornásznia magát, de így is nagyon jó helyen van, és Harry bizakodva jelentette ki, hogy még egy év, és igenis bekerül.
És, hogy én mit csinálok? A modellkedés mellett maradtam. A gyerekek már magánovódába járnak, így az időm nekem is szabad. Azóta a bizonyos ominózus óta, nincs bébiszitterünk, így Harryvel komoly egyeztetésen megyünk át, hogy mikor ki elfoglalt. Megbeszéltük, hogy amíg nem muszáj, nem szeretnénk egy idegent a gyermekeink mellé.
- Ide figyelj, Nina! - szólt rám Gem.
- Bocsánat - ráztam meg a fejemet, és az ablakról elvezettem a tekintetem. - Mit is mondtál?
- Azt, hogy ideje a fátylat is feltenni.
- Ó, persze - bólintottam, és hátat fordítottam Gemmának, aki a szőke tincseimre helyezte a könnyed anyagot. - Csodálatos vagy. Ha meglát Harry, biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete is.
- Semmi újat nem fog látni - nevettem fel.
- Lehetséges, de hivatalosan is az övé leszel - mosolygott rám Marie.
- Hát igen, soha nem gondoltam volna, hogy a bátyám valamikor is megnősül. De őszintén mondom, hogy örülök, amiért téged választott. Mind a ketten csodásak vagytok, és megérdemlitek egymást, ahogyan a csodás családotokat is.
- Gem, mindjárt elsírom magam, kérlek - öleltem meg.
- Nem sír senki ma! - szólt ránk Marie. - Indulnod kell, mindenki elfoglalta már a helyét.
- Izgulok.
- Harry vár az oltárnál, a többiekkel meg ne foglalkozz - kacsintott rám Gem, és Marieval már el is hagyták a szobát. 
Mélyen felsóhajtottam, és még egyszer a tükörben leellenőriztem magamat. Megfogtam az orhídeából készült virágcsokromat, és elindultam kifelé a hátsó kertajtó irányába, amely előtt a gyermekeim álltak már. Nathanielnél volt egy kis párnán az én gyűrűm, míg Davinanál Harry karikagyűrűje. Előttük állt Sophia és Andrew, Gemmáék fia, míg az ajtón belül Marie, aki intett a zongoristának, és a dallamok felcsendültek.
Bármennyire is fájt, de az édesapámmal évek óta nem tartottam a kapcsolatot, így az oltárhoz Liam kísért. Mosolyogva tartotta a kezét, én pedig belekaroltam. Drew és Sophia elindultak. Csodálattal néztem, ahogyan lépkedtek az asztalok között, majd lassan a mi gyermekeink is elindultak. Fogták egymás kezét, míg a másik kis kezükben a párnákat tartották. Már a látvány is megható volt, hát még amikor a tekintetem Harryével találkozott, amikor Liam oldalán kiléptem a násznép előtt. A kezeim remegtek, és ezt Liam is észrevehette, ugyanis a karján pihenő kezemre simította az övét megnyugtatásképpen. Rápillantottam hálásan, aztán újra előrepillantottam az anyakönyvezető irányába. A gyerekek Harry mellett ácsorogtak, és engem figyeltek. Mivel nem hívtunk meg sok vendéget, így hamar elérkezett a pillanat, amikor Harryvel a kezünk érintette egymást.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Elkezdődött a ceremónia. A csokromat Sophiának adtam, amikor is a gyűrűk felhúzására került a sor. Szinte fel sem fogtam a férfi szavait, a nevemet aláfirkantottam a megfelelő helyen, ahogyan Harry és a két tanúnk, Ed, és Marie is. A következő amely az emlékeimben megmaradt, azaz édes csókja volt, amely lágy, és egyszerre volt szenvedélyes is.
Harry felemelte a fiúnkat, míg én a lányunk kezét fogtam meg, és úgy indultunk el a gratulációk fogadása után az asztalunkhoz, amely nem kör alakú volt, mint a többieké. Harry és én ültünk középen, a két gyermekünk pedig mellettünk. Az estélyre felfogadott pincérek elkezdték feltálalni a vacsorát, amelyet Harryvel együtt választottunk ki. Két menüsor volt, amelyeket a meghívókkal együtt küldtünk ki, és a visszajelzések alapján lettek elkészítve az ételek.
- Mami - szólított meg Davina.
- Igen életem - néztem le a már süteményt majszoló lányomra.
- Én is egyszer ilyen hercegnő leszek, mint te? - kissé pöszén, teli szájjal kérdezte, melyet megmosolyogtam.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam - mormogta Harry.
- Harry - pillantottam rá.
- Mi van? - vigyorgott, és egy kisebb puszit csent tőlem.
Jó kedvűen folytatódott az este. A gyerekek játszottak a számukra kialakított játszótéren, bár a ruháik ezt nem igazán értékelték. Szinte minden férfi felkért egy táncra, ahogyan Harry a nőnemű személyeket táncoltatta meg.
- Most azt hiszem, hogy meg kell döbbentenem a feleségemet - jelentette ki Harry, és egy székre ültetett. Kíváncsian figyeltem, ahogyan a nagy szoknyám alá nyúlt, és igyekezett megkeresni a jobbomat. Minden szempár ránk szegeződött.
- Mit csinálsz? - nevettem fel, ahogyan minden erejével igyekezett felfedni a lábamat.
- Meglátod, bébi - motyogta, és puszikkal kezdte elhalmozni a lábamat.
- Fejezd be - szóltam rá, mert számomra ez már más irányt mutatott, ám amikor a fogai a csipkés harisnyakötőmbe mélyesztette, és elkezdte lefelé húzni, teljesen elvesztem. Tényleg őrült még mindig! Visszaigazgatta a szoknyámnak a rétegeit, az csipkés fehér-kék anyagdarabot pedig a csuklójára tekerte. A férfiak fütyültek és hangosan tapsoltak, én pedig pirultam, és a zavaromban azt sem tudtam, hogy mit csináljak.
- Szerintem itt az ideje, hogy most te döbbentsd meg a férjedet - lépett mellém Gemma.
- Biztos? Még korai, nem szeretném kikiabálni.
- Akkor a nászéjszakán - kacsintott rám, melyen én is elnevettem magam, de a következő pillanatban, már Liam és Ed lépett mellém. Kézen fogtak, aztán elkezdek előre vezetni, míg Harryt a húga foglalta le.
- Hé, mit csináltok? - kérdeztem a sárcokat, akik a tágas kocsiba segítettek be, amely Liam tulajdonában állt.
- Elraboljuk a menyasszonyt - vigyorgott rám Robert, Liam öccse.
- Hát mivel te félig magyar lány vagy, és ez magyar szokás, amennyire utána néztünk, így itt sem maradhat el - magyarázta Ed, Liam mellől, aki sietve hajtott el a házunk elől.
- Ez őrültség - hajoltam előre. - Mi az, hogy elraboltok? Ez..ez..
- Ne aggódj, valószínű Gem mindjárt elmondja Harrynek, aki a nyomodba ered - Rod igyekszik nyugtatni.
- Őrültek vagytok!
Visszadőltem, a fátylamat levettem, és figyeltem, ahogyan a már sötét Los Angeles belvárosába hajt be Liam. Olyan utcába fordult, amelyet én nem igen ismertem, és amint megpillantottam rá is jöttem, hogy miért. Szórakozóhelyek, és bárok tömkelege volt jelen.
- Én ki nem szállok itt - jelentettem ki határozottan.
- Ó, dehogyem - mondta Ed, és már ki is pattant, majd kitárta a mellettem lévő ajtót. - Gyere, jó buli lesz- Táncolsz pár számra, amíg Harry nem nem jelenik.
- Pontosan tudja, hogy hol is keressen?
- Nem, csak az utcát - vigyorgott Liam.
- Öreg vagyok én már az ilyenhez - nyögtem fel szinte már fájdalmasan, aminkor kiszálltam a járműből.
- Fejezd be, és indulj - fogta meg a kezemet Liam, és bevezetett a másik két fiúval a szórakozóhely falai közé.
Elég sokan, sőt, talán mindenki megnézett, így kissé zavarban is éreztem magam. A táncoló ittas tömeg vonzotta a tekintetemet. Már régen jártam szórakozóhelyen, talán emiatt is vártam izgatottan, hogy táncolhassak, s a vágy is amiatt fűtött, hogy tudtam, Harry nemsokára megérkezik, és együtt táncolunk majd a reményeim szerint.
- Tessék! - hirtelen a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt, én pedig a pultra csaptam.
- Ejha! - kiáltott fel Rob.
- Nem ihatok, sajnálom!
- Indulj táncolni - mondta Liam.
- Minek? Egyedül?
- Gemma írt, hogy Harry úton van - informált Liam.
- Nem adok neki tíz percet, és már itt lesz - vigyorgott Ed.
- Csesszétek meg - mosolyogtam rájuk bájosan, majd a lépcső felé indultam, le a tánctérre.
A ruhám terjedelemben igen nagynak bizonyult, de jó páran megmosolyogtak és helyet adtak, illetve le is álltak velem táncolni. Furcsa, még is kellemes érzés volt, újra egy ilyen helyen táncolni. Tisztelet tudóan táncoltak velem a fiúk, akik néha megpörgettek, még ha az a dal ritmusára nem is illett a lépéssorozat.
Mosolyogtam, és tényleg felszabadult voltam, elfelejtettem, hogy mennyi idős is vagyok, és hogy már édesanya, és feleség.
- Az én elszökött feleségem - ölelt át hátulról Harry, és a nyakamba csókolt.
Megremegtem az érintésének nyomán, és szembefordultam vele. Ajkaink egybeforrtak, ám a tánc nem állt meg. Csípőnk mozgott, az ajkunk pedig elszakadt egymástól, és a tekintetünk kapcsolódott egybe.
- Ha tudtam volna, hogy mit terveznek, le sem vettem volna rólad a szemem.
- Itt vagyok, és én sem tudtam a tervükről - vallottam be.
- Említettem ma már, hogy mennyire gyönyörű is vagy?
- Számtalanszor - vigyorodtam el.
- Hm, akkor máshogy is bókolnom kell - mormolta, és megragadta a kezemet.
Kérdés nélkül követtem, ki az épületből, egyenesen a kocsinkig. A mai este Gemmáék vigyáznak a gyerekek. A nászutat egy családi nyaralásra szerveztük meg, de Harry a nászéjszakából nem engedett. Nem mintha valami újat tudnék mutatni neki. Ezen nevetett, és csak annyit felelt erre, hogy ez az éjszaka akkor is nyugalomban csak a miénk lesz.
Nem utaztunk el, és túlságosan messze se mentünk, csak egy csodálatos hotelbe, a parton. Harry elkérte a mágneskártyát, aztán vezetett is a lifthez, ahol végig szorosan maga mellett tartott, míg a másik kezével, a már összepakolt kis bőröndöt húzta.
A szoba csodás volt, és elkápzártató. Harry letette a bőröndöt, aztán a zakójától, a cipőétől és a zoknijától is megszabadult. Elém állt, én pedig kibújtam a magas sarkú cipőmből. Ujjai ügyesen ragadták meg a hajamban lévő hajtűket, és lassan elérte, hogy a szőke tincseim a vállaimra omoljanak. Ezt követően mögém lépett, aztán a fűzőt kezdte el kibontani lassan, egészen addig, amíg a lábaim köré nem esett a nehéz ruha.
Végigsimított az oldalamon, majd engem fordított magával szembe, és csókolt meg hevesen. Ezúttal az én ujjaim kezdtek el ügyeskedni, és megszabadítani őt a ruháitól. Amint már csak egy bokszerben állt előttem, a combjaimnál fogva az ölébe kapott, és a hatalmas ágyon döntött végig. Hajába túrtam, ahogyan ő a melleimet kezdte el lázas csókjaival behinteni, míg a kezei mindenhol bebarangolták a testemet. Az apró bugyit lehúzta rólam, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta.
Lenyúltam, és a fenekébe markoltam a pamut alatt, és csak azután toltam le róla a már feleslegessé vált ruhadarabot. Megcirógatta az arcomat, miközben végig a szemeimbe nézett. Puszit nyomott a számra, a lábamat a csípője köré fonta, és lassan belém temetkezett.
Más volt, sokkal másabb. Az utóbbi időkben nem igazán volt időnk egymásra, talán ezért is volt annyira fenséges a kapcsolat. Lassan mozgott, szinte már kínzóan lassan, míg végig a számat csókolta, és a testemet simogatta. Hiányzott már nagyon. Öleltem szorosan, a haját túrtam, és a nevét sóhajtoztam. A fülembe suttogott csodás bókokat, én pedig pillanatok alatt szétestem alatta.
Mellém gördült, és rám pillantott: - Fürödj velem.
- Rendben.
Bevezetett a fürdőszobába, ahol meg is engedte a hatalmas kádnál a vizet. A hajamat egy gumival fogtam fel, aztán a habok közé csatlakoztam újdonsült férjemhez. A karjaiba zárt és néha csókot hintett a bőrömre.
- Sohasem gondoltam volna, hogy mi egymás mellett fogunk kikötni - sóhajtottam fel.
- Ha visszagondolok arra, hogy mennyire bunkó voltam, és, hogy mindenáron meg akartalak dugni - nevetett fel.
- Ha azt nézzük, elérted a célod - vigyorogtam rá a vállam fölött.
- Annál sokkal többet - húzta meg fogaival a fülcimpámat.
- El kell mondanom valamit - fordultam oldalasan.
- Félnem kellene?
- Hát, remélem, hogy nem fog megijeszteni a hír - pillantottam le a kezeinkre. - Azt hiszem még egy kis versenyzővel bővül a családunk.
- Tessék? - pillantott rám. - Terhes vagy?
- Igen, pár hete sejtettem már, de csak pár napja voltam orvosnál, és gondoltam, hogy ma este mondom el neked.
Kezét a hasamra simította, amely még lapos volt. Ajkait az enyéimre illesztette, és még közelebb vonva magához vallott szerelmet újra, s újra.

VÉGE


Elérkeztünk ehhez is. Igen, ez a történetem bezárja a kapuit. Tudjátok, hogy nem szoktam köszönetnyílvánítást írni, mert én már annyi történetet írtam, és még jelenleg is vannak folyamatban írásaim, hogy az ilyet, én arra tartogatom, amikor búcsút intek a blogvilágnak.
Ettől függetlenül szeretném megköszönni nektek, hogy olvastátok ezt az írásomat, hogy írtatok megjegyzést, és, hogy felíratkoztatok.
Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket az egész törtnétettel kapcsolatban. Melyik volt a kedvenc részetek, és melyik volt, ami nem igazán tetszett? Remélem, hogy kapok pár megjegyzést. :)

Aki szeretne még tőlem olvasni, az megteheti. A fabecook csoportban az összes írásom címe megtalálható.: Alexa S. blogs örülnék, ha csatlakoznátok!
A jelenleg is folyamatban lévő írásaimat belinkelem ide. Mindegyik Harrys, és AU történet!

http://holdigesvisszaharrystylesau.blogspot.hu/
http://revivalhssgau.blogspot.hu/
http://thestoryofus-tommoandstyles.blogspot.hu/

Sok puszi, és ölelés. Alexa S. xx

2016. február 2., kedd

69.rész*Minden jobbra fordul

Az ágyon ültem, és fiamat dajkáltam már az igen kései órákban. A rendőrök is elmentek addigra, miután Harry be is zárta az ajtót. Az emeletre vonultunk, ahol én megfürdettem és megetettem a fiam, de ragaszkodtam hozzá, hogy az éjszakát mellettünk töltse. 
Harry szinte forrt a dühtől, és lehetetlenségnek bizonyult, hogy egy értelmes mondatot is válthassak vele. Nathaniel hamar elaludt a karjaimba, így az ágy közepére fektettem, és az erkélyhez, Harry mögé léptem, aki haragos tekintettel pillantott kifelé a sötétségbe. 
- Bébi - öleltem át a derekát.
- Ne most, Nina - vette le a kezeimet magáról. 
- Semmit sem szeretnék, csak elérni, hogy kicsit megnyugodj - álltam vele szemben. 
- Kibaszottul nem fogok megnyugodni! A lányomat elvitték. Te nyugodt lehetsz, mert a fiad ott alszik az ágyon - bök a kicsi felé, már igen magas hanggal. - De a lányom két őrülttel van, kitudja, hogy hol!
- Úgy mondod, mintha nem szeretném Davinat!
- Ugyan, csak egy púp volt a hátadon - szisszent fel, mire az én kezem lendült. - Tudod össze kellene tartanunk, de te önző vagy, és azt hiszed, hogy csak neked eshet rosszul bármi. Te legyen, én nem fogom rád erőltetni magam.
Az ágyhoz léptem, és karjaimba vettem a fiamat. A szobájába igyekeztem, ahol felkaptam a táskáját, és egy kis plédet, amelyet rá terítettem. 
- Mit csinálsz? - Harry kilépett a hálóból, amint lefelé igyekeztem a lépcsőn. 
- Hagylak a fájdalmaddal kettesben. Úgy látszik, hogy úgy sem tudom megérteni a problémád. 
- Nem viheted el tőlem - ragadta meg a felkarom. - És te sem mehetsz el, az isten szerelmére, ne csináld ezt, bébi - sóhajtott fel.
- De igen - néztem a szemeibe. - Keresd meg a lányod.
- Kérlek, vidd vissza Nathanielt a szobába.
- Nem Harry. Elegem van abból, hogy önzőnek gondolsz, amikor pont neked kell tudnod, hogy mennyire is szeretem Davinat. 
- Tudom, életem, kérlek, ne haragudj.
Magához vont, ajkait az enyémére nyomta. Elszakadtam tőle, és a homlokomat az övének döntöttem. Elvette a fiúnkat a kezemből, majd egybefonta az ujjainkat, és visszavezetett a hálónkba. Újra átadta Nathant, aztán magamra is hagyott a picivel, de mindössze pár perc erejéig. Egy hordozható kisággyal tért vissza, amelyet az én oldalamnál helyezett el.
- Szeretném, ha velünk lenne - magyarázta meg a tettét.
Megértettem, és én magam is hasonlóan vélekedtem. A pici már régen aludt, így csak befektettem az ágyába, és betakargattam. A szobánk ajtaját becsukta Harry, amint lenn a riasztót bekapcsolta, és mindent be is zárt.
- Zuhanyozol velem? - kérdezte, ahogyan elém guggolt.
- Nem oldhatsz meg mindent, ilyen könnyen - pillantottam rá.
- Sajnálom, feszült vagyok, és neked sem árt egy kis kényeztetés - simított végig a combomon. - Teleengedem a kádat vízzel, és egy kis időt velem töltesz el nyugalomban. Nathaniel úgy is alszik, és hajnal előtt nem fog felébredni. Van pár nyugodt óránk.
- Rendben - bólintottam rá.
Harry egy puszit hintett a homlokomra, majd felállt, és a fürdőszobánkba vonult. Hallottam, ahogyan megengedte a vizet, míg én felálltam és minden villanyt leoltottam, kivéve a két éjjeli kis lámpát az ágyunk mellett.
Megszabadultam minden ruhámtól, és csak a köntösömbe bújtam bele, ahogyan a fürdőbe sétáltam. Harry már egy bokszerben állt a tükör előtt, és éppen borotválkozott. Mögé álltam, ajkaimat a csupasz vállára nyomtam, és a karjaimat a dereka köré fontam.
Haja össze volt fogva egy kusza kontyba, míg a keze tökéletes precizitással húzta végig a borotvát. A hab lassan eltűnt, ahogyan a borostája is, amely szexivé tette, bár ő nem igazán részesítette előnyben a viselését. Oldalra kinyúlt a törülközőért, megtörölte a nedves arcát, majd lassan felémfordult, és lehajolt, hogy az ajkai az enyémre simuljanak. Csak a szánk ért egybe, még is felmelegített a csodás kapcsolat.
- Gyere - suttogta, és kézen fogva a kádhoz vezetett.
Elzárta a csapot, majd felém fordult ismételten, és a köntösöm övéhez nyúlt. Határozott mozdulattal bontotta szét a könnyed anyagot, és simította alá a kezét. Tekintetét egy pillanatra vezette csak végig a testemen, aztán teljesen lesimította az anyagot rólam.
- Annyira gyönyörű vagy - motyogta.
A selyem a padlóra hullt, aztán a saját alsójától is megszabadult, és belépett a kád gőzölgő vízbe. Kezét felém nyújtotta, én pedig elfogadtam, és beléptem elé, és elmerültem a meleg habok között. Az ölébe húzott, átölelt, s kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Mi a terved? - kérdeztem halkan, és az ujjaival kezdtem el játszani.
- Fogalmam sincs - sóhajtott fel. - Ki van adva a körözés, már nem tudok tenni.
- Annyira sajnálom - motyogtam. - De remélem tudod, hogy hamar újra velünk lesz, és ismételten boldog család leszünk.
- Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam - fúrja arcát a nyakmba. - Remélem tudod, hogy mennyire rosszul is érzem magam. Nem érdemelted meg. Tudom, hogy ugyanúgy szereted Davinat, ahogyan Nathanielt. Befogadtad, elfogadtad, szeretted, én pedig ilyen marhaságokat beszélek.
- Semmi baj, Harry. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de itt vagyok, itt vagyunk neked.
A nyakam hajlatába csókolt, és még közelebb vont magához.
- Hova akartál menni?
- Gemmáékhoz. Hova is mehetnék, Harry? A húgodék szívesen látnak bármikor, és mondta is, hogy amikor nem bírod befogni a szád, nyugodtan menjek át - mosolyogtam rá.
- Ilyeneket mondott az én drága húgicám? Ezt még megbánja.
- Na, hagyjad! Csak szeret. 
- Még alszom rá egyet - nevetett a nyakamban. - Bocsánatot kérek a mai viselkedésem miatt is. A reggel aztán a fotózáson is, amit műveltem. De meg kell értened, hogy kibaszott féltékeny leszek, ha csak arra gondolok, hogy valaki is látja a tökéletes testedet - húzta végig az ujját a mellemnél. 
- Messze vagyok a tökéletestől. 
- Nekem az vagy, és csak ez számít - kapott bele a fogaival a fülcimpámba. - Szeretlek.
- Én is téged - csúsztam kissé arrébb, és a nyakába rejtettem el az arcomat. 


Hosszú napok és hetek múltak el. Harryvel folyamatos kapcsolatban voltunk a rendőrséggel, a nyomozóval. Anne és Melanie felől semmi hír nem volt. Egyre jobban kétségbeestünk, foglalunk sem volt, hogy mit is kellett volna tennünk. A világot még sem utazhattuk körbe. A rendőrök figyelték Anne és Melanie lakását is, de eredménytelenül. 
A heteket hónapok követték és a nyár is beköszöntött. Éppen egy munkámból mentem haza, amikor se Harryt, se pedig Nathanielt nem találtam. Körbekiabaltam, és jártam a házat, de semmi. Végül az udvarra mentem, ahol a fiam kisebb sikitásai hasítottak a levegőbe. Nevetne ültem le az egyik nyugágyra, ahonnan tökéletes rálátásom volt a medencére, és a benne játszó vőlegényemre és a fiamra.
- Gyere édes, csatlakozz te is! 
- Nekem jó itt is - feleltem. 
- Ne legyél ünneprontó - mordult rám Harry. 
Lerúgtam a szandálomat, és a medence széléhez léptem, ahol le is ültem, és a lábaimat a kellemes vízbe lógattam. 
- Kérünk egy puszit - úszott oda a kezeiben a fiúnkkal Harry. 
Lehajoltam, és Nathaniel pufók arcára nyomtam egy nagy puszit. 
- Hé, és apa nem kap?
- Megerdemled?
- Miazhogy - vigyorgott fel rám, Nathanielt pedig mellém ültette. A kicsi nem sajnálta. Vizesen az ölembe fészkelte magát, míg Harry a jól megérdemelt csókjáért áhítozott. Lehajoltam és apró csókot nyomtam az ajkaira. 
- Oda adod a telefonom? - kerdezte a zenélő készülék felé mutatva. 
Oda nyúltam érte, és átnyújtottam neki. Én addig a fiammal foglalkoztam, aki édesen gügyögött és az apró öklét rágcsálta. Harry lelkesen beszélt és ki is mászott a medencéből. A kezét nyújtotta, melyet elfogadtam és követtem be a lakásba. 
Az elemetre értünk, ahol bontotta a vonalat, majd járatni kezdte, hogy a rendőrség mindjárt ideér. Rohamosan kapott magára pár ruhát, míg én értetlenül álltam a fiúnkkal a kezeim között. A csengő hangja betöltötte a hatalmas hazát, mire már lefelé is igyekeztünk. Harry olyan hamar rántotta fel az ajtót, hogy én még a lépcső felénél jártam, mikor a kezeiben foghatta a régen látott kislányát. 
- Hol találták meg? 
- Melani túladagolás van elhunyt, a kislány pedig a holttest mellett volt, amikor a járőrök kiérkeztek - magyarázta egy rendőr. - Atlantában, egy motelben voltak. 
- Köszönjük! Köszönjük, hogy visszahozták! - hálálkodtam. 
- Orvosi vizsgálaton átesett, egészséges a kicsi - tájékoztatott még bennünket. 
- Az édesanyám? 
- A motel portása azt mondta, hogy a hölgy és gyermek egyedül érkeztek meg. A nyomozás során kiderült, hogy Európába utazott az édesanyja. Viszont nincs hatóságunk az államon kívül, és mivel konkrét bizonyíték sincs, hogy ő vitte el a kislányt, körözést sem adhatunk ki. Sajnálom. 
- Nem a maguk hibája.
- Vigyázzanak a kislányra. 
- Köszönjük mégegyszer - fogott kezet Harry a két férfivel, akik távoztak is a hazánkból. - El sem hiszem, hogy itt vagy, kicsim. Olyan nagy lettél.
Harry leült vele a kanapéra, én pedig a fiúnkkal mellé. Hatalmas zöld szemekkel méregette a környezetet, és bennünket. Nathaniel kinyújtotta kicsi kezet, és megsimogatta Davinat. Mosolyogva figyeltük, ahogyan a gyerekek ismerkedni kezdtek. Harry közelebb húzott magához, és az arcomra kis puszit nyomva figyelte tovább a családunkat, amely oly hosszú idő után újra egész lett.
Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3