2015. május 18., hétfő

31.rész*Vágyak világa

Kellemes ölelésben ültem már hosszú ideje. Testünket folyamatosa a meleg víz áztatta, még annak ellenére is, hogy a mögöttem elhelyezkedett angyalnak, a ruhái még testén voltak. Szorosan ölelt testéhez, néha nyakamba nyomott egy édes csókot, amely arcomra apró mosolyt csalt.
Még mindig csak a képzeletem játszott velem, tudtam. A szerek, amelyeket bevettem, valószínű, hogy még mindig a szervezetemben jelenvoltak, így emiatt nem igazán szerettem volna hinni annak, amit látok. Az angyalom ott volt, de nem a valóságban.
- Harry – suttogta a nevemet, mint valami imádságot, valami kedves, édes szót. Tőlem mindössze egy hümmögésre telt. – Jobban érzed magad? – bólintottam. – Kérlek, válaszolj.
Hangja kedves volt, szinte már simogató. Szemhéjaim még mindig szorosan le voltak hunyva, s kételkedtem abban is, hogy egyáltalán ébren vagyok e még.
- Kérlek, mondj valamit, Harry – ajkai fülemet érintették, ahogyan a szavakat megformálta. Kellemes bizsergés futott át rajtam, s ajkaimon mosolyom csak még jobban kiszélesedett.
- Angyalkám – ennyit tudtam kipréselni magamból.
- Harry, bébi, figyelj – mászott előre, velem szemben, s már úgy ölelt át. – Ani vagyok, a te Anid – magyarázta lassan, tagoltan, miközben kezei között fogta arcomat.
- Ani – simítottam tenyeremet arcára. – Angyalkám – néztem mélyen szemeibe.
- Harry, ez a valóság. Itt vagyok, érzed? – rakosgatta kezemet testén. Oldalán párszor végigsimítottam, majd hátra nyúltam, így átöleltem, és minden vacillálás nélkül húztam közelebb magamhoz.
Ajkaink érintkeztek, de megcsókolni nem csókoltam meg. Egymás tekintetében vesztünk el, míg végül nedves tincseim közé nem túrt, és rántott magához. Hevesen kaptunk egymás után. A vágy, a tűz égett, csak úgy perzselte testünket. Mind a két kezemmel végigsimítottam oldalán, egészen formás, feszes fenekéig, s felemelte, így az ölembe tudtam helyezni könnyedén.
Elszakadt tőlem, mire azonnal felpillantottam rá. Szemei csillogtak. Egyáltalán nem akartam beszélni, semmivel sem foglalkozni, csupán őt szerettem volna a lehető legközelebb érezni magamhoz. Megcirógattam arcát, s vártam, hogy cselekedjen.
Az agyam már tiszta volt, legalábbis egy része biztosan. Csókja teljesen visszavitt a jelenbe, s kiszakított az álom, fájdalom mentes világból.
Szerencsémre kínzása csupán röpke időtartamnak feleltelt meg. Ajkai enyéimre illettek, ahogyan lágyan megcsókolt. Nem sietett, s én sem. Lassan adtuk át magunkat a vágyainknak, amelyek ezúttal lecsendesedtek, s nem őrjítő hullámban törtek ránk ismételten.
Felsőtestét takaró anyagot lehámoztam róla, ahogyan melltartóját is, így már csak csupasz bőrünk érintkezett. Mellei kemény mellkasomnak nyomódtak, míg kezemmel igyekeztem a sliccével elbánni. Segítségével végül sikerült megszabadulnom a felesleges közöttünk álló anyagoktól. Az eggyé válásunknak érzése leírhatatlan. Édes csókok, apró csípőmozdulatok, lassú, idegtépő tempó, amelyet diktált. Hajamat húzta, nyakamat néha megharapta, miközben én testét simogattam ott, ahol értem. 

****

Karjaim között feküdt, mellkasomra értelmezhetetlen mintákat rajzolt, miközben pislogásának következtében hosszú szempillái csiklandoztak. Ujjammal háta bőrét cirógatom, s olykor feje búbján puszit hagyok. Takaró vékony anyagát meztelen testünkön feljebb húzom, s mélyen szívom magamba a levegőt, amelyen együtt az illatát is belélegzem, azt az illatot, amelyet oly rég éreztem már.
Agyam teljesen tisztává vált, amiért nagyon is hálás voltam neki. Józanságom visszatért, ő pedig mellettem maradt, s nem tűnt el újra.
Forró szenvedélyességünk után, lezuhanyoztunk, s megszárítkozás nélkül elfoglaltuk az ágy kényelmét, s a másik ölelő karjait, amelyre mind a kettőnknek nagy szüksége volt. Tudtam, hogy hiába is ő ment el, hiányoztam neki valamelyest, hiszen csak úgy, bárki kérésére nem tért volna vissza.
Lepillantottam rá, amikor állát megtámasztotta a mellkasomon, s hatalmasra nyílt szemekkel pislogott rám. Elmosolyodtam kissé, de ő nem viszonozta, s azonnal tudtam, hogy a beszélgetés ideje is elérkezett.
- Miért tetted? – kérdezte kisebb csend után.
- És te miért tetted? – kérdeztem vissza.
- Kérdéssel, kérdésre nem illik válaszolni.
- A kérdésedből, egy újabb kérdés következik – magyaráztam, majd felsóhajtottam. – Nehezek voltak a napok.
- Ez nem indok.
- Igen? – húzom féloldalas mosolyra szám. – Akkor had halljak valami jobbat, tőled. Miért hagytál el? – kérdésem hallatán lepillantott, majd felült. Hirtelen cselekedete meglepett, de nem hagytam annyiban a dolgot. Felültem mellé, derekánál átöleltem, és mellkasomhoz vontam. – Kérlek, mondd el.
- Ez nekem a múltamnak egy sötét foltja, Harry – felelte szinte suttogva.
- Nina, nézz rám – kérleltem, s állánál fogva felemeltem arcát úgy, hogy egyenesen a szemeimbe nézett. – Mindenkinek az életében van egy sötét folt, amelyet csak bizonyos emberekkel oszt meg. Én pedig szeretnék az a bizonyos személy lenni, akinek minden megbánás nélkül elmesélheted. Aki meghallgat, és támogat.
- A fű – ennyit mondott.
- Mi van vele? – ráncba szaladt homlokom.
- Pár éve, füveztem egy akkori barátomnak köszönhetően. Tudom, hogy nem hibáztathatom, hiszen mindenki maga dönti el, hogy milyen dolgokba is megy bele – kezdett bele el-el csukló hangon. – Fű csak kezdett volt. Előkerültek a keményebb szerek. Szerencsére nem lettem függője a drognak, csupán közel kerültem hozzá. Orvosokhoz jártam, és a karrierem is befellegzett egy időre. Az apám egy intézetbe zárt, csak mindössze két hónapot töltöttem ott, hiszen, mint említettem, nem voltam napi kapcsolatban a szerrel. Még eléggé kezdetleges volt a dolog – ujját kezdte el piszkálni zavarában. – Aztán itt kötöttem ki, és amikor előkerült nálad a fű, én engedtem neked. Úgy gondoltam, hogy nem árthat, pedig nem szabadott volna engednem a vágynak. Egyszerűen nem szerettem volna újra visszakerülni arra a helyre, és abba a helyzetbe.
- És egyszerűbbnek láttad, hogy elmenekülsz, minthogy ezt elmond nekem? – komolyan tettem fel a kérdést.
- Harry, erről az édesapám tud egyedül, és az orvosok, akik kezeltek.
- El, ő neki is elmondtad – vetettem szemére.
- Nem ennyire részletesen – tiltakozott azonnal. – Annyit tud, hogy volt dolgom a komolyabb szerekkel, és nem akarok visszaesni.
- Remélem, tudod, hogy ezt elmondhattad volna, és akkor mind a kettőnk helyzete sokkal könnyebb lett volna – őszintén adtam tudtára véleményem.
- Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy híresztel. Én szégyellem ezt, Harry.
- Gondolom tudtad, hogy mi történ velem. Ellie, nyilván mindent elmondott, és csak úgy jöttél. Miért? Miért jöttél vissza egy olyan emberhez, aki a droghoz nyúlt, csakhogy könnyebb legyen neki egy kis ideig.
- Amikor felhívott, eszem ágában sem volt visszatérni. Egyszerűen, csak azt hajtogattam, hogy ez lehetetlen. Elképzelni sem tudtam, hogy te, egy magabiztos, erős férfi droghoz nyúlt, ilyen mértékben. Abban a fájdalmas hitbe ringattam magam, hogy már régen már nő karjai ölelnek. Ám El mindent tagadott. Nehezen, de elhittem neki, hogy ne másnál kerestél vigaszt, hanem a kábítószerben. Akkor eldöntöttem, hogy bármilyen áron is. Bármennyire is elutasítasz majd, nem fogom engedni, hogy odáig juss, ahova én is.
- És most itt vagy.
- Itt vagyok – bólintott.
- Nem löklek le – nyomtam egy kis csókot ajkaira. – Egy pillanat.
Felálltam, s a szekrényhez léptem, amelyben a tabletták, és a fű is volt. Minden hezitálás nélkül ragadtam meg a tasakokat, és indultam a fürdő felé. Nina folyamatosan kérdezgette, hogy még is mit teszek, de én választ nem adva haladtam a wc-ig, s szórtam bele mindet. Amint ezzel végeztem, lehúztam, a tetejét lecsaptam, kezet mostam és már vissza is mentem a rám váró, hatalmasakat pislogó lányhoz.
- Miattad – a fel nem tett kérdésére megadtam a választ, mire szorosan megölelt.
Visszazuhantunk a párnák közé, s egymás szenvedélyes ölelésében ismételten elvesztünk a vágyaink világába. 


Ps.: elkészült a legújabb blogom, ahol már olvasható az első fejezet. sok szeretettel várok oda is minden kedves olvasóm.: http://theroyalsliampayne.blogspot.co.uk/

7 megjegyzés:

  1. Ismét hatalmasat alkottál, ikádom minden egyes szavad amit leírsz. Nagyon jó lett. :) <3

    VálaszTörlés
  2. Aj, de édes :D Nagyon romantikus :) Tetszik, hogy végül így meg tudott nyílni Nina és fény derült a titkára. Harry viszonylag nyugodtan kezelte, azt hittem majd tart egy kisebb kirohanást, de talán így volt jó és a nyugalomnak már ideje volt. :D Nagyon jó rész lett! :D

    VálaszTörlés
  3. Istenem! ☺
    Ez de cuki resz lett! Harry milyen aranyos volt Anival!😊😊😊
    Tokeletes resz lett! Puszi G xx

    VálaszTörlés
  4. Visszaestem a csendes olvasók táborába, de nem tűntem el 😊
    Borzasztóan jó részt plvadhattunk megint. A fogalmazásid irigylésre méltó én így tényleg elgondolkoztam rajta miközben olvastam, hogy hogy lehet ilyen szép mondatokkal vinni egy történetet. Van egy külön sajátossága az írásodnak, olyan, hogy felismerem : Na ezt Alexa írta..
    Kedvencem maradsz örökké 💗
    A történet mesés 👌
    A folytatást pedig várom 😊
    Millió puszi G xxx

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!!
    Várom már a következő részt.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon cuki lett. :) Nina indokát nem annyira értem, mert tényleg meg is lehetett volna beszélni és nem szenvedtek volna. Mondjuk akkor nem lenne izgi. Bár jó lenne ha együtt maradnának. Kíváncsi vagyok hogy Meddig tart, amíg kimondják egymásnak azt a bizonyos Sz betűs szót. ;) Remélem, hogy most már nem lesznek nagyon zavaró tényezők a boldogságukban, de az élet nem tündérmese. Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a továbbiakban. Nagyon várom a következőt. :D

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3