58.rész*Utánpótlás

A hétvége csodás volt Harryvel a hegyekbe. Romantikus, vicces, törődő és aggódó volt egyben. Reggel ágyban kaptam reggelit, az ebédet közösen készítettünk, miután csak a kanapén hevertünk. Vacsora előtt sétáltunk, ám a hó kellően eleredt, így nevetve menekültünk be a házba. Miután gyerekes módon pár hógolyóval megdobtam Harryt. Szeretett volna visszavágni, ám nem tette.

New Yorkba megérkezve kinyújtóztattam, gyorsan áthaladtunk az ellenőrzésen, és már taxiba is ültünk. Harry pocakomat simogatta, míg vártuk, hogy megérkezzünk a házához, ahol én még soha nem jártam. Nem igazán beszélgetünk, én a belvárost csodáltam, Harry pedig csak pocakomat simogatta, néha pedig csókokkal hintette be arcomat.

Megérkezve egy hatalmas épület elé, Harry fizetett, kiszállt, és amíg én is követtem, addig kiszedte csomagjainkat. Szabad kezével megragadta enyémét, és bevezetett az épületbe. Senkinek nem köszönt és ez meglepett. A portás se hajtotta túl magát, de ezt betudtam annak, hogy már tökéletesen kiismerte Harryt.

Belépve a fényáradatba mosoly került arcomra. Minden fehér, és fekete volt. Modern berendezés, hatalmas ablakok, ám maga a lakás mégis egy tipikus legénylakásnak volt nevezhető.

- Érezd megtisztelve magad – ölelt át hátulról Harry. – Még egyetlen egy nő sem léphetett be ide, anyámon és Gemmán kívül.

- Akkor tényleg megtisztelve érzem magam – vigyorgok fel rá.

- Nos, nem valami nagy, ám annál is drágább a bérlése – jegyzi meg nevetve. – Itt a nappali és a konyha, ahogy láthatod. Mondjuk, hogy a konyhában akár műteni is lehetne – nevet. – Nem sűrűn használtam.

- Igen, valahogy gondoltam – löktem oldalba, ő pedig egy kisebb puszit csent tőlem. – Itt a fürdő – húzott egy helyiség felé.

Tágas volt, hatalmas kád és zuhanykabin uralta szinte az egészet. Nem sokáig szemlélődhettem, mert már tovább is vezetett. Beléptünk a hálóba, amely kicsi volt, de még is tökéletes. Egy hatalmas ágy uralta a szobát, más bútor nem igazán volt található, hiszen a ruháit az abból nyíló gardrób szobában tárolta.

- Nos, ennyi lett volna az a lakás, ahol eddig úgy az év negyedét töltöttem – ült le az ágyára. – A többit hotelekben – nyújtotta felém kezét. Ölébe húzott, csak azután folytatta. – Most viszont lesz egy házam veletek, ahova mindig hazatérek. Ami tényleg az otthonom, az otthonunk lesz – mosolygott rám.

- Mikor szeretnél menni?

- Gondoltam, hogy ma összepakolok. Csak a ruháimat és pár dolgot viszek el, aztán reggel, ahogy felébredünk, indulunk is – válaszolta. – Hozzátok nem kellene elmenni?

- Nem – sietve vágom rá. – Eszem ágában sincs találkozni apámmal.

- De biztosan kelhet otthonról valami.

- Minden fontos nálam van – nyugtattam meg. – A többit pedig majd pótlom.

- Ahogy szeretnéd – bólintott rá.

Felálltam öléből, és kimentem táskámért, amiből elő is szedtem melegítőmet. Lecseréltem ruházatom, és felültem az ágyra, míg Harry egy nagy bőröndöt húzott elő a gardróbból. Figyeltem, ahogyan ruhákat szedett elő, és trehány módon mindet elkezdte bedobálni táskájába.

- Bébi, figyelj, add ide azokat – mutattam a ruhákra.

- Minek?

- Mert így hamar tele lesz, összegyűrődnek és még is, szebben kéne pakolnod.

- Jó így is.

- Harry – néztem rá komolyan, mire törökülésbe tornáztam magam, és elém tette a ruhadarabokat.

Elkezdtem mindent szépen összehajtogatni, és az ágy szélére helyeztem azokat, ő pedig a bőrön mélyére. Sorra minden ruhadarabot gondosan összehajtogattam, aztán bekerültek a helyükre. Viszonylag hamar is végeztünk mindennel. Pát dolgot még összeszedett a nappaliból, azokat a ruhái közé suvasztotta, majd lezárta azt.

- Végeztünk – dőlt végig az ágyon, és ölembe fektette fejét.

Mosolyt csalt arcomra, amikor ajkait pocakomra nyomata. Haját simogattam, s felpillantott rám.

- Vacsora?

- Főzni akarsz? – vontam fel szemöldökömet.

- Hát, ha a hűtő rácsaiból és a tojástartóból valamit össze lehet hozni.

Komoly arccal mondta, mire mind a ketten elnevettük magunkat.

- Rendelhetünk – mondta végül.

- Nekem megfelel – bólintottam rá, mire fel is tápászkodott szórólapokkal és a telefonjával tért vissza mellém. Kinyitotta a szórólapot, és nézegetni kezdtük. – Hm, mit szeretnél?

- Szerintem egy hamburger és sült krumpli, sok sült krumpli jó lesz, és majonéz – megnyaltam számat.

- Az egyik legdrágább étteremből rendelünk és ilyen egyszerű kaját akarsz?

- Ezt kívánja a bébi – nézek rá nagy szemekkel.

- Hát akkor mindent adjunk is meg neki – vigyorgott, és ő is elkezdte kiválasztani, amit szeretett volna.

Kis idő után leadta a rendelést, amihez még két Sacher tortaszeletet is hozzácsapott és innivalót. Ő elnyúlt az ágyon, én pedig a fürdőbe vonultam egy gyors zuhany reményében.

Tényleg hamar sikerült túlesnem rajta. Felvettem Harry egyik pólóját, egy bugyit, és térd fölé érő karácsonyi mintájú zoknit. Hajamat kiengedtem, és kiléptem a helyiségből. Harry a televíziót nézte, így mellé siettem, és oldalához dőlve leültem.

- Cuki zokni – simogatta meg combomat ott, ahol a zokni véget ért. – Soha nem fogom megértem, hogy miért nem nadrágba bújsz.

- Mert kényelmetlen – rántottam vállat.

- Inkább megfagysz, egyértelmű – csókolt nyakamba.

- Nem, így pont jó – biztosítottam.

- Felkapcsoltam a fűtést, úgyhogy lassan átmelegszik az egész lakás.

Pocakom hangot adott, jelezve, hogy éhes, ám végszóra sikeresen meg is érkezett a rendelt étel. Harry át is vette, majd a kanapé előtti üvegasztalra le is tette. Szinte azonnal rá is vetettem magam, amelyeken jókat mosolygott. Tényleg éhes voltam, és az illatok csak még jobban elérték, hogy éhesse váljak.

Másnap dél magasságában sikerült elindulnunk. Fárasztó volt az út számomra, és már a baba is tudomásomra adta, hogy az egyhelyben ülést nem kedvelte.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megérkeztünk ahhoz a házhoz, amelyet már fényképen láttunk. Egy idős nő várt bennünket, aki szívélyesen üdvözölt is minket.

Mindent gondosan körbemutogatott nekünk. A ház bár hatalmas volt, inkább nagyobb helyiségek voltak, mintsem sok.

Ahogyan beléptünk az épületbe, egy tágas nappali fogadott bennünket, amelyből a konyha nyílt. Még egy mosdó is helyet kapott, és ennyiből is állt a földszint.

Az emeleten két szoba volt berendezve a vendégek számára, míg volt egy üres kisebb szoba is. A folyosóról nyílt egy fürdő, amely tágas volt, és minden megtalálható volt benne. A folyosó végén egy hatalmas háló terült elénk, amelyből egy mértes fürdőszoba nyílt. Ámulva néztem Harryre, akinek büszke mosoly volt arcán.

- Tetszik? – Ölelt át.

- Nagyon – vallottam be.

- Örülök, mert megvettem – vigyorgott.

- Mit csináltál? – néztem fel rá döbbentem, hangom pedig számon kérő volt.

- Tudtam, hogy tetszeni fog – rántott vállat.

A nőnél még aláírt pár papírt, majd kiment a csomagjainkért az autójába, és behozta őket. Mivel inkább csak ruháink voltak, így azonnal a hálóba cipelt mindent. Követtem én is, és ahogyan letette a csomagokat, mindet fel is nyitottam, és elkezdtem a szekrénybe süllyeszteni mindent.

- Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk orvoshoz, szeretném már látni a picit – csókolt nyakamba. – Holnap pedig vásárolhatnánk. Berendezhetnénk a pici szobáját is.

- Azt sem tudjuk, hogy milyen nemű – mutattam rá, amikor az utolsó inget is vállfára akasztva behelyeztem a szekrénybe.

- Esetleg megkérdezhetnénk – félve mondta.

- Szeretnéd tudni? – bújtam hozzá.

- Hát, nincs kétségem afelől, hogy az utánpótlás van odabenn – nevetett. – Egyértelműen fiú, de ha hercegnő lesz, az sem probléma. Majd az anyukája nyomdokaiba lép.

- Nem engeded el az autóversenyzést, ugye?

- Eszem ágában sincs – csókolt meg.

- Lezuhanyozom, átöltözöm és mehetünk is – feleltem, és más indultam is a fürdőszoba felé.

*

A tükör előtt álldogálva vettem magamra kabátomat. Bár a pocakom már igen nagy, még is igyekeztem, hogy nőies, csinos maradni.

- Indulhatunk? – zavarta meg gondolataimat Harry.

- Persze – felkaptam táskámat, és követtem a földszintre.

Az autójába éppen, hogy beszálltunk, már indultunk is.

- Ennyire izgatott vagy?

- Nagyon – felelte. – A legközelebbi kórházhoz megyünk. Nem nagy, de elit, és a legjobb orvosok vannak.

- Egy sima mezei kórház is megfelelne.

- Ez közel van, és nagyszerű az orvosgárda.

- Nem tudlak meggyőzni, igaz? – mosolyogtam.

- Lehetetlen.

Az út igen rövid volt, talán húsz perc. Az épület valóban nem a legnagyobb volt, ám hittem Harrynek. Nem kételkedtem abban, hogy mindennek utána nézett.

Kézen fogva vezetett be egészen a rendelőig. Leültünk, és vártunk, míg egy kedves arcú lány ki nem jött. Ekkor besiettünk izgatottan.

Az orvos kedves volt. Mindent elmondtam neki, illetve az előző leleteimet is átnyújtottam neki. Megnézett mindent, majd mondta, hogy feküdjek fel az ágyra. Amint megszabadultam a kabátomtól, ezt meg is tettem.

Hideg zselét nyomott a hasamra, majd pillanatok múlva megjelent a monitoron a pici. Harry kezemet fogta, ám nem tudtam rá nézni, mert csak gyermekem mozgolódását figyeltem, mint a képernyőn, mint pedig az érzésre hagyatkozva, pocakomban.

- Akkor szeretnék tudni a nemét, igaz? – kérdezte kedvesen, mire Harry azonnal reagált is. – Akkor nézzük – pár pillanatig nézegette. – Szerencséjük van – közölte. – Megmutatta magát. Gratulálok, kisfiúk lesz kis időn belül.

Felpillantottam Harry, aki könnyes tekintettel nézett le rám. Ajkait egy pillanatra enyém ellen nyomta, és egy köszönömöt is elmotyogott örömteli hangon.

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/

57.rész*Fülledtség

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor lábaimat a biztos talajon tudhattam. Szerencsére Harryismeretségének, hamar egy külön ellenőrzésen át is jutottunk, megkaptuk a csomagjainkat, és percek leforgása alatt már egy autóban ültünk.

- Fáradt vagy? – csúsztatta kezét lábamra, és finoman megszorította.

- Hát nem éppen könnyű egy babát kihordani – mosolyogtam. – Főleg nem amikor már lassan megszületik.

Végigsimítottam pocakomon boldog mosollyal arcomon.

- Nem igazán voltak rosszulléteid – állapítja meg.

- Hát ezt így nem mondanám – néztem rá, mire csak kérdő pillantást kaptam tőle. – Voltak elég sokáig rosszulléteim reggelente.

- Oké – húzza el a szót, és látom, hogy még mindig nem áll össze neki a kép.

- Kimásztam óvatosan mellőled reggelente. Meg hát az étterembe is rosszul voltam.

- Igen, már előtte is tudtam, hogy állapotos vagy, de az még jobban megerősített – bólintott, miközben az utat figyelte. – Viszont megérkeztünk – engedett el, és kiszállt.

Kezét nyújtotta, melyet elfogadtam, és úgy csatlakoztam hozzá. Harry a csomagtartóhoz lépett, míg én a környezetet csodáltam. Erdő vett körül bennünket, amelyen már a hótakaró csodásan megmutatkozott.

A közelben nem láttam házat, amely külön öröm volt. Végre csak kettesben, egymással foglalkozva, s senki mással.

- Hogy tetszik? – állt meg mellettem Harry.

- Csodás – mosolyogtam rá boldogan.

- Örülök – csókolt arcon. – Menjünk be.

Ragadta meg kezemet és az építmény bejáratáshoz kezdett húzni. Könnyedén nyitotta ki, és engedett előre. A meleg azonnal megcsapott.

- Az ügynökség, aki kiadja már volt itt nemrég – magyarázta.

Bólintottam, és a belső teret néztem, amely téglázott volt. Csodásan nézett ki az egész. Egy hatalmas konyha, nappali tárult elénk.

- Magunk leszünk, remélem nem gond – tette le csomagjaink.

- Azt jelenti, hogy az általad készített reggelit az ágyba kapom? – nevettem fel, és boldogan néztem rá, mire ő is nevetett.

- Természetesen – fogta meg a kezem újra. – Nézzünk körbe.

Lent a konyhán és nappalin kívül csupán egy kisebb mosdó volt. Az emeletre megérkezve egy hatalmas háló volt, amelyből egy fürdő is nyílt. Ám, ami teljesen elkápráztatott, az a kád volt, amely mellett kandalló volt, és egy csodás kilátás a mögöttünk húzódó fákra.

- Ez csodálatos, Harry – öleltem meg szorosan.

- Semmi nincs, csak mi.

- És pont ez a jó az egészben – suttogtam.

- Szeretlek – simított végig pocakomon.

- Tudom – kuncogtam kislányosan, és elléptem mellette.

- Felhozom a csomagjainkat.

Míg Harry a földszintre sietett a táskákért, addig megszabadultam minden felesleges ruhámtól. Meleg volt a lakásban, és semmi kedvem nem volt farmerben lenni, így ahogyan felért a csomagom elő is kerestem melegítőmet.

Végig éreztem magamon Harry pillantását, amelyen jókat mosolyogtam.

- Legcsodásabb kismama vagy – suttogta az ágyon ülve.

- Jelenleg a legéhesebb – nevettem és kezemet nyújtottam felé.

- És ehhez, hogy jövök én a képbe? – állt elém.

- Segítesz vacsorát készíteni – csentem csókot tőle, és lefelé húztam magam után egyenesen a konyhába.

Én a hűtőhöz léptem, és elkezdtem felméri, hogy milyen alapanyagok is vannak. Harry bekapcsolta a televíziót valamilyen zeneadón, amely halk dallamokkal töltötte meg a teret. Mindig is utálta, ha csend vette körül, ahogy én is, így nem elleneztem.

- Mit készítünk? – csapta össze tenyereit.

- Mondjuk tésztás, zöldséges csirke jó lesz? – pillantottam rá vállam fölött. – És mondjuk utána fagyi – emeltem magasba a karamellízesítésű Häagen-Dazs dobozos finomságot.

- Remek – vette el tőlem az édességet és már bontotta is ki.

- Kaja utánra gondoltam – kezdtem el kipakolni a pultra, míg ő egy vállrántással felbontotta a dobozt.

A fiókból elővett egy kanalat, és elkezdett küzdeni a még fagyott állapotban lévő fagylalttal. Nevetve néztem, ahogyan küzdeni kezdett, csak, hogy egy kis kanállal is, de ehessen belőle.

- Rosszabb vagy, mint egy gyerek – jegyeztem meg, amikor is elkezdtem felvágni a csirkemellet. – Remélem, hogy a pici előtt nem ilyeneket fogsz művelni. Mi az, hogy evés előtt édességet eszel? – korholtam finoman.

- Jól van bébi – csípet fenekembe. – Más édességbe is mártanám a nyelvem, de jelenleg nem megoldható – mormolta, és megharapta fülcimpámat.

- Hagyj főzni – toltam el nevetve és a zöldségek felszeletelésével kezdtem foglalkozni.

- Jól van asszony – kanalazott bele a fagyiba, és befalta azonnal.

Újra belenyúlt, ám nem a saját szájához, hanem enyémé elé tette. Hamar ajkaim közé vettem a kanalat, és befaltam a rajta lévő krémes finomságot.

- Látom, te is tanulsz – nevetett, és lezárta a dobozt.

Visszatette a helyére, a kanalat a mosogatóba, és beállt segíteni nekem. Már ha segítségnek lehet nevezni, hogy megfőzött kettőnkre való tésztát. A csirkés-zöldség is hamar elkészült, így, amint a tésztát leszűrtem már öntöttem is hozzá.

Harry elővett két tányért, és hozzá villákat, míg én szedtem mind a kettőnknek. Egyik tányért a kezébe nyomtam, s a kanapéhoz sétáltunk. Gyorsan átkapcsolt egy adóra, amelyen már karácsonyi filmeket játszottak.

Nevetne faltuk be az összes ételt, ami a tányérunkon volt. Ahogyan az utolsó falatot is lenyelte Harry, már a hűtőhöz is sietett.

- Remélem, hogy a pici ilyen téren nem fog rád hasonlítani – néztem fel rá, amikor visszatért hozzám.

- Te sem vagy jobb – húzott ölébe, és a konyharuhába betekert fagylaltos dobozt előttem tartotta.

- Csak nem tudok ellenállni, ha elém teszed.

- Hm, valóban? – mormogott nyakamba.

- Nem kell mindig rosszra gondolni – méltatlankodtam, és a kanalat a fagyiba nyomtam.

- A szex jó dolog manó – nyitotta ki a száját, én pedig a kanalat odatartottam. – Ha nem lenne jó, az emberek nem művelnék, és a mi picink sem lenne.

- Mennyire igazad van, kisokos.

- Ne szemtelenkedj – vette el a kanalat, és hirtelen az orromra nyomta.

- Bolond – nevettem fel, és letöröltem.

Tovább nevetgéltünk, és karácsonyi filmeket néztünk összebújva, míg be nem esteledett.

- Mi a baj? – ölelt át hátulról.

Tudta, hogy mennyire is szerettem minden érintését, de amikor védelmezően átölelt az mindennel felért.

- Semmi.

- Manó, engem nem tudsz átverni – fordított maga felé.

- Csak nem szeretem, amikor meztelenül látsz most, ennyi – suttogtam.

A fürdőben álltunk, ahol is a kád már tele volt forró vízzel, a kandallóban is pattogott a tűz, és szinte forróság volt. Feszengve álltam fehérneműben Harry, és az ő parázsló tekintete előtt.

- Manó, gyönyörű vagy – sóhajtott fel. – Már rengetegszer elmondtam, de ha kell, még ezerszer elmondom, hogy mennyire csodálatos, gyönyörű, számomra tökéletes is vagy. Szeretlek, téged és a picit is. Nincs mit szégyellned.

Lassan, finoman megcsókolt, mibe bele is remegtem. Ujjaival csókunk közben levarázsolta rólam a fehérneműt. Elszakadt tőlem, és magát is megszabadította bokszerétől.

Belépett a süllyesztett kádba, és engem is maga után húzott. Mellkasának döntöttem hátam, és elengedtem magam. Már a habok rejtették maguk alá meztelen testünket, így annyira már nem feszengtem.

Vállamat benedvesítette, s apró csókokkal hintette, míg kezemet cirógatta. Lehunyt pillákkal élveztem kényeztetését.

Csend uralta a helyiséget, de szavakra semmi szükség nem volt. Egymás érintését élveztük, miközben kisebb csókokat loptunk a másiktól.

Csípőmet minden szándék nélkül mozdítottam meg, amelyre csak akkor figyeltem fel, amikor Harry nyakamba nyögött. Pír öntötte el arcom, de szerencsére ezt a meleg miatt is betudhatta, így nem tett megjegyzést.

Éreztem, ahogyan izgalomba jött, és egyáltalán nem akart leállni, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy én igen. Nyelvét végighúzta nyakam ívén, és fülcimpámba mart fogaival. Felnyögtem, ő pedig ujjaival lábaim közé nyúlt.

- Harry – nyöszörögtem, s fejemet hátravetettem.

- Jó? – kérdezte.

Bólintásra telt csupán tőlem, mire belém csúsztatta egyik hosszú ujját. Megmarkoltam kezét és teljesen átadtam magam az általa nyújtott kényeztetésnek.

- Kívánlak – morogta nyakamba. – Lehet még? – bátortalan volt, akkor először.

- Persze – szisszentem fel, amikor körkörös mozdulatokat tett meg ujjaival. – Csak ne kínozz – nevettem fájdalmasan.

- Kis türelmetlen – vette el ölemtől kezét, és kissé megemelt, majd lassan visszaengedett.

Teljesen eggyé váltunk. Megkönnyebbült nyögés tört fel belőlem, ahogyan magamba fogadtam. Megsemmisültem, és csak a gyönyörnek éltem, ahogy ő is.