43.rész*Vitaminokba rejtett hazugság

Hasamat fogtam, és próbáltam mielőbb kiadni mindent magamból. Harry termett pillanatok leforgása alatt mellettem, és hátamra simította kezét, míg a másik kezemből a bukósisakomat hanyagul a földre hajította.

- Nina, hé – fogta hátra hajam, míg én görcsösen estem össze a kemény betonfelületen.

- Mi történt? – hallottam meg Ellie hangját. – Hívják a mentőt – kiáltotta el magát.

- Állítsák le a gyakorlatot – adta ki parancsba David valakinek. -  És küldjetek valakit Harry autójáért.

- Bébi, kérlek – aggodalmas volt a hangja, de nem csak ő volt rémült, hanem én magam is. Fogalmam sem volt, hogy mi is történt.

- Szédülök – motyogtam szinte érthetetlenül.

- Micsoda? – kérdezett vissza Harry, de már csak karjaiba tudtam omolni. – Hé, Ani, kicsim, maradj velem, kérlek.

Éreztem, ahogyan felemelkedett velem, majd sétálni kezdett, aztán más csak emberek egybemosott szavai maradtak meg, akik körülvettek bennünket, amikor is lefektetett egy ágyra, a mentőautó belsejébe.

- Maradok, maradok vele – ordított Harry, amikor ki akarták taszítani mellőlem, míg én szorosan fogtam kezét. Minden erőmet fogásának szenteltem, s szerencsére meg is tartottam.

- Rendben, menjünk – adta ki az utasítást az egyik mentős.

Szemhájaimat lehunytam, mindent kizártam és álmaimba merültem.

****

Nyöszörögve kaptam hasamhoz, majd egy fintorral arcomon igyekeztem teljesen magamhoz térni. A szobát betöltő őrült csipogás teljesen az őrületbe kergetett. Próbáltam kizárni, de nem sok sikerrel jártam.

Lassan, sok apró pislogást tettem meg, mire szemeim megszokták az éles fényt, amelyet a nap sütése okozott. Oldalra fordítottam fejem, így megpillantottam az ágyam mellett lévő személyeket. Ellie kedvesen rá mosolygott, majd kezét Harry vállára tette, akinek arca kezei között pihent. Azonnal felkapta fejét, majd arcán aggódó mosolya jelent meg.

- Édesem – állt fel azonnal, és az ágyam szélére ült, miközben a nővérhívót megnyomta. – Hogy érzed magad? – fogta meg kezemet, és ajkaihoz emelte.

- Jobban, sokkal jobban – sóhajtottam.

- Felébredt, Ms.Agdal, azonnal szólok a főorvos úrnak – jelent meg a nővér, aki megállapítva ébrenlétem már sietett is az orvoshoz.

- Kaphatok egy kis vizet? – néztem kérlelően barátomra, aki szavaim hallatán azonnal fel is állt, felbontott egy palack vizet és töltött egy pohárba, amelyet át is nyújtott. – Köszönöm – hálálkodtam, és nagyokat kortyoltam az enyhén hűs folyadékból.

- Örülök, hogy felébredt kisasszony – lépett be a szobámba egy nálunk nem sokkal idősebb férfi. – Partick vagyok, az orvosa – mondta, miközben fellapozta a kórlapomat. – Nos, hogy érzi magát?

- Jól – feleltem.

- Hasi fájdalom? – pillantott fel rám a lapokról.

- Jelenleg nincsenek – állapítom meg. – Mennyit aludtam?

- Összesen pár órát – adta meg a választ. – Nos, a helyzet, hogy pár vizsgálatot el kell végeznünk, de szinte biztos a diagnózis. Viszont szeretném ezt önnel közölni kisasszony – komoly tekintettem meredt rám.

- Miről van szó? A barátja vagyok – kelt ki magából Harry.

- Hé, bébi – fogtam meg kezét, mire figyelmét visszaszereztem. – Minden rendben – mosolyogtam rá bíztatóan. – Kérlek.

Felsóhajtott, szemhájait pár pillanatra lehunyta és enyhén kócos hajába túrt. Lehajolt, ajkait enyéimre helyezte, majd eltávolodott: - Rendben. Kinn leszek – suttogta, majd elengedte kezem és nehezen, de végül kisétált a kórteremből.

- Miért nem hallhatta ő is? – utaltam Harryre, ahogyan kérdően néztem az orvosra.

- Azonnal jön egy nőgyógyász, aki pár vizsgálat után alátámasztja a diagnózist.

- Kérem, ne rébuszokban beszéljen. Mi a bajom? – ültem kissé feljebb, ahogyan kérdőre vontam a doktort, aki összecsukta a kórlapom.

- Ha igazam van, márpedig ritkán tévedek, ön állapotos.

- És ezt miért ilyen titokban kellet a tudomásomra adnia? – vontam kérdőre azonnal az orvost.

- Úgy gondoltam, hogy először önnek kell megbarátkoznia a gondolattal – közölte kimérten. – A nőgyógyászunk kitűnő, hogyha gondolja….

- Nem ide valósiak vagyunk – szólok közbe sietve.

- Rendben. Akkor én távozom is.

Figyeltem, ahogyan elhagyja szobámnak területét, majd Harry sietve bejött, és azonnal ágyam szélén foglalt helyet. Kezemet övéi közé vette, és aggodalmas tekintetével méregetett.

- Mit mondott? – félt válaszomtól.

- Semmi probléma – erőltettem fáradt mosolyt arcomra, amelyet elhitt, állapotomnak köszönhetően. – Jön egy nőgyógyász, aki a hasi fájdalmaim miatt megvizsgál, ennyi az egész – magyaráztam.

- Biztosan? Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem – kétségbeesett volt.

- Tudom, és köszönöm. De most kapok végre egy csókot? – húztam közelebb.

Gyors puszit nyomott ajkaimra, majd az ajtó újra nyílt, és egy új orvos jelent meg, aki bemutatkozott és Harryt megkérte, hogy távozzon, tekintettel a vizsgálat menetére.

- Örömmel jelentem be, hogy állapotos. A második hónapban van – mosolygott fel rám. – Gratulálok.

- Köszönöm – feleltem, s mélyen magamba szívtam a levegőt.

- Gondolom első baba – mosolygott rám kartonom fölül.

- Igen, az első.

- És amennyire a meglepettséget látom, véletlen is.

- Ha kérhetem, Harrynek nem említené? – húztam el kissé számat, s magamhoz vettem a poharam, amelybe még volt víz.

- Természetesen – csukta be a füzetet, és kedvesen rám nézett az idős úr. – Kötelességem elmondani, hogyha abortuszra szeretne menni, akkor nagyjából két héten belül döntenie kell, de természetesen más lehetőségek is vannak, hogyha nem szeretnék a babát.

- Nem tudom, sajnálom, jelenleg nem tudnék tiszta fejjel dönteni.

- Rendben van. Ha bármi kérdése van, nyugodtan keressen meg – állt fel, és hagyta el a szobát.

Harryt meg kellett nyugtatnom, amint visszatért hozzám, hogy minden a legnagyobb rendben. Nem igazán hitte el, de mosolygott, és csókokat csent tőlem. Ellie hozott ruhát, amelyet egy gyors zuhany után magamra is vettem. Szerencsére vitaminokkal és ilyen hasonló készítményekkel lettem ellátva. Szerencsére csak recepteket kaptam, így mindent eltudtam intézni Harry közreműködése nélkül. 

A kijárat felé közeledve rossz előérzetem támadt, és ez be is bizonyosodott, amikor Harry gyorsan magához vont, míg másik oldalamon egy testőr volt, mag mögöttünk Ellie lépkedett. Fejemet lehajtottam, amelyet szerencsére nagy részben a szemüvegem és hajam kellően takart.

Az autóba kapkodva másztam be, ahogyan Harry és El is. Amint a sötétített üvegek között voltunk, megnyugodva dőltem Harry vállának.

- Megállhatnánk egy patikánál? – kérdeztem.

- Persze, de szeretném, ha Eric menne be – simogatta oldalam barátom.

- Inkább El, kérlek – néztem Harry túloldalán elhelyezkedő nőre. – Megtennéd.

Reménykedtem, hogy igent mond, és szerencsére azt is tette. A recepteket sietve aláírtam, majd átnyújtottam neki, ami után vissza is dőltem, gondolataimmal együtt Harry oldalának.

- Jól vagy? – suttogta nyakamba, a patika előtt parkolva.

- Igen – szorítottam meg kissé combját.

- Nem fáj a hasad? – simította tenyerét az említett területre, mire megfeszültem. Szemhéjaimat szorosan lehunytam, és kezére helyeztem enyémét.

- Nem, minden rendben – bújtam hozzá még jobban.

- Mehetünk – szállt be El, és átnyújtotta a szatyrot.

- Köszönöm – néztem rá hálálkodva, ám tekintete azonnal elárulta, hogy pontosan tudja, mit is rejtegetek magamban.

42.rész*Őrületes tempó

Fáradtan nyújtóztattam ki végtagjaimat, amikor is megérkeztük a hotelhez, ahol a többi versenyzőt is elszállásolták. Ásításomat igyekeztem elnyomni, mire Harry elmosolyodott mellettem.

- Megérkeztünk – szorította meg kissé combom, majd tárcáját előszedve kifizette a fuvart.

Kiszálltunk, s a sofőr segítségével kipakoltunk, elköszöntünk és már indultunk is be a hatalmas épület hűs falai közé. Mivel már esteledett, így semmire sem vágytam jobban, mint egy meleg fürdőre, és puha ágyra. Fáradtnak éreztem magam, mintha napok óta szemhunyásnyit sem aludtam volna.

A recepción bejelentkeztünk, majd percek múltán megkaptuk a mágneskártyákat és már mentünk is a megfelelő emeletre, a megfelelő szobába. Táskáimat hanyagul hagytam magam mögött, ahogyan cipőimet is. Ruháimat, minden szemérmesség nélkül hajítottam le magamról őket, és a földön, lépteimet, utamat jelölve elejtettem azokat. A fürdőben azonnal megengedtem a forró vizet és meg sem várva, hogy a kád megteljen a habos vízzel, ültem bele, s vártam türelmesen.

Pár pillanat múlva testem előre csúszott a méretes kádban, míg mögém befészkelte magát Harry, elzárta a csapot, és testének húzott. Kényelmesen helyezkedtem el mellkasán, s szemhéjaimat lehunytam, miközben oldalam fel, és levontatta hosszú ujjait.

- Nagyon fáradékony vagy mostanában – motyogta fülembe.

- Csak a sok utazás, és a stressz, hogy a szerelem…

- Ne, most ne hozd fel – csókolt halántékon.

- Szeretnék ágyba bújni hamar – ásítottam. – A holnapunk hosszú lesz, tudom, hogy nem fogsz addig eljönni a pályáról, amíg be nem ülsz egy kocsiba.

- Ülünk – javított ki azonnal.

- Meglátjuk – vetettem hátra fejem vállára.

Fürdő után gondoskodóan emelt ki a kád már hideg vízéből, és tekert testem köré egy törülközőt, mellyel alaposan áttörölte minden porcikámat. Amint végzett, kiterítette az anyagot, majd egy szárazzal megtörülközött ő is, és már a karjaiba is kapott.

- Tudok menni – motyogtam már álmosan.

- Igen, látom – nevetett.

Átsétált könnyedén a hálóba, és egyik kezével lesöpörte a díszpárnákat az ágyról, a takarót pedig felrántotta.

- Van láda – mutattam az ágy végébe.

- Remek – fektetett le, majd az ablakhoz sietett és elhúzta a sötétítőt, így más kellemes homály uralta a szobát.

Bemászott mellém, takarót félig ránk terítette, és derekamat szorosan átölelve magához húzott. Arcomat mellkasába fúrtam, s mielőbb igyekeztem békére találni karjai védelmében. Semmilyen gondolat kivételesen nem gyötört, mindössze átadtam magam a kellemesség érzésének.

****

Édes cirógatásra ébredtem magamhoz. Szemhéjaim nehezek voltak, így jó pár lusta pislogást követően tudtam csak nyitva tartanai szemeimet. Még közelebb bújtam a mellettem fekvő férfihez, aki hátam fedetlen bőrét simogatta. Ajkát homlokomra nyomta, és teljes testével felém fordult.

- Jó reggelt – motyogta bőrömbe.

- Neked is – csípőjéről kezem tovább csúszott és fenekén állapodott meg, amely teljesen fedetlenül simult tenyerembe.

- Rosszalkodunk? – rekedtes hangja simogatott.

- Szeretek veled rosszalkodni – vallottam be kislányosan, és kissé megcsíptem formás hátsóját.

- Te mos megcsíptél? – háborodott fel, és az én fenekem is megkapta a maga adagját. – Mint a gyerekek – fordított hirtelen hátamra. – Azt hiszem meg kell mutatnom, hogy melyik korosztályba is tartozunk.

- Te az idősebbikbe – húztam el számat, mire az övét ő eltátotta.

- És már szemtelenkedsz is – rázta lemondóan fejét, míg haja össze-vissza követte a mozdulatot.

- Megtehetem – túrtam bele enyhén göndör fürtjeibe.

- Valóban? – kapta el fogaival alsó ajkam, s meghúzta kissé.

- Valóban – feleltem, amint elengedett. Hirtelen lehunytam szemhéjaim, és hasamhoz kaptam. – Basszus.

- Mi a baj? – aggodalmaskodott azonnal, és a területet kezdte el óvatosan simogatni.

- Semmi, ne aggódj, már jobb – feleltem gyengén. – Csak a boldog egy hetem közeledik – húztam el a számat.

- Biztos – simított végig arcomon.

- Igen – emelkedtem meg kissé, és csókot csentem tőle. – Menjünk készülni. Éhen halok – mosolyogtam bízatóan, mire még egy csókkal ajándékozott meg, s lemászott rólam.

Fürdőbe mentünk mind a ketten, ahol nem kapkodva készülődni kezdtünk. Sminket hanyagoltam a melegre való tekintettel, hajamat pedig egy laza kontyba fogtam fejem tetején. Amint fogaimat is megmostam, visszaigyekeztem a szobába, ahol is táskámból előkaptam egy nadrágot hasonló felső társaságában. Magamra is kaptam a fehérneműek felvétele után a nyári darabokat, majd papucsomat is elővéve késznek nyilvánítottam magam.

- Milyen csinos – hallottam meg hátam mögül egy hangot, mire mosollyal az arcomon fordultam a tulajdonosával szembe.

- Nem kell túlozni.

- Ebben semmi túlzás nem volt – ragadta meg a kezemet. – Indulhatunk? A pályán reggelizünk, rendben?

- Igen, persze – kaptam fel táskámat, és már Harry után siettem, aki az ajtóban várt rám.

Kiérve az épület elé Harry sietve magához rántott. Fotósok már piócaként tapadtak ránk, a kamerájukat nyomkodták, miközben kérdésekkel is bombáztak bennünket.

- Igaz, hogy gyermeke lesz, Harry? – hangzott a kérdés több formában is, mire megfeszültem, de lépéseimet egyszerre nyújtottam is.

Harry kitárta a járműnek ajtaját, amint nehézségek árán végül elértük, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, bemásztam. Csatlakozott hozzám, és már közölte is a sofőrrel, hogy hova megyünk.

- Sajnálom – vont magához.

- Nem kell, bocsánatot kérned – feleltem őszintén. – Nem tőled tudják – sóhajtottam fel. – Bármit megtennék azért, hogy te hord a szíved alatt a gyermekem.

- Harry.. – fordultam felé, de egy rövid csókkal elhallgatatott.

- De egyszer így lesz – mosolygott rám reménykedve, vággyal teli tekintettel.

Nem feleltem semmit, csupán közelebb férkőztem hozzá.

A pálya nem volt annyira messze, így talán negyed órányi utazás után már meg is érkeztünk a hatalmas létesítményhez, ahol már akkor emberektől hemzsegett a hatalmas tér. A számlát kifizettük és már mentünk is be. Furcsa volt újra a bokszutcában sétálni, a benzingőz és a forró gumi illata körül. Mindenhol versenyzők, szerelők, menedzserek és néhány családtag is jelen volt.

- Héj, visszatért a drogos apuka – kiáltott oda egy túlságosan is ismerős hang, mire Harry megtorpant. Kezemen szorítása kissé erősebbé vált, mire másik kezemet mellkasára simítottam.

- Nyugodj meg – suttogtam neki, és igyekeztem tovább húzni. – Ne süllyedj le a szintjére.

Rám emelte tekintetét, majd tovább indultunk, míg gyerekes módon nevettek a mögöttünk lévők.

- Csak irigykednek – mondtam neki, amint beértünk a garázsunkba.

- Arra, hogy egy mindenkivel lefekvő nőnek nem nevezhető személy gyereket vár tőlem? – förmedt rám, mire megálltam az öltözőnk ajtajában s elszörnyedve néztem rá. – Sajnálom – lépett hozzám. – Még semmi sem biztos. Figyelj, öltözzünk át, és üljünk be, menjünk pár kört.

- Jobban leszel tőle?

- Mindenképpen, de csak, ha mellettem leszel.

- Harry, kérlek – mentem közelebb hozzá.

- Beülünk, megyünk pár kört, aztán elmegyünk, bekapunk valamit – vette le arcomról a napszemüvegem, hogy szemeimbe nézhessen.

- De csak egy kör – néztem rá.

- Ahogy óhajtja, hölgyem – mosolygott le rám, majd csókot adott, és már indult is öltözni.

Követtem, s mosollyal, és magamban mély vággyal kezdtem el átöltözni az overallba. Amint elkészültünk, kimentünk a meleg levegőre. A szerelők néztek, de semmit sem szóltak, mindössze várták, hogy mit is teszünk. Meglepődve figyelték, ahogyan beültünk az autóba. Mivel a pályán már ment a gyakorlat, így Harry könnyedén hajtott ki a garázsból. A lámpánál megállt, s várt. Kezét enyémére tette, egy kissé megszorította, majd amint a lámpa zöld színre váltott, gázra lépett, s elindult.

Tempó őrületes volt. Tudtam, hogy ennyi kihagyás után nem fogja csak úgy lazán hajtani az autóját. Mindent beleadott, igazán ő maga volt. Mosollyal az arcomon figyeltem, ahogyan kanyarból-kanyarba vezette az autót. Élvezte egyértelműen.

Elhaladtunk újra a célnál, még egy kört megkezdve, amikor is megpillantottam a pálya szélén álló Martint, Ellie oldalán. Tudtam, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni.

Ahogyan a métereket tettük meg, úgy éreztem, hogy a rosszullét kerülget. Kapaszkodtam, de a gyomrom forgott, és a hasam is éles fájdalommal ajándékozott meg. Hangosan felnyögtem, de a motor búgása teljesen elnyomta hangomat.

- Harry, állj meg! – kiáltottam, hogy hallja.

- Hé, minden rendben? – kérdezte, de a tempóból csak minimálisan vett vissza.

- Állj már meg! – ordítottam, mire azonnal lefékezett. Szerencsére az övnek, semmi baj nem történt, de ahogyan megállt, kicsatoltam az övet, kitártam az ajtót és minden tartalmát a gyomromnak kiadtam magamból.