2015. december 9., szerda

63.rész*Elvonási tünetek

- Szóval te is itt vagy, és támogatod őket – csattan fel Anne, amikor beléptem a nappaliba. – És megérkezett az istenített Nina is. Mi az a kezedben? – arcára a döbbenet ült ki, ám Harry mellém lépett, és derekamra tette a kezét.
- A fiam – büszke hangon jelentette ki Harry.
- Teherbe ejtettél egy ilyen… - nem fejezte be Anne a mondatot, mindössze csak megvetően végigmérte a melegítőbe bújtatott fáradt testem. – Az apád gratulálni fog neked, ha ezt megtudja.
- Mit keresel itt? – szólt közbe Gemma. – Nem veszed észre, hogy te vagy itt a nem szívesen látott személy?
Liam, Gem mellé lépett, derekára simította kezét, és nyugtatni próbálta a feldühödött lányt.
- Látom neked is sikerült összeszedned valakit. Komolyan, ha apátok ez látná – sóhajtott fel drámaian.
- Mindenkiben hibát találsz – nevetett fel Gemma. – Esetleg magadba nézz előbb, és utána ítélkezz. Amúgy Liam a vőlegényem, úgyhogy ne úgy beszélj róla, mint egy utolsó senkivel – kiáltott fel Gem, mire Melanie kezében tartott hordozóban fekvő kislány felsírt hangosan.
- Még az unokámat is megsiratjátok – vette magához a kislányt.
- Milyen csendes lettél, Mel – szólalt fel ismételten Gem. – Vagy az anyám már azt is megtiltja, hogy beszélhess?
- Ostobaságokat beszélsz, Gemma – nézett rá a nő dühödt pillantással. – Melanie csupán meg van illetődve. Tudod, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy ilyen csodát hozzon a világra… És, akkor az apa egy szajha oldalán áll. Akitől egy fattyú gyereke is született.
- Ne beszélj így a gyerekemről és a menyasszonyomról se! – kelt ki magából Harry.
- A menyasszonyodról? – kerekedtek ki Melanie szemei. – Megkérted a kezét, azok után, hogy teherbe ejtettél?
- Valaki látna már tisztán? – sóhajtott fel Harry szinte már fájdalmasan. – Nem is hasonlít rám a kislány! Nem lehetek az apja.
- Kisfiam, a felelőtlenségeidért vállalnod kell a következményeket! – csattant fel Anne.
- Nem vagyok felelőtlen – szűrte fogai között a szavakat. – Kibaszottul nem nevezhetsz felelőtlennek!
- Egyszerre két nőnek sikerült gyereket csinálnod – mutatott rá a dologra An.
- Melanie lánya nem az enyém!
Teljes őrület, ami a házunk falai között zajlott. Nathaniel is sírni kezdett a karomba, mire nyugtatni próbáltam, ám a folyamatos kiabálás egyáltalán nem tett jót neki. Szívem szerint az emeletre vonultam volna, és mindent magam mögött hagytam volna, csakhogy kis csendben lehessek a fiammal, még is magamhoz szorítva őt, álltam és vártam arra, hogy mi is fog történni. Bíztam Harryben. Azt mondta, hogy nem az ő gyermeke, és én hittem neki. Látva a kicsit, nekem is megingott a hitem abban, hogy nem az ő gyermeke. Hasonlóságot sem véltem felfedezni Harry és közte, de még Melaniera sem hasonlított igazán.
- Soha az életben nem dugtam meg gumi nélkül Melaniet! – kiáltott fel fájdalmasan Harry. – Hiába voltam részeg, akkor is volt annyi eszem, hogy egy óvszert magamra vegyek.
- Úgy látszik, hogy a megfelelő estén még sem vigyáztál kellően – mért végig engem Anne újra.
- Tudjátok mit, holnap a kórházban egy apasági tesztet csináltatunk, és minden kiderül! – mondta ki a végső döntését Harry. – De előre szólok – merev arccal bökött Melanie felé. – Ha kiderül, hogy az én lányom, nem fogom hagyni, hogy egy drogos anyja legyen!
- Micsoda? – kiáltott fel.
- A terhesség alatt is szedted azokat a szarokat, nekem nem kell itt a szentet adnod! Ismerlek, bár néha azt kívánom, hogy bárcsak ne ismernélek.
- Hogy képzeled, ezt fiam?
- Felelősséget akartatok. Azt, hogy vállaljam a következményeket. Rendben! Ha az én gyerekem, akkor én fogom nevelni, a fiammal együtt.
Kijelentése még engem is meglepett. Szóhoz sem jutottam, bár azt egyáltalán nem is bántam, hiszen nem akartam annál jobban belekeveredni a dologba.
- Nem fogom hagyni, hogy az unokámat egy ilyen nő nevelje fel! – Anne megvetően szólalt fel ismételten.
- Ne felejtsd el, hogy van már egy unokád, akit Nina nevel. De most elegem van, takarodjatok a házamból – mutatott az ajtó irányába. – Reggel a kórházban találkozunk. Mielőbb essünk túl rajta!
Végül emelt fővel bólintottak és az ajtó felé indultak. Gemma ment utánuk, és engedte ki őket végül. Én a kanapéra ültem le és fiamat nyugtattam, aki szerencsére lassan meg is nyugodott, és elaludt.
- Sajnálom – ült le mellém Harry. – Fogalmam sincs, honnan tudják a címünket.
- Semmi baj – feleltem.
- El sem hiszem, hogy ide merték tolni a mocskos képüket – ült le a fotelbe Gemma.
- Kérlek, Gem, elég – nézett rá Harry. – Liam, sajnálom, hogy így ismerted meg az anyánkat.
- Gemma már mesélt róla, úgyhogy nem igazán lepett meg a dolog – felelte őszintén. – Bár ennyire rosszra még én sem számítottam.
- Őrültek – horkant fel Gem. – Gyere, csináljuk meg a reggelit, hagyjuk magukra őket – mosolygott vőlegényére a lány.
Elindultak a konyhába, Harry pedig még közelebb csúszott hozzám. Vállamra nyomta ajkait, a fiúnknak arcát pedig megsimogatta.
- Sajnálom, kicsim – suttogta nyakamba, és csókot hintett rá.
- Nem a te hibád – őszintén néztem szemeibe.
- De igen, egyértelműen. Nem kellett volna azzal a libával kezdenem – döntötte hátra fejét a kanapéra. – Sohasem kellett volna annyira őröltnek lennem, hogy megdugjam.
- Ne ostorozd magad, kérlek – fogtam meg a kezét. – Lefektetem, utána menjünk reggelizni.
Ajkaimra gyors csókot lehelt, majd felálltunk. Én az emeletre, Harry a konyhába ment. A gondolataim folyamatosan pörögtek, ám Nathaniel azonnal el is zavarta őket, amikor mozgolódni kezdett karomban.
Beléptem a szobájába és leültem a fotelbe. Lassan kezdtem el ringatni és halkan dúdoltam is neki. Pislogott, majd újra álmaiba szenderült. Csókot hintettem arcára, és az ágyába fektettem. A babafigyelő másik része Harrynél volt, így üres kézzel hagytam el a szobát.
- Micsoda hangok – csókolt arcon Harry.
- Fogd be – mondtam neki, és a gőzölgő teámat kezdtem el szürcsölgetni.
Nem voltam nyugodt, sőt, túlságosan is aggodalmas voltak. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következő.

*

Az egész napunk a semmittevésből állt. A nappaliban beszélgettünk, filmeztünk és persze Harry és Gemma felváltva csókolgatták a picit, aki édesen tűrte a Stylesok szeretetét.
Estére Gemma és én készítettünk vacsorát, míg a három fiú a nappaliban szórakozott továbbra is. Gemmával a közelgő esküvőről beszéltünk. Eleinte felmerült Melanie is, de megkértem, hogy hagyjuk, mert Harryvel még úgy is egy hosszú beszélgetés vár ránk ezzel kapcsolatban.
A vacsorát követően elpakoltam, majd az emeletre mentem a hálóba. Hangokat hallottam a fürdőnk felől, így azonnal bementem. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Harry a gyermekünket fürdette. 
- Nézd, ki van itt – mondta Nathanielnek. – Megjött anya is. Gyere ide bébi – nyújtotta felém a vizes kezét.
Megfogtam, és mellé léptem. Halántékomra csókot nyomott. Nathaniel élvezte a kellemes meleg vizet, amelyben apja fürdette az esti órákban. Megsimogattam pocakját, majd magamhoz vettem az apró törülközőt a törülköző melegítőről, és kitárva vártam, hogy Harry karjaimba helyezze a picit.
Visszasétáltam az ágyunkhoz, és a már kikészített pizsamájába bújtattam. Kis öklét folyamatosan szájába vette, miközben rugdalózott is. Leültem, s magamhoz vettem, majd elkezdtem megetetni. Harry az idő alatt lezuhanyozott. Mire a fiúnk jóllakott, Harry is visszaért hozzánk. Elvette tőlem, és magára vállalta az elaltatást is, amíg én foglaltam el a fürdőszobánkat.
Nem sokat akartam időzni, így a zuhanykabint vettem használatba. Hamar megmosakodtam, miután a fogaimat mostam meg, a hajamat pedig kiengedtem. Leoltottam a villanyt, s csak azután hagytam el a fürdőszobát. Bebújtam az ágyba, Harry mellé, aki már félig a takaró alatt feküdt.
- Eljössz velem holnap, igaz? – törte meg ő a közöttünk lévő csendet.
- Szeretnéd?
- Igen, szükségem van rád – sóhajtott fel, és közelebb bújt. – Gemmáék addig vigyáznak Nathanre.
- Komolyan gondolod? – fordultam felé, de csak értetlenül meredt rám, így folytattam. – Hogy te fogod nevelni a kislányt, ha tényleg a tiéd.
- Nem szeretném, hogy drogos legyen – felelte. – Most is folyamatosan sírt. A terhesség alatt is használt szereket. Nem csodálkoznék, ha elvonási tünetei lennének a kislánynak.
- Ne mondj ilyeneket, kérlek – néztem rá. – Minden rendben lesz vele. Holnap, ha már úgy is a kórházban vagyunk, egy orvos meg is vizsgálhatná.
- Igen, ez jó ötlet – bólintott rá.
- Aludjunk, hosszú volt ez a nap – nyomtam csókot ajkaira, és visszabújtam karjai közé.
Leoltotta az éjjeli lámpát, majd átölelt, és homlokon csókolt.
- Édesem, ha esetleg kiderül, hogy az enyém, akkor felnevelnéd, mint a saját lányodat? – suttogva kérdezte fel a kérdést.
- Persze, édesem.

3 megjegyzés:

  1. Erre a reszre nincsenek szavak! Eddig azert izgultam, hogy vajon mi fog tortenni mikor megjelenik Harry anyja a hazuknal, most meg, hogy vajon tenyleg Harrye Melanie lanya. Tenyleg nem tudom mik fognak most tortenni, de ahogy teged ismerlek inkabb ne is gondolkozzak mert ugy is meglepsz minket valamivel. Csak abban remenykedem, hogy Nina es Harry kapcsolata nem fog rosszra fordulni. Nagyon varom a kovetkezo reszt es remelem hamarosan jon!☺️❤️

    VálaszTörlés
  2. Kést érzelmi hullám vasút :) Remélem nem Harry az apja kislánynak,de nem bánnám ha magukhoz vennék azzal csak pici lánynak tennének jót :9 Anne nem a kedvencem és nem is lesz az szerintem :)
    Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  3. Szervusz!
    Istenem annyira imádtam a részt. Mostanába nem volt annyi időm elolvasni, de szerencsére ma betudtam pótolni a lemaradásomat.
    Huh alig jutok szavakhoz. Harry és Nina még mindig írtó édesek. Annyira szeretem őket! De Anne istenem az a nőszemély egyszerűen irritáló! Mit képzel itt magáról? Aj alig fogom tudni kivárni, hogy mi lesz a Kövi részben. Remélem a kislány bem Harryé!
    Ezer puszi Oriett!

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3