50.rész*Döbbenet

- Annyira büszke vagyok rád – öleltem szorosan már a zuhanyzónkban állva.

- Köszönöm édesem – mosolygott le rám. Ajkaival csókot csent tőlem, és mellkasára vont. – Készülődnünk kellene – motyogta. – El fogunk késni. De ha visszaértünk, kérem a jutalmam – sóhajtja számba.

- Majd meglátom, hogy mivel is szolgálhatok – csavartam testem köré egy törülközőt, mire ő a sajátját felcsavarta és fenekemre csapott. – Hé!

- Tudd, hogy kivel állsz szemben, asszony – nevetett, és alsóteste köré csavarta a törülközőjét.

- Ugye nem baj, ha kicsit lazábbra veszem? – fordultam felé. – Nincs kedvem magas sarkúban lenni, és kényelmetlenül érezni magam – fordultam vissza a csap felé, és kezdtem el fogaimat megmosni, míg Harry válaszára vártam.

- Bébi, mindenben csodálatos vagy, de tudod, nekem ruha nélkül a legszebb vagy – ölelt át.  

A habot a mosdóba ürítem, és leöblítem.

- Akkor fehérneműben kellene csak mennek – néztem a tükör segítségével szemeibe.

- Nem szeretném, hogy megfázz – csókolt nyakamba. – Öltözz fel – kacsintott rám, és pedig nevetve kislisszoltam a fürdőből.

Letérdeltem a táskám elé, és elkezdtem a csinos, még is kényelmes, és egyben bővebb ruháimat vizsgálgatni. Egy ruhán akadtak meg a szemeim, amelynek meleg anyaga azonnal belopta magát szívembe. Kerestem egy testszűnő harisnyát, úgyhogy már csak a cipőn kellett gondolkodnom. Magas sarkú cipőhöz tényleg nem volt semmi kedvem, így egy bakancsot vettem magamhoz, amely a ruhám lazaságát visszaadta, még sem volt mindennapi, és még színben passzolt is az öltözetemhez.  

Felálltam, és az ágyhoz mentem, ahol felvettem a fehérneműimet, majd a harisnyámat és a ruhámat. Visszasiettem a fürdőbe, ahol is Harry még mindig egy törülközővel a derekán tollászkodott.

- Kinek csíped így ki magad? – löktem meg csípőmmel, és magam elé vettem a sminkes táskámat.

- Úgy hallottam, hogy lesz egy lány is a társaságban, lehetséges, hogy befűzöm egy estére.

- Csak egyre? – pillantottam rá a tükörben, miközben a BB krémemet vittem fel arcomra.

- Lehetséges, hogy többre is befűzöm – rántott vállat féloldalas mosolyával arcán.

- Igazán szerencsés lány – sóhajtottam fel drámaian, és minden figyelmem a sminkelésnek szenteltem, amelyet nem vittem túlzásba.

- Igen, rohadt szerencsés, ahogyan én is – csókolta meg fejem búbját és elhagyta a helyiséget, ám kellemes férfias illatát maga után hagyta.

Mosolyogva húztam ki szememet tussal, majd ajkaimra csak egy természeten, natúr színű rúzst kentem. Hajamat szorosan egy kontyba fogtam, és utolsó lépésként fújtam magamra egy keveset a parfümömből. Mindent a helyére tettem, Harry után is minimálisan rendbe szedtem a helyiséget, és visszasétáltam a hálóba, ahol is megtántorodva az ajtóban, figyeltem alsó ajkamat rágcsálva, ahogyan fekete ingét gombolta be alul. Felsőteste még így is tökéletesen megmutatkozott, ahogyan tetoválásainak egy része is.  

- Ennyire jó figyelni a tökéletes testem? – nem nézett fel, de egyértelmű volt, hogy tudta, figyeltem.

- Mindennél jobb program – nevettem, és elsétáltam mellette. Cipőmet felvettem, ám tovább nem tudtam készülődni, ugyanis elnevettem magam, és a derekamra simuló kezeket automatikusan feljebb húztam. – Sohasem fogunk elindulni.

- Szívesebben ünnepelnék veled, itt, kettesben – susogta, és nyakamat csókokkal borította be.

- Annak is eljön az ideje – fordultam felé, és nyaka köré fontam kezeimet. – Viszont most jelenésünk van Marieék előtt. Gem is velünk tart – simítottam végig álla vonalán.

- Rendben, menjünk enni, hogy aztán legyen energiám – kacsintott rám, csókot nyomott számra és csizmájáért lépett, amelyet fel is kezdett ráncigálni lábára.

- Le fog rohadni a lábaidról – tettem egy megjegyzést, miközben táskámba pakoltam be.

- Kényelmes – gyermeki arccal nézett rám.

- Tudom, hiszen nekem is van. Nem az ellen tiltakoztam, hogy ilyet vizelj, csupán egy újabbat kellene venned.

- Majd igyekezni fogok – kacsintott rám. – Kész vagy?

- Igen, csak még a kabátom – nyúltam az említett ruhadarabért, amelyet elvett tőlem és tartotta, így könnyebben felvettem. – Köszönöm – nyomtam puszit szájára, táskámat magamhoz vettem, s megvártam, amíg ő is fekete szövetkabátját magára vette.

Kinyújtotta a kezét, melyet megfogtam, s így sétáltunk ki a szobánkból. A folyosón már Gemma várt bennünket, aki lelkes volt a mai győzelem, és az este miatt is. Liftben szerencsére, kivételesen nem ütköztünk Anne és Melanie társaságában, de tudtam, hogy meg fognak jelenni, hiszen a délután folyamán, a pályán is szerves részeiként próbálták érvényesíteni magukat a csapatban.

A hotel előtt egy autó várt ránk, amelybe be is szálltunk sietve, hiszen kissé késésben voltunk már.

- Figyeljetek – irányította magára a figyelmet Gemma. – Ott lesz valaki, aki nagyon fontos nekem. Pár hónapja ismerem, és nektek szeretném bemutatni először. Tudom, hogy ez a te estéd bátyus, és megértem ha…

- Semmi gond, Gem – mosolygott rá kedvesen Harry. – De remélem felkészítetted, hogy nem lesz könnyű neki az első bemutatkozása.

- Csak hagyjad életben – nevetett a lány.

- Ha nem bánt meg, akkor valószínű, hogy megéli az öregkort – húzta magához, és csókolta meg feje búbján a lányt. 

****

Megérkezve az étteremhez, elsőként Gemma szállt ki, aki azonnal a srác nyakába ugrott, aki az étterem bejáratánál várta már. Stílusa figyelmemet azonnal megragadta. Fekete inget és nadrágot viselt, hasonlóan Harryhez, míg lábain barna bakancs volt. Haja tökéletesen be volt állítva, és ahogyan Gem mellé állt, tökéletesen is illettek egymáshoz. Csókot loptak egymástól, ám csak diszkréten, mert a lány is pontosan tudhatta, hogy bátya figyelte minden lépését.

- Mi nem szállunk ki? – fordultam Haz felé, aki árgus szemekkel figyelte a párost.

- A húgom most csókolta meg a barátját – fordult felém hitetlenkedve.

- Te is meg szoktál csókolni engem, Harry – nevettem, de csak egy „na, ne mondd” fejjel nézett le rám. – A húgod, tudom, de fogadd el, hogy végre boldog és nem egy komolytalan sráccal van.

- Nem ismered – förmedt rám.

- Igen, ez igaz, de nézz rá. Gem boldog, és ez a srác egyértelmű, hogy nem csak kihasználja. Normálisnak tűnik, és biztos vagyok abban, hogyha váltasz vele pár szót, te magad is rájössz majd.

- Annyira pozitív ember vagy – sóhajtott fel.

- Csak szeretném, ha az a srác túlélné az estét, és, hogy ne veszítsd el ismételten a húgodat. Most kaptad vissza, ne légy meggondolatlan, kérlek.

- Említettem már, hogy szeretlen? – suttogta számba, mire elmosolyodtam.

- Mintha említetted volna – helyeseltem. Gyors csókkal jutalmazott, majd kiszállt, és felém nyújtotta kezét, míg várta, hogy csatlakozzam hozzá.

- Bátyus, bemutatom nektek Liamet – lelkesen mondta Gem.

- Helló, Harry vagyok, Gemma bátya, ő pedig a barátnőm – húzott közelebb magához derekamnál fogva. – Nina.

- Szia, Nina Agdal vagyok – léptem közelebb és két puszival köszöntöttük egymást.

- Örvendek, Liam Payne.

- Menjünk be, a többiek benn várnak már – mondtam, és elindultam magam után húzva Harryt is.

Egyenesen az ajtóban álló sráchoz léptem, és mondtam Harry nevét, így már amint ellenőrizte a feljegyzések között a nevet, már vezetett is bennünket a lefoglalt asztalunkhoz. Marie, Sophie és a másik győztes, Samuel már jelen volt.

- Sziasztok – mosolyogtam rájuk, és mindegyiküknek egy-egy puszit adtam, ahogyan Harry is.

- Gyorsan bemutatom a barátom, ő Liam. Liam, ő a tehetséges Samuel, a bátyám jobb keze, az édesanyja, Marie és a húga, Sophie.

- Örvendek – fogott kezet Samuelel a srác, majd Gemma mellett elfoglalta a helyét.

- Akkor igyunk a győztesekre – mondta Gem, és már tekintetével a pincért kereste, akinek intett is.

- Jó estét, mit hozhatok? – kérdezte a fiatal srác.

- Egy palackkal a legjobb pezsgőjükből, illetve egyet a gyerekpezsgőjükből is. Milyen ízű legyen, hercegnőm? – fordult a mellette ülő kislány felé.

- Barack – lelkesen mondta, és feltérdelt a széken.

- Akkor barackosat kérnénk, illetve én még egy szénsavas vizet.

- Én egy menteset – szóltam közbe.

- Köszönjük – mondta Harry, amikor senki más nem kért semmit. – Nos, ezután pár hét szünet következik, majd újra teszteljük az autót, aztán irány Afrika – mondta lelkesen, miközben Samuelre pillantott – Felkészültél?

- Hitetetlen, hogy itt tartok – rázta fejét döbbenten. – Nemrég még az iskolapadban ültem.

- Nem hagyhatod abba a tanulást – jelentette ki Harry. – Muszáj továbbtanulnod.

- Tudom, eszem ágában sincs, csupán tényleg hihetetlen, hogy itt ülünk, és arról beszélünk, hogy a közeljövőben Afrikába megyünk egy versenyre. Álmodni sem mertem erről.

- Hidd el nekem, még sokat elérhetsz. Pár év múlva már te leszel a pilóta – jegyezte meg vidáman barátom, mire mosollyal az arcomon néztem Mariera.

A pincér visszatért italainkkal. Kibontotta a pezsgősüvegeket, és először a barackízesítésiből töltött Sophienak, mire én is felemeltem talpas poharamat, és felé tartottam.

- Édesem? – nézett rám kérdően Harry.

- Inkább ezt innám – feleltem, és megköszöntem a pincérnek, amikor is megtöltötte poharamat. – Mi tartsunk össze – néztem Sophra, mire kacagni kezdett.

Mindenkinek a poharát tele töltötte a fiú, majd a plusz italokat is elhelyezte mindenki előtt, s felvette az ételrendelésünket, mielőtt is újra távozott asztalunktól.

- Akkor emeljük poharunkat a bátyámra és Samuelre, akik bekerültek a NASCAR sivatagi futamába, a világ legjobbjai közé! – emelte fel poharát Gemma, s mi is így tettünk. – Samuelre és Harryre!

Koccintottunk, majd mindenki a szájához emelte poharát és kortyolt az italból. A barackos íz azonnal magával ragadott. Fogalmam sem volt, hogy azelőtt az este előtt, miért is nem kóstoltam meg a gyerekeknek szánt italt. Finom volt, meg kellett állapítanom.

- Biztosan nem kérsz a rendesből? Egy pohárral senkinek sem árthat – hajolt hozzám Harry.

- Nem, köszönöm – mosolyogtam rá.

Tovább folytatódott a társalgás, míg a vacsorát ki nem hozták. Lassan mindenki nekiállt a kellemes hangulatban elfogyasztani az ételét, ahogyan én is. Én mindössze egy őszi salátát kértem csirkével, de alig pár falat után a rosszullét rám tört.

- Elnézést – mondtam, s felálltam.

- Minden rendben? – nézett rám azonnal Harry.

- Csak kiszaladok a mosdóba – mondtam, és táskám társaságában már gyors léptekkel távoztam is.

Szerencsémre senki sem tartózkodott benn, így sietve a legelső fülkét el is foglaltam. Fűszeres ételek mindig is megmozgatták a gyomromat, de most szándékosan kerültem ezeket, ám úgy tűnt, hogy a pocakom apró kis lakója nagyon is finnyás volt már akkor.

Hallottam, amikor már a számat töröltem meg, s húztam le a wc-t, hogy valaki belépett a helyiségbe, és bezárta belülről. Megfeszültem, ám kénytelen voltam kimenni, így összeszedtem magam, és kimentem az előtérbe.

- Jól vagy? – nézett rám aggódva Marie.

- Csak émelygek – feleltem, és a mosdóhoz léptem.

Minden mozdulatomat figyelte. Arcomat megmostam kicsit, úgy, hogy a szemem sminkje helyén maradjon, majd megtöröltem, s számat is kiöblítettem párszor a hűs vízzel. Arcomat helyrehoztam a púderrel, amely táskámban lapult, majd bevettem egy rágógumit.

- Kérlek, ne nézz így rám – dőltem a pultnak.

- El kell mondanod neki – sóhajtott fel. – Most már nem értem, hogy mi akadálya lenne az egésznek? Azt hiszed, hogy nem veszi észre a jeleket?

- Férfi. Látta, hogy felszedtem pár kilót, de ennyi – feleltem.

- Hidd el nekem, hogy tudja, csak várja, hogy te mondd el neki.

- Férfiből van, Marie.

- Igen, de nem vak – mosolygott rám. – Menjünk vissza.

Lassan visszasétáltunk az asztalunkhoz, ahol is már mindenki végzett a vacsorával.

- Jól vagy, bébi? – hajolt hozzám Harry, amint újra elfoglaltam helyem mellette.

- Igen – feleltem, és magamhoz vettem a vizemet, melyből jó pár kortyot megittam.

- Rendben, akkor ki kér egy kis csoki tortát? – hajolt Sophie felé Gemma, amolyan cinkostársként.

- Én ki nem hagyom – jelentette ki lelkesen Liam.

- Hm, akkor már három biztosan el fog fogyni. Ti? – pillantott felénk, de én azonnal nemlegesen ráztam meg fejem.

- Én is kihagyom – mondta Samuel.

- Akkor elvitelre kérjük, rendben kicsim? – kérdezte Gem, Sophiet. Egyértelműen láthatta rajtam, hogy egyáltalán nem éreztem magam jól.

Gemma felállt és a pincérhez lépett. Nem hallottam, de sejtettem, hogy a számlát kérte és pluszban, dobozban csoki tortaszeleteket csomagoltatott el. Percek elteltével megjelent a srác, miután Gem is visszatért köreinkben. Letette a számlát, amelyet Harry sietve el is tulajdonított, majd a kártyáját átnyújtotta a fiúnak, aki eltűnt újra.

- Gyere, kicsim – állított fel Harry, és rám adta a kabátomat.

- Köszönöm – hálálkodtam, mire arcomra puszit nyomott csak.

Mindenki elkészült, mire a fiú visszahozta Harry kártyáját, és a dobozolt süteményt, így már indulhattunk is.

- Mi elmegyünk Sophieékkal – mondta Gemma, karjaiban a kislánnyal. – Addig megesszük a sütit – vigyorgott. – Köszönjük a vacsorát.

Mindenki elköszönt mindenkitől, és beszálltunk az autóban. Harry szorosan átölelt, míg én vállára hajtottam fejemet, és mélyen magamba szívtam férfias, kellemes illatát.

Talaj mozgott alattam, s azonnal megállapítottam, hogy valaki vitt engem. Megállt, én pedig felnéztem.

- Mindjárt a szobában vagyunk – csókolt halántékon Harry, mire visszahajtottam vállára a fejem.

Pár perc után megéreztem testem alatt az ágyunkat. Felültem, s elkezdtem megszabadulni minden ruhámtól, míg fehérneműben sétáltam be a fürdőbe. Kiengedtem hajamat, lemostam sminkemet és fogaimat is megmostam. Mindent elkezdtem a helyére pakolni, amikor hasamra csúszott két hatalmas tenyér. Megfeszültem, és szerelmem vállára hajtottam fejemet.

- Mikor akartad elmondani? – suttogta fülembe, és simogatni kezdett egyik kezével.

- Harry – nyöszörögtem.

- Gyere – vett karjaiba újra, és lefektetett az ágyra. Megszabadított melltartómtól, és fejemen áthúzta egyik pólóját, mely illatával volt átitatva. Leoltotta a villanyt, s bemászott mellém. Szorosan magához húzott, hátam kemény mellkasának simult. – Az enyém? – kérdezte, mire szemhéjaim azonnal felnyitódtak, és a döbbenettől hirtelen megszólalni sem tudtam. 

49.rész*Teltség

A vacsorát követően az étteremnél szétváltunk. Marieékat külön kocsi vitte haza, míg bennünket is a hotelhez. Még csak délután volt, de semmi komolyabb tervünk nem volt. Most a legfontosabb Harry számára a pihenés, hiszen a verseny jövőhétvége, ami a vége. Akkor derül ki, hogy ki is lesz a bajnok. Ez a dátum nekem is nagy jelentőséggel bír.

- Min gondolkozol? – kérdezte a liftben, derekamat ölelve.

- Azon, hogy mivel is ünnepeljük majd a győzelmed – mosolyogtam fel rá, mire megához húzott és csókkal ajándékozott meg.

- Nocsak, a gerlepár – hallunk meg egy hangot, melynek köszönhetően azonnal szétrebbentünk.

- Melanie – morogta Harry és kihúzott a liftből. – Mit keresel itt? – kérdezte felháborodottan.

- Jöttem megnézni a gyermekem apját – felelte kimérten, megvetően végignézve rajtam.

- Na, tudod, hogy ki az? – nevetett fel barátom.

- Ne legyél tiszteletlen, fiam! – csattant Anne, aki akkor bukkant fel Melanie mellett. – Eljöttünk, mert aggódtunk érted.

- Gondolom, hogy mennyire. Három hónap telt el, kétlem, hogy nagy aggodalmatok volt. Mit akartok?

- Azzal a cafkával lehet, hogy így beszélhetsz, de velem, tisztelettel bánjál! Az anyád vagyok.  

- Ne nevezd cafkának, és csak hogy tudd, soha nem kellett hangot emelnem ellene – forrt már a dühtől Harry. Derekát megszorítottam.

- Menjünk.

- Szeretném, ha velünk vacsoráznál – mondta Anne közömbösen fiát vizslatva.

- Nem értem apám, hogy bírta ki melletted – felelte komoran Harry, majd kézen fogott és a folyosó végéig meg sem állt. A mágneskártyát idegbetegmódon helyezte be, majd rántotta ki, ám az ajtó nem nyílt pár próbálkozás után sem. Elvettem tőle a kártyát és kinyitottam az ajtót.

Ahogyan belépett, lerúgta cipőjét és a kabátját is a földre hajította, majd berontott a szobába. Magszabadultam én is a cipőmtől és kabátomtól, és Harryével együtt a kanapéra dobtam.

Besétáltam a szobába, ám nem találtam ott szerelmem, viszont a fürdő felől hangokat hallottam, így a félig behajtott ajtóhoz mentem, és benéztem. A zuhany alatt állt ruhában. Szívem sajgott, így azonnal cselekedtem én is. Megszabadultam minden ruhámtól, mindössze fehérneműben maradtam, és úgy léptem be mellé. A hideg, szinte jegesnek nevezhető vizet melegre állítottam.

- Nézz rám, kérlek – suttogtam hátán végigsimítva, majd ajkaimat is pólója felületére nyomom. Megmerevedett, majd kifújta a levegőt, és lassan, megfontoltan szembefordult velem. Tekintete enyémét kereste, s amikor megtalálta, magához húzott. – Gyere, vetkőzzünk le – nyúltam felsőjének aljához. Felemelte kezét, így könnyedén szabadítottam meg az anyagdarabtól. A vizes, nehéz anyag a farmerével együtt pillanatok alatt a zuhanykabin sarkában termett, míg mi egymáshoz simultunk. – Nyugodj meg, kérlek – nyomtam egy rövid csókot szájára.

- Tudod, te vagy az egyetlen, aki valamit is számít a nyamvadt életemben. Az a két nő kikészít, és minden erőmet leszívják. A húgomról rég nem hallottam, ahogyan Ed is messze jár. Már csak te vagy nekem és az új kis családunk. Soha nem hagyj el, soha ne halld meg, ha véletlen egy rossz szó bukna ki belőlem heves pillanatomban.

- Nyugodj meg, kérlek – fogtam kezeim közé arcát. – Bármennyire is gyűlölöd a tényt, de a te gyermekeddel várandós Melanie. Felelős vagy érte, hogy ne egy olyan példa legyen csak előtte, mint az a nő. Meg kell mutatnod neki az élet szépségét, hogy lehet okos, hogy tanulhat, ha éppen pedig fiú, akár a nyomdokaidba is léphet. Nem kérem, hogy Melaniet szeresd, se hogy komolyabban beszélgess vele, de a gyermekedet nem tagadhatod meg.

- Annyira jó vagy – cirógatta meg arcom. – Meg sem érdemellek – hunyja le szemhéjait és mélyen magába szívja a levegőt.

- Ne mondj ilyen ostobaságot – leheltem szájára, mire hirtelen ajkaim után kapott, és azonnal bekebelezett. A víz már teljesen felfűtötte a levegőt, de a közöttünk lévő forróság is kézzelfogható volt. Hajam bőrömhöz tapadt, ahogyan Harryé is. Hátam a párás falnak nyomódott, míg ő teljesen nekem feszült.

- Kissé kikerekedtél – mosolygott le rám pimaszul, amikor fenekembe markolt, majd melleimet is megcsodálta. Hirtelen megmerevedtem. Vártam, mire is következtet, és szinte a másodpercek óráknak tűntek. – Tetszik – kacsintott rám, és kicsatolta a melltartómat, majd a padlóra dobta. – Mocskosul kívánlak – suttogta ajkaimra, és bugyimat is pillanatok alatt eltűntette rólam. Számat újra magáévá tette. A következő lépés rajtam állt, így kezemet bokszere alá vezettem, fenekébe markoltam és letoltam a vizes anyagot.

Egymás száját nem igazán akartuk elengedni. Folyamatosan kapcsolatban voltunk, miközben ott simogattuk a másikat a vízsugár alatt, ahol értük. Lábaim alá nyúlt, és felemelt, míg én köré fontam azokat. Könnyedén csúszott belém váratlanul, minek következtében hátravetettem fejem. Ajkaim elszakadtak az övétől, és kapkodtam a levegőt.

- Érzékenyebb vagy – állapította meg, amikor melleimnek szentelte figyelmét, mire felnyögtem.

- Kívánlak – döntöttem homlokomat az övének.

- Csak a tiéd vagyok – sziszegte és egy mély lökéssel merült el bennem ismételten, mire megfeszültem, és örömittas mosoly jelent meg arcomon.

****

- Izgulsz? – fordultam felé, és mellkasára fektettem arcomat.

- Nem – felelte magabiztosan. – Mellettem lesz Samuel, legyőzhetetlenek vagyunk – vigyorgott le rám, és gyorsan csókot csent tőlem.

- Kérlek, vigyázz rá – néztem komolyan szemeibe.

- Na és magamra? – fordított hirtelen helyzetünkön, mire felnyögtem.

- Magadra mindig vigyázol – susogtam, és szemhéjaimat szorosan lehunytam amint ölünk találkozott. – Este nem volt elég? – nyöszörögtem.

- Túlságosan érzékeny vagy egy ideje – szaladt ráncba homloka. – Mi van veled? – méregetett aggódóan.

- Nem vágyhatok a szerelmemre? – simítottam végig arcán, miközben nagyot nyeltem, ahogyan

- De, nagyon is hízelgő, hogy így reagálsz, de számomra ez teljesen új. Sohasem voltál ennyire … - merengett el a megfelelő szó megtalálásán, mire én csak lehúztam magamhoz és megcsókoltam.

- Készülnöd kell – mondtam és kimásztam alóla.

- Olyan furcsa vagy – motyogta, és kimászott az ágyból, majd a fürdőbe is követett.

- Csak aggódóm a mai nap miatt, és izgulok is. Nem könnyű ez nekem sem, hiába csak a lelátóról fogom nézni.

- Minden rendben lesz, nyugodj meg – nyomott csókot arcomra, és beállt a zuhany alá, engemet is magával húzva, amin csak nevettem.

A gyors zuhany után már öltöztem is fel melegen. Az eső kivételesen nem esett, de az ősz hűvös idője már jelen volt, az enyhe napsütéssel együtt. Hajamat kiengedve hagytam természetes hullámokkal, míg arcomra teljesen natúr sminket tettem. Parfümömből is fújtam magamra, és Harryhez léptem, aki a telefonját nyomkodta, miközben csizmáját rángatta magára.

- Elkészültél? – kérdeztem.

- Igen – pillantott fel rám, és átnyújtotta a készüléket, amelyet a táskámba süllyesztettem. Kézen ragadott és ki is vezetett a szobánkból egyenesen a lift irányába. A felvonó hátsó részére állt, magához húzott és hasamra simította kezét.

- Tényleg felszedtél pár kilót – jegyezte meg és nyakamba csókolt, amikor is az ajtón még gyorsan belepett Melanie és Anne. – Nem tudtam, hogy mi hiányzott – mormogta és még közelebb vont magához védelmezően.

- Jó reggelt – mondta Melanie a hasát simogatva. – Izgulsz, kispapa?

- Kétlem, hogy annyira érdekelne – morogta, és nyakamba temette arcát, míg én teljesen nekisimultam.

- Fiam profi. Nem is kérdés, hogy megnyeri, utána pedig hazatér.

- Álomvilágban éltek – felelte és kihúzott a felvonóból, ám a mérges arcát a széles mosoly váltotta fel. – Gem – ejtette ki a nevet és kitárta kezeit húga előtt, aki szélsebesen vetette bátyja karjai közé magát.

- Bátyus – mondta. – Annyira hiányoztál.

- Te is húgi, ne haragudj, kérlek – megható volt hallani ezt a kis párbeszédet.

- Ne is beszéljünk róla – nevetett a lány és felém fordult. – Ni – ölelt meg szorosan. – Gratulálok – motyogta halkan, ám amikor elhúzódott kérdően néztem rá, ám mindössze kacsintott csak.

- Kislányom, mit keresel itt? – Anne szavai vágtak közénk.

- Jöttem megnézni a bátyámat. Mit keres itt ez a nő? – pillantott megvetően Melaniera. – És ahogy látom, valaki annyira szerencsétlen, hogy még fel is csinált.

- Gemma! – kiáltott anyja.

- Kedves Gemma, csak, hogy tisztában legyél vele, a fiam apja a bátyád – közölte, mire a szőke lány a bátyára nézett megvetően.

- Ez most komoly? – förmedt Harryre.

- Menjünk, mindent elmondok Gem, gyere – fogta meg húga kezét, míg másikkal átölelt engem és kifelé vezetett bennünket. Beszálltunk a ránk váró autóba és már a pályára is tartottunk.

- Hogy tehetted ezt? Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? – kiáltott Harryre.

- Gem, kérlek – nyögött fel fájdalmasan, és segélykérően nézett rám, ám semmit sem tehettem. Ezt neki kellett tisztáznia, mivel még én magam is kellően tudatlan voltam ebben a témában, bármennyire is Harry szavainak szerettem volna hinni. – Nem az én gyerekem. Biztos vagyok benne, de anyával elhitette, hogy tőlem van, és most nem hagynak egy perc nyugtot se nekem.

- És egy kibaszott óvszert nem tudtál felvenni? – hitetlenkedett.

- Gem – sóhajtott fel. – Ha ittam is, annyira mindig eszemnél voltam, hogy védekezzem, ezért vagyok biztos abban, hogy nem az én gyerekem.

- De akkor minek állítaná ezt?

- Mert gondolom, nem tudja, hogy ki az apja a gyereknek, és mindig is engem akart.

- David mit szólt?

- Fogalmam sincs. Nem beszéltünk azóta, de kétlem, hogy a lánya annyira érdekelné. Ismered a családot.

- Mindig is utáltam ezt a libát – drámaian mondta. – De nektek viszont örülök – mondta, mire én idegesen néztem felé, ám szerencsére nem folytatta a gondolatát. – Szép pár vagytok.

****

Elfoglaltuk a helyünk Marieval, Gemmaval, Ellievel és a pici Sophieval, aki az ölembe kuporodott össze. Marie és Gemma azonnal megtalálták a közös hangot, aminek örültem. Viszont annak már kevésbé, hogy a garázsban jelen volt Melanie és Anne is. Ők nem ültek fel a nézők közé, hanem inkább a melegben meghúzódtak és próbálták átvenni az uralmat, ám Harry időben leállította őket.

- Nem tudja, igaz? – kérdezte Gem, mire felé kaptam tekintetem.

- Te honnan tudod? – értetlenkedtem.

- Elég rád nézni. Ki vagy virulva, és kissé kikerekedtél.

- Ugyan ezt mondta Harry is – nevettem.

- Elvesztettem a fonalat – mondta El.

- Csak mondta, hogy felszedtem pár kilót, ennyi. De nem tudja, vagyis nem mondta, hogy tudna róla – feleltem.

- És mikor mondod el neki? Ma este, igaz? Milyen jó meglepetés lenne. Istenem, Ni, annyira örülök – ölelt meg Gem, de én nem cselekedtem. – Mi a baj? Valami rosszat mondtam?

- Nem, semmi rosszat – motyogtam és a pályát kezdtem el figyelni, ahol már minden készen állt a verseny kezdetére.

Harry és Samuel már az autóban ültek. Már mindenki levonult a pályáról, és a lámpák is felvillantak. Miden tekintet az autókra szegeződött és a lámpákra, mire azok elaludtak, és motorok hangosan felbőgtek. Szinte pillanatok leforgása alatt tűntek el szemünk elől, így a kivetítőre és a tudósítóra figyelt mindenki.

A pillanatok óráknak tűntek, szívem őrülten vert, hiszen féltettem őket. Tudtam, hogy Harry milyen verseny helyzetben, de ez most tényleg tétre ment. A nyáron megrendezett sivatagi világverseny volt a tétje. Tudtam, hogyha bejut, Samuel nagy esélyeket kap vele, ahogyan Harrynek sem egy kis dolgot jelentene. Boldognak akartam látni őt teljesen önzetlenül.