23.rész*Have a nice day

- Apa, nem tudtam, hogy idejössz – tört meg végül a feszült csendet Ani.

- Tudod, ha a lány elhanyagolja az apját, akkor az látogatja meg. Napok óta nem hallottam felőled, kislányom – rosszállóan nézett rám. – Harry – biccentett.

- Martin – biccentettem én is.

- Apa, fel is hívhattál volna – folytatta Nina eléggé haragosan. Furcsálltam, hogy az apjához úgy viszonyult, de sejtettem, hogy az oka mi is lehetett az egésznek.

- Nina, mikor akartad elmondani, hogy felbontottad a szerződést. Azt a szerződést, amely teljesen megváltoztatta volna az életedet. Mondd csak, tisztán gondolkodsz, kincsem?

- Apa, kérlek, a saját döntésem volt – felelte a lány.

- Szerintem meg kellett volna beszélned velem.

- Martin, ne haragudj, de a lányod önállóan is tud dönteni – szóltam közbe, amikor a lány rám nézett kérlelően.

- Mióta is fogod a pártját, Ninának? – szaladt ráncba homlokra, mire csak felsóhajtottam.

- Emberek, felnőtt emberek vagyunk, akik értelmesen is tudnak kommunikálni. A lányod nagyszerű, csodás teremtés.

- Micsoda bókok. Lemaradtam valamiről?

- Apa, kérlek – sziszegett a lány. – Semmiről sem maradtál le, csupán megbeszéltük a nézeteltérésünket.

- Végképpen nem értek semmit sem. Mi az oka, amiért felbontottad ezt a remek szerződést? Ha jól kijöttök, semmi akadálya, hogy elmenj, és itt hagyj egy fantasztikus állást, amely a karriered alapja.

- Kérlek, egyszer dönthetnék én arról, hogy mit is szeretnék csinálni? – csattant a lány. Hevessége engem is meglepett, ledöbbentett.

- Mióta lett ekkora a szád?

- Martin, a lányod felnőtt, tud dönteni arról, hogy mit is szeretne csinálni. Én magam sem akarom, hogy elhagyja a csapatot, de a döntését tiszteletben kell tartani.

- Furcsák vagytok ti ketten – méregetett bennünket. – Mindenesetre ezen a hétvégén itt maradok. A szerződést pedig, nehezen, de elintéztem. Nem bontod fel.

- Mit csináltál? – kiáltott fel a lány. – Apa, ilyet nem tehettél.

- A legjobb lehetőségeket kell kihasználnod. És számodra ez tökéletes lehetőség.

- Állj. Állítsd meg az autót, Steve.

Kíváncsian figyeltem a következő lépést. Ani kipattant az autóból, amely megállt csikorgó kerekekkel a padka mellett. Az ajtót erőteljesen csapta be. Martinra néztem, aki csak megmerevedve ült. Kicsatoltam az övet, és végül én is kiszálltam. Magam után erőteljesen csaptam be az ajtót, majd már indult is tovább az.

- Hé, Ani – húztam magamhoz a remegő lányt. – Kislány, ne csináld – töröltem le egy makacs könnycseppet arcáról.

- Hogy lehet ennyire önfejű? Kibaszottul akaratos – sziszegett.

- Édesapádról beszélsz – mutattam rá.

- Igen, akiben nagyon csalódtam. Nem gondoltam volna ezt róla – rázta nemlegesen a fejét.

- Jót akar neked.

- Téged akar kihasználni

- Mióta érdekel téged, hogy mit tesznek velem? – vontam fel szemöldököm. – Figyelj, fogjunk egy taxit, és menjünk. El fogunk késni, El és Bob pedig kiherél engem. Szóval, induljunk, kérlek.

- Rendben – bólintott rá.

Gyorsan leintettem egy taxit, majd kitártam annak ajtaját, és előre engedtem a lányt. Bemászott, s én is követtem példáját. A címet elhadartam, mire a sofőr már indult is.

Közelebb csúsztam, kezemet átdobtam Ani vállán, és magamhoz vontam. Mellkasomra hajtotta fejét, míg én hátát simogattam nyugtatóan. Rossz volt így látni őt. Őszintén sajnáltam, bár nem tagadhatom, hogy örültem is annak, hogy apja visszavonta a szerződés felbomlását. Valami a bensőmben arra késztetett, hogy harcoljak, hogy kérjem meg, maradjon mellettem. Maradjon a társam.

- Minden rendben lesz – suttogtam neki.

- Ígéred?

- Ígérem – nyomtam csókot feje búbjára, s arcomat az ablak felé fordítottam.

****

Megérkezve a pályához, fizettem a sofőrnek, majd kiszálltam, s kezem nyújtottam Aninak is, aki minden kétség nélkül fogadta el.

- Felmegyünk a pályára, lealázunk mindenkit. Aztán este bulizunk egyet – fogtam kezeim közé arcát.

- Ez csak időmérő, Harry – nézett rám enyhén piros szemekkel.

- Lényegtelen. Ma megszerezzük az első rajtkockát, holnap pedig mindenkit letaszítunk – mondtam. – Együttes erővel – nyomatékosítottam.

Bólintott. Elmosolyodtam, s egy gyors puszit nyomtam ajkaira. Kezembe vettem övét, és elindultunk a garázsok felé. Mindenki bámult bennünket, de teljesen hidegen hagyott a dolog. Sohasem érdekelt mások véleménye, hogy ki mit is gondol rólam.

- Hol a fenében voltatok? David őrjöng! – jött felénk Ellie.

- Nyugodj meg, egyszer szívrohamot kapsz.

- Harry, nincs időnk a szemtelenkedésedre.

- El, lazíts, kérlek. Szedd össze Edet, mind a kettőtökre ráfér már egy kiadós… - bejegezni már nem tudtam, ugyanis a kezében lévő mappával megcsapott. – Hé!

- Fogd be, és irány az öltözőbe! – állt el előlünk, mire mi nevetve hagytuk magára.

- Sose tudod befogni a szádat, igaz? – nézett rám Ani, ahogy beértünk a garázsba.

- Szeretik a nők, a mocskos számat – kacsintottam rá.

- Én viszont rühellem a mocskos szádat, és azt, hogyha késtek – morgott David az öltözőben.

- Sajnáljuk, dugó volt – feleltem egyszerűen.

- Hát persze, Martin azért van itt már fél órája – állt fel a padról. – Öltözzetek, és üljetek a kocsiba. Öt percetek van, eggyel se több!

Elhagyta a szobát, én pedig a lány felé fordultam, aki már meg is szabadult ruhájától, és csizmájától. Nagyot nyeltem a csipkébe bújtatott teste látványától. Végül, amikor tekintetünk találkozott, a saját felemre mentem, és öltözni kezdtem.

Figyelmemet próbáltam magamra irányítani, és nem a lányra, aki már az overallt húzta magára. Sietve kaptam magamra a sajátomat, és vettem magamhoz maszkomat, s bukómat.

- Kész vagy? – fordult felé.

- Igen, mehetünk – mosolygott édesen.

Kisétáltunk, de senkihez sem szóltunk. Martin és David is a bokszban állt, s árgus szemekkel figyeltek bennünket, míg beszálltunk a járműbe. Bekötöttük magunkat, majd mielőtt magunkra vettük a maszkot és a bukót, a lányhoz hajoltam, és ajkain édes csókot hagytam.

Pír árasztotta el arcát, de a maszkkal ezt pillanatok alatt palástolta is. Nevetve húztam magamra a sajátomat, majd amint elkészültem, kihajtottam. Amint a zöld lámpát megkaptam a kijárat végén, már gázt is adtam. Sebességkorlátot nem ismertem.

Mivel csak időmérő volt, így azzal nem kellett foglalkoznom, hogy más is a pályán tartózkodik-e. Gázról a lábamat nemigen vettem le, míg ujjaim szorosan fonódtak a kormánykerékre. Az adrenalin teljesen irányítása alá vett. Semmivel sem foglalkoztam, csak a kanyarokat a megfelelően vettem.

Az egyenesekben kelleténél jobban is a gázra léptem. Szemem sarkából láttam, ahogyan Ani csak kifelé néz, de a rettegés, a félelem már régen magára hagyta. Tudtam, hogy bízott bennem, és ez mindennél többet jelentett.

Beértem a célba, és a fülemben azonnal lelkes éljenzés hallatszott. Csapatrádión közölték, hogy a legjobb időt megfutottam az eddigi versenyzők közül. Viszont tisztában voltam azzal, hogy Mark utánam következik, és bármennyire is próbáltam volna tagadni, pontosan tudtam, hogy mindent bele fog adni, hiszen jó versenyző, de én jobb voltam. Jobbnak kellett lennem.

Gázpedálról le se vettem a lábamat. Láttam, ahogyan a lány hirtelen kapta rám tekintetét, hiszen maga sem értette, hogy mit is teszek. A rádión is rám szóltak, hogy lassítsak, hogy vonuljak vissza, de engem csak a nyerés, az első rajtkocka éltetett.

Apró tenyerét combomra csúsztatta, amikor az egyik kanyarba kelleténél nagyobb sebességgel hajtottam be. Tudtam, hogy a határon száguldoztam, de mit sem törődtem vele. Biztosan fogtam a kormányt, így minden bűntudat nélkül hajtottam tovább, egészen a célig. Egészen a jobb időig, ami meg is lett. Magamra is rávertem, s a pálya rekordját fel is állítottam ezáltal.

Ani keze még mindig lábamon pihent, miközben behajtottam bokszutcába. Már sokkal kisebb tempóban haladtam, így ránéztem, s kezét megfogtam. Biztatóan megszorította, amely megnyugvást adott arról, hogy egyáltalán nem félt mellettem. Ám biztosra kellett mennem.

Beálltam a garázsba, s kiszálltunk. A szerelők hatalmas tapsviharral köszöntöttek, és gratuláltak. Mind a ketten megszabadultunk a fejünket védő dolgoktól. Lány mellém állt, s fejét vállamra hajtotta.

- Kibaszottul elment az eszed? – ordítva közelített meg bennünket Martin. – Melletted ült a lányom, te barom.

- Tessék? – néztem rá. – Nem egészen hallottam.

- Fejezd be – nézett rám nagy szemekkel a lány. Felsóhajtottam, kézen fogtam és az öltözőnkbe vezettem.

Lepakoltunk, majd mellé siettem. Derekánál fogva magamhoz húztam, s homlokára csókot nyomtam.

- Ugye rendben vagy? – érdeklődtem.

- Miért ne lennék? – vonta össze szemöldökét.

- Csak a hirtelen döntésem miatt. És a tempót se sajnáltam.

- Harry, megtanultam már, hogy mennyire is biztosan tartod a kormányt – őszintének hangzott. – És meg van a célod. Tiéd az első rajtkocka.

- Akkor ennek örömére ünnepelsz velem este?

- Miféle ünneplés?

- Koncert?

- Bővebben? – nevetett fel.

- Elég, ha annyit tudsz, hogy fekete, kényelmes ruhában gyere.

- Rendben van.

****

Kora este a nappaliban vártam a lányt, hogy végre indulhassunk. Martin szerencsére a nap folyamán többször nem zaklatott bennünket. Ahogyan visszaértünk a hotelbe, mind a ketten lepihentünk, ám előtte még közöltem vele, hogy nyolc órakor indulnunk kell.

Előtte még benéztem húgomhoz, ám hűlt helyét találtam. Se sőt, se pedig a cuccai nem voltak a helyén. Pár telefont azonnal megejtettem, ám a recepción azt mondták, hogy a kulcsát leadta. Édesanyánkat is felhívtam, aki tudatta velem, hogy hazafelé tart. Ekkor megnyugodtam, bár őszintén megmondom, beszélni szerettem volna vele. Annyit sikerült megtudom anyánktól, hogy haragszik rám, és látni sem akar egy jó ideig.

- Ani, elkésünk – kiabáltam be, amikor már tíz perc késében voltunk.

- Jövök már – kiáltott vissza, s abban a pillanatban ki is lépett a szobájának rejtekéből.

Lelézgetem elakadt, pedig egyértelmű, hogy nem kevés, csinos lány társaságát élvezhettem már. Ám még mindig nem fogtam fel, hogy Nina teljesen más. Más, mint a többi. Sokkal tökéletesebb, a hibáival együtt, s nem pedig az a makulátlan lány. Öltözéke megfelelő volt. Amolyan rock és a szexi, csajos stílus keveréke.

Felálltam, és elé sétáltam, míg ő bámult rám értetlenül. Elmosolyodott, mielőtt is megszólalt volna.

- Valami baj van? Esetleg rosszul választottam? – nézett magán végig.

- Tökéletes – feleltem szemeibe nézve. – Viszont indulnunk kellene, ha nem szeretnénk lemaradni a kezdésről.

Kisétáltunk a lakosztályból, egyenesen a lifthez, amelyből hőn szeretett édesapa lépett ki. Martin. Kérdően mérte végig lányát, majd nézett rám.

- Komolyan ilyenekben jelenik meg veled? – horkant fel.

- Nagyon is csinos lányod van – bólintottam rá.

- Úgy néz ki, mint egy..

- Ki ne mond – emelte fel védekezően a kezét Ani. – Most pedig, ha megbocsájtasz – lépett el a férfi mellett, maga után húzva engemet.

Gyorsan léptünk be a liftbe, amely utánunk be is csukódott. A lány a falnak dőlt, ám kezemet nem engedte el. Elé léptem, szabad kezemmel megfogtam arcát.

- Ne is foglalkozz vele, kérlek. Nincs igaza.

- Akkor is az apám, aki hirtelen megváltozott.

- Vagy csak nem ismerted ezt az oldalát – közöltem vele.

- Teljesen mindegy. Nem bírom elviselni, hogy ilyen. El tudom dönteni, hogy mit is szeretnék – nézett kétségbeesetten szemeimben. – Elfeledteted velem? Megígéred, hogy ma este, elfeledtetsz velem mindent?

- Megígérem – nyomtam ajkaimat övéi ellen.

Megérkeztünk a helyre, amely egy szabad tér volt, tele emberekkel. Rengetegen voltak. Kiszálltam az autóból, s Harry már is mellettem termett. Kézen fogott, s önelégült, rejtélyes mosolyával vezetett be az emberek tengerébe.

- Bon Jovi? – néztem fel a srácra hatalmas mosollyal arcomon.

- Remélem nem áll messze tőled.

- Imádom – lelkesedtem.

- Ennek örülök – nyomott puszit halántékomra, s beljebb igyekeztünk.

Pár cifra szót kaptunk, ahogyan előre tolakodtunk, hogy minél előrébb állhassunk. Beálltam a srác elé, és vártunk. Magának szerzett egy üvegsört, míg én inkább elutasítottam. Az elő zenekar kellő hangulatot csinált, mire az este fénypontjai a színpadra kerültek.

Az első dal felcsendült, én pedig jól ismervén a szöveget, énekelni kezdtem. Hallottam, ahogyan mögöttem Harry is átélte az ütemet, a vad ritmust. Sorra váltották a dalok egymást, a tömeg őrjöngött, a zene dübörgött. Hamisabbnál-hamisabb hangok töltötték meg a nézőközönséget. Míg én néha hátrafordultam a sráchoz, aki kisebb csókokat csent tőlem.

Felcsendült az a dal, amelyet mindközül a legjobban imádok. Kezeim a magasba lendültek, s teljesen megőrültem. Első akkordok már az őrületbe kergettek.

- Ooh, if there's one thing I hang onto..that gets me through the night..I ain't gonna do what I don't want to… I'm gonna live my life – kiáltottam teljes hangerővel.

Semmivel, senkivel se törődtem. Csípőmet mozgattam, kezemet magasban tartottam, s hangosan énekeltem. Ugráltam, mint valami őrült, de mit sem foglalkoztam a többiekkel.

Harry, a kezeit csípőmön tartotta, s közel vont magához. Ajkai nyakam bőrét érintették, melynek következtében megremegtem. Puszikkal halmozta el a területet, miközben ujját állam alá csúsztatta, és arcomat maga felé fordította. Tekintetünk találkozott, ám hamar le is hunytam pilláim, ahogyan hevesen szám után kapott. Másodpercek alatt fordultam vele szembe, kezeimet nyakába fontam, és utat engedtem a vágynak, amely csak iránta égett.

Kezeivel fenekembe markolt, a csókot elmélyítette. Hajába túrtam, még közelebb húztam magamhoz, majd percek elteltével zihálva elszakadt tőlem.

- Elég volt a rockból – motyogta ajkaimra, mire egyetértően bólintottam.

Kézen fogott, és egyenesen, mindenkit félrelökve vezetett ki bennünket a tömegből.