2015. október 3., szombat

49.rész*Teltség

A vacsorát követően az étteremnél szétváltunk. Marieékat külön kocsi vitte haza, míg bennünket is a hotelhez. Még csak délután volt, de semmi komolyabb tervünk nem volt. Most a legfontosabb Harry számára a pihenés, hiszen a verseny jövőhétvége, ami a vége. Akkor derül ki, hogy ki is lesz a bajnok. Ez a dátum nekem is nagy jelentőséggel bír.
- Min gondolkozol? – kérdezte a liftben, derekamat ölelve.
- Azon, hogy mivel is ünnepeljük majd a győzelmed – mosolyogtam fel rá, mire megához húzott és csókkal ajándékozott meg.
- Nocsak, a gerlepár – hallunk meg egy hangot, melynek köszönhetően azonnal szétrebbentünk.
- Melanie – morogta Harry és kihúzott a liftből. – Mit keresel itt? – kérdezte felháborodottan.
- Jöttem megnézni a gyermekem apját – felelte kimérten, megvetően végignézve rajtam.
- Na, tudod, hogy ki az? – nevetett fel barátom.
- Ne legyél tiszteletlen, fiam! – csattant Anne, aki akkor bukkant fel Melanie mellett. – Eljöttünk, mert aggódtunk érted.
- Gondolom, hogy mennyire. Három hónap telt el, kétlem, hogy nagy aggodalmatok volt. Mit akartok?
- Azzal a cafkával lehet, hogy így beszélhetsz, de velem, tisztelettel bánjál! Az anyád vagyok.  
- Ne nevezd cafkának, és csak hogy tudd, soha nem kellett hangot emelnem ellene – forrt már a dühtől Harry. Derekát megszorítottam.
- Menjünk.
- Szeretném, ha velünk vacsoráznál – mondta Anne közömbösen fiát vizslatva.
- Nem értem apám, hogy bírta ki melletted – felelte komoran Harry, majd kézen fogott és a folyosó végéig meg sem állt. A mágneskártyát idegbetegmódon helyezte be, majd rántotta ki, ám az ajtó nem nyílt pár próbálkozás után sem. Elvettem tőle a kártyát és kinyitottam az ajtót.
Ahogyan belépett, lerúgta cipőjét és a kabátját is a földre hajította, majd berontott a szobába. Magszabadultam én is a cipőmtől és kabátomtól, és Harryével együtt a kanapéra dobtam.
Besétáltam a szobába, ám nem találtam ott szerelmem, viszont a fürdő felől hangokat hallottam, így a félig behajtott ajtóhoz mentem, és benéztem. A zuhany alatt állt ruhában. Szívem sajgott, így azonnal cselekedtem én is. Megszabadultam minden ruhámtól, mindössze fehérneműben maradtam, és úgy léptem be mellé. A hideg, szinte jegesnek nevezhető vizet melegre állítottam.
- Nézz rám, kérlek – suttogtam hátán végigsimítva, majd ajkaimat is pólója felületére nyomom. Megmerevedett, majd kifújta a levegőt, és lassan, megfontoltan szembefordult velem. Tekintete enyémét kereste, s amikor megtalálta, magához húzott. – Gyere, vetkőzzünk le – nyúltam felsőjének aljához. Felemelte kezét, így könnyedén szabadítottam meg az anyagdarabtól. A vizes, nehéz anyag a farmerével együtt pillanatok alatt a zuhanykabin sarkában termett, míg mi egymáshoz simultunk. – Nyugodj meg, kérlek – nyomtam egy rövid csókot szájára.
- Tudod, te vagy az egyetlen, aki valamit is számít a nyamvadt életemben. Az a két nő kikészít, és minden erőmet leszívják. A húgomról rég nem hallottam, ahogyan Ed is messze jár. Már csak te vagy nekem és az új kis családunk. Soha nem hagyj el, soha ne halld meg, ha véletlen egy rossz szó bukna ki belőlem heves pillanatomban.
- Nyugodj meg, kérlek – fogtam kezeim közé arcát. – Bármennyire is gyűlölöd a tényt, de a te gyermekeddel várandós Melanie. Felelős vagy érte, hogy ne egy olyan példa legyen csak előtte, mint az a nő. Meg kell mutatnod neki az élet szépségét, hogy lehet okos, hogy tanulhat, ha éppen pedig fiú, akár a nyomdokaidba is léphet. Nem kérem, hogy Melaniet szeresd, se hogy komolyabban beszélgess vele, de a gyermekedet nem tagadhatod meg.
- Annyira jó vagy – cirógatta meg arcom. – Meg sem érdemellek – hunyja le szemhéjait és mélyen magába szívja a levegőt.
- Ne mondj ilyen ostobaságot – leheltem szájára, mire hirtelen ajkaim után kapott, és azonnal bekebelezett. A víz már teljesen felfűtötte a levegőt, de a közöttünk lévő forróság is kézzelfogható volt. Hajam bőrömhöz tapadt, ahogyan Harryé is. Hátam a párás falnak nyomódott, míg ő teljesen nekem feszült.
- Kissé kikerekedtél – mosolygott le rám pimaszul, amikor fenekembe markolt, majd melleimet is megcsodálta. Hirtelen megmerevedtem. Vártam, mire is következtet, és szinte a másodpercek óráknak tűntek. – Tetszik – kacsintott rám, és kicsatolta a melltartómat, majd a padlóra dobta. – Mocskosul kívánlak – suttogta ajkaimra, és bugyimat is pillanatok alatt eltűntette rólam. Számat újra magáévá tette. A következő lépés rajtam állt, így kezemet bokszere alá vezettem, fenekébe markoltam és letoltam a vizes anyagot.
Egymás száját nem igazán akartuk elengedni. Folyamatosan kapcsolatban voltunk, miközben ott simogattuk a másikat a vízsugár alatt, ahol értük. Lábaim alá nyúlt, és felemelt, míg én köré fontam azokat. Könnyedén csúszott belém váratlanul, minek következtében hátravetettem fejem. Ajkaim elszakadtak az övétől, és kapkodtam a levegőt.
- Érzékenyebb vagy – állapította meg, amikor melleimnek szentelte figyelmét, mire felnyögtem.
- Kívánlak – döntöttem homlokomat az övének.
- Csak a tiéd vagyok – sziszegte és egy mély lökéssel merült el bennem ismételten, mire megfeszültem, és örömittas mosoly jelent meg arcomon.

****

- Izgulsz? – fordultam felé, és mellkasára fektettem arcomat.
- Nem – felelte magabiztosan. – Mellettem lesz Samuel, legyőzhetetlenek vagyunk – vigyorgott le rám, és gyorsan csókot csent tőlem.
- Kérlek, vigyázz rá – néztem komolyan szemeibe.
- Na és magamra? – fordított hirtelen helyzetünkön, mire felnyögtem.
- Magadra mindig vigyázol – susogtam, és szemhéjaimat szorosan lehunytam amint ölünk találkozott. – Este nem volt elég? – nyöszörögtem.
- Túlságosan érzékeny vagy egy ideje – szaladt ráncba homloka. – Mi van veled? – méregetett aggódóan.
- Nem vágyhatok a szerelmemre? – simítottam végig arcán, miközben nagyot nyeltem, ahogyan
- De, nagyon is hízelgő, hogy így reagálsz, de számomra ez teljesen új. Sohasem voltál ennyire … - merengett el a megfelelő szó megtalálásán, mire én csak lehúztam magamhoz és megcsókoltam.
- Készülnöd kell – mondtam és kimásztam alóla.
- Olyan furcsa vagy – motyogta, és kimászott az ágyból, majd a fürdőbe is követett.
- Csak aggódóm a mai nap miatt, és izgulok is. Nem könnyű ez nekem sem, hiába csak a lelátóról fogom nézni.
- Minden rendben lesz, nyugodj meg – nyomott csókot arcomra, és beállt a zuhany alá, engemet is magával húzva, amin csak nevettem.
A gyors zuhany után már öltöztem is fel melegen. Az eső kivételesen nem esett, de az ősz hűvös idője már jelen volt, az enyhe napsütéssel együtt. Hajamat kiengedve hagytam természetes hullámokkal, míg arcomra teljesen natúr sminket tettem. Parfümömből is fújtam magamra, és Harryhez léptem, aki a telefonját nyomkodta, miközben csizmáját rángatta magára.
- Elkészültél? – kérdeztem.
- Igen – pillantott fel rám, és átnyújtotta a készüléket, amelyet a táskámba süllyesztettem. Kézen ragadott és ki is vezetett a szobánkból egyenesen a lift irányába. A felvonó hátsó részére állt, magához húzott és hasamra simította kezét.
- Tényleg felszedtél pár kilót – jegyezte meg és nyakamba csókolt, amikor is az ajtón még gyorsan belepett Melanie és Anne. – Nem tudtam, hogy mi hiányzott – mormogta és még közelebb vont magához védelmezően.
- Jó reggelt – mondta Melanie a hasát simogatva. – Izgulsz, kispapa?
- Kétlem, hogy annyira érdekelne – morogta, és nyakamba temette arcát, míg én teljesen nekisimultam.
- Fiam profi. Nem is kérdés, hogy megnyeri, utána pedig hazatér.
- Álomvilágban éltek – felelte és kihúzott a felvonóból, ám a mérges arcát a széles mosoly váltotta fel. – Gem – ejtette ki a nevet és kitárta kezeit húga előtt, aki szélsebesen vetette bátyja karjai közé magát.
- Bátyus – mondta. – Annyira hiányoztál.
- Te is húgi, ne haragudj, kérlek – megható volt hallani ezt a kis párbeszédet.
- Ne is beszéljünk róla – nevetett a lány és felém fordult. – Ni – ölelt meg szorosan. – Gratulálok – motyogta halkan, ám amikor elhúzódott kérdően néztem rá, ám mindössze kacsintott csak.
- Kislányom, mit keresel itt? – Anne szavai vágtak közénk.
- Jöttem megnézni a bátyámat. Mit keres itt ez a nő? – pillantott megvetően Melaniera. – És ahogy látom, valaki annyira szerencsétlen, hogy még fel is csinált.
- Gemma! – kiáltott anyja.
- Kedves Gemma, csak, hogy tisztában legyél vele, a fiam apja a bátyád – közölte, mire a szőke lány a bátyára nézett megvetően.
- Ez most komoly? – förmedt Harryre.
- Menjünk, mindent elmondok Gem, gyere – fogta meg húga kezét, míg másikkal átölelt engem és kifelé vezetett bennünket. Beszálltunk a ránk váró autóba és már a pályára is tartottunk.
- Hogy tehetted ezt? Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? – kiáltott Harryre.
- Gem, kérlek – nyögött fel fájdalmasan, és segélykérően nézett rám, ám semmit sem tehettem. Ezt neki kellett tisztáznia, mivel még én magam is kellően tudatlan voltam ebben a témában, bármennyire is Harry szavainak szerettem volna hinni. – Nem az én gyerekem. Biztos vagyok benne, de anyával elhitette, hogy tőlem van, és most nem hagynak egy perc nyugtot se nekem.
- És egy kibaszott óvszert nem tudtál felvenni? – hitetlenkedett.
- Gem – sóhajtott fel. – Ha ittam is, annyira mindig eszemnél voltam, hogy védekezzem, ezért vagyok biztos abban, hogy nem az én gyerekem.
- De akkor minek állítaná ezt?
- Mert gondolom, nem tudja, hogy ki az apja a gyereknek, és mindig is engem akart.
- David mit szólt?
- Fogalmam sincs. Nem beszéltünk azóta, de kétlem, hogy a lánya annyira érdekelné. Ismered a családot.
- Mindig is utáltam ezt a libát – drámaian mondta. – De nektek viszont örülök – mondta, mire én idegesen néztem felé, ám szerencsére nem folytatta a gondolatát. – Szép pár vagytok.

****

Elfoglaltuk a helyünk Marieval, Gemmaval, Ellievel és a pici Sophieval, aki az ölembe kuporodott össze. Marie és Gemma azonnal megtalálták a közös hangot, aminek örültem. Viszont annak már kevésbé, hogy a garázsban jelen volt Melanie és Anne is. Ők nem ültek fel a nézők közé, hanem inkább a melegben meghúzódtak és próbálták átvenni az uralmat, ám Harry időben leállította őket.
- Nem tudja, igaz? – kérdezte Gem, mire felé kaptam tekintetem.
- Te honnan tudod? – értetlenkedtem.
- Elég rád nézni. Ki vagy virulva, és kissé kikerekedtél.
- Ugyan ezt mondta Harry is – nevettem.
- Elvesztettem a fonalat – mondta El.
- Csak mondta, hogy felszedtem pár kilót, ennyi. De nem tudja, vagyis nem mondta, hogy tudna róla – feleltem.
- És mikor mondod el neki? Ma este, igaz? Milyen jó meglepetés lenne. Istenem, Ni, annyira örülök – ölelt meg Gem, de én nem cselekedtem. – Mi a baj? Valami rosszat mondtam?
- Nem, semmi rosszat – motyogtam és a pályát kezdtem el figyelni, ahol már minden készen állt a verseny kezdetére.
Harry és Samuel már az autóban ültek. Már mindenki levonult a pályáról, és a lámpák is felvillantak. Miden tekintet az autókra szegeződött és a lámpákra, mire azok elaludtak, és motorok hangosan felbőgtek. Szinte pillanatok leforgása alatt tűntek el szemünk elől, így a kivetítőre és a tudósítóra figyelt mindenki.
A pillanatok óráknak tűntek, szívem őrülten vert, hiszen féltettem őket. Tudtam, hogy Harry milyen verseny helyzetben, de ez most tényleg tétre ment. A nyáron megrendezett sivatagi világverseny volt a tétje. Tudtam, hogyha bejut, Samuel nagy esélyeket kap vele, ahogyan Harrynek sem egy kis dolgot jelentene. Boldognak akartam látni őt teljesen önzetlenül. 

5 megjegyzés:

  1. Anne-t úgy megtudnám tépni :)
    Nagyon tetszett a fejezet :) Harry most ennyire nem látja a fától az erdőt vagy csak tipikus pasi :) Örülök hogy Gemma visszatért és kibékült Harryvel :)
    Úgy látom hogy Nina mintha tudat alatt védené a gyermekét mert ha kiderülne lehet Anne bosszúja utolérné, de azért remélem minél előbb elmondja Harrynek :) Várom a következőt :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Mondjuk, hogy tipikus pasi, és a gondolatai máshol járnak. :) Xx

      Törlés
  2. Jujjciii*----*
    Tegnap sajnos nem tudtam irni kommentet(nem tudom miért) de szülinapomra ez a rész nagyon jó ajándék volt így tegnapra*-* nagyon tetsziiiik
    Remélem hamar lesz folytatás és már tényleg kiderül hogy kitől van az a gyerek..és hogy Harry is megtudja hogy Ani terhes*-*
    Szeret, imád, puszil, mindent csinál, mert imádja a blogod: Klau^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Boldog Születésnapot, így utólag is. :) Örülök, hogy tetszett a rész. xx

      Törlés
  3. Drága Alexa!

    Már vártam, hogy Ani elmondja a babás dolgot, vagy esetleg ezekből a jelekből Harry is rájön, hogy apuka lesz. Viszont van egy olyan érzésem, hogy Nina megint le akar lépni. :/ Abban azonban nem vagyok biztos, hogy sikerül is e neki vagy sem. :D Bár téged ismerve inkább az utóbbira számíthatunk egy kis lebukással. Kíváncsi leszek – ha természetesen ez történik – Harry, hogy reagál és arra is, ha ne talántán fejmosást kap, hogy Ani terhes. Egy kicsit olyan érzésem van, hogy Nina nem szól senkinek hova és merre megy, de végülis Harry Magyarországon találja meg. Aztán lehet, hogy messze járok bőven a te képzelőerődtől. :D

    Izgatottan várom a következő részt. :D


    Chixi

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3