2015. november 6., péntek

58.rész*Utánpótlás

A hétvége csodás volt Harryvel a hegyekbe. Romantikus, vicces, törődő és aggódó volt egyben. Reggel ágyban kaptam reggelit, az ebédet közösen készítettünk, miután csak a kanapén hevertünk. Vacsora előtt sétáltunk, ám a hó kellően eleredt, így nevetve menekültünk be a házba. Miután gyerekes módon pár hógolyóval megdobtam Harryt. Szeretett volna visszavágni, ám nem tette.
New Yorkba megérkezve kinyújtóztattam, gyorsan áthaladtunk az ellenőrzésen, és már taxiba is ültünk. Harry pocakomat simogatta, míg vártuk, hogy megérkezzünk a házához, ahol én még soha nem jártam. Nem igazán beszélgetünk, én a belvárost csodáltam, Harry pedig csak pocakomat simogatta, néha pedig csókokkal hintette be arcomat.
Megérkezve egy hatalmas épület elé, Harry fizetett, kiszállt, és amíg én is követtem, addig kiszedte csomagjainkat. Szabad kezével megragadta enyémét, és bevezetett az épületbe. Senkinek nem köszönt és ez meglepett. A portás se hajtotta túl magát, de ezt betudtam annak, hogy már tökéletesen kiismerte Harryt.
Belépve a fényáradatba mosoly került arcomra. Minden fehér, és fekete volt. Modern berendezés, hatalmas ablakok, ám maga a lakás mégis egy tipikus legénylakásnak volt nevezhető.
- Érezd megtisztelve magad – ölelt át hátulról Harry. – Még egyetlen egy nő sem léphetett be ide, anyámon és Gemmán kívül.
- Akkor tényleg megtisztelve érzem magam – vigyorgok fel rá.
- Nos, nem valami nagy, ám annál is drágább a bérlése – jegyzi meg nevetve. – Itt a nappali és a konyha, ahogy láthatod. Mondjuk, hogy a konyhában akár műteni is lehetne – nevet. – Nem sűrűn használtam.
- Igen, valahogy gondoltam – löktem oldalba, ő pedig egy kisebb puszit csent tőlem. – Itt a fürdő – húzott egy helyiség felé.
Tágas volt, hatalmas kád és zuhanykabin uralta szinte az egészet. Nem sokáig szemlélődhettem, mert már tovább is vezetett. Beléptünk a hálóba, amely kicsi volt, de még is tökéletes. Egy hatalmas ágy uralta a szobát, más bútor nem igazán volt található, hiszen a ruháit az abból nyíló gardrób szobában tárolta.
- Nos, ennyi lett volna az a lakás, ahol eddig úgy az év negyedét töltöttem – ült le az ágyára. – A többit hotelekben – nyújtotta felém kezét. Ölébe húzott, csak azután folytatta. – Most viszont lesz egy házam veletek, ahova mindig hazatérek. Ami tényleg az otthonom, az otthonunk lesz – mosolygott rám.
- Mikor szeretnél menni?
- Gondoltam, hogy ma összepakolok. Csak a ruháimat és pár dolgot viszek el, aztán reggel, ahogy felébredünk, indulunk is – válaszolta. – Hozzátok nem kellene elmenni?
- Nem – sietve vágom rá. – Eszem ágában sincs találkozni apámmal.
- De biztosan kelhet otthonról valami.
- Minden fontos nálam van – nyugtattam meg. – A többit pedig majd pótlom.
- Ahogy szeretnéd – bólintott rá.
Felálltam öléből, és kimentem táskámért, amiből elő is szedtem melegítőmet. Lecseréltem ruházatom, és felültem az ágyra, míg Harry egy nagy bőröndöt húzott elő a gardróbból. Figyeltem, ahogyan ruhákat szedett elő, és trehány módon mindet elkezdte bedobálni táskájába.
- Bébi, figyelj, add ide azokat – mutattam a ruhákra.
- Minek?
- Mert így hamar tele lesz, összegyűrődnek és még is, szebben kéne pakolnod.
- Jó így is.
- Harry – néztem rá komolyan, mire törökülésbe tornáztam magam, és elém tette a ruhadarabokat.
Elkezdtem mindent szépen összehajtogatni, és az ágy szélére helyeztem azokat, ő pedig a bőrön mélyére. Sorra minden ruhadarabot gondosan összehajtogattam, aztán bekerültek a helyükre. Viszonylag hamar is végeztünk mindennel. Pát dolgot még összeszedett a nappaliból, azokat a ruhái közé suvasztotta, majd lezárta azt.
- Végeztünk – dőlt végig az ágyon, és ölembe fektette fejét.
Mosolyt csalt arcomra, amikor ajkait pocakomra nyomata. Haját simogattam, s felpillantott rám.
- Vacsora?
- Főzni akarsz? – vontam fel szemöldökömet.
- Hát, ha a hűtő rácsaiból és a tojástartóból valamit össze lehet hozni.
Komoly arccal mondta, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
- Rendelhetünk – mondta végül.
- Nekem megfelel – bólintottam rá, mire fel is tápászkodott szórólapokkal és a telefonjával tért vissza mellém. Kinyitotta a szórólapot, és nézegetni kezdtük. – Hm, mit szeretnél?
- Szerintem egy hamburger és sült krumpli, sok sült krumpli jó lesz, és majonéz – megnyaltam számat.
- Az egyik legdrágább étteremből rendelünk és ilyen egyszerű kaját akarsz?
- Ezt kívánja a bébi – nézek rá nagy szemekkel.
- Hát akkor mindent adjunk is meg neki – vigyorgott, és ő is elkezdte kiválasztani, amit szeretett volna.
Kis idő után leadta a rendelést, amihez még két Sacher tortaszeletet is hozzácsapott és innivalót. Ő elnyúlt az ágyon, én pedig a fürdőbe vonultam egy gyors zuhany reményében.
Tényleg hamar sikerült túlesnem rajta. Felvettem Harry egyik pólóját, egy bugyit, és térd fölé érő karácsonyi mintájú zoknit. Hajamat kiengedtem, és kiléptem a helyiségből. Harry a televíziót nézte, így mellé siettem, és oldalához dőlve leültem.
- Cuki zokni – simogatta meg combomat ott, ahol a zokni véget ért. – Soha nem fogom megértem, hogy miért nem nadrágba bújsz.
- Mert kényelmetlen – rántottam vállat.
- Inkább megfagysz, egyértelmű – csókolt nyakamba.
- Nem, így pont jó – biztosítottam.
- Felkapcsoltam a fűtést, úgyhogy lassan átmelegszik az egész lakás.
Pocakom hangot adott, jelezve, hogy éhes, ám végszóra sikeresen meg is érkezett a rendelt étel. Harry át is vette, majd a kanapé előtti üvegasztalra le is tette. Szinte azonnal rá is vetettem magam, amelyeken jókat mosolygott. Tényleg éhes voltam, és az illatok csak még jobban elérték, hogy éhesse váljak.

Másnap dél magasságában sikerült elindulnunk. Fárasztó volt az út számomra, és már a baba is tudomásomra adta, hogy az egyhelyben ülést nem kedvelte.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megérkeztünk ahhoz a házhoz, amelyet már fényképen láttunk. Egy idős nő várt bennünket, aki szívélyesen üdvözölt is minket.
Mindent gondosan körbemutogatott nekünk. A ház bár hatalmas volt, inkább nagyobb helyiségek voltak, mintsem sok.
Ahogyan beléptünk az épületbe, egy tágas nappali fogadott bennünket, amelyből a konyha nyílt. Még egy mosdó is helyet kapott, és ennyiből is állt a földszint.
Az emeleten két szoba volt berendezve a vendégek számára, míg volt egy üres kisebb szoba is. A folyosóról nyílt egy fürdő, amely tágas volt, és minden megtalálható volt benne. A folyosó végén egy hatalmas háló terült elénk, amelyből egy mértes fürdőszoba nyílt. Ámulva néztem Harryre, akinek büszke mosoly volt arcán.
- Tetszik? – Ölelt át.
- Nagyon – vallottam be.
- Örülök, mert megvettem – vigyorgott.
- Mit csináltál? – néztem fel rá döbbentem, hangom pedig számon kérő volt.
- Tudtam, hogy tetszeni fog – rántott vállat.
A nőnél még aláírt pár papírt, majd kiment a csomagjainkért az autójába, és behozta őket. Mivel inkább csak ruháink voltak, így azonnal a hálóba cipelt mindent. Követtem én is, és ahogyan letette a csomagokat, mindet fel is nyitottam, és elkezdtem a szekrénybe süllyeszteni mindent.
- Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk orvoshoz, szeretném már látni a picit – csókolt nyakamba. – Holnap pedig vásárolhatnánk. Berendezhetnénk a pici szobáját is.
- Azt sem tudjuk, hogy milyen nemű – mutattam rá, amikor az utolsó inget is vállfára akasztva behelyeztem a szekrénybe.
- Esetleg megkérdezhetnénk – félve mondta.
- Szeretnéd tudni? – bújtam hozzá.
- Hát, nincs kétségem afelől, hogy az utánpótlás van odabenn – nevetett. – Egyértelműen fiú, de ha hercegnő lesz, az sem probléma. Majd az anyukája nyomdokaiba lép.
- Nem engeded el az autóversenyzést, ugye?
- Eszem ágában sincs – csókolt meg.
- Lezuhanyozom, átöltözöm és mehetünk is – feleltem, és más indultam is a fürdőszoba felé.

*

A tükör előtt álldogálva vettem magamra kabátomat. Bár a pocakom már igen nagy, még is igyekeztem, hogy nőies, csinos maradni.
- Indulhatunk? – zavarta meg gondolataimat Harry.
- Persze – felkaptam táskámat, és követtem a földszintre.
Az autójába éppen, hogy beszálltunk, már indultunk is.
- Ennyire izgatott vagy?
- Nagyon – felelte. – A legközelebbi kórházhoz megyünk. Nem nagy, de elit, és a legjobb orvosok vannak.
- Egy sima mezei kórház is megfelelne.
- Ez közel van, és nagyszerű az orvosgárda.
- Nem tudlak meggyőzni, igaz? – mosolyogtam.
- Lehetetlen.
Az út igen rövid volt, talán húsz perc. Az épület valóban nem a legnagyobb volt, ám hittem Harrynek. Nem kételkedtem abban, hogy mindennek utána nézett.
Kézen fogva vezetett be egészen a rendelőig. Leültünk, és vártunk, míg egy kedves arcú lány ki nem jött. Ekkor besiettünk izgatottan.
Az orvos kedves volt. Mindent elmondtam neki, illetve az előző leleteimet is átnyújtottam neki. Megnézett mindent, majd mondta, hogy feküdjek fel az ágyra. Amint megszabadultam a kabátomtól, ezt meg is tettem.
Hideg zselét nyomott a hasamra, majd pillanatok múlva megjelent a monitoron a pici. Harry kezemet fogta, ám nem tudtam rá nézni, mert csak gyermekem mozgolódását figyeltem, mint a képernyőn, mint pedig az érzésre hagyatkozva, pocakomban.
- Akkor szeretnék tudni a nemét, igaz? – kérdezte kedvesen, mire Harry azonnal reagált is. – Akkor nézzük – pár pillanatig nézegette. – Szerencséjük van – közölte. – Megmutatta magát. Gratulálok, kisfiúk lesz kis időn belül.
Felpillantottam Harry, aki könnyes tekintettel nézett le rám. Ajkait egy pillanatra enyém ellen nyomta, és egy köszönömöt is elmotyogott örömteli hangon.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Eddig még nem volt alkalmam írni,amit most szeretnék bepótolni. Nagyon tetszik ahogyan írsz. Több blogodat is olvasom és eszméletlen, mennyire beletud az ember felejtkezni az írásodba. Teljesen magával ragad és szinte alig lehet abbahagyni az olvasást. Nagyon várom ennek a történetnek a folytatását, hogy még mit hozol ki belőle. Remélem még sokáig olvashatjuk az írásaidat. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szepen koszonom, aranyos vagy! :) Orulok, hogy ennyire tetszik. Hat en is remelem, hogy sokaig olvashattok meg tolem. Ha nem is igy, akkor konyv formajaban. :) Xx

      Törlés
  2. Dragaam!!!
    Mar megint nagyot irtal!! Ahj ugy irigyellek h ilyen jol tudsz irniiii :) megint egy csodas resz lett eeeesss annyira cukiiiik foleg a vege hogy Hazznak konnyes volt a szeme :( ahw annyira edesek :)
    Puszi ,Blanka ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))) Nagyon szepen koszonom. Orulok, hogy ennyire tetszett a resz. <3 xx

      Törlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3