2015. január 28., szerda

13.rész*Tettek következménye


Őrült, ostoba voltam, amiért hagytam egy másodperce is, hogy a hatalmába kerítsem őrült bájologásával, mély hangjával, kényeztető érintéseivel. Dühös voltam, undorodtam magamtól, amiért ennyire elgyengültem, még úgy is, hogy ő semmit sem kapott tőlem. Sose voltam ennyire esztelen, mint akkor ott, abban a pillanatban, amikor a pillanat maga alá temetett, s megigézve a hatalmas ágyon végigdöntött.
Hangosan csaptam be magam után a lakosztálynak ajtaját. Lépteimet megnyújtottam, hogy mielőbb a lifthez érjek, messze, távol tőle. Látni se akartam, bár tudtam, hogy teljes mértékben még sem hibáztathatom őt, hiszen magam döntöttem úgy, hogy hagyom magam neki. Talán… talán, ha a telefonja nem szólalt volna meg, akkor további cselekedetek követték volna az apró érintéseit. Könnyeimet messze hajítva nőiességemet, töröltem le kézfejemmel durván.
Fém felvonóhoz érve azonnal nyomkodni kezdtem a hívógombot türelmetlenül. Néha vissza-vissza pillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e követ. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre kitárult az ajtó, s beléptem. Hasonló sietséggel nyomkodtam a belső gombot is, majd a földszint betűjelével ellátott gombot. Hideg falnak dőltem, s lefelé bámulva vártam, hogy végre célba érjek.
Dühöngtem magamban. Teljesen forrtam bensőmben. Mondhatni hálát adtam annak a telefonnak, hogy megszólalt, ám a kijelzőn szereplő felírat, nem éppen a legjobban kedvezett nekem. Még jobban megalázva éreztem magam. Bűnösnek.
Lift hangjelzéssel adta tudtomra, hogy megérkeztem a megfelelő szintre. Megtöröltem szemeim alját, s kiléptem a felvonóból. Tekintetem végig a márványpadlót pásztázta, miközben lépkedtem előre a kijárat felé. Semmi sem volt nálam, de amire szükségem volt, az a magány. Ki kellett szellőztetnem fejem, s átgondolnom alaposan a dolgokat.
Kifelé haladva egy erős mellkasba csapódtam. Azonnali bocsánatkérésbe kezdtem, majd igyekeztem oldalazva elhaladni a személy mellett, aki minden szó nélkül nyúlt csuklóm után, s vont szorosan magához.
- Hé, törpilla – hallottam meg annak a személynek hangját, akire eddig mindig számíthattam. – Nézz rám – fogta kezei közé arcomat. Hüvelykujjaival letörölte könnyeim. – Mi történt?
- Ne, kérlek – próbált szabadulni szorításából, de nem engedett.
- Sehova sem mehetsz ilyen állapotban, gyere – szorosan oldalához ölelve indult a lift irányába.
- Kérlek, nem akarok visszamenni – könnyeim újra feltörtek.
- Hozzám megyünk, Nina, rendben? – hangja megnyugtató volt. – Minden rendben lesz – próbált kedvesen megnyugtatni, de az egyáltalán nem segített a saját magam iránt érzett undoron.
Beszálltunk a liftbe, ahova még csatlakozott mellénk társa is, és két szerelője. Semmit sem szóltak, csak álltak csendem mellettünk, míg Mark szorosan ölelt. Mellkasán pihent könnyes arcom, amelyen natúr sminkem is már elkenődött. Ujjaim csípőjén pólójának vékony anyagába martak. Biztos pontot kerestem, s találtam. Homlokomra nyugtató puszit hintett, mire pilláimat lehunytam kissé megkönnyebbülten. Biztonságban éreztem magam ölelő karjai között.
Liftnek oly ismerős hangja tudomásunkra adta, hogy újra azon a szintre érkeztünk, ahonnan elmenekültem. Nagyokat pislogtam, amikor is elhúzódott két irányba az ajtó egy-egy szárnya. Közelebb húzódtam azonnal Markhoz, mikor megpillantottam a lift előtt álló alakot.
- Ani, kérlek – nézet rám feszülten hosszú hajába túrva.
- Mit tettél vele, te pöcs? – indult előre Mark dühödten, ám megragadtam. – Mit csináltál vele? – ordított, szinte már az egész folyosó tőle zengett.
- Kibaszottul semmi közöd hozzá – hasonló hangterjedelemben közölte vele Harry. – Ani, gyere – nyújtotta felém a kezét.
- Sehova sem megy veled – horkant fel az engem védelmező srác.
- Fogd be a pofád – sziszegte dühösen H.
- Menjünk innen, kérlek – néztem a mellettem álló fiúra, aki bólintott, s kihúzott maga után.
Harry próbálta megragadni, ám sikertelenül járt. Hallottam, ahogyan nevemet ismételgette, de mist sem törődve vele haladtam Markkal. Szerencsére hamar megérkeztünk a lakosztályához, amelynek ajtaját hamar feltárta, s udvariasan előre engedett. Kézen fogott, míg társa bejött, s becsukta az ajtót. Konyhai részlegre vezetett, s kérdés nélkül töltött egy hűs pohár vizet, amelyet halkan megköszönve vettem el tőle, s hajtottam föl.
- Elmondod, hogy mit történt? – hangjában az él még mindig jelen volt, ám igyekezett velem kedves lenni.
Hátra pillantottam vállam felett, hogy meggyőződjem arról, nincs e hallótávolságon belül társa. Amint visszavezettem tekintetemet rá, felállt, újra megfogta kezem, s hálószobájába vezetett. Ággyal szemközti kanapéhoz húzott, amelyre le is ültünk hamar.
- Most már mondhatod – nézett rám aggodalmasan. – Mit tett veled az a szemét?
- Erről nem neked kellene beszélnem – nyeltem egy nagyot, s félve pillantottam fel rá.
- A barátod vagyok, bármit elmondhatsz, tudod jól – hangja megnyugtató volt.
- De pasi is vagy – érveltem egyből magam mellett.
- Nina, attól, hogy ugyan az van a lábam között, mint annak a görénynek, nem jelenti azt, hogy ugyan úgy is gondolkozunk, és viselkedünk – komolyan jelentette ki.
- Igen, tudom.. – sóhajtottam fel.
- Bántott? – kérdezte kisebb csend után.
- Nem – ráztam nemlegesen fejem, s tekintetemmel összekulcsolt ujjaimat néztem ölemben.
- Nem vagyok látnok – állt fel, s szembe ült velem, az ágyra. – Figyelj, ha nem szeretnéd, ne mondd el. Csupán annyit mondj, hogy jól vagy-e?
- Túlélem – bólintottam.
- Gyere ide, törpilla – állt fel újra, kezét nyújtotta, s szorosan megölelt. – Ne hagyjad magad neki – motyogta fülembe. – Láttam lányokat sírva távozni tőle. Féltelek. Kérlek, légy óvatos, és ne adj neki ütőfelületet. 
Bólintottam, majd elhúzódtam, s visszaültem a kanapéra, ahova is csatlakozott ő is. Beszélgetést kezdeményezett vidámabb témákról annak reményében, hogy jobb kedvre derít, de csak kívülről járt sikerrel. Bensőm még akkor is mardosott erősem, hatalmas undorral. Újra megjelentek a képek lelki szemeim előtt, amikor is fölöttem helyezkedett el, s ujjai fehérneműm alatt megérintettek. Ahogyan a csókokkal hintette be nyakam ívét, s ahogyan hajába túrtam átadva magam a kéjnek. Még mindig nem voltam képes felfogni, miként is hagyhattam magam neki.
- Rendben vagy? – fogta meg kezemet Mark, mire parányit megráztam fejem, s tekintetemmel övébe néztem.
- Igen, köszönöm, hogy megnyugtattál – hálálkodtam. – Viszont mennem kell – álltam fel fájdalmas sóhajjal. – Pályára kell mennünk nemsokára.
- Oké – nézett rám furcsállóan. – Ha bármi van, ide bármikor jöhetsz.
- Hálás vagyok, Mark – öleltem meg szorosan.
Kikísért a nappaliban lévő bejárathoz. Még egyszer szorosan megölelt, puszival hintette arcom, s utamra engedett. Mellkasom előtt keresztezve kezeimmel sétáltam végig a hosszú, szőnyeg borította folyosón. Szívem egyre gyorsabban vert, ahogyan közeledni kezdtem a saját lakosztályunkhoz, ahhoz a férfihez, akitől távol akartam maradni. Bátortalan, remegő kezemet csúsztattam rá a kilincsre, s nyitottam be.
- Hát itt vagy – állt fel Gemma a kanapéról. – Igyekezned kell. Már mindenhol kerestelek – húzott a szobám felé. – Készülj, mennünk kell a pályára, Harry már elment. Siess!
Megszólalni sem tudtam olyan hevesen lökött hálószobámba. Nagyon sietős zuhanyt kellett vennem, de muszáj volt lemosnom Harry nyomait magamról. Pár perc után gyorsan megszárítkoztam, felöltöztem, hajamat felkötöttem, s indultam is.

****

Fülledt meleg volt, amelyen az overall sem sokat segített. Harryvel nem volt szerencsém találkozni még, így ültem a garázsunkban, s vártam. Semmi kedvem nem volt beülni mellé. Tudtam, hogy idegei vékony cérnákká alakultak át, amelyek rám egyáltalán nincsenek jó kilátással.
- Gyere már, Nina – hallottam meg az említett személy hangját, mire felé fordultam. – Tapsoljak?
- Semmi szükség rá, barom - sziszegtem, s lemásztam az abroncsokról.
Megindultam felé, miközben felvettem a maszkot és a bukósisakot. Bemásztam az autóba, amelynek ajtaját kissé erőteljesebben csaptam be.
- Még mindig nem alakult át wc ajtóvá – morogta.
- Ne velem baszakodj, Styles.
- Az lett volna pedig a tervem.
- Felejtsd el – néztem rá.
- Ó, édes, le sem tagadhatod, hogy élvezted a pillanatot.
- Gyengeségemben történt, ne is áltasd magad, hogy bármilyen menetben is benne vagyok veled.
- Hm, pedig jelenleg is egy igen gyors menetben vagyunk benne – rátaposva a gázra hajtott ki a garázsból, egyenesen a pályára, őrült módjára. 


ps.:köszönöm az előző részhez érkezett megjegzéseket! várom ehhez a részhez is a véleményeiteket!Illetve, ha tetszik iratkozzatok fel. ;) xx

6 megjegyzés:

  1. Annyira kivancsu vagyok, hogy vajon ki hivtha Harryt a nagy incides kozben:D annyira imadom ahogy irsz, minden blogodban. Elevezettel falom a sorokat, mikor latom, hogy kitettef az uj reszt! Istenem nem birok varni a kovetkezo reszig:'( siess nagyon! Sok puszi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó, várom a folytatást :D

    VálaszTörlés
  3. Imádom. Izgalmas. Legjobb író vagy♥♥

    VálaszTörlés
  4. igen ez a resz nagyon jo amugy bocsi hogy nem ekezetel irok csak most telon vagyok es sokaig tartana de komolyan nagyonjo es hany evadosra tervezed vagy hany reszes leesz? :);)

    VálaszTörlés
  5. Imádtam! De komolyan ki az aki hívta? Megöl a kíváncsiság! :D

    VálaszTörlés
  6. Ani és Harry között nagyon erős a szenvedély. nagyon át lehet érezni, de csak azért mert ilyen remekül írod le a körülményeket és a cselekményt :D nagyon kíváncsi vagyok,hogy most mi fog történni..siess a következővel

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3