2015. augusztus 5., szerda

40.rész*Kötelezettségek

Kezemet Ani derekán tartottam továbbra is szorosan, miközben az asztalnál elhelyezkedő két személyt vizslattam. Egyikükkel sem szimpatizáltam igazán, ahogyan szerelmem sem. 
Nem értettem, miért is fogadta azonnal ellenségévé anyám Ninát, hiszen kedves lány, és ő is alig várta, hogy végre megismerje, most pedig ellenségeként tekint rá. 
Bosszúsan néztem anyámra, aki önelégült mosollyal az arcán kortyolt bele borospoharába, amely egyértelműen már nem az első lehetett számára.
- Nem foglaltok helyet? - kérdezte bájosan anyám, és a két üres székre intett.
Felsóhajtottam, majd barátnőmre néztem, aki bosszúsan, de leült, én pedig mellé. Kezemet térdére helyezte, bár nem tudtam, hogy az ő nyugtatása miatt, vagy pedig a magaméért. 
- Mit isztok? - kérdezte anyám. - Esetleg bort? 
- Vizet - vágtam rá azonnal, barátnőm nevében is. Jobbnak láttam, hogyha tiszta marad a fejünk. 
- Nem is köszöntesz, édes? - a vékony kellemetlen hang azonnal a fejfájásomat okozta. A lány felé pillantottam, és erőltetett mosolyt festettem arcomra. 
- Melanie, örülök, hogy látlak - hazudtam, miközben Nina térdén járt ujjam fel, s le.
- Na és te Nina, édesapádat nem üdvözlöd? - anyám döbbenten érdeklődött.
- Attól, hogy meghívta, még nem lesz vele jobb a kapcsolatom.
Meglepődtem barátnőm éles nyelvén, de büszkeséggel is töltött el, hogy nem hagyja magát senkinek sem befolyásolni. Saját elképzelései szerint élt, és saját döntései irányítottak. 
- Hogy lehetsz ennyire hálátlan az édesapáddal, amikor ő nevelt fel? 
- Maga semmit nem tud az életemről - horkant fel a lány.
- Többet tudok, mint az hinnéd - jegyezte meg anyám.
- Anne - szólt közbe azonnal Martin, Ani édesapja. 
- Beavatnátok minket is? - szaladt ráncba homlokom. 
- Majd, ha eljön az ideje - mosolygott rám anyám. - Miért nem beszélünk Melanieról? 
Furcsa volt anyám kijelentése, de hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot. Végigmértem a lányt, és meglepődtem, amikor poharát szájához emelte, és annak tartalma csupán narancslé volt. Nagyot kortyolt a gyümölcsléből, és anyámra mosolygott. Ahogyan jobban végigmértem, dekoltázsos ruhát viselt, de az alja bővebb volt. Egyáltalán nem az ő stílusa. Felém fordult, és mosolygott ártatlanul, s tudtam, hogy semmi jó sem származhat abból, hogy megjelent. 
- Oké, fejezzétek be a szórakozást, miért hívattatok ide bennünket? - emelem meg kissé a hangom, hiszen a játszadozásból elegem lett.
- Terhes vagyok - közölte egyszerűen, mintha csak egy bevásárlólista egyik felsorolását adta volna tudtomra.
- Gratulálok - bólintottam. - Akkor, mi mennénk is - álltam volna fel, de hirtelen megragadta kezem. 
- Harry, te vagy az apa - mondta komoly arccal.
- Ilyennel nagyon nem illik poénkodni - förmedtem rá.
- Igazat mond, fiam - szólt közbe anyám. - Azért hívtam ide Martint, mert Ninának mennie kell. Az unokámnak rendes családban kell felnőnie. 
- Ti komolyan szórakoztok - álltam fel, és döbbent barátnőmet is magammal rántottam.
Végigsiettem az asztalok között, egyenesen a kijárat felé, ahol a járda mellett sorakozó taxik egyikének kitártam ajtaját, és türelmetlenül vártam, hogy Ani beszálljon. Amint megtette, csatlakoztam hozzá, majd bemondtam a címet. 
Az út alatt végig csendben ültünk, kis távolsággal kettőnk között. Feszült volt a helyzet, bár kérdés sem fért ahhoz, hogy a gyerek nem az enyém. Biztos volt benne teljes mértékben. Természetesen már ha volt egyáltalán baba.
Megérezve a házhoz, mondtam a sofőrnek, hogy várjon meg. Ninával az oldalamon az emeletre siettem, ám ahogyan beértünk azonnal csomagolni is kezdtem. 
- Mit csinálsz? - első szavai voltak, mióta elhagytuk az éttermet.
- Nem gondolod, hogy egy olyan házban maradok, ahol a kapcsolatunkat gyűlölik. Csomagolj te is.
Nehezen, de Ani is neki állt összepakolni a kinn lévő dolgait. Amikor mind a ketten végeztünk, elindultunk lefelé, Bepakoltam hátra, majd csatlakoztam Anihoz. A sofőrt megkértem, hogy a legközelebbi nevesebb hotelhez vigyen minket, és kényelmesen hátradőltem. A lány újra magába zárkózott. Egyértelmű volt, hogy jobban megrázta a hír, mint engem. 
Kezét enyémébe vettem, ujjainkat egybefontam. Nem ellenkezett, de nem is ujjongott érintésem miatt. Felsóhajtottam, és vártam, hogy végre megérkezzünk. 
Ahogyan ez megtörtén kifizettem az egész összeget a férfinek egy kis borravalóval, és kiszálltam. Nina már táskájával állt, és rám várt. Kiszedtem saját táskám, s kézen ragadva az épületbe vezettem, ahol sietve léptem a recepcióhoz. 
- Jó estét - köszöntem a fiatal srácnak. - Egy szobát szeretnénk kivenni. 
- Jó estét! Milyen hosszú időre? 
- Pár éjszaka, még mi sem tudjuk - feleltem. 
Bólintott, és a számítógépen kezdett el pötyögni pár dolgot, miután személyigazolványomat elkérte. Amint az adatokat bevitte a gépbe, már két mágneskártyát át is nyújtott. Megköszöntük, és indultunk az emelet felé. 
Beesve a szobába, ledobtam táskám, ahogyan a lány is. Lerúgta cipőjét, és ruhájától is pillanatok alatt megszabadult. Figyeltem, ahogyan táskámhoz lépett, majd minden egyszerűséggel egyik felsőmet elsajátította. Belebújt és az ágy felé igyekezett. Hanyagul ledobta a díszpárnákat, a takarót feltúrta és bemászott alá. 
Én sem tétlenkedtem tovább. Levetkőztem egy alsóra, leoltottam a villanyt, és bemásztam mellé. Csípőjénél fogva magamhoz vontam, de hirtelen szembefordult velem, s mellkasomba fúrta arcát. 
- Édesem, mondj valamit - simogattam haját, és suttogva kérleltem. 
- Gratulálok - motyogta. Hangja megtört volt, s meg tudtam mondani, hogy közel került a síráshoz. 
- Te is tudod, hogy nem az enyém a baba - öleltem szorosabban magamhoz. - Biztos vagyok abban, hogy érezném, ha az enyém lenne. Már legalább két hónaposnak lennie kellene. Lehetetlenség. 
- Hogy lehetsz ennyire biztos benne? 
- Sohasem feküdtem le vele óvszer használata nélkül - sóhajtottam fel. 
Felnézett rám, államat behintette egy csókkal, és visszabújt mellkasomhoz. 
- Még is azt állítja, hogy a tiéd. Te is tudod, hogy nem lehetsz biztos abban, hogy nem szakadt e el. Részegedtetek le együtt, nem kétlem - sóhajtott fel. 
- Bébi, kérlek - nyögtem fel fájdalmasan.
- Az a baba nem tehet arról, hogy megfogant, Harry. Édesanyádnak igaza van, bármennyire is ellene kellene lennem. Családban kell felnőnie - csuklott el hangja.
- Igen. Ha valóban az enyém megfog kapni mindent, de ennél többet nem tudok nyújtani számára, mert a szerelmem te vagy, és nem az anyja. Egy gyermek nem fog összetartani bennünket, bármennyire is azt szeretnék páran. Aludjunk. Reggel visszatérünk rá, jó? 
- Rendben - ásította, és már álmaiba is merült.

****

Felébredtem, karjaim között a szeretett nővel. Mélyen, édesen aludt, míg én csodáltam. Ajkaimat arcára nyomtam, majd kimásztam óvatosan mellőle, és egy pohár vízért igyekeztem a mini bárhoz.Az üveget felbontottam és végül lustaság miatt egyszerűen beleittam, miközben lassan visszasétáltam az ágyhoz. Az éjjeliszekrényre helyeztem az üveget, s a takaró alá másztam, hogy újra magamhoz vonhassam alsó barátnőmet. Amint megérzett magam mellett, mellkasomhoz bújt, és átölelt.
- Jó reggelt, bébi - suttogtam, és feje búbján megcsókoltam. 
- Hm, mennyi az idő? 
- Tizenegy óra - feleltem. 
- Egy picit még aludhatok? - érdeklődött, ám mire válaszolhattam volna, elhúzódott és felült. 
- Mi a baj? - kérdeztem arcát megcirógatva. - Kérlek, felejtsd el - húztam magamhoz.
- Hogy tudnám elfelejteni, hogy a szerelmemnek mástól lesz gyermeke? - szipogott. - Sajnálom, de ne kérd tőlem, hogy elfogadjam. Szerettelek volna én megajándékozni picikkel, de sajnos közbeszólt a sors - mosolyodik el gúnyosan. 
- Ne mondj ilyet - fogtam kezeim közé arcát. - Még rengeteg gyermekünk lehet. A világ legboldogabb emberévé tennél, hogyha közös gyermekeink lennének. Szeretlek, kicsim. 
- Nem szakíthatlak el a családodtól - ellenkezett azonnal, mire elkerekedtek a szemeim. - Nem lenne helyes, ha együtt maradnánk, míg a gyermeked apai példa nélkül nő fel. 
- Ani, kezdesz hülyeségeket beszélni - álltam fel, és hozzá siettem. Zokogott. 
- Kérlek, engedj el - nézett fel rám könyörgően.
Vékony teste remegett karjaim között. Csodás arca könnyektől volt nedves, tekintete pedig bánattal volt telve. Ajkaimat enyhén remegő ajkai ellen nyomtam és lágyan megcsókoltam. Eleinte ellenkezett, majd végül átadta magát az érzésnek. Felemeltem menyasszonyi stílusban - miközben eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer valóban hófehér ruhában fogom így vinni -, és a fürdőbe vittem. Felültettem a márványpultra, majd megszabadítottam pólómtól, s bugyijától. Én is lerúgtam bokszerem, majd lábai közé állva felemeltem ismételten és a zuhany alá vittem. Megengedtem egy kellemesen langyos vizet, s mind a ketten aláálltunk. Még mindig fájdalommal telve sírt mellkasomba, ám lecsúsztam vele a csempézett fal mentén, és még szorosabban öleltem magamhoz. 
- Mellette kell lenned. 
- Ne kérd tőlem, hogy hagyjalak el...


2 megjegyzés:

  1. Azta. :O most meglepődtem.:) nem lehet Harry az apa..legalábbis remélem.
    Ismételten nagyon csodálatos rész lett :3nagyon várom a kövit.;) :*

    VálaszTörlés
  2. Kérlek mond hogy nem Harry-é a gyerek! Az nem lehet! De nagyon jó rész lett gyorsan a kövit....amibe remélem kiderül hogy tévedés :)

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3