2015. november 9., hétfő

59.rész*Sírás és kacaj

- Istenem – kapott szája elé. – Mekkora pocakod van – vigyorgott lám hatalmas mosollyal arcán Gemma.
- Oké húgi, ennyi elég lesz – szólt közbe Harry.
Gemma és Liam reggel állítottak be hozzánk, ami számomra meglepetés volt. Fogalmam sem volt arról, hogy érkeznek, ám természetesen egy pillanatig sem bántam a dolgot.
- Azt hiszem én még nem gratuláltam – mondta mosolyogva Liam. – Szóval, gratulálok – veregette vállba Harryt, aki csak büszkén mosolygott.
- És képzeljétek – ragadta meg egyből a szót. – Kisfiú lesz! Na, persze a kislánynak is örültem volna – tette hozzá azonnal.
- Ja, látod benne a tanítványod? – lökte oldalba Gemma.
- Hé, miért mindenki ezt feltételezi rólam?
- Azért bébi, mert mindenki tudja, hogy milyen szenvedéllyel rajongsz a munkádért – simultam az oldalához.
- Oké, hagyjuk, menj készülni – mondta nekem, mire bólintottam.
- Ti is jöttök? – fordultam Gem felé. – Pár dolgot be kell szereznünk és a babaszobát is be kell rendezni – magyaráztam.
- Nem, mi maradnánk, ha nem baj – mosolygott kedvesen Gem, mire csak bólintottam, és amennyire az tőlem telt, az emeletre siettem.

*


Hajamat felkontyoltam, aztán már siettem is ki a fürdőből. A hálóban felvettem csizmámat és kardigánomat, majd felkapva táskámat indultam is a földszintre, ahonnan beszélgetés hallatszott fel az emeletre.
- Kész vagyok – léptem be a nappaliba.
- Remek, akkor induljunk – állt fel Harry a kanapéról. – Érezzétek magatokat otthon – mondta Gemmának és Liamnek, majd kézen ragadott, és kivezetett a garázsba.
Mind a ketten beszálltunk az autóba, majd indultunk is.
- Van már valamilyen elképzelésed? – kérdeztem kissé felé fordulva.
- Miért tőlem kérded? Mármint ezt nem neked kellene csinálnod? – vigyorgott.
- Hát gondoltam, hogy mivel kisfiú, megragadod az alkalmat és valami őrült autós szobát akarsz létrehozni.
- Egyezzünk meg a színekben, a többit pedig majd a boltban meglátjuk, rendben? – simította combomra kezét.
- Oké – fontam egybe ujjainkat. – Mondjuk kék, zöld és fehér? – vetettem fel ötletnek.
- Én is erre gondoltam – emelte kezét szájához, és gyengéd csókkal hintette be csuklómat.
Rádiót felhangosította minimálisan, de úgy, hogy a beszélgetést tovább tudtuk folytatni a beszélgetést.
Harry behajtott a mélygarázsba, majd amint leparkolt ki is szálltunk. Megfogta kezemet, és a lifthez vezetett, ahova több emberrel együtt léptünk be. Csendben vártuk, hogy a megfelelő szintre érjen számunkra, amely a gyerekosztály volt.
Kilépve azonnal csodálni kezdtem minden apró dolgot, amely megtöltötte a hatalmas helyiséget. Minden megtalálható volt, ami csak egy baba mellett szüksége lehet az embernek.
- Akkor hol kezdjük? – kérdezte Harry.
- Bútorok?
- Rendben – indultunk el azoknak irányába. – A ruháknál úgy is rengeteg időt fogsz tölteni – jegyezte meg boldog hangon.
- Attól, hogy veled ellentétben van ízlésem, nem kell még gonoszkodnod.
- Hé, igenis van ízlésem – kérte ki magának. – Különben nem állnál itt mellettem – nyomott csókot arcomra.
- Nagyon humoros vagy.
- Ezért imádsz.
- Ne bízd el magad – hagytam ott, és már a szekrénysorok közé sétáltam, hogy a megfelelőt kiválasszam.
Mindegyik nagyon tetszett, ám amikor megálltam, Harry utolért, és mögém lépett a színes bútorok sokasága között.
- Nézd milyen szép – mutatok rá az előttem lévő darabra.
- Igen, talán a második babánál meg is tudjuk venni – nevetett. – Kétlem, hogy a rózsaszín, virágos bútort értékelné a pici.
- Annyira ünneprontó vagy – sóhajtottam fel, és tovább mentem.
- Csak emlékeztettelek arra, hogy majd a kistestvérnek, ha kislány lesz, akkor megvehetjük.
- Oké, rendben.
Tovább nézelődtünk, míg meg nem találtuk a tökéletes bútorokat. Harry feljegyezte mindegyiknek a számát, majd átmentünk a ruha és egyéb osztályra. A rugdalózok teljesen elkápráztattak.
Körülbelül három órát tölthettünk el az üzletbe, mire mindent beszereztünk. A pulthoz mentünk, ahol fizetni lehetett. Mindent megkaptunk és kifizettünk, majd két férfi segített mindent kicipelni az autóhoz Harrynek. Én a ruhákat szerettem volna kivinni, de Harry leintett, így üres kézzel hagytam el az épületet, és mentem az autójához.
Beültem előre, majd Harry is csatlakozott hozzám.
- Beugrunk valahova még kajáért? – pillantott rám, mielőtt elindult.
- Valamit főzök – mondtam. – Nem akarok már rendelt kaját enni.
- Rendben van – bólintott, és kihajtott a parkolóból.
Szerencsére nem volt messze az üzletház, ahova bementünk még alapanyagért és pár feles dologért, amire azt mondta Harry, hogy már pedig értelmes, és neki kell. Nem vitatkoztam vele, így ráhagytam mindent, és tovább haladtam.


*


- Végre, hogy megérkeztetek – pattant fel Gemma a kanapéról, Liam mellől.
- Mi ez a festék szag? – csapta meg orromat.
Sohasem rajongtam érte, de akkor ott még borzasztóbb volt.
- Én semmit nem érzek – szólalt meg Harry. – Viszont, én megyek, Liammel összerakjuk a bútorokat – lelkesen mondta, mire az említett személlyel az oldalán már kifelé is tartottak.
Besétáltam a konyhába és az élelmiszerekkel teli zacskót kezdtem el kipakolni.
- Mit segítsek? – jelent meg Gem.
- Hát gondoltam, hogy főzök valamit, meg valami édességet is készítek – feleltem, miközben a felesleges dolgokat a hűtőbe pakoltam.
- Milyen sütit szeretnél? Ha szeretnéd, szívesen megcsinálom – ajánlkozott.
- Csokoládés-narancsos muffinra – pillantottam rá.
- Az remek, de hamar meg is van. Mi lesz a vacsi?
- Lazac, zöldségek és rizs. Egyszerű, egészséges és finom – indokoltam egyből.
- És Harry egyik kedvence is – egészítette ki.
- Oké, feladom – nevettem fel. – Na, kezdjünk neki.
Gemma a zöldségeket kezdte el megfelelő darabokra vágni, és lepárolni. Én a lazaccal foglalkoztam és a rizst is odatettem. 
- Csodás házatok van – mondta Gemma. – Annyira irigyellek benneteket, olyan tökéletes pár vagytok.
- Hát a tökéletestől messze vagyunk – nevettem fel. – Vannak nálunk is gondok, de hát tudod.
- Jó, persze, de hát unalmas is lenne az élet, ha kisebb problémák nem adódnának. Szép családotok lesz kis időn belül – állt mellém. – Hé, hát ez? – ragadta meg a kezem, és a követ kezdte vizslatni ujjamon. – Eljegyeztétek egymást?
- Hát, igen – szégyenlősen néztem a lányra.
- Úr Isten! – kapta szája elé a kezét, majd szoros ölelésébe vont. – Gratulálok! És mikor lesz a nagy nap? Alig várom, hogy szervezhessük. Ugye segíthetek?
- Hát persze – néztem rá boldogan. – Hát most megszületik majd a pici, így semmiképpen sem most szeretnénk. Szóval a közvetkező tavasszal.
- Csodás lesz. Már magam előtt látom az egészet, ahogyan a hatalmas ruhádban vonulsz felé, miközben ő nagyokat pislog, és szavakat sem talál, miközben csak is téged figyel – kezével össze-vissza hadonászott, amelyeken jót nevettem.
- Oké Gem, értem, de nyugi, kérlek.
Tovább folytattuk a beszélgetést, miközben lassan elkészítettünk mindent. Egy – egy süteményt meg is kóstoltunk, és meg kellett szerényen állapítanunk, hogy nagyon is finomra sikeredett.
- Bébi – kiáltott Harry.
- Konyha – válaszoltam, mire pillanatok múlva meg is jelent.
- Micsoda illatok – vigyorogva mondta. – Gyere velem, kérlek.
Megfogtam kezét, amelyet felém nyújtott, és követtem az emeletre. Gemma is mögöttünk sietett fel, míg a szoba előtt Liam állt.
- Mit műveltetek? – gondoltam azonnal a legrosszabbra.
Egyikük sem felelt, csipán kitárult előttem az ajtó. Ámulva figyeltem, ahogyan az órákkal ezelőtti üres helyiség teljes gyermeki jelmezbe bújt. A fehér, a kék és a zöld szín csodás egyveleget alkottak. Berendezés, az apró tárgyak is remekül mutattak. Meghatott a dolog.
- Ez csodás – mosolyogtam Harryre.
- Reméltem, hogy tetszeni fog – csókolt arcon.
- Ki festette azokat a cuki állatokat? – vigyorogva kérdeztem és mind a hármukat szemügyre vettem.
- Én követtem el, amíg elvoltatok – vallotta be Gemma.
- Köszönöm, csodálatos az egész, egyszerű, de nagyszerű – öleltem át Harryt. – Neked is köszönöm Liam – mosolyogtam a srácra, aki barátnője derekát ölelte át.
Még egyszer körbepillantottam a szobában, és elképzeltem, hogy kis időn belül a pici sírása és kacaja fogja betölteni a helyiséget.


3 megjegyzés:

  1. Jajj istenem de várom már hogy a kis picúr megszülessen. Nagyon jó lett ez a rész az utóbbi időben babára vigyázok babákat látok babáról olvasok és egy szép családról kész teljesen elérzékenyülök és elolvadok. Alig várom a következő rész!! :3

    VálaszTörlés
  2. Utistteeen *-*
    Ahj annyira jol irsz!! Olyan cukik eggyutt es mar alig varom hogy megerkezzen a baba :) remelem ott meg nem akarod befejezni hogy megszuletik es vege mert en eskuszom kinyirlak ;) Gyorsan hozd a kovi reszt ha nem akarsz kinyirni :* ♥
    Puszillak ♥♥

    VálaszTörlés
  3. Utistteeen *-*
    Ahj annyira jol irsz!! Olyan cukik eggyutt es mar alig varom hogy megerkezzen a baba :) remelem ott meg nem akarod befejezni hogy megszuletik es vege mert en eskuszom kinyirlak ;) Gyorsan hozd a kovi reszt ha nem akarsz kinyirni :* ♥
    Puszillak ♥♥

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3