2015. november 17., kedd

60.rész*Nathaniel William


- Annyira örülök, hogy itt vagytok – mosolyogtam Gemmára és Mariere.
A gyerekszobában ülünk a puha szőnyegen és a megvásárolt ruhácskákat hajtogatjuk.
Marie, Sophie és Samuel a tegnapi nap folyamán érkeztek hozzánk. Nagyon örültem nekik, és hasonlóan meglepetés volt, amelyet Harry szervezett a hátam mögött.
Nagyon odafigyelő és a legjobbat akarja nekem, és ezt értékelem. Ám néha túlzásba esik a féltéssel. Szerencsére a lányok mellettem álltak, és Marie, mint tapasztalt anyuka, meg is nyugtatta Harryt.
- Mindent elpakoltál? – nézte át a táskámat Marie.
Szinte anyukámként viselkedett, és ez boldogsággal töltött el.
- Szerintem igen, bár fogalmam sincs, csak tippeltem, hogy mire is lehet szükségem a kórházban.
- Ahogy látom, mindent eltettél – állapította meg. – És mi van az esküvővel?
- Jelenleg nem igazán beszélünk róla. Most a pici az első, aztán, amikor már nagyobb lesz, akkor elkezdjük szervezni szépen lassan. Nem igazán szeretném elkapkodni, hiszen életem egyetlen menyegzője lesz – mosolyogtam rájuk.
- Ebbe soha nem lehetsz biztos – nevetett fel Gemma.
- Tudom, még ha most olyan szerelmes is vagyok, hogy nem látom a kapcsolatunk végét, akkor is biztosan állíthatom, hogyha évek múltán szétmegyünk, akkor sem fogok senki máshoz hozzámenni.
- Te totál bele vagy habarodva a bolond bátyámba.
- Szeretem, és boldog vagyok vele. Szerintem ennél nem kell több. Bármikor megszülethet a pici is. Mit is kérhetnék még, ha mindenem megvan?
- Mintha egy tini lányt hallanék – vigyorgott rám Gemma.
- Hát, fiatal vagyok – nevettem én is.
- Viszont későre jár, és az én Sophiemat le kell fektetnem – állt fel Marie. – Jó éjszakát lányok – nyomott puszit mind a kettőnk arcára, és már ki is lépett kisfiam szobájából.
- Neked is le kellene pihenned. Hosszú nap volt, és valóban későre jár – pillantott rám Gemma.
- Igazad van. Fáradtan is érzem magam – vallottam be. – Már nem megyek le, jó éjszakát a többieknek is – öleltem meg búcsúzóul.
Egyenesen a hálóba mentem, és meglepett, amikor halvány fény borította a helyiséget. A lámpák égtek az ágy mellett, így körbepillantottam. Harry az ablaknál állt, és kifelé bámult.
- Nem megyek oda – vetette oda hanyagul. – Megmondtam, hogy nem tudok oda menni! – emelte fel hangját. – Dehogy jössz ide te, megőrültél? – hüledezett. – Elegem van, ne keress!
Bontotta a vonalat, és mélyen felsóhajtva tincsei közé túrt.
- Mi történt? – kérdeztem, mire hirtelen megfordult.
- Nem hallottam, hogy bejöttél – nézett rám összevont szemöldökkel.
- Kivel beszéltél, Harry? – léptem közelebb, ám leültem az ágyra.
- Melanieval – felelte, és leült mellém. – Megszületett a kicsi pár órája.
- Értem – bólintottam, és pocakomra simítottam kezemet. – Hát, akkor oda kellene menned, nem igaz?
- Az anyám ott van, legyen annyi elég neki – horkant fel.
- Nem beszélhetsz így, főleg mivel a te gyermeked is!
- Érezném, ha az enyém lenne, tudnám, de semmit nem érzek, nem is vonz, hogy lássam.
- Harry – méltatlankodtam.
- Bébi, hidd el nekem, hogy tudom, ha egy nő az én gyerekemet várja. Tudom, hogy te az én fiamat hordod a szíved alatt, és ehhez nem kell semmiféle teszt, amely megerősít ebben.
- Még is megkérdezted – emlékeztettem.
- Csak kiszaladt a számon, pontosan tudtam, hogy az én gyermekemet várod. Higgy nekem, kérlek.
- Hiszek, Harry, de most nem erről van szó. Megtagadod a gyermeked. Legalább tudod, hogy milyen nemű?
- Kislány – sóhajtott fel.
- Menj, és nézd meg, kérlek – fogtam meg kezét.
- Már nem utazhatsz, Ani – mutatott rá a dologra.
- Tudom, én nem is akarok menni, nincs ott helyem – mosolyodtam el keserűen.
- Ott a helyed, ahol én vagyok. Mi összetartozunk, és nélküled nem megyek. Bármikor szülhetsz, és egyedül sem hagylak itt, még ha a ház jelenleg tele is van! – megszólaltam volna, ám elhallgattatott egy rövid csókkal. – Zuhanyozzunk le, aztán aludjunk.
- Rendben – adtam meg magam, és késen fogva közevettem őt a fürdőszobánkba.

*

Éjjel felébredtem, és azonnal hasamhoz nyúltam. Kemény volt, és enyhe fájdalmat is éreztem. Harry keze a derekamon pihent. Azonnal érte nyúltam, és megszorítva szólongatni kezdtem.
- Mi a baj, bébi?
Álmos, mély rekedtes hangjával kérdezte, miközben kissé eltávolodott, és felkapcsolta az ő oldalán lévő lámpát. Nyakamba csókolt.
- Mi a baj? – újra feltette a kérdést.
- Fáj a hasam, kemény – mondtam, és aggódó tekintettel felnéztem rá.
Bátortalanul felhajtotta pólómat, és pocakomat kezdte szemlélni. Óvatosan megsimogatta, mintha vizsgálgatná. Ha nem lett volna a helyzet annyira komoly, még jót is derültem volna a dolgon.
- Bébi, fogalmam sincs, nem vagyok orvos – nyögött fel fájdalmasan. – Menjünk be a kórházba, rendben?
Bólintottam, és lassan az ú segítségével feltápászkodtam az ágyról. A szekrényhez mentem, kikaptam egy ruhát, és amint megszabadultam Harry pólójától, már fel is kaptam.
Harisnyával, és felesleges dolgokkal nem törődtem, mindössze zoknit húztam, majd a csizmámat.
- Hol a táska? – kérdezte Harry, amint áthúzta fején a pólóját.
- A kisszobába – mondtam, mire már ki is rohant.
Felvettem egy kardigánt és lassan elindultam kifelé. Harry már mellettem is termett, és lassan, együtt indulunk le a lépcsőn, ki a garázsba, ahol beszálltam előre, míg ő hátra tette a táskát. Csatlakozott hozzám, és már indultunk is.
Végig a kezemet fogta, és kérdésekkel bombázott, hogy mit is éreztem. Próbáltam megnyugtatni, de én magam is nagyon izgultam, és valóban enyhe fájdalmakkal küzdöttem.
Pocakomat végig simogattam, és mély levegőket vettem, reménykedve abban, hogy valamicskét segíthet rajtam.
Megérkezve a kórház épülete elé, leparkolt Harry és már el is hagytuk az autót. Amennyire én megengedhettem magamnak, úgy siettünk befelé, ahol a recepción Harry el is hadarta, hogy mi is a helyzet. Aztán az események gyorsan követték egymást, én pedig szinte csak kapkodó fejjel követtem a nővérek és az orvosom utasítását.

*

Izzadtan, fáradtan, könnyes szemekkel feküdtem a kórterembe, amelyet megkaptam arra a pár napra. Egyedül voltam, és csak a fiamat szerettem volna látni, ám hiába leskelődtem kifelé az ablakon, nem pillanthattam meg se őt, se Harryt.
Türelmetlen voltam, ám széles mosolyra húzódott szám, amikor megpillantottam Harryt, amin maga előtt tolt egy üveg bölcsöt, amelyben gyermekünk feküdt.
Feljebb ültem lassan és elérzékenyültem, amikor Harry mellém gurította a fekhelyében mozgolódó fiúnkat.
Harry kivette, és karjaimba helyezte a picit, majd mellém ült, és magához húzott. Hatalmas kék szemeivel nézett fel ránk, míg édesapja ujját szorította. Ajkai hasonló rózsaszínes árnyalatúak voltak, mint Harrynek. Elmosolyodtam boldogan.
Kék kis karszalagját megcsodáltam, amelyen a neve szerepelt; Nathaniel William Styles. Megsimogattam pufók arcát, úgy csodáltam tovább.
- Köszönöm édesem – suttogta Harry a fülembe, és nyakamba csókolt.


4 megjegyzés:

  1. Szia
    Nagyon jó lett :) Alig vártam hogy megszülessen a bébi. :) Remélem minden oké lesz vele és nem fordul meg a két banya fejében hogy eladják vagy elrabolják és hasonló :(
    Ez az egyik olyan történeted ami megunhatatlan számomra még vagy 100 részen keresztül is tudnám olvasni.:)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  2. Uristeeeen!!!
    Megszuletett jajj el se tudom hinni ahj Harry annira cuki h a vegen megkoszonteee.. most total feldobtal es koszi hogy bevettel a fb csoportba es igen regita megakartam irni de mindig elfelejtem. Szoval az hogy biztos feltunt h gyakorlatilag kopiztam a felhasznalo nevedet de nem igy van csak nekem is S-el kezdodik a vezetek nevem es ez lett a nevem itt szooval remelem nem haragszol meg ilyenek mert nincs miert mert nem masoltalak le ez csak egy veletlen egybeeses
    Puszillak ♥
    Ui:Hozd hamar a reszt. Es bocsi az ekezetek ert csak telorol szoktam lenni es ott nem irok olyan jol ♥

    VálaszTörlés
  3. Uristeeeen!!!
    Megszuletett jajj el se tudom hinni ahj Harry annira cuki h a vegen megkoszonteee.. most total feldobtal es koszi hogy bevettel a fb csoportba es igen regita megakartam irni de mindig elfelejtem. Szoval az hogy biztos feltunt h gyakorlatilag kopiztam a felhasznalo nevedet de nem igy van csak nekem is S-el kezdodik a vezetek nevem es ez lett a nevem itt szooval remelem nem haragszol meg ilyenek mert nincs miert mert nem masoltalak le ez csak egy veletlen egybeeses
    Puszillak ♥
    Ui:Hozd hamar a reszt. Es bocsi az ekezetek ert csak telorol szoktam lenni es ott nem irok olyan jol ♥

    VálaszTörlés
  4. Nem tudom mit is írhatnék. Már vártam ezt a részt és istenem nagyon jó lett. Sosem csalódok a részekben bár hogyan is tudnék ha egy ilyen jó írónője van!

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3