2015. július 29., szerda

39.rész*Értetlenség

Gyors zuhanyt vettem, bár szívem szerint órák hosszára a zuhanykabin rejtekébe bújtam volna. Semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy szembe nézzek Anne ellenszenvével. Jól indult a reggel, sőt, csodásan. Semmi pénzért nem szerettem volna, ha ez hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vesz.
Amint elkészültem, egy törülközővel megszárítkoztam, majd hajamat egy szoros kontyba kötöttem. Fehér neműmet magamra vettem, s a fehér, finom anyagot kiterítettem.
Ahogyan beértem a szobába, kellemes levegő simított végig alig elfedett bőrömön. Az erkélynek mind a két ajtószárny ki volt tárva, s a hófehér függöny ennek köszönhetően kecsesen mozgott, míg a friss levegő átjárta a helyiséget. Az ágyra pillantottam, amely már bevetett állapotában volt, míg Harry az utolsó díszpárnát helyezte el rajta.
- Nem gondoltam volna, hogy rendszerető vagy – utaltam ezzel arra, hogy mennyire is rendetlen tudott lennyi olykor.
- Tudod, jó benyomást kell keltenem, amíg teljesen magamhoz nem láncollak – kacsintott.
- Úgy érzed, hogy még nagyon menekülhetnék?
- Tudom, hogy nem tudnál messze lenni tőlem – susogtam, majd ajkaimra csókot hintett, s elvonult a fürdőbe.
Mosollyal az arcomon, és azzal a tudattal, hogy mennyire is igaza volt, a bőröndömhöz léptem, majd pár ruhadarabot kezdtem el keresgélni. Fogalmam sem volt, hogy mit is tervezett Harry, de a kényelem mindig is előtérbe került nálam, amikor ruhaválasztás volt porondon.
Egy felsőt és sortot választottam szandállal. Nem vittem túlzásba, de éppen megfelelőnek éreztem a naphoz. Amint magamra kaptam a ruhadarabokat, táskámba bepakoltam, és az ülőgarnitúrán helyet foglaltam, várva Harryre, aki nem sokkal később meg is érkezett.
Haja nedvesen tapadt fejéhez, míg mellkasán a vízcseppek csillogása ragadta meg figyelmem. Alsó ajkamat beszívtam a szívdöglesztő látványnak köszönhetően, s nagyot nyeltem.
- Mi az bébi? Repetát kérsz? – mocskos hangján kérdezett rá, mire én gyorsan pislogni kezdtem, s megráztam fejem.
- Inkább öltözz fel – motyogtam.
- Te is jobban szereted, ha nem korlátoz engem semmi – kacsintott.
- Lehetséges, de kétlem, hogy édesanyád méltányolná – álltam fel, és elé léptem. Ujjamat szegycsontján húztam végig, majd felváltotta azt ajkaim, s édes puszikkal halmoztam el mellkasát.
- Kicsim.. – halt el hangja, s nagyot nyelt. – Ha így folytatod, garantálom, hogy még jó pár órán át a háló falai közé leszünk zárva – adta tudomásomra, amikor is csípőjét előre billentette, ezzel kezdetleges izgalmát megmutatva nekem.
- Bocsánat – gyors csókot adtam neki, majd hagytam, hogy nehezen táskájához lépjen, és felöltözzön.
Bokszer nélkül rángatott magára egy térdig érő farmernadrágot, majd egy fekete pólót, amelynek nyaka V kivágású volt. Haját áttörölte, de lazán hagyta, hogy az idő forrósága megszárítsa. Lábfejeit nike cipőjébe bújtatta, és már kézen is ragadva maga után kihúzott a szobából. 
- Említettem már, hogy mennyire csinos vagy? – csókolt nyakamba, mielőtt elindultunk lefelé a lépcsőn.
- Túlzásokba esel – feleltem, és ujjaimat szorosabban kulcsoltam övéire.
- Nem hinném – nevetett, ám hamar befejeztük a boldog csevegést, amikor is a konyhában megláttuk Annet, aki teát kortyolgatott.
- Megérkezett a fiatalság is – teszi le a csészét a kis tényárra, és az újságot összehajtja, majd elénk dobja. – Egy szórakozóhelyen ennyire nyíltan viselkedni – förmed ránk. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire közönségesek vagytok.
- Anya, neked is szép jó reggelt.
Felvont szemöldökkel nézett órájára, majd vissza ránk: - Délután, három óra, fiam. Azt hiszem a reggelt rég elhagytuk már.
- Véleményem szerint ennyi idősen már nem kell eltűrnöm azt, hogy irányítani próbálsz –vetette oda barátom. – A barátnőmről nem is beszélve.
- Harry – állt fel. – Ezt a viselkedést, akkor sem engedheted meg magadnak. Elég botrányba keveredtél, a lány miatt.
- Van neve is – sziszegte, és kezemet egyre erőteljesebben szorította.
- Hát persze, Nina – úgy ejtette nevem, mintha valami szitokszó lett volna. Visszafordult fiához. – Este egy étterembe vacsorázunk egy kedves barátommal, nyolc órára legyetek ott – ezzel elhagyta az étkezőt, ellenkezést nem tűrve.
- Sose fog elfogadni – hajtottam Harry vállára fejem.
- Az a lényeg, hogy én szeretlek, nem igaz? – suttogta, mire beleremegtem.
Szemeibe néztem, s elvesztem a mélyzöld íriszekbe, amelyek csillogóan néztek le rám. A levegőt mind a ketten kapkodtunk, pedig csak egy szó volt, amely megremegtetett bennünket.
- Szép reggelt, gyerekek – szakította félbe a pillanatot Berta.
- Jó reggelt – köszöntünk mind a ketten, Harry pedig egy csókkal is illette arcán az idős asszonyt. – Hogy vagy ma?
- Jól, köszönöm fiam – mosolygott kedvesen. – Megterítettem nektek a teraszon. Csodás idő van – lelkesen ecsetelte. – Pirítós, rántotta, mit szeretnétek?
- Pár szelet pirítós megfelel – bólintott Harry. – Illetve egy omlettet én kérnék még.
- Kávé vagy tea?
- Egy feketét, tisztán – felelte, s rám nézett.
- Én maradok a narancslénél ebben a melegben, köszönöm – hálálkodtam.
Kisétáltunk a konyhán át a hatalmas balkonra, ahol is a kerti bútorok kaptak szerepet. Igazán egyedi, még is divatos berendezés volt. Az üvegasztal meg volt terítve két személyre már, így helyet is foglaltunk Harryvel. Egy kis féltető alatt volt, így a nap nem tűzött oda, mindössze az enyhe szélfuvallat, amely felfrissítette az álló levegőt, ért bennünket.
Igazi úriember módjára Haz töltött narancslevet, amely még kellően hűs volt. Pár korttyal hűsítettem magam, s kényelmesen hátradőltem, míg Harry telefonálni kezdett, ahogyan hallottam Ellievel.
Kimérten beszélt, bár természetesen humorával nem spórolt. Terítékre került, hogy mikor is utazunk vissza, melyet Harry csak annyival zárt, hogy hamarosan, s bontotta a vonalat. Eközben Berta megérkezett a tósztokkal, és az omlettel.
- Köszönjük – mosolyogtam fel rá.
Bólintott, és magunkra i hagyott bennünket.
- Tudni szeretnék, mikor megyünk vissza?
- David elvileg türelmetlen, és akkor lenne nyugodt, ha ott lennénk – sóhajtott. – Nem fogok ott ülni, mint egy idióta, és nézni a versenyt, amiben nem vehetek részt.
- Hogy állnak az esélyeid?
- Ha jövő hétvégén volán mögé ülök, és nyerek, sorra minden futamot, akkor indulhatok a sivatagi hajrán – nézett rám. – Egyet veszíthetek el, de nem fogok.
- Te sem lehetsz ennyire biztos magadban – mutattam rá, miközben megkentem egy szelet kenyeret vékonyan vajjal.
- Bébi, tudod te pontosan, hogy mennyire is nyerő vagyok, de lehetek jobb is – pillantok rá erre a kijelentésére. – Ha mellettem ülnél.
- Harry, már mondtam, hogy melletted vagyok, de nem leszek a társad, mint navigátor.
- Miért? Te is élvezed a sebességet, és velem együtt élnéd át, kicsim. Mennyire csodás emlék lenne. Nyugdíjas korunkban visszaemlékeznénk, az unokáinknak mesélnénk, hogyan is hajtottuk az autót. Miként is nyertünk, taszítottunk a hátunk mögé emberek sokaságát.
- Nagyon beleéled magad – nevettem. – Remek versenyző vagy, a legjobbak között is érted harcolnak a csapatok, tudom. De akkor is szeretnék a háttérben támogató barátnő maradni.
- Visszatérünk rá – motyogta, majd szájába tett egy falat tojást.

****

Egész napot a városban császkálással töltöttük. Vásárolgattunk, illetve Harry ragaszkodott ahhoz, hogy vehessen nekem pár dolgot. Ellenkeztem az elején, mivel mindig is szerettem magam megszerezni azt, amit szerettem volna. Tisztában voltam azzal, hogy megtehette, de számomra kissé kellemetlen helyzet volt hagyni őt, fizetni a számlát. Volt jó pár ruhadarab, amelyeket csak az ő kedvéért próbáltam fel, s végül meg is vette őket, bár kijelentette, hogy csak is neki, a négy fal között viselhetem őket.
Mire végeztünk, s Harry is magának beszerzett jó pár új, érdekes ruhadarabot hazafelé indultunk egy taxival. Fejemet barátom vállára hajtottam, s úgy vártam, hogy újra az ördög feleségének házába kerüljünk.
- Kicsim, holnap apámmal ebédelünk – mondta, mielőtt is leparkoltunk, és kiszálltunk.
- Remélem, jobb benyomást teszek rá, mint édesanyádra.
- Imád, már most – nyugtatni igyekezett, de nem tudott. – Viszont van egy pici jó hírem is még. Anya már nincs itthon, így ketten megyünk az étterembe.
- Egy kis megkönnyebbülés – nevettem.
Harry kifizette a fuvart, majd kiszálltunk, és a táskákkal már indultunk is a házba, egyenesen az emeletre, a szobánkba. Hanyagul csak ledobáltuk a vett dolgokat, és indultunk készülődni. Zuhanyba gyorsan váltottuk egymást. Időnk nem sok volt, késni pedig annyit nem szerettünk volna, hiszen Anne egyértelmű, hogy nem nézte volna el nekünk a dolgot.
Míg Harry szűk nadrágjába rángatta magát, addig én bugyiban sminkeltem magam. Éreztem tekintetét félig pucér testemen, de megjegyzésével szerencsére nem illetett. Amint elkészültem, és hajamat is lágy hullámokba csavartam, a szobába siettem, ahol is a nyitott hátú ruhámat felvettem, majd magas sarkú szandálomba bújtam. Fújtam magamra parfümömből, s táskámat magamhoz vettem. Harry is elkészült, és elém állt.
- Várom, hogy lehámozhattam rólad – simított végig ujjával gerincem vonalán, és nyakamba csókolt.
Nevetve követtem ki a szobánkból, egyenesen le a főbejárathoz, ahol is egy újabb taxi várt már ránk. Bemásztunk, Harry bediktálta a címet, s indultunk is.
Szívem már torkomban dobogott. Egyáltalán nem vártam a találkozást, és, ha választhattam volna, inkább az ágyban, szerelmem mellett, egy jó filmmel töltöttem volna az időt, mintsem kiöltözve, egy nyilvános helyen ülni tűrve Anne szidalmazását.
Végig csendben ültünk, bár ahogyan elhagytuk a járművet, Harry ujjainkat egybefonta. Lassan haladtunk be az épület belsejébe, talán minimálisan reménykedve, hogy sohasem érünk be. Ám elérkezett a pillanat. Egy pincér a megfelelő asztalhoz indult, mi pedig követtük. Felnéztem, amint odaértünk, és teljesen ledermedtem. Hitetlenkedve néztem fel barátomra, akinek arca hasonlóan el volt torzulva az értetlenségtől és a haragtól. 


5 megjegyzés:

  1. Első komiii! :)
    Hali!
    Mint mindig most is remekeltel! :))
    Varom a kovit! ;)
    Pussz: Betti

    VálaszTörlés
  2. Még sose írtam neked kommentet de el kell meséljem hogy az első blog amit olvastam tőled a Prisioner Lovet olvastam tőled és tudnod kell azóta el olvastam ötször és még mindig imádom csodálom ahogy meg fogalmazod a szavakat én is szeretek írni verset dalokat és Harry is történeteket csak nekem sose volt bátorságom meg mutatni őket mert én magamnak írom de te vagy az akire hasonlítani akarok ilyen jól írni sose gondoltam volna hogy valaki ennyire jól át tudja adni az érzéseit írásban egyszerűen imádóm a történeteid és tudom hogy lehet el se olvasod ezt lehet nem jut el hozzád a szavam de én akkor úgy gondolom hogy te az írásodal sokszor mások napját meg szépíted nem tudok mást írni kérlek ha el olvastad válaszolj :) - Klau1D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Nyugodtan írj rám e-mailben vagy Facebookon!
      Nagyon szepen koszonom, nagyon aranyos vagy! :)

      Törlés
  3. Facebookon mi a neved?:)

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3