32.rész*Magyarság

Felébredtem, s szám mosolyra húzódott. Meleg átjárta a testem, amelyet a nap okozott az ablakon keresztül. Friss szelő is társult hozzá, a nyitott erkélyajtónak köszönhetően. Pár lusta pislogásra telt tőlem, mielőtt is a mellkasom előtt pihenő kézen végigsimítottam. Lassan ajkaimhoz emeltem, csókot hintettem rá, s óvatosan lefejtettem magamról. Óvatosan megfordult, kis puszit nyomtam elnyílt ajkaira, és már ki is másztam csendesen a göndör srác mellől, kinek reakciója annyi volt, hogy hátat fordított.

Amint sikeresen eljutottam a csomagomig, magamhoz vettem egy fehérnemű szettet, és már el is hagytam a hálót. Fürdőben megengedtem a zuhanyt, megszabadult minden ruhámtól, s beálltam a meleg vízsugár alá.

Tenyerembe a narancsos tusfürdőmből nyomtam egy keveset, majd elkezdtem a mosakodást, miközben egy dallam járta át testem. Dúdolni kezdtem, majd hangomat bátran ki is engedtem.

„Nem akarom csak addig… még zajos a lelkem csak addig… még lobog a szívem, hitesd el… jó nagyon, nagyon ma éjjel!”

Csípőmet mozgattam az ütemre, s szinte teljesen átadom magam a dal forróságának, amelyet minden egyes alkalommal magából áraszt.

„Felkopog a szomszéd e percben… én vagyok a gyengéd, csak mondd, hogy én vagyok a minden. Te jó ég! Én bolond, bolond hagyom, hogy játssz még…”

Leöblítettem magamról a finom illatú habalapú tusfürdőt, s újabb adagot nyomtam tenyerembe. Arcomat a vízsugár felé fordítottam. Pár pillanatig úgy tartottam, majd arrább álltam, s deréktól lefelé kezdtem el mosni magam, mire a dalolászás újra feltört belőlem.

„Itt toporog bennem egy elszánt… vad szerelemállat, fogamtól… felhasad a vállad. Te jó ég! Jó nagyon, nagyon a világ még várhat..”

Megfogtam a zuhanyfejet, s magamra irányítottam, ám éppen hogy elkezdtem lemosni magamról a habot, egy kéz fonódott körém. Tudtam, hogy csak is Harry lehet az, így minden ijedtség nélkül hunytam le pilláim. Nyakamba csókolt, a zuhanyt kivette kezemből, s helyére tette.

- Milyen nyelven énekeltél? – kérdezte kíváncsian, oldalamat cirógatva.

- Magyarul – adom meg a választ.

- Nem is tudtam, hogy beszélsz más nyelvet.

- Minden ember beszél valamilyen idegen nyelvet – elgyengülten közöltem vele.

- Valóban – ölelt át szorosan. Meztelen teste enyéméhez simult. – Jártál már ott?

- Még nem – feleltem. – Na és te?

- Én sem. Viszont eléggé túlfűtött dalnak tűnt – jegyezte meg.

Felkuncogtam enyhén piros arccal, mielőtt is válaszoltam volna; - Mert az is.

****

- Kész vagy? – lépett be a szobába Harry, amikor is ruhám cipzárját próbáltam felhúzni.

- Segítenél? – néztem rá a tükrön keresztül.

- Persze – lépett mögém, s vállamon kis csókot hagyott. – Csodás vagy.

- Köszönöm – mosolyogtam rá hálálkodva. – Mit szeretnél ma csinálni?

- Esetleg kimehetnénk a pályára – ennek hallatán azonnal szembefordultam vele. Értetlenül nézett rám, s látszott rajta, hogy fogalma sem volt arról, hova is tegye a hirtelen reakcióm.

- Harry, én nem megyek vissza a pályára – ellenkeztem azonnal.

- Miről beszélsz? – vonta össze értetlenül szemöldökét.

- Vissza jöttem, itt vagyok melletted, de a társad újra nem leszek – magyaráztam meg. – Sajnálom. Amúgy, két hétig te sem ülhetsz még autóba – adtam tudtára.

- Az lehetetlen – rázta nemlegesen fejét. – Te vagy a tökéletes társam, akinek a finálén a sivatagban mellettem kell ülnie. Te is ezt akartad, bébi – kapkodta a levegőt, s felkarjaimat fogta erőteljesen.

- Még te sem lehetsz annyira biztos abban, hogy te jutsz be – fontam nyaka köré kezeim.

- Tudod, hogy a legjobb vagyok, még ha most két versenyt ki is hagyok – kacsintott rám, majd ajakit váratlanul enyéimre nyomta.

Nevetve szakadt el tőle, és szemeibe nézve így szóltam; - Még a te egód, sem lehet ekkora.

- Semmit se becsülj alá – kacsintott. – De legalább kimegyünk most? Semmi kedvem még egy napot a falak között tölteni.

- Pár perc és indulhatunk – léptem el mellette, és bújtam színes cipőmbe.

- Erre már nincsenek szavak – mosolyogva hagyta el a szobát.

Gyönyörű lánnyal az oldalamon sétálhattam végig a bokszutcán, ahol is a versenyzők, az ellenfeleim, kíváncsi tekintetekkel fürkésztek bennünket. Mind a ketten vidáman, hatalmas mosollyal arcunkon haladtunk előre. Ujjaink egybe voltak fonódva és egy másodpercre sem akartam elengedni őt. Csodás mosolyával mindent beragyogott, a boldogság szinte kézzelfogható volt.

- El sem hiszem – sietett elénk Ellie. – Köszönöm – ölelte meg szorosan Anit, aki egy kezével viszonozta a váratlan, kedves gesztust. – Harry, jó újra látni az igazi éned.

- Ne örülj annyira – vigyorogtam rá.

- Igen, erről beszélek – nevetett. – Remélem tisztában vagy azzal, hogy nem ülhetsz autóba.

- Mindent elmondott Nina, semmi okod az aggodalomra – nyugtattam meg. – Bár nem ígérhetek semmit – ezzel már húztam is magam után barátnőmet, faképnél hagyva Elt.

- Azért visszafoghatnád még magad – mormogta mellőlem Ani.

- Senki kedvéért sem változom meg.

- Igen, most már biztosan állíthatom, hogy betépve sokkal normálisabb vagy – nyomott puszit arcomra.

Nemlegesen, még is nevetve ráztam meg fejem, és vezettem a tribünökhöz a lányt. Elfoglaltunk két széket, amelyek szabadok voltak, s kényelembe helyeztük magunkat. Furcsa volt az érzés, még is kellemes. Jó volt, hogy újra mellettem ül a lány, aki elrabolta szívemet, még is a pillanatot az múlhatta csak volna fel, ha az autómban lehettünk volna.

Még is hálásan pillantottam mosolygós arcára, amellyel a pályát figyelte árgus szemekkel. Karomat átvetettem vállá, közelebb húztam magamhoz, ajkaimat puha arcbőrére nyomtam, majd orrommal megcirógattam, s figyelmem újra visszafordítottam a pályán nagy sebességet diktáló versenyautókra.  

31.rész*Vágyak világa

Kellemes ölelésben ültem már hosszú ideje. Testünket folyamatosa a meleg víz áztatta, még annak ellenére is, hogy a mögöttem elhelyezkedett angyalnak, a ruhái még testén voltak. Szorosan ölelt testéhez, néha nyakamba nyomott egy édes csókot, amely arcomra apró mosolyt csalt.

Még mindig csak a képzeletem játszott velem, tudtam. A szerek, amelyeket bevettem, valószínű, hogy még mindig a szervezetemben jelenvoltak, így emiatt nem igazán szerettem volna hinni annak, amit látok. Az angyalom ott volt, de nem a valóságban.

- Harry – suttogta a nevemet, mint valami imádságot, valami kedves, édes szót. Tőlem mindössze egy hümmögésre telt. – Jobban érzed magad? – bólintottam. – Kérlek, válaszolj.

Hangja kedves volt, szinte már simogató. Szemhéjaim még mindig szorosan le voltak hunyva, s kételkedtem abban is, hogy egyáltalán ébren vagyok e még.

- Kérlek, mondj valamit, Harry – ajkai fülemet érintették, ahogyan a szavakat megformálta. Kellemes bizsergés futott át rajtam, s ajkaimon mosolyom csak még jobban kiszélesedett.

- Angyalkám – ennyit tudtam kipréselni magamból.

- Harry, bébi, figyelj – mászott előre, velem szemben, s már úgy ölelt át. – Ani vagyok, a te Anid – magyarázta lassan, tagoltan, miközben kezei között fogta arcomat.

- Ani – simítottam tenyeremet arcára. – Angyalkám – néztem mélyen szemeibe.

- Harry, ez a valóság. Itt vagyok, érzed? – rakosgatta kezemet testén. Oldalán párszor végigsimítottam, majd hátra nyúltam, így átöleltem, és minden vacillálás nélkül húztam közelebb magamhoz.

Ajkaink érintkeztek, de megcsókolni nem csókoltam meg. Egymás tekintetében vesztünk el, míg végül nedves tincseim közé nem túrt, és rántott magához. Hevesen kaptunk egymás után. A vágy, a tűz égett, csak úgy perzselte testünket. Mind a két kezemmel végigsimítottam oldalán, egészen formás, feszes fenekéig, s felemelte, így az ölembe tudtam helyezni könnyedén.

Elszakadt tőlem, mire azonnal felpillantottam rá. Szemei csillogtak. Egyáltalán nem akartam beszélni, semmivel sem foglalkozni, csupán őt szerettem volna a lehető legközelebb érezni magamhoz. Megcirógattam arcát, s vártam, hogy cselekedjen.

Az agyam már tiszta volt, legalábbis egy része biztosan. Csókja teljesen visszavitt a jelenbe, s kiszakított az álom, fájdalom mentes világból.

Szerencsémre kínzása csupán röpke időtartamnak feleltelt meg. Ajkai enyéimre illettek, ahogyan lágyan megcsókolt. Nem sietett, s én sem. Lassan adtuk át magunkat a vágyainknak, amelyek ezúttal lecsendesedtek, s nem őrjítő hullámban törtek ránk ismételten.

Felsőtestét takaró anyagot lehámoztam róla, ahogyan melltartóját is, így már csak csupasz bőrünk érintkezett. Mellei kemény mellkasomnak nyomódtak, míg kezemmel igyekeztem a sliccével elbánni. Segítségével végül sikerült megszabadulnom a felesleges közöttünk álló anyagoktól. Az eggyé válásunknak érzése leírhatatlan. Édes csókok, apró csípőmozdulatok, lassú, idegtépő tempó, amelyet diktált. Hajamat húzta, nyakamat néha megharapta, miközben én testét simogattam ott, ahol értem. 

****

Karjaim között feküdt, mellkasomra értelmezhetetlen mintákat rajzolt, miközben pislogásának következtében hosszú szempillái csiklandoztak. Ujjammal háta bőrét cirógatom, s olykor feje búbján puszit hagyok. Takaró vékony anyagát meztelen testünkön feljebb húzom, s mélyen szívom magamba a levegőt, amelyen együtt az illatát is belélegzem, azt az illatot, amelyet oly rég éreztem már.

Agyam teljesen tisztává vált, amiért nagyon is hálás voltam neki. Józanságom visszatért, ő pedig mellettem maradt, s nem tűnt el újra.

Forró szenvedélyességünk után, lezuhanyoztunk, s megszárítkozás nélkül elfoglaltuk az ágy kényelmét, s a másik ölelő karjait, amelyre mind a kettőnknek nagy szüksége volt. Tudtam, hogy hiába is ő ment el, hiányoztam neki valamelyest, hiszen csak úgy, bárki kérésére nem tért volna vissza.

Lepillantottam rá, amikor állát megtámasztotta a mellkasomon, s hatalmasra nyílt szemekkel pislogott rám. Elmosolyodtam kissé, de ő nem viszonozta, s azonnal tudtam, hogy a beszélgetés ideje is elérkezett.

- Miért tetted? – kérdezte kisebb csend után.

- És te miért tetted? – kérdeztem vissza.

- Kérdéssel, kérdésre nem illik válaszolni.

- A kérdésedből, egy újabb kérdés következik – magyaráztam, majd felsóhajtottam. – Nehezek voltak a napok.

- Ez nem indok.

- Igen? – húzom féloldalas mosolyra szám. – Akkor had halljak valami jobbat, tőled. Miért hagytál el? – kérdésem hallatán lepillantott, majd felült. Hirtelen cselekedete meglepett, de nem hagytam annyiban a dolgot. Felültem mellé, derekánál átöleltem, és mellkasomhoz vontam. – Kérlek, mondd el.

- Ez nekem a múltamnak egy sötét foltja, Harry – felelte szinte suttogva.

- Nina, nézz rám – kérleltem, s állánál fogva felemeltem arcát úgy, hogy egyenesen a szemeimbe nézett. – Mindenkinek az életében van egy sötét folt, amelyet csak bizonyos emberekkel oszt meg. Én pedig szeretnék az a bizonyos személy lenni, akinek minden megbánás nélkül elmesélheted. Aki meghallgat, és támogat.

- A fű – ennyit mondott.

- Mi van vele? – ráncba szaladt homlokom.

- Pár éve, füveztem egy akkori barátomnak köszönhetően. Tudom, hogy nem hibáztathatom, hiszen mindenki maga dönti el, hogy milyen dolgokba is megy bele – kezdett bele el-el csukló hangon. – Fű csak kezdett volt. Előkerültek a keményebb szerek. Szerencsére nem lettem függője a drognak, csupán közel kerültem hozzá. Orvosokhoz jártam, és a karrierem is befellegzett egy időre. Az apám egy intézetbe zárt, csak mindössze két hónapot töltöttem ott, hiszen, mint említettem, nem voltam napi kapcsolatban a szerrel. Még eléggé kezdetleges volt a dolog – ujját kezdte el piszkálni zavarában. – Aztán itt kötöttem ki, és amikor előkerült nálad a fű, én engedtem neked. Úgy gondoltam, hogy nem árthat, pedig nem szabadott volna engednem a vágynak. Egyszerűen nem szerettem volna újra visszakerülni arra a helyre, és abba a helyzetbe.

- És egyszerűbbnek láttad, hogy elmenekülsz, minthogy ezt elmond nekem? – komolyan tettem fel a kérdést.

- Harry, erről az édesapám tud egyedül, és az orvosok, akik kezeltek.

- El, ő neki is elmondtad – vetettem szemére.

- Nem ennyire részletesen – tiltakozott azonnal. – Annyit tud, hogy volt dolgom a komolyabb szerekkel, és nem akarok visszaesni.

- Remélem, tudod, hogy ezt elmondhattad volna, és akkor mind a kettőnk helyzete sokkal könnyebb lett volna – őszintén adtam tudtára véleményem.

- Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy híresztel. Én szégyellem ezt, Harry.

- Gondolom tudtad, hogy mi történ velem. Ellie, nyilván mindent elmondott, és csak úgy jöttél. Miért? Miért jöttél vissza egy olyan emberhez, aki a droghoz nyúlt, csakhogy könnyebb legyen neki egy kis ideig.

- Amikor felhívott, eszem ágában sem volt visszatérni. Egyszerűen, csak azt hajtogattam, hogy ez lehetetlen. Elképzelni sem tudtam, hogy te, egy magabiztos, erős férfi droghoz nyúlt, ilyen mértékben. Abban a fájdalmas hitbe ringattam magam, hogy már régen már nő karjai ölelnek. Ám El mindent tagadott. Nehezen, de elhittem neki, hogy ne másnál kerestél vigaszt, hanem a kábítószerben. Akkor eldöntöttem, hogy bármilyen áron is. Bármennyire is elutasítasz majd, nem fogom engedni, hogy odáig juss, ahova én is.

- És most itt vagy.

- Itt vagyok – bólintott.

- Nem löklek le – nyomtam egy kis csókot ajkaira. – Egy pillanat.

Felálltam, s a szekrényhez léptem, amelyben a tabletták, és a fű is volt. Minden hezitálás nélkül ragadtam meg a tasakokat, és indultam a fürdő felé. Nina folyamatosan kérdezgette, hogy még is mit teszek, de én választ nem adva haladtam a wc-ig, s szórtam bele mindet. Amint ezzel végeztem, lehúztam, a tetejét lecsaptam, kezet mostam és már vissza is mentem a rám váró, hatalmasakat pislogó lányhoz.

- Miattad – a fel nem tett kérdésére megadtam a választ, mire szorosan megölelt.

Visszazuhantunk a párnák közé, s egymás szenvedélyes ölelésében ismételten elvesztünk a vágyaink világába. 

Ps.: elkészült a legújabb blogom, ahol már olvasható az első fejezet. sok szeretettel várok oda is minden kedves olvasóm.: http://theroyalsliampayne.blogspot.co.uk/