2015. január 31., szombat

14.rész* Ne gondolkozz, csak érezz!


- Kibaszottul tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy még egyszer beülök melléd - jött utánam ordítva Nina a futam után. - Állj meg, ha neked beszélek, Styles! - hangja parancsoló volt, de számomra csak is jó szórakozásnak felelt meg az egész szituáció. - Kibaszottul állj meg, Harry! - ragadta meg felkaromat.
Már az öltözőnkbe voltunk. Bukómat, maszkom társaságában az asztalra tettem, majd a dühöngő lány felé fordultam, aki zilált külsővel állt előttem. Arca enyhén piros volt, míg szemei csillogtak, ám egyáltalán nem a boldogságtól. 
- Mondjad. Minden figyelmem a tiéd, bár te sem hallgattál meg a minap - világítottam rá a helyzetre. - Csupa fül vagyok drága Nina. 
- Ne legyél bunkó - sóhajtott fel. - Minden okom megvolt arra, hogy úgy reagáljak. 
- Ugyan mi? - léptem közelebb hozzá. - Az, hogy az ujjaimmal hozzád értem? Kérlek, Ani - nevettem fel. - Hagytad magad, szóval nekem ne panaszkodj. Kibaszottul orgazmusig repítettelek, míg te csak kirohantál a szobából. Utána pedig, ha emlékeim nem csalnak, te voltál, aki Markhoz menekül. 
- Bassza meg - csattant. - A barátnőd hívott, még is, hogy tudtam volna továbbra is melletted maradni? Alapból megígértem magamnak, hogy sohasem hagyom, hogy kihasználj. 
- Még is alattam kötöttél ki - húztam féloldalas mosolyra számat. 
- Nem érted a lényegét a dolognak, igaz? 
- Igazából fogalmam sincs, hogy jött ide ez az egész, amikor is az egész a gyorsaságommal kezdődött - léptem még közelebb hozzá. - Vagy esetleg szeretnéd kipróbálni, hogy milyen gyorsan is repítelek el a csúcsra, más eszközökkel? 
- Undorító vagy - rázta meg fejét. - Komolyan csak a szex jár az eszedbe? 
- Elég szerves része az életnek, igen - feleltem őszintén. - Hm, eddig nem voltam olyan undorító, amikor is kényeztettelek - suttogtam fülébe. 
- Hogy tudsz ilyeneket mondani, amikor isten tudja hol, barátnőd éppen érted epedezik? 
- Milyen barátnő? - hallottuk meg húgomnak hangját, aki akkor lépett be a helyiségbe. 
- Kérdezd a bátyádat - felelte Ani, és már hátat is fordítva elhagyta az öltözőt. 
- Oké, mit csináltál vele? - szegezte nekem a kérdést Gemma.
- Miért mindig én vagyok a hibás, ha szar napja van? - ültem fel az asztalra. - És miért nem őt kérdezed? 
- Téged kérdezlek, mert te vagy a bátyám.
- Ő pedig a barátnőd tudomásom szerint - néztem rá félredöntött fejjel. - A lányok szokták ezt megbeszélni egymás között, vagy nem? Most viszont, ha nem haragszol, visszamennék a hotelbe. Este találkozunk, Gem - nyomtam arcára egy gyors puszit, és már ott se voltam.
Nevemet hallottam még a távolból, de mit sem törődve vele mentem ki a garázsból, egyenesen a parkolókhoz, ahol is a számunkra fenntartott autók, és még taxik is voltak, hogy a közlekedésünk gördülékeny legyen. Mivel a saját autónk nem volt ott, így egy taxiba szálltam, s a sofőrnek már be is diktáltam a hotelnek címét, s kényelmesen hátradőlve vártam, hogy odaérjünk. 

****

Nem foglalkozva a sajtóval, amely a hotel hatalmas épülete előtt állt, törtem előre utat, s mentem be a nagy üvegajtón. Liftbe beszálltam, s türelmetlenül vártam, hogy a megfelelő emeletre érjek. Hosszú léptekkel haladtam végig a szőnyegezett padlón, az ajtónkig, s a kártyát behelyeztem a zárba, és már benn is voltam. Szobámba mentem, ahol is minden ruhámtól megszabadultam, s csípőm köré tekertem egy törülközőt. Hangokat nem hallottam, így biztos voltam, hogy Nina sincs a lakosztályban. Nyugalom kellett, hogy átgondoljam a dolgokat. 
Fürdőnek ajtaját kitártam, s beléptem rajta. A meleg azonnal megcsapott. Amint becsuktam magam után, a zuhanyhoz néztem, amelyből akkor szállt ki Nina. Testét egy enyémhez hasonló fehér törülköző takarta. Nagyokat pislogott, szótlanul meredt rám, míg én végigpásztáztam karcsú, alig fedett testét.
- Nem hallottalak - feleltem egyből védekezően.
- Oké, de kimennél? - kérdezte. - Mindjárt kész vagyok.
- Megvárhatom itt is - mentem közelebb hozzá, amikor már a mosdónál állt. 
- Harry, kérlek, ne kezdjük elölről - nézett fel rám. 
- Eszem ágában sincs - ragadtam meg csípőjénél fogva és a szekrény szélére ültettem. Vállaimba kapaszkodott, de tekintete értetlenséget sugárzott. 
- Kérlek, ne - nézett rám meggyötört tekintettel. - Gondolj a barátnődre, Harry - suttogta, mintha a szavak csak úgy égetnék. 
- Nincs kire gondolnom - néztem mélyen szemeibe.
Hosszú, feszes combjai kilátszódtak a fehér textil alól. Nagyot nyeltem, ahogyan ujjaimat végigvezettem rajta. Tudtam, hogy mind a kettőnket csak is az a lenge anyag takart, semmi más. Láttam rajta, hogy gyengült idegállapotban volt. Már régen elege lett a harcból, ahogy nekem, bár egyértelműen más volt a szemszögünk. Az én célom elejétől fogva ugyan az volt. Az ágyamban tudni.
Egyik kezemet arcához vezettem, majd tovább, nedves hajába túrtam, s ajkaimat hevesen övéire nyomtam. Pár pillanatig tiltakozott, mellkasomnál fogva próbált eltaszítani magától, ám sikertelenül járt, s végül beadta derekát. Egyik lábát feljebb húztam csípőmön, s még közelebb húztam magamhoz. Az anyagon keresztül simultam hozzá, mire hajamat meghúzta, ajkamat finoman megharapta. Erre azonnal cselekedtem én is. Fenekénél fogva felemeltem, s visszavittem a kabinba, ahol is kellemes meleg vizet engedtem. Hamar párába burkolóztunk, míg csókunk csak folytatódott. Combjaival addig helyezkedett, hogy - a víztől amúgy is nehézzé vált -, anyagot lesodorta csípőmről. Ajkaink elszakadtak egymástól, s homlokát enyémének döntötte. Tekintetünk egybeolvadt, miközben tarkómba kapaszkodott szorosan. Ajkaink még mindig egymáshoz értek, de csókot nem váltottunk. Szabad kezemmel közénk nyúltam, s porbaltám meglazítani az anyagot.
- Harry - nyöszörgött. - Miért vagyok ennyire ostoba, hogy mindig bedőlök neked?
- Sh - nyomtam puha csókot nyaka hajlatába, miközben az anyagot lábunkhoz ejtettem. - Ne gondolkozz, csak érezz.
Tekintetemmel azonnal végignéztem csodás testén. Mellkasa sűrűn emelkedett, ahogyan a levegőt kapkodta. Ajkaimat mellének kecses domborulatához nyomtam, s édes puszikkal leptem el, míg ujjaimmal végigsimítottam lüktető nőiességén. Arcát nyakamba temette, míg ujjai hátamba mélyedtek, amikor is csípőmet előre billentettem, s elmerültem benne. Foga karcolták bőröm, míg az én számon megkönnyebbült nyögés szakadt fel.
- Ani - csókoltam meg nyakát. - Nézz rám - kérleltem.
Erejét összeszedve emelte fel fejét, s nézett nagyokat pislogva szemeimbe. Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam, s ajkainkat egybeolvasztottam. Víz melege még mindig testünket simogatta, miközben csípőmet ütemes mozgásra késztettem. Nyöszörögtünk, leheletünk egybeolvadt. Lábaival szorosan tartott, s szemhéjait lehunyta, miközben teljesen eggyé olvadtunk.

****

Kiszálltam a zuhany alól, s csípőm köré tekertem egy száraz törülközőt. Kézen fogtam a még mindig enyhén kábult lányt, és kivezettem a kissé még párás helyiségből. Tekintetemet azonnal felkaptam, amikor női hangokat hallottam. Ani is megmerevedett mellettem, ahogyan húgomat, és a mellette ülő lány néztünk. Boldogan nevetgéltek, és iszogattak.
- Harry - vett észre a hosszú szőke hajú lány. Felugrott helyéről, s felém indult, ám megtorpant, amikor hátam mögül előlépett Ani. - Ez meg ki? - kérdezte megvetéssel hangjában.
- Azt hiszem, hagylak benneteket - nézett rám a lány könnyes szemekkel, s már csak arra figyeltem fel, ahogyan szobájának ajtaját becsapta, s magára zárta.


Ps.: Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Kérlek, ne írjatok le azért, ami történt! Szerintem tudjátok, hogy eléggé fordulatosan írok! Véleményeiteket várom! Xx

2015. január 28., szerda

13.rész*Tettek következménye


Őrült, ostoba voltam, amiért hagytam egy másodperce is, hogy a hatalmába kerítsem őrült bájologásával, mély hangjával, kényeztető érintéseivel. Dühös voltam, undorodtam magamtól, amiért ennyire elgyengültem, még úgy is, hogy ő semmit sem kapott tőlem. Sose voltam ennyire esztelen, mint akkor ott, abban a pillanatban, amikor a pillanat maga alá temetett, s megigézve a hatalmas ágyon végigdöntött.
Hangosan csaptam be magam után a lakosztálynak ajtaját. Lépteimet megnyújtottam, hogy mielőbb a lifthez érjek, messze, távol tőle. Látni se akartam, bár tudtam, hogy teljes mértékben még sem hibáztathatom őt, hiszen magam döntöttem úgy, hogy hagyom magam neki. Talán… talán, ha a telefonja nem szólalt volna meg, akkor további cselekedetek követték volna az apró érintéseit. Könnyeimet messze hajítva nőiességemet, töröltem le kézfejemmel durván.
Fém felvonóhoz érve azonnal nyomkodni kezdtem a hívógombot türelmetlenül. Néha vissza-vissza pillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e követ. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre kitárult az ajtó, s beléptem. Hasonló sietséggel nyomkodtam a belső gombot is, majd a földszint betűjelével ellátott gombot. Hideg falnak dőltem, s lefelé bámulva vártam, hogy végre célba érjek.
Dühöngtem magamban. Teljesen forrtam bensőmben. Mondhatni hálát adtam annak a telefonnak, hogy megszólalt, ám a kijelzőn szereplő felírat, nem éppen a legjobban kedvezett nekem. Még jobban megalázva éreztem magam. Bűnösnek.
Lift hangjelzéssel adta tudtomra, hogy megérkeztem a megfelelő szintre. Megtöröltem szemeim alját, s kiléptem a felvonóból. Tekintetem végig a márványpadlót pásztázta, miközben lépkedtem előre a kijárat felé. Semmi sem volt nálam, de amire szükségem volt, az a magány. Ki kellett szellőztetnem fejem, s átgondolnom alaposan a dolgokat.
Kifelé haladva egy erős mellkasba csapódtam. Azonnali bocsánatkérésbe kezdtem, majd igyekeztem oldalazva elhaladni a személy mellett, aki minden szó nélkül nyúlt csuklóm után, s vont szorosan magához.
- Hé, törpilla – hallottam meg annak a személynek hangját, akire eddig mindig számíthattam. – Nézz rám – fogta kezei közé arcomat. Hüvelykujjaival letörölte könnyeim. – Mi történt?
- Ne, kérlek – próbált szabadulni szorításából, de nem engedett.
- Sehova sem mehetsz ilyen állapotban, gyere – szorosan oldalához ölelve indult a lift irányába.
- Kérlek, nem akarok visszamenni – könnyeim újra feltörtek.
- Hozzám megyünk, Nina, rendben? – hangja megnyugtató volt. – Minden rendben lesz – próbált kedvesen megnyugtatni, de az egyáltalán nem segített a saját magam iránt érzett undoron.
Beszálltunk a liftbe, ahova még csatlakozott mellénk társa is, és két szerelője. Semmit sem szóltak, csak álltak csendem mellettünk, míg Mark szorosan ölelt. Mellkasán pihent könnyes arcom, amelyen natúr sminkem is már elkenődött. Ujjaim csípőjén pólójának vékony anyagába martak. Biztos pontot kerestem, s találtam. Homlokomra nyugtató puszit hintett, mire pilláimat lehunytam kissé megkönnyebbülten. Biztonságban éreztem magam ölelő karjai között.
Liftnek oly ismerős hangja tudomásunkra adta, hogy újra azon a szintre érkeztünk, ahonnan elmenekültem. Nagyokat pislogtam, amikor is elhúzódott két irányba az ajtó egy-egy szárnya. Közelebb húzódtam azonnal Markhoz, mikor megpillantottam a lift előtt álló alakot.
- Ani, kérlek – nézet rám feszülten hosszú hajába túrva.
- Mit tettél vele, te pöcs? – indult előre Mark dühödten, ám megragadtam. – Mit csináltál vele? – ordított, szinte már az egész folyosó tőle zengett.
- Kibaszottul semmi közöd hozzá – hasonló hangterjedelemben közölte vele Harry. – Ani, gyere – nyújtotta felém a kezét.
- Sehova sem megy veled – horkant fel az engem védelmező srác.
- Fogd be a pofád – sziszegte dühösen H.
- Menjünk innen, kérlek – néztem a mellettem álló fiúra, aki bólintott, s kihúzott maga után.
Harry próbálta megragadni, ám sikertelenül járt. Hallottam, ahogyan nevemet ismételgette, de mist sem törődve vele haladtam Markkal. Szerencsére hamar megérkeztünk a lakosztályához, amelynek ajtaját hamar feltárta, s udvariasan előre engedett. Kézen fogott, míg társa bejött, s becsukta az ajtót. Konyhai részlegre vezetett, s kérdés nélkül töltött egy hűs pohár vizet, amelyet halkan megköszönve vettem el tőle, s hajtottam föl.
- Elmondod, hogy mit történt? – hangjában az él még mindig jelen volt, ám igyekezett velem kedves lenni.
Hátra pillantottam vállam felett, hogy meggyőződjem arról, nincs e hallótávolságon belül társa. Amint visszavezettem tekintetemet rá, felállt, újra megfogta kezem, s hálószobájába vezetett. Ággyal szemközti kanapéhoz húzott, amelyre le is ültünk hamar.
- Most már mondhatod – nézett rám aggodalmasan. – Mit tett veled az a szemét?
- Erről nem neked kellene beszélnem – nyeltem egy nagyot, s félve pillantottam fel rá.
- A barátod vagyok, bármit elmondhatsz, tudod jól – hangja megnyugtató volt.
- De pasi is vagy – érveltem egyből magam mellett.
- Nina, attól, hogy ugyan az van a lábam között, mint annak a görénynek, nem jelenti azt, hogy ugyan úgy is gondolkozunk, és viselkedünk – komolyan jelentette ki.
- Igen, tudom.. – sóhajtottam fel.
- Bántott? – kérdezte kisebb csend után.
- Nem – ráztam nemlegesen fejem, s tekintetemmel összekulcsolt ujjaimat néztem ölemben.
- Nem vagyok látnok – állt fel, s szembe ült velem, az ágyra. – Figyelj, ha nem szeretnéd, ne mondd el. Csupán annyit mondj, hogy jól vagy-e?
- Túlélem – bólintottam.
- Gyere ide, törpilla – állt fel újra, kezét nyújtotta, s szorosan megölelt. – Ne hagyjad magad neki – motyogta fülembe. – Láttam lányokat sírva távozni tőle. Féltelek. Kérlek, légy óvatos, és ne adj neki ütőfelületet. 
Bólintottam, majd elhúzódtam, s visszaültem a kanapéra, ahova is csatlakozott ő is. Beszélgetést kezdeményezett vidámabb témákról annak reményében, hogy jobb kedvre derít, de csak kívülről járt sikerrel. Bensőm még akkor is mardosott erősem, hatalmas undorral. Újra megjelentek a képek lelki szemeim előtt, amikor is fölöttem helyezkedett el, s ujjai fehérneműm alatt megérintettek. Ahogyan a csókokkal hintette be nyakam ívét, s ahogyan hajába túrtam átadva magam a kéjnek. Még mindig nem voltam képes felfogni, miként is hagyhattam magam neki.
- Rendben vagy? – fogta meg kezemet Mark, mire parányit megráztam fejem, s tekintetemmel övébe néztem.
- Igen, köszönöm, hogy megnyugtattál – hálálkodtam. – Viszont mennem kell – álltam fel fájdalmas sóhajjal. – Pályára kell mennünk nemsokára.
- Oké – nézett rám furcsállóan. – Ha bármi van, ide bármikor jöhetsz.
- Hálás vagyok, Mark – öleltem meg szorosan.
Kikísért a nappaliban lévő bejárathoz. Még egyszer szorosan megölelt, puszival hintette arcom, s utamra engedett. Mellkasom előtt keresztezve kezeimmel sétáltam végig a hosszú, szőnyeg borította folyosón. Szívem egyre gyorsabban vert, ahogyan közeledni kezdtem a saját lakosztályunkhoz, ahhoz a férfihez, akitől távol akartam maradni. Bátortalan, remegő kezemet csúsztattam rá a kilincsre, s nyitottam be.
- Hát itt vagy – állt fel Gemma a kanapéról. – Igyekezned kell. Már mindenhol kerestelek – húzott a szobám felé. – Készülj, mennünk kell a pályára, Harry már elment. Siess!
Megszólalni sem tudtam olyan hevesen lökött hálószobámba. Nagyon sietős zuhanyt kellett vennem, de muszáj volt lemosnom Harry nyomait magamról. Pár perc után gyorsan megszárítkoztam, felöltöztem, hajamat felkötöttem, s indultam is.

****

Fülledt meleg volt, amelyen az overall sem sokat segített. Harryvel nem volt szerencsém találkozni még, így ültem a garázsunkban, s vártam. Semmi kedvem nem volt beülni mellé. Tudtam, hogy idegei vékony cérnákká alakultak át, amelyek rám egyáltalán nincsenek jó kilátással.
- Gyere már, Nina – hallottam meg az említett személy hangját, mire felé fordultam. – Tapsoljak?
- Semmi szükség rá, barom - sziszegtem, s lemásztam az abroncsokról.
Megindultam felé, miközben felvettem a maszkot és a bukósisakot. Bemásztam az autóba, amelynek ajtaját kissé erőteljesebben csaptam be.
- Még mindig nem alakult át wc ajtóvá – morogta.
- Ne velem baszakodj, Styles.
- Az lett volna pedig a tervem.
- Felejtsd el – néztem rá.
- Ó, édes, le sem tagadhatod, hogy élvezted a pillanatot.
- Gyengeségemben történt, ne is áltasd magad, hogy bármilyen menetben is benne vagyok veled.
- Hm, pedig jelenleg is egy igen gyors menetben vagyunk benne – rátaposva a gázra hajtott ki a garázsból, egyenesen a pályára, őrült módjára. 


ps.:köszönöm az előző részhez érkezett megjegzéseket! várom ehhez a részhez is a véleményeiteket!Illetve, ha tetszik iratkozzatok fel. ;) xx

2015. január 24., szombat

12.rész*Telefonhívás

Forró lehelete égette bőrömet, ahogyan tekintetemet mélyen övébe mélyesztettem. Csípőjébe mélyedte ujjaim, ezzel biztosan tartva magamhoz. Szemeivel nagyokat pislogott fel rám. Lassan emeltem fel kezemet, s érintettem meg arcát. Szemhéjait egy pillanat erejéig lehunyta, mielőtt újra enyéimbe tekintett volna. Láttam rajta a vágyat, azt, hogy hasonlóan akarta engem, mint én őt.
Tudtam, éreztem, hogy egyszer befogja adni a derekát, s átadja magát nekem, az élvezetnek. Nem őrültem meg, egyértelműen csak saját örömöm megszerzése a célom, azt viszont nem garantálom, hogy ez lesz az egyetlen menet, amelyet átélünk.  Éreztem heves szívverését, amikor is magamhoz húztam, s mellkasunk eggyé simult. Ujjai ingem alatt bőrömbe martak, mire enyhén felszisszentem.
- Vadmacska – motyogtam, homlokomat övének döntve.
- Ne bízd el magad, Styles – mosolygott rám kislányosan.
- Az oroszlán ketrecébe léptél, Ani – húztam végig hüvelykujjamat alsó ajkán, s finoman hátrafelé kezdtem el irányítani, egészen addig, amíg az ágynál meg nem torpant.
- Élvezed, igaz? – túrt bele ujjaival enyhén hosszú hajamba. Kissé meg is húzta azokat, mire egy morgásszerű hang tört fel belőlem.
- Jobban is fogom én ezt élvezni, ahogyan te is – döntöttem le hirtelen az ágyra, mire felsikkantott.  – Mennyei hang, füleimnek, de leszel még hangosabb is – suttogtam fülébe.
- Húgod két szobával van arrább – nyöszörgött, ahogyan ajkaimmal nyakának kecses ívét kényeztettem.
- Szóval ennyi az akadálya mindennek? – haladtam egyre lejjebb, míg ajkaim dekoltázsára nem értek. Puha bőrén élvezet volt nyomokat hagyni, míg érintéseimbe szinte bele-bele remegett. Önelégült mosoly terjedt szét arcomon.
- Ne legyél öntelt barom – húzta meg erőteljesben hajam, mire fájdalmasan felszisszentem.
- Késő, vadmacska – ezzel teljesen fölé magasodtam, s ajkaimat hevesen övéi ellen nyomtam.
Megremegett, míg én teljesen előrenyomulva benne kezdtem el masszírozni nyelvemmel az övét. Heves voltam, egyáltalán nem szégyenlősködtem. A fenébe is, egymás szájában kerestük az örömöt, miért is kellett volna annak lennem? Féltem, hogy eltaszít, hogy egyszer csak lelök magáról, és minden forró pillanatnak vége, ám nem tette. Azonnal reagált, szenvedélyesen visszacsókolt, miközben tincseimet húzta.
Kezeim már régen fedetlen combjain jártak. Markoltam őket, míg egyre feljebb haladtam szoknyájának vékony anyaga alá hatoltam, s csípőmet feszes combjai közé ékeltem. Középpontunk összeért, mire mind a kettőnk száját egy elégedett nyögés hagyta el. Ajkairól újra nyakára tértem át, még ujjaimmal combjának belső felét kezdtem el simogatni, míg el nem értem az apró csipke darabot, amely takarta lüktető nőiességét. Végighúztam ujjamat az leheletnyi anyagon, mire mosolyom csak még jobban kiszélesedett. Fehérneműjén már nedvességének nyoma volt érezhető, amely növelte az önbizalmam. Eddig szinte semmit sem tette vele, de már nyöszörgött, s nedvesedett nekem, csak is miattam. Eltaszítottam ajkaimat puha bőrétől, s homlokomat ismételten övére tettem.
Csodás látványt nyújtott, ahogyan lehunyt pillákkal élvezte simogatásomat. Egyre erőteljesebben mozgattam ujjaimat, mígnem elszakítottam tőle az örömének forrását. Azonnal könyörgően nyögött fel, s nézett rám.
- Miért hagytad abba? – kérdezte levegőt kapkodva.
- Vadmacska, még semmit sem tettem, de te már szétfolysz alattam – húztam széles vigyorra ajkaimat. Arca elvörösödött, s szemeit szorosan újra lehunyta, majd felkaromba temette arcát, amelyen jót mosolyogtam. – Alig érintettelek meg – suttogtam. – Le sem tagadhatod, hogy mennyire várod a pillanatot, hogy beléd temetkezzek.
Felkaromra csapott elkerekedett tekintettel, aminek láttán csak jobban nevetni kezdtem. Zavara nyilvánvaló volt, ám még sem értettem. Máskor annyira közvetlen, nyílt, őszinte lány volt, akkor viszont mintha egy félénk, szűz kislány feküdt volna alattam, karjaimban. Elbizonytalanodtam. Teljesen furcsálló pillantással méregettem.
- Mi a baj? – hangja kutakodó volt.
- Szűz vagy? – kérdeztem rá egyenesen a dologra. Semmi értelmét nem láttuk, hogy kerülgessük a témát.
Nem jelentem ki, hogy túl sok tapasztalatlan lánnyal volt már dolgom, de akadt. Azonban bármennyire is várták el tőlem a gyengédséget, a törődést, nem kapták meg. Sohasem voltam az a lelkizős fajta, aki foglalkozott a másikkal, egyszerűen csak megragadtam az alkalmat, amely adódott, s kihasználtam a lehetőségeimet. Voltak, akik élvezték, s többért könyörögtek, voltak, akik könnyeikkel küszködve várták a végét az élvezetnek.  Véleményem szerint ez csak egy átmeneti állapot, amely a lányoknak kissé fájdalmas, semmi több. Mindenki túl élni.
Ne, ne is gondoljatok szívtelennek! Sohasem erőszakoltam meg lányokat. Mindegyikük belement a dologba. Bármennyire is vagyok egy tirpák, bunkó, a kényszerítés hatalmával még sem éltem soha, és nem is fogok. Nem az én műfajom.
- Micsoda? – döbbentette meg a kérdésem.
- Olyan ártatlan vagy – tűrtem ki egy enyhén göndör tincset arcából. – Annyira kibaszottul akarlak – nyögtem fel szinte már fájdalmasan. – Fogalmad sincs róla, hogy mit teszel velem – nyomtam ágyékomat övé ellen.
- Száj le rólam – próbált meg eltaszítani mellkasomnál fogva.
- Héhé, nyugi – fogtam feje mellett le kezeit. – Nyugodj meg, Ani – néztem mélyen szemeibe. – Csak egy kérdést tettem fel, amire egy egyszer igent vagy nemet kell válaszolnod.
- Nem – mondta a szemkontaktust nem megtörve. – Megnyugodtál?
- Teljesen – éhesen kaptam ajkai után, míg csípőmet erőteljesen nyomtam övének. Ajkaim között haltak el nyöszörgései. Elegem volt a szórakozásból, így minden aggodalom nélkül csúsztattam kezemet be fehérneműje alá, s kezdtem el körkörös mozdulatokkal örömet okozni neki.
Máskor fele ennyire sem törődtem egyik alkalmi partneremmel sem, de most valamiért tetszett, hogyan ujjaimnak mozgására reagált. Vonaglása még jobban felizgatott, ahogyan a torkán kiszakadt hangok is.
Ajkaimat álla alá nyomtam, s kissé megszívtam, párhuzamosan azzal, hogy két ujjamat eltüntettem nedvességében. Háta ízben hajlott meg, míg én kis csuklómozdulatokat végeztem. Egyáltalán nem állt szándékomban el sietni. Gyönyörű látványt nyújtott. 
- Harry .. – nyöszörögte, s kezével ajkaihoz irányította enyémeket.
Forró csókot váltottunk, míg ütemesen mozgattam ujjaimat benne. Combjait széjjelebb nyitotta, ezzel is több helyet adva nekem. Másik kezemmel egybefont ujjainkat nyomtam a párnába. Felbátorodva, kezét végigvontatva hátamon, kereste meg felsőmnek szegélyét, és kezdte el felfelé húzni.
Fogalmam sem volt, hogy mi is ütött belé, de egyáltalán nem állt szándékomban megszakítani az érzéki kapcsolatot. Féltem, hogyha megemlíteném, akkor kirugdosna a szobájából, amelyet bevallok, egyáltalán nem akartam. Péniszem keményen duzzadt bokszerembe, szinte már fájdalmas volt az érzés. Csak is a megkönnyebbülés járt a gondolataimban, az, hogy kellőképpen kielégítsem mind a kettőnket, az, hogy belétemetkezhessem.
Éreztem, hogy közel van már eufórikus állapotához. Nevemet egyre sűrűbben emlegette, míg én továbbra is kényeztettem. Enyhe nyöszörgései, nyögésekké alakultak át, míg ujjait hátamba mélyesztette, fejét hátravetette.
Meg sem lepődtem, amikor telefonom hangja töltötte be a teret. Szitokszavak hagytál el számat, mire ő visszaengedte magát a matracra. Kérdően pislogott rám kába tekintetével.
- Lehet fontos – mondta gyenge hangon.
Sóhajtva gördültem mellé, s húztam ki zsebemből a készüléket. Amint megláttam a kijelzőn a hívót, azonnal nagyot nyeltem. Oldalra pillantottam, mire Ani könnyes szemekkel mászott le mellőlem, s futva elhagyta a hálót, amelynek ajtaját hangosan csapta be. 

2015. január 20., kedd

11.rész*Játszadozás

Még mindig önelégült mosoly volt az arcomon, amikor is bőröndömet magam után húztam már egy másik hotelnek folyosóján. 
Az autóban a lányok végig beszélgettek, néha - néha én magam is beleszóltam, de általában csak szúrós pillantással illettek. Tudtam, éreztem, hogy Nina még mindig a konyhában történteken agyal. Csak egy hajszál választott el, hogy hevesen megcsókoljam, ám húgomnak sikeresen meg kellett zavarnia a nagy pillanatom, amely egyértelműen tovább is vezetett volna, reményeim szerint, az ágyába. 
Gemma többször is elnézést kért tőlem, amiért közbekotyogott, ám bármennyire is rossz volt az időzítése, haragudni nem tudtam rá, hiszen még is csak az én kishúgom. Viszont a kérdést nem sokáig latolgatta magában. 

- Csak szórakozni akarsz vele? - kérdezett rá azonnal. 
- Gem, szeretlek, de nem veled fogom megtárgyalni a kapcsolataim - néztem rá, miközben tovább pakolásztam a szobámba. - Tudod, hogy mennyire is elkötelezettség ellenes vagyok. 
- Ettől tartottam - sóhajtott fel drámaian, mintha éppen valami élet - halál kérdésről tárgyaltunk volna. - Harry, ő rendes lány. 
- Sohasem említettem tudomásom szerint, ennek ellenkezőjét - pillantottam ismételten rá. - Csak, hogy tudd, igenis a rendes lányokat szeretem. 
- Ezt te magad se hiszed el - förmedt rám azonnal, kicsit hangosabban. 
Igen, lehetséges, hogy a mocskos, igen is bevállalós, kemény csajok jobban beindították mindig is a fantáziámat, sőt..., de attól még bejöhetnek az aranyos, jó lányok is, nincs igazam? Bár be kell látni, hogy Ani nem éppen felel meg a jó jelzőnek, hiszen mint tudjuk, kellően odateszi magát, amikor csak az kell, és ez csak jobban izgat benne. Tudom, hogy sok mindent tartogat még a számomra, és ezt ki is fogom használni. Mindig is elértem a célom, s most is elfogom. Jelenleg még az elérhetetlent játssza, de el fogom érni nála mihamarabb, hogy igen is a lábaim előtt omladozzon kegyelemért könyörögve. 
- Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a nemi életem nem tartozik rád - csuktam le bőröndömnek tetejét. 
- Lehetséges, de jól figyelj rám - állt elém komoly arccal, aminek láttán majdnem elnevettem magam. - Kibaszottul nem fogod átbaszni, mert akkor magam heréllek ki - mosolyodott el a végén bájosan.
- Wao, komolyan húgi, fogd vissza a szádat. Mióta beszélsz így? - néztem le rá. 
- Attól, hogy még a húgod vagyok, jogom van elmondani a véleményemet, főleg, ha egy olyan lányt készülsz a porig alázni, aki semmi rosszat nem ártott neked. 
- Túl sok időt töltöttetek együtt - húztam kalapomat a fejemre, miután eligazítottam kusza göndör tincseimet. 
- Volt már rá példa, hogy meghúztad a barátnőmet, aki azóta hallani se akar felőlem, mivel ő totál beléd zúgott, erre te szívtelen módon átbasztad .. - lendült bele, de még időben leállítottam.
- Héhé, Gem, fogd vissza magad, velem ne merj így beszélni - csattantam azonnal. - Egy buli volt, te magad is tudod, és megállapodtam a csajjal, tudta milyen vagyok. Arról pedig nem tehetek, hogy téged is eldobott. Felőlem ugyan úgy barátnők lehetnétek - vontam vállat egyszerűen. - Elhiheted, hogy hidegen hagy az egész. 
- Igen tudom, nem véletlen volt, hogy barátkoztak velem. Mindenki az ágyadba akart jutni - ült le. 
- Hé, húgi - csatlakoztam hozzá, s magamhoz vontam. - Tudod remélem, hogy sohasem használtam ki, egyedül Kim volt az, akivel lefeküdtem a barátnőid közül.
- Én csak, nem szeretném, hogy megbántsd, érted? - pillantott fel rám. - Aranyos, kedves lány. Nem ezt érdemelné. Kim más volt, nyomult, provokált, tudom, megérdemelte. 
- Azért elmondom neked, hogy Nina sem egy angyal. 
- Ugyan már, csak te hozod ki ez belőle - lökött meg finoman, enyhe mosollyal arcán, vállával. 
- Te is láttad, hogy Mark-hoz is, hogyan is viszonyul.
- Ó, tehát innen fúj a szél - nevetett fel, s mintha tükörképemet láttam volna, gödröcskéi megjelentek, ahogyan szemeinél is a nevetőráncok. - Féltékeny vagy. 
- Micsoda? - döbbentem le kijelentésén. - Őrültségeket beszélsz, Gem. Sose voltam féltékeny, nem most fogom elkezdeni. Azt sem tudom, hogy mit jelent - nevettem.
- Tudom a múltad Styles, ne nekem magyarázz - ezzel felállt. - Még egyszer figyelmeztetlek - bökte meg mellkasomat. - Ne baszd át, és akkor rendben leszünk bátyus - emelkedett lábujjhegyre, s nyomott puszit arcomra, mielőtt is távozott volna.

Komolyan nem kaptam még mindig szikrát húgom viselkedése miatt. Mostanában komoly beszélgetéseink nemigen voltak - sőt, ilyen értelemben nem is beszéltünk még, csak amikor Kim-nek összetörtem naiv szívét -, így ezért is lepett meg. 
Ellie megkérdezte, hogy egy szobát szeretnénk-e, mire Gemma azonnal reagált, hogy három szobás lakosztály tökéletes lenne. Nem teljesen értettem a három szobának lényegét, hiszen reggel úgy vettem ki Gem szavaiból, hogy nagyon jóba lettek. Ám Ani taglalni kezdte, hogy hagyna Gemma-t és engem kettesben, míg ő egy külön szobában tökéletesen ellenne, ám Gem sietve vágott közbe, hogy a három hálós lakosztály a legjobb döntés. 
Végül eldőlt, s ebben maradtunk, így a kulcsot én kaptam meg. Előttük igyekeztem, persze csak éppen tisztás távot fenntartva, hiszen hallani akartam a magánbeszélgetésüket. Bár igen halkan próbálták megvitatni a dolgot, de azért sikerült elcsípnem a nevemet, majd azt, hogy mennyire is közel álltunk egymáshoz. Egyértelműen Gemma faggatta Ani-t, aki csak annyit felelt rá, nagyon halkan, szinte már suttogva, hogy máskor beszéljék meg, egy nyugodtabb helyen. 
Becsúsztattam a mágneses kártyát a helyére, amelynek következtében pirosról, zöldre váltott a jelzés, s kitárult az ajtó. Egyáltalán nem az úriember modoromról voltam híres, így minden aggály nélkül léptem be elsőnek én a pár napig tulajdonunkban álló szobába. Egyenesen átmentem a nappalinak berendezett helyiségen, és elfoglaltam a lakás túlvégében lévő hálót. Amint elhelyeztem táskámat saját lakrészembe, már mentem is vissza az előtérbe. 
- Mennyi időnk van? - kérdezte ásítva Ani. 
- Délután kell pályán lennünk, tehát 3-4 óránk van - felelte Gem. 
- Akkor alszok - sétált be egyenesen a mellettem levő szobába. 
- Csatlakozhatom? - fordultam utána, mire Gemma mellkasomra csapott. - Most mi van? - néztem rá. 
- Persze Harry - felelte Ani, amint belépett saját hálójába. 
Féloldalas mosolyra húztam számat, s határozott, hosszú léptekkel igyekeztem után. amint beértem, becsuktam magam mögött az ajtót, amire felkapta fejét. 
- Mit akarsz? 
- Hm, csak élek az ajánlatoddal - léptem közelebb hozzá, s fáradt testét enyéméhez vontam. - Szívesen kifárasztalak, hogy mélyebben aludj - suttogtam. 
- Engedj el - nézett rám nagyokat pislogva. 
- Reggel elkezdtünk valamit - simítottam végig arcán. - Remélem nincs ellenedre, hogy befejezzük. 
- Ne játszadozz velem, egyik cafkád se vagyok, és nem is leszek - suttogta ajkaimra a szavakat, amely miatt már érintették egymást. 
- Fejezzük be a gyermekded játszadozást, és inkább felnőttkén játszadozzunk tovább. 

Ps.: mivel pár napja volt új rész, így egy kissé rövidebbre fogtam ezt is. véleményeket várom. xx

2015. január 16., péntek

10.rész*Mágia

Nyöszörgésre ébredtem fel, mire csak másik oldalamra fordultam, amikor is beleütköztem egy mellettem fekvő személybe. Hangosabban nyögött fel, aminek hatására azonnal felnyitottam szemeimet. Amikor is megnyugodtam, hogy nem egy ismeretlen mellett fekszem, s nem is Harry társaságában, azonnal visszahunytam pilláim, hogy mielőbb újra álmaimba merülhessek.
Fejem sajgott, ahogyan a végtagjaim is, de próbáltam mielőbb mindent kizárni, ám a sötétségben képek villantak fel előttem, olyan képek, amelyek még engem is teljesen megleptek. Mosoly kúszott arcomra, amikor is bevillant, miként is hitettem el Harry-vel, hogy éjjel az ágyában fogok kikötni. Valószínű, hogy józan keretek között vissza fogtam volna magam, viszont szerencsére az alkoholnak, amely szervezetemben lüktetett, megtettem, s az őrület határáig hajszoltam őt.
- Nina, mi ez a jó kedv? - szólalt fel Gemma igen álmosan.
- Csak eszembe jutott az este - magyaráztam ennyivel.
- Ahogyan a bátyámat szívattad, igaz? - nevetett fel, amelyet azonnal abba is hagyott, s fejéhez kapott.
- Csodálkozom, hogy emlékezel rá.
- Attól, hogy rosszul lettem, nem jelenti, hogy semmi emlékem sincs - fordult felém. - Mindenre emlékszem, sőt igazán tetszett a szórakozóhelyen nyújtott produkciód, bár amikor már elkezdted, tudtam, hogy semmi sem lesz belőle. Harry csak ostoba, amiért hitt neked - mászott ki az ágyból. - De fogadd meg, amit most mondani fogok neked. Lehet, hagyja, hogy most játszadozz vele, de amikor nem számítasz rá, akkor fog lecsapni rád.
- Esélye sem lesz - másztam ki én is a kényelmet nyújtó ágyból.
- Ne becsüld alá, és ezt most nem, mint a testvére mondom - pillantott rám vissza válla felett. - Amit meg akar szerezni, meg is fogja. És a jelenlegi célpontja te vagy.
- Beszélt neked erről? - tettem fel a kérdést, miközben táskámba pakoltam el.
- Sose említi a lányokat az életében, egyszerűen csak magazinokból tájékozódom én is. Viszont amikor megjelentem a pályán, és te is ott voltál, egyértelmű volt, hogy a levegő forrt körülöttetek. Csodálom, hogy nem vetted még észre.
- Elhiheted, hogy észrevettem, csak hidegen hagy – feleltem őszintén. – Már az első pillanatban unszimpatikus volt, és ezt csak jobban felerősítette az utána történt dolgok.
- Mik történtek? – hangja kellően érdeklődő volt, talán túlságosan is.
- Csak az apróbb incselkedések – legyintettem.
- Nina, tudom, hogy mennyire erős vagy, de felesleges itt játszanod magad. Ismerem a bátyám, pontosan tisztába vagyok azzal, hogy mennyire is az emberek lelkébe tud tiporni – csuklómat megfogta, ezzel elérte, hogy ténylegesen rá figyeljek, hogy az arcát nézzem.
- Gemma, felesleges aggódnod, nagylány vagyok.
- Igen, feltűnt – bólintott, s utamra engedett végül.
Minél gyorsabban igyekeztem eljutni a fürdőszobáig a felfrissülés reményében. Szerencsémre Harry-vel nem akadtam össze, amiért nagyon is hálás voltam. Az alkohol már nem tombolt szervezetemben, a fejem őrült sajgással felelt minden mozdulatomra, míg közérzetem sem éppen a legjobb volt.
Bezártam a fürdőnek ajtaját, majd a pultra lepakoltam mindent, hogy végül el tudjam kezdeni a készülődést, hiszen megyünk tovább egy másik városba, egy másik hotelbe. Reménykedem, hogy egyedül kapjak egy szobát annak betudva, hogy már Gem is a körünkben van. Nem sok esélyt látok rá, de hát a remény hal meg utoljára, nincs igazam?
Zuhany kellemes meleg vízsugara minden gond nélkül szántotta végig bőröm felszínét, mielőtt a lefolyóban folytatta volna útját. Arcomat felfelé fordítottam, hogy a finom hő könnyedén elérje. Míg álltam, s élveztem a hőmérsékletet, újra átgondoltam a tegnapi dolgokat. Egyáltalán nem állt szándékomban beadni a derekam. Harry egy arrogáns tuskó volt mindig is, így akinek elsőnek lépnie kell, az ő, s nem pedig én.
A felfrissítő zuhanyzás után, a tükör előtt állapodtam meg, ahol is továbbra is igyekeztem valami elfogadható formát varázsolni magamnak. Szemeim karikásak voltak, amelyet teljesen meg is értettem, hiszen kialudni magam lehetetlenség volt.
Halvány sminket tettem fel, míg hajamat egy szoros copfba kötöttem fejem tetején. Egy könnyed, nyári ruhába bújtam, szandállal. Semmi hangulatom nem volt különösebb kiöltözéshez, ahogyan a magas sarkúhoz sem, így ez maradt. 
Utolsó pillantást vetettem, mielőtt is kiléptem a fürdőnek rejtekéből. Visszafelé a hálóba igen gyorsan kezdtem el szedni lábaim, ugyanis hallottam, ahogyan a számomra teljesen idegesítő személy szobájának ajtaja éppen nyitódott. Mondhatni, becsaptam magam mögött a fa ajtót. Ennyire nem állt szándékomban tudatni vele, hogy mennyire is kerülni szeretném, így reméltem, hogy kellően másnapos, fáradt volt, s jelét sem vette ügyetlenségemnek.
Gemma ijedten kapta fel rám tekintetét, míg én csak bocsánatkérően néztem rá. Láttam, hogy mondani akart valamit, ám inkább csendben felvette saját ruháit, és elvonult, hogy ő is elkészüljön. Amíg odavolt, addig nyugodtan, fejfájásommal együtt kezdtem el szépen elrendezni mindent a táskámban, ám végtelenségig azt sem húzhattam. Gyomrom is jelezte, hogy valami szilárd tápanyagér esedezik már, így mély levegőt vettem, imát mormoltam gyorsan, s a kilincsre téve kezem tártam fel az ajtót, hogy kijuthassak csendben a konyhába.
Leszegett tekintettel mentem végig, amolyan láthatatlannak gondolva magam, s álltam a hűtő elé, hogy valami élelmet szerezhessek. Magamhoz vettem pár dolgot, majd a pulton kezdtem el szorgoskodni, míg nem a tányérral a kezemben megfordulva megfagytam. Az asztal túloldalán Harry ült, egy nagy bögre kávéval a kezében.
- Felkelt szemtelen csipkerózsika is – kortyolt bele még gőzölgő italába.
Semmit sem hozzáfűzve kedves köszöntéséhez ültem le a legmesszebb tőle, hogy minden figyelmemet az ételemnek szentelhessem. Éreztem magamon égető, szinte már gyilkos tekintetét, de mit sem törődve vele kezdtem el enni.
- Semmi, szia, hogy vagy Harry? – újra felszólalt mély, rekedtes baritonján. – Micsoda modor – motyogott magába. – Meg kell, hogy tanítsalak néhány dologra.
Ez mindent jelentett, csak jót nem. Hallottam tisztán, ahogyan a szék éles hanggal találkozott a kemény márványpadlóval, amely arra engedett következtetni, hogy felállt. Bőre halkan érintkezett az enyhén hideg anyaggal, míg elém nem ért, s állapodott meg.
Csuklómra fonta hosszú ujjait, majd minden erőfeszítés nélkül rántott fel magával szembe. Szinte levegőt is elfelejtettem venni, amikor is csípőmre vezette hatalmas tenyerét. Nagyokat pislogtam, míg államnál fogva elérte, hogy tekintetünk egybekulcsolódjon. Egy fejjel magasabb volt nálam, így fel kellett néznem rá. Zöld smaragd szemei csak izzottak, ahogyan lejjebb kalandozott azokkal, enyhe dekoltázsomat szemügyre véve.
Szabad kezét nyakamra csúsztatta, majd ujjával onnan tovább haladva ruhámnak szegélyét járta körbe. Megállapodott szívemnél, amely őrült tempót diktált. Ha akartam, se tudtam volna tagadni, hogy mennyire is élveztem az érintéseit, a mocskos szavait, a közelségét. Igen, mindig is tiltakoztam, szórakoztam vele, de véleményem szerint nagyon is őrültnek kell lennie valakinek, hogy könnyedén szemet hunyjon felette. 
Tekintete régen nem az enyémét, hanem a bőrömet firtatták. Bármennyire is tiltakozni szerettem volna, vagy valamiféleképpen átvenni az irányítást, teljesen lefagytam. Túl fáradt voltam, gondolatim régen magamra hagytak.  Az pedig, hogy csak egy bokszeralsót viselt, nem sokat segített a helyzetemen.
Közelebb hajolt, homlokát enyémének döntötte, s mély levegőt vett, míg szemhéjait néhány pillanatig szorosan lehunyta. Fogalmam sem volt, hogy mi is a következő lépése, de tudatomat nagyon is izgatta, s felcsigázva vártam.
- Látod, már te sem menekülsz – húzta végig ajkait arcomon. – Te is ugyanúgy várod, hogy az ágyamba cipeljelek – suttogta mocskos hangon, egyáltalán nem romantikusan. – Érzem, hogyan hevül fel a tested csupán a közelemben. Alig érek hozzád, már is a remegés tőr rá, Ani.
Becenevem hallatán lehunytam pilláim, míg ő csak tovább simogatta arcomat puha, enyhén rózsaszín ajkaival. Ajkaim eltávolodtak egymástól, levegőt élesen szívtam magamba, annak reményében, hogy némi erőt szerzek, amivel elmenekülhetek mocskos kezei, szavai elől.
- Ne csináld – jött fel belőlem egy nyöszörgésszerű hang, mibe még én magam is beleremegtem.
- Gyenge vagy, édesem – nyomott csókot szám szélére. – Végre Te is belátod, hogy mennyire gyönyörűen egészítenénk ki egymást? Hogy mennyire is tudnánk örömet okozni a másiknak?
- Fejezd be – csúsztattam fedetlen mellkasára kezeimet, hogy eltudjam taszítani magamtól, ám ez hiba volt.
Egyszerre volt kemény, s puha. Mintha csak egy selyembe csomagolt acélt érintettem volna. Hiába is szerettem volna távolabb kerülni tőle, vonzereje teljesen magával ragadott. Szinte ittam a szavait, mintha valami mágikus ital lett volna, amely bódult állapotba kerít. Meleg lehelete simogatta arcomnak bőrét, míg ujjai csípőmön játszottak. Már rég feladtam mindent, már rég elhittem, hogy eléri célját, ahogyan ajkaimat éhesen vette célba.
- Nina, ez a tiéd? – kiabált Gemma, amellyel megtörte a körülöttünk lévő gyengéd burkot. – Véletlen hozzám kerülhetett.. – lépett be a konyhába, ám azonnal mozdulatlanná merevedett. – Oké, megyek is – ezzel újra magunkra hagyott minden szemrebbenés nélkül.
                                                                                     
Ps.: Rövid..stbstb..nem is illetem már szavakkal. Viszont előbb hoztam, amely remélem, hogy valamelyest kárpótól benneteket. Köszönöm az újabb feliratkozásokat. Facebook csoport.: ITT  xx                                                                        

2015. január 11., vasárnap

9.rész*Hiszékenység

Bárpultnál álltam, és éppen egy másik pilótának a beszámolóját hallgattam, vagyis inkább úgy fejezném ki magam, hogy ő magyarázott, míg én a tömegben elvegyülő Nina-t és Gemma-t figyeltem. Tudtam édesanyám által, hogy Gem nagyon sokszor jár el szórakozni, ám fogalmam sem volt arról, hogy ennyire odateszi magát. Egyáltalán nem sajnálta a csípőjét mozgatni, ahogyan azt sem, hogy kezeit a magasba emelje, miközben hangosan üvölti a többi táncoló emberre a zenének dalszövegét. Tisztában voltam a korával, még is a kishúgom, akire vigyáznom kell. Legalábbis nem végignézni, ahogyan a férfiszemek bámulják, miközben mocskosabbnál - mocskosabb gondolatok keringenek fejükben. Tudom, hiszen nekem is hasonlóak fogalmazódnak meg, természetesen, más lányokkal kapcsolatosan. 
És Nina. Az a lány még mindig az őrületbe kerget, és tisztában vagyok azzal, hogy ennek mennyire is tudatában van. Idefelé jövet is mellettem ült az autóba, míg Gem a másik oldalán. Szorosan simult hozzám, míg kezét - szerintem teljesen véletlenül -, combomon tartotta. Látszott rajta, hogy az alkohollal nincs nagy barátságban. Elmondásuk szerint egy üveg pezsgőt fogyasztottak el ketten, de ő még is bágyadtan mosolygott, s kacagott mindenen. 
Ahogyan ideértünk, kértek maguknak újabb pohárral egy igen drága, édes pezsgőből. Koccintottak a nagy találkozásra, de mielőtt felhajtották volna, Gem az én kezembe is nyomott egy poharat, így az enyémnek is nekikoccintották sajátjaikat, majd pillanatok leforgása alatt mind a hárman el is tüntettük az italunkat. Próbáltam laza lenni, s magamhoz hűen elfogyasztani a számomra megfelelő mennyiségű alkoholt, de mivel húgom jelen volt, tartanom kellett magam.
- Hé, nagyon formás az a csaj - bökött a lányok felé, és tudtam, hogy Gemma-ra értette, hiszen Nina-t ismeri, ahogyan minden versenyző.
- Az, és itt le is zárhatod a témát - sziszegtem.
- Úgy tudtam, hogy Nina-t dugod - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Nina csupán a navigátorom - húztam le poharam teljes tartalmát, valamiféle megnyugvást keresve.
- Hm, akkor azt jelenti, hogy egyikhez sincs közöd? - kérdezte féloldalas, perverz vigyorával. - Akkor mind a kettőt becserkészhetem - itta ki whisky-s poharának egészét. - Szép esténk lesz.
- Hé-hé - szóltam utána, míg vállára tettem kezem. Visszafordult, és pedig lendületből ökölbe szorított kezemmel arcába ütöttem. Orrából azonnal eleredt a vér, ahogyan sietve odakapott.
- Bazd meg, Styles, te megütöttél - ordított, véres, s valószínű törött orrát fogva. - Mi a fasz bajod van, ember?
- Mocskos kezedet egyikre se merd rárakni - sziszegtem feszes állkapoccsal, s a körülöttünk lévő, bámészkodó emberek között tolakodtam át.
Teljesen hidegen hagyott, hogy ki mit gondol, hiszen eddig se érdekelt. Tudtam, hogy találgatások ezrei kezdtek el napvilágot látni, ahogyan azt is, hogy ez a jelent már holnap a lapok címlapján fog visszaköszönni. Ám mint ahogy minden más, az se túlságosan izgatott.
Odaigyekeztem a lányokhoz. Gemma azonnal hatalmas mosollyal fogadott, míg Ani tovább táncolt a hangos zenére.
- Kiszaladok a mosdóba, itt maradsz addig? - üvöltötte a fülembe húgom, mire bólintottam.
Egy másodpercre sem futott végig agyamon, hogy elsétáljak, hiszen az a lány vágykeltőként hatott rám. Csípőjét igen nagyszerűen mozgatta a zene vad ütemére, míg kezeivel néha haját - amelyet, már kiengedett -, emelte fel, ezzel hófehér bőrére hűs levegőt engedett.
Ahogy ellépett Gemma, fel is tárta szemeit, amelyekkel egyenesen rám nézett. Féloldalas mosolya azonnal arcán tündökölt, amit viszonoztam is. Tudtam, hogy régen átlépte a határait, de egyszerűen nem érdekelt. Akartam őt. Éreznem kellett egy este erejéig a bőrének puhaságát, a kezének érzéki simogatását és az ajkainak csábító csókjait.
Minden kérdés nélkül lépett elém, s fonta nyakam köré karjait, miközben a táncolást egy pillanatra sem hagyta abba. Szemeit tisztán láttam csillogni a színes fények sokaságában, s az csak még több önbizalmat adott, ami alapból is már igen magasan volt. Kezeim csípőjén pihentek, miközben közelebb vontam magamhoz, így testünk teljesen egybesimult. Felnyögtem, ahogyan ágyékát enyémének dörzsölte folyamatosan, míg számomra a helyzet csak egyre keményebb lett. Fejét felfelé billentette, ajkai súrolták nyakamat, minek eredményeképpen kelleténél jobban bepörögtem.
Ujjaim sokkal mélyebbre hatoltak csípőjének puha bőrében, mire nyelvét finoman kidugta ajkai között, ezzel forró bőrömet érintve. Szemhéjaimat szorosan zártam össze, hiszen már a kínok kínját éltem át, a lehető legjobb értelemben. Egyre feljebb araszolt, míg fülemet fogai közé nem kapta, meghúzta, s el is engedte.
- Elhitted, igaz? - nevetett fel.
Hirtelen néztem le rá, és rá kellett jönnöm, hogy mindvégig csak színlelt. Ellépett tőlem nevetve, s kikerülve igyekezett az ellenkező irányban elvegyülni a tömeggel. Állkapcsom megfeszült, ahogyan távolodó alakját figyeltem. Teljesen felbőszültem eme tette miatt. Ujjaim görcsösen voltak ökölbe szorítva, míg szemhéjaimat lassan hunytam le, s emeltem újra fel. Nadrágom fojtogatóan szorított, és annak érzése csak még jobban fokozta bennem Nina iránti dühömet. Elérte, hogy teljesen beleéljem magam abba, hogy éjjel az enyém lesz, majd az utolsó előtti pillanatokban meghátrálva faképnél hagyott.
Felötlött bennem, hogy utána megyek, és ellentmondást nem tűrően taszítom be egy zárt helyiségbe, és magamévá teszem, de még idő előtt leállítottam mocskos gondolataim. Bár tudtam, hogyha elkezdenénk, úgy sem mondana nemet, hiszen már akkor érezné, hogy felejthetetlen örömöt nyújtanék neki.
- Hé, Haz, hova tűnt Ni? - húzott le maga szintjére nyakamat átkarolva Gemma, ezzel visszazökkentve engem a cudar valóságba.
- Fogalmam sincs - mormogtam, mire csak értetlenül nézett rám. Láttam rajta, hogy nem a legjobb állapotban van, így azonnal kérdőre is vontam. - Minden rendben?
- Forog a világ - nevetett részeg kislányosan.
- Hazaviszlek - öleltem át derekánál.
- Nem, nem - bökött mellkasomra ujjával. - Én hazamegyek taxival egyedül, te pedig keresd csak meg Ni-t.
- Eszem ágában sincs elengedi téged ilyen állapotban - ellenkeztem, míg ő a tömeget pásztázta homályos tekintettel.
- Nézd - mutatott jobbra, mire odafordultam. - Ott van.
Szinte választ sem várva ragadta meg csuklómat, s rángatott át a tömegen keresztül a még mindig igen elemében lévő lányhoz. Meg sem lepődtem, amikor Mark karját láttam meg feszesen csípőjére fonódni. Düh és mélységes harag vette át uralmát gondolataimon, testemen. Míg nem értünk egészen oda, amikor szemeit feltárta, s szemeimbe mélyesztette sajátjait. Égető vággyal táncolt, inkább már vonaglott tovább, végig tartva velem a szemkontaktust. Csípőjét jobban a srácénak nyomta, míg kezeivel felkarját szorította.
- Ni, gyere, megyünk - kiáltotta Gemma.
- Már is? - állt meg a táncban, s húgomra vezette tekintetét.
Mark keze még mindig kecses derekán volt, és nem úgy tűnt, hogy annyira zavarta volna. Visszafordult a pöcsfej irányába, és magyarázni kezdett valamit neki, mire ő csak bólintott. Ani az arcához hajolt, s láttam, ahogyan száját majdnem érintve nyomott egy puszit neki, mielőtt is Gemma-hoz lépett volna. Kézen ragadták egymást, valamiféle támogatást remélve, miközben húgom kezemet fogta, míg én vezettem ki őket az ember tengerében.

****

Kiszállva a taxiból, egyenesen átvágtunk az előcsarnokon, ahol is a két nevetgélő, dülöngélő lányt megbámulták. Liftet sietve hívtam, hiszen sejtettem, hogy már mind a ketten kivannak, s csak azt a pillanatot vártam, amikor is valamelyik nekiáll kiokádni magát. Már akkor tudatában voltam annak, hogy másnap Gemma-nak nem csak a másnaposság fog fejfájást okozni, hanem én is.
Berántottam magam után a lányokat a fém szerkezetbe, amelynek oldalán azonnal meg is nyomtam a megfelelő emelet gombját. Tartottam attól, hogy rosszullétük már akkor rájuk fog jönni, s gondolatmenetem, még enyhén ittasan is tökéletes volt. Gem szájához kapott, míg másik kezével a lift oldalán található kapaszkodót szorította.
- Ha volt erőd leinni magad, kibaszottul várd meg, még kikerülünk innen - sziszegtem neki, mire Ani csak mellkason ütött.
- Hogy beszélhetsz így a húgoddal? - förmedt rám.
- Te csak fogd be a szád - meredtem rá feszülten.
Szerencsére megérkeztünk az emeletünkre, így felkaron ragadva mind a két felelőtlen lányt indultam el a szobánk felé, amely előtt előkerestem kulcsom, s ahogyan az ajtót feltártan, Gem magassarkúját lerúgva rohanta át a nappalit, annak reményében, hogy a wc fölé görnyedjen még időben. Bezártam az ajtót, majd az ottmaradt lányra néztem, akinek gonosz mosolya játszott puha ajkain.
- Élvezed, igaz? - közelítettem meg lassan.
- Kétségkívül - harapott rá alsó ajkára, mire csak jobban felmordultam.
Csípőjét megragadva húztam magamhoz, szemkontaktudunkat meg nem törve. Kezeit azonnal mellkasomra simította, a távolság reményében.
- Imádsz játszadozni, látom - hajoltam füléhez, hogy belesuttoghassam.
- Micsoda megfigyelés - kuncogott fel. - Mit hittél Harry? - suttogta csábosan, ingem alatt végigsimítva mellkasomnak bőrén. - Reménykedsz, igaz? - ajkai felhevült bőrömet érintették meg. - Mit is szeretnél? - nyomott egy enyhe puszit nyakamra, ezzel csak még jobban elérve azt, hogy az őrület határának szélére kerüljek. - Combjaim közé szeretnél férkőzni, nagyfiú? - vezette ujját végig ingemen, egészen nadrágom széléig. - Minden vágyad, hogy az ágyadbaciplelj, hogy el tudd érni, hogy a nevedet sikítsam? - erotikus hangja miatt szemhéjaimat szorosan le kellett hunynom, hogy vágyaimat visszatartsam. Elmosolyodott. Én pedig teljesen elvesztem, amikor ágaskodó péniszemet markába fogta, enyhén megszorítva. Felszisszentem, mire csak kislányosan felkuncogott. - Nem lehetsz ennyire kiéhezve - nevetett erőteljesebben. - Jobb kezed biztosan hűséges társad lesz - nyomott egy csókot arcomra, majd elengedve magamra hagyott. Az szobájának ajtaja becsukódott, amikor is sikeresen felfogtam szavainak értelmét.
Felordítva ütöttem a falba. Nem hittem el, hogy egy - hozzám képes - kislány ennyire kijátszott kétszer is egymás után.


Ps.: Köszönöm annak a pár embernek, akik az előző részhez írtak véleményt! Köszönöm a rendszeres (80 + 21bloglovin) olvasókat. Imádlak Benneteket. 
Aki még nem tagja a facebook csoportnak, az csatlakozzon. ;) LINK
Várom a véleményeket. Puszi. xx

2015. január 4., vasárnap

8.rész*Két jó csaj


Tudatában vagyok annak, hogy mennyire is gyökér voltam vele, de egyszerűen nem tudok másképpen viszonyulni hozzá. Bár nem mondja, teljesen meg vagyok bizonyosodva arról, hogy azzal a mitugrásszal tölti szabadidejét. 
Másnap amennyire csak lehetett, kerülte jelenlétemet. Amikor besétáltam korán reggel a konyhába, azonnal kivonult, egyenesen át a nappaliba. Érezhető volt a feszültség kettőnk között, amelyet egy másodperc erejéig sem rejtett el. Hasonlóan cselekedtem, hiszen büszkeségem még is nagyobb, mint bármi más.
Pályán mondhatni, hogy minimálisan javult helyzetünk, hiszen emberek vettek körül bennünket, bár tény, hogy azért a szurkálódások nem maradtak el. Még David előtt sem, aki idő közben megérkezett, és váltott velünk egy bizalmas beszélgetést. Én szokásomhoz híven öltem, a hideg vizemet iszogattam, míg Ani lelkesen bólogatott, és néha válaszolt. Tőlem csupán pár morgásszerű hangot kaphattak, amelyet nemigen értékeltek. Végül feladta, és csak Nina-hoz kezdett el beszélni, majd magunkra hagyott, s parancsba adta, hogy öt percen belül már legyünk az autóba. Figyeltem ahogyan társam megcsinálta haját egy oldalfonásba, majd elindult kifelé, ahova már én is követtem. Szerelők már pihenve ültek, s a monitorokra meredtek. A lány megkerülte az autót, míg én a saját oldalamon beszálltam. Amint mind a ketten bekötöttük magunkat már indultam is. Furcsa volt, hogy nem szólunk egymáshoz, főleg nem bunkón. Az időmérő végén viszont kemény szavak hagytál el számat, amikor is kiszálltam az autóból. Második, kibaszott másodikak lettünk. Ani próbált megnyugtatni, aminek okát egyáltalán nem értettem, de nem is érdekelt. Sohasem történt meg velem a NASCAR-ban, hogy második lettem volna. Elfogadhatatlan. Igen, kibaszottul maximalista vagyok, de ki nem?
Mai napon eljött a verseny ideje, ahol is komoly célom mindenkit lealázni, s csak a visszapillantómban látni. Senkihez sem szóltam. Még Nina sem ihletet meg újabb beszólásokkal, így csak a gumin ülve figyeltem a körülöttem rohangáló embereket. Csak is a nyerés körül jártak gondolataim, mindenképpen tarolnom kellett. Este sok minden hagyta el számat, ahogyan az már szokásommá vált, ám azonban Ani vissza sem vágott már, egyszerűen elvonult a szobájába, ezzel saját gondolataimmal, dühömmel hagyva engemet.
Nagy hangzavar, füttyölések, amelyekre azonnal felkaptam figyelmemet. Hangok irányába fordultam, s kezeim azonnal ökölbe is szorultak, amikor megpillantottam a rövid nadrágot, tornacipőt és egy igen lenge felsőt viselő húgomat, aki a telefonját nyomkodva lépkedett előre a garázsok, a szerelők, a vérszemet kapó hímek előtt. Szinte mintha eddig egy tűzrakáson ültem volna, úgy pattantam fel, és közelítettem meg a szőke lányt, akinek néhány kék és lila tincs is ékesítette alul a haját.
- Gem - szólítottam, mire felkapta fejét, napszemüvegét pedig feje tetejére csúsztatta. Mosolyra húzta száját, s gödröcskék - amelyek az én arcomat is díszítik ilyenkor - megjelentek. Felgyorsította kis lépteit, majd hamar előttem is termett, és szorosan átölelt. Még közel vontam magamhoz, háta mögött végignéztem az őt bámuló embereken, akik között az a pöcsfej, Mark is jelent volt. Elváltam tőle, kézen ragadtam, és behúztam a saját garázsunkba, onnan is tovább, az öltözőbe.
- Harry, hova rohanunk? - mondta, mielőtt még behúztam az öltözőbe, ahol Nina jelen volt. - Oh, helló - köszöntötte húgom. - Nem is mondtad, hogy barátnőd van - sutyorogta.
- Szia - állt fel a lány, s kezet nyújtott Gemma-nak, aki elfogadta mosolyogva a kedvességet. - Nina vagyok, és isten ments, hogy a barátnője legyek.
- Gemma, a húga - mosolygott továbbra is kedvesen. - Sajnálom.
- Ugyan.
- Gem, ő itt a navigátorom - világosítottam fel a lányt, akinek szemei azonnal kétszeresére nőttek.
- Csak szívattok, tuti, bassza meg, mintha egy címlapról lépett volna ki - nézett fel rám. - Túlságosan is csinos ahhoz, hogy a benzin, az olaj és a mocsok érdekelje - mondta kapkodva. - Különben is ismerem az eseteidet ...
- Gemma fogd be - ültem le. - És vigyázz a szádra - korholtam, mire szemeit egyáltalán nem udvariasan, megforgatta.
- Oké, akkor én magatokra hagylak benneteket - vette fel a ruháit.
- Hova mész? - tettem fel a kérdést feszült érdeklődéssel.
- Mark-nál átöltözöm, addig is beszélgethettek.
- Ó, engem egyáltalán nem zavarsz, sőt, örülök, hogy nem csak ezzel itt - bökött rám Gem. - Kell egy légtérben lennem.
- Hagyjad csak, úgy is nagyon összemelegedtek - sziszegtem.
- Tudod tanulhatnál a húgodtól egy kis jó modort - ezzel elhagyta Nina a helyiséget.
Gemma csak nagyokat pislogva nézte az igen zajosan becsukott ajtót, mielőtt is felém fordította volna fejét. Táskáját letette, s ő maga is leült, de tekintetét végig rajtam tartotta, s éreztem, hogy keményen meg fog izzasztani, és ez volt az, amit egyáltalán nem akartam. Hiába fiatalabb nálam, mindig is nyíltan, szemtelenül elmondta a véleményét, néha még jól ki is osztott, s a helyemre tett, ám én ugyan úgy folytattam tovább a dolgomat, mint azelőtt. Imádtam őt, de akkor is, alig múlt el húsz, fiatal még, és tapasztalatlan.
- Miért vagy ennyire patkány? - szinte égett testem tekintete fogságában.
- Patkány? - nevettem fel.
- Ez nem nevetséges, Harry - állt fel, és elém sietett. - Igen is, mocskos módon bántál azzal a lánnyal.
- Hm, de még mennyire mocskosabban szeretnék ... - jegyeztem meg halkan, míg reménykedtem abban, hogy nem hallotta.
- Kérlek, kímélj meg a szexuális gondolataidtól.
- Ezt nekem kellene mondanom, még túl fiatal vagy - fontam mellkasom előtt kezeimet egymásba.
- Idén leszek huszonkettő - förmedt rám azonnal. - És most amúgy sem rólam van szó. Miért titkoltad el, hogy egy ilyen lány a társad?
- Gemma, ő csak egy lány, aki mellettem ül, és a sivatagi szakaszon, már navigálni fog, ennyi - magyaráztam. - Semmi közünk nincs egymáshoz, azt leszámítva, hogy kölcsönös a gyűlölet.
- Gyűlölet? - nevetett fel. - Komolyan, hiába vagy idősebb, ostobább vagy, mint én.
- Oké, fejezd be Gem, kérlek. Nincs időm erre, örülök, hogy itt vagy, de hűtsd le magad - nyomtam puszit homlokára. - Át kell öltöznöm, és a kocsiban lennem, úgy ..  - néztem órámra. - Öt percen belül, különben David a tökömet veszi.
- Jól van.
- Amúgy a csomagjaid?
- A hotelbe vitték, a szobádba - mondta. - De nem zavarlak, sok sikert, utána találkozunk - nyomott puszit pipiskedve arcomra, s magamra hagyott.

****

Türelmetlenül sétáltam ki a rajtrácsra, ahol az autóm már helyet kapott, azon a kibaszott második kockánál. Bukómat elvettem a motorháztetőről, a maszkkal együtt. Körbenéztem, és dühödten vettem tudomásul, hogy Ani még mindig azzal a mitugrásszal társalgott.
- Hé, Ani - kiáltottam oda, mire azonnal felkapta fejét.
Tudomásul vettem, hogy én szóltam, s bármennyire is szerettem volna, nem tettem hozzá semmit. Láthatta rajtam, hogy nagyon is keményen megtürtőztetem magam, így azonnal elköszönt, valószínű szerencsét is kívánt Mark-nak, aki hiába állt az első rajtkockán, nagyon is kellett neki az a szerencse, mert az volt a tervem, hogy mocskosul lealázom mindenki szeme láttára.
- Kiflörtölted magad? - kérdeztem, amint beszálltunk.
- Tudod, attól, hogy te a lányokhoz csak azzal a szándékkal közelítesz, hogy a lábukat szétrakják, ő tiszteli is őket, legalább is engem.
- Ó, elnézést, nyilván minden menet előtt kapsz egy szál rózsát - jegyeztem meg nevetve. - Figyelj, ha erre van szükséged, kapsz tőlem egy csokorral - kacsintottam rá.
- Akkor egy tahó vagy - húzta fejére a sisakot.
- Édesem, megszokhattad volna - ezzel a végszóra meg is adták a jelet, én pedig könyörtelenül a gázra tapostam, s elhagytam a rajtrácsot.
Csak is az előttem haladó Mark-ra koncentráltam, aki szinte egy hajszálnyira volt előttem. Rohadtul nem érdekelt semmit, azon kívül, hogy ezt a menetet is nekem kell megnyernem. Folyamatosan egyre feljebb váltottam, és csak a szükséges időszakokban váltottam vissza. Gázról alig vettem el a lábam, míg tekintetemmel végig az előttem haladó autóra koncentráltam.
- Megölsz mind a kettőnket - sikított mellettem Ani, amikor egy kanyarba Mark mellé hajtottam be.
Tudtam, hogy veszélyes, de nem érdekelt, csak is a győztes cím lebegett lelki szemeim előtt. Igen, tudom, egy barom vagyok, de ez van, így kell elfogadni. Már a legelején leszögeztem, hogy a női hisztire nem vagyok vevő. Ehhez pedig tartania kell magát, még ha nehéz is, mert kurvára nem hat meg a problémája.
Kitekintettem oldalra, és akkor szembetaláltam magam Mark fenyegető szempárjával. Visszafordultam előre, váltottam, és padlógázt adtam szépségemnek. Egyenes szakaszban ismételten fej-fej mellett haladtunk. A cél vészjóslóan közelget, így még egy utoljára adtam a gépezetnek, s áthajtottam a célon, immáron egy hajszállal, de győztesen.

****

Sörömmel a kezemben mászkáltam egy száll nadrágban a nappali, s a konyha között. A futam után Nina nekem esett, mellkasomat verte, de leszartam. Lesepertem magamról, elkészültem, ahogyan ő is, s Gemma-val, együtt tértünk vissza a lakosztályba. Mivel csupán két hálóval rendelkezik, Ani felajánlotta húgomnak, hogy vele lehet, hiszen még is csak nők mind a ketten.
Este szokás szerint egy összejövetel lesz, amire már lelkesen készülnek. Zene hallatszott, nevetéssel fűszerezve a hálóból. Irigyeltem Gemma-t. Azt kívántam, bárcsak nekem lenne akkor szerencsém, hogy egy szobán kellene osztoznom azzal az akaratos lánnyal. Na jó, csak egy estére. Észnél kell maradnom.
Hűsítőmmel sértem vissza a nappaliba, ahol belebújtam ingembe. Alsó pár gombot egybekapcsoltam, a többit pedig minden aggály nélkül hagytam szabadon. Ajtó zára kattant, ezzel tudomásomra adták, hogy elkészültek. Elsőként Nina lépett ki. Szokásához híven, elegánsan, még is irtózatosan szexuálisan nézett ki. Szerény véleményem szerint. Imádtam a stílusát, azt, ahogyan a ruhákat ő testesíti meg, s nem pedig fordítva. Rövidnadrágjának köszönhetően szabadon bámulhattam feszes, hosszú combjait, amelyeket még jobban megnyújtott az elegánsabb magassarkúja. Haja egy szoros copfba volt összefogva feje tetején, így már csodás rálátásom volt diszkrét dekoltázsára is.
Nevetve társult hozzánk húgom, akinek öltözetén elképedtem. Hasonló stílusú szettet választott, mint Ani, de még is, ő a húgom.
- Oké, Gem, fordulj, és öltözz át - böktem a szobájuk felé.
- Ugyan már - horkant fel. - Miattad sem fogok apácajelmezbe bújni, Haz.
- Tudatában vagy annak, hogy tele lesz pasikkal, te pedig az ártatlan húgom vagy?
- Ennek a mondatnak több hamis tényezője is van - nevetve jegyezte meg, mire Ani is felnevetett.
- Mennyit ittatok? - sóhajtottam fel.
- Csak egy kis pezsgőt - mutatta ujjaival Ani.
- Kurvára leitattad a húgomat - néztem rá haragosan.
- Harry, lazulj el, ha továbbra is ennyit idegeskedsz, a végén még ráncaid lesznek holnapra - simított végig arcomon Gem.
- Lehetetlenek vagytok - húztam le söröm utolsó pár kortyát. - Mióta is letettek legjobb barátnők?
- Szerintem első pillanattól kezdve - vonta meg a vállát Ani, aki magához húzta Gemma-t, s kiandalogtak, mint egy szerelmes pár, a bejárati ajtón.
- Azért megvárhatnátok - értem utol a liftnél őket.
- Ki akarod használni, hogy két ilyen jó csajjal lehetsz, mi? - kuncogott Nina, a mellkasomra bökve, mire féloldalasan én is elmosolyodtam, s csípőjét megfogva, magamhoz vontam. 
Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3