14.rész* Ne gondolkozz, csak érezz!

- Kibaszottul tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy még egyszer beülök melléd - jött utánam ordítva Nina a futam után. - Állj meg, ha neked beszélek, Styles! - hangja parancsoló volt, de számomra csak is jó szórakozásnak felelt meg az egész szituáció. - Kibaszottul állj meg, Harry! - ragadta meg felkaromat.

Már az öltözőnkbe voltunk. Bukómat, maszkom társaságában az asztalra tettem, majd a dühöngő lány felé fordultam, aki zilált külsővel állt előttem. Arca enyhén piros volt, míg szemei csillogtak, ám egyáltalán nem a boldogságtól. 

- Mondjad. Minden figyelmem a tiéd, bár te sem hallgattál meg a minap - világítottam rá a helyzetre. - Csupa fül vagyok drága Nina. 

- Ne legyél bunkó - sóhajtott fel. - Minden okom megvolt arra, hogy úgy reagáljak. 

- Ugyan mi? - léptem közelebb hozzá. - Az, hogy az ujjaimmal hozzád értem? Kérlek, Ani - nevettem fel. - Hagytad magad, szóval nekem ne panaszkodj. Kibaszottul orgazmusig repítettelek, míg te csak kirohantál a szobából. Utána pedig, ha emlékeim nem csalnak, te voltál, aki Markhoz menekül. 

- Bassza meg - csattant. - A barátnőd hívott, még is, hogy tudtam volna továbbra is melletted maradni? Alapból megígértem magamnak, hogy sohasem hagyom, hogy kihasználj. 

- Még is alattam kötöttél ki - húztam féloldalas mosolyra számat. 

- Nem érted a lényegét a dolognak, igaz? 

- Igazából fogalmam sincs, hogy jött ide ez az egész, amikor is az egész a gyorsaságommal kezdődött - léptem még közelebb hozzá. - Vagy esetleg szeretnéd kipróbálni, hogy milyen gyorsan is repítelek el a csúcsra, más eszközökkel? 

- Undorító vagy - rázta meg fejét. - Komolyan csak a szex jár az eszedbe? 

- Elég szerves része az életnek, igen - feleltem őszintén. - Hm, eddig nem voltam olyan undorító, amikor is kényeztettelek - suttogtam fülébe. 

- Hogy tudsz ilyeneket mondani, amikor isten tudja hol, barátnőd éppen érted epedezik? 

- Milyen barátnő? - hallottuk meg húgomnak hangját, aki akkor lépett be a helyiségbe. 

- Kérdezd a bátyádat - felelte Ani, és már hátat is fordítva elhagyta az öltözőt. 

- Oké, mit csináltál vele? - szegezte nekem a kérdést Gemma.

- Miért mindig én vagyok a hibás, ha szar napja van? - ültem fel az asztalra. - És miért nem őt kérdezed? 

- Téged kérdezlek, mert te vagy a bátyám.

- Ő pedig a barátnőd tudomásom szerint - néztem rá félredöntött fejjel. - A lányok szokták ezt megbeszélni egymás között, vagy nem? Most viszont, ha nem haragszol, visszamennék a hotelbe. Este találkozunk, Gem - nyomtam arcára egy gyors puszit, és már ott se voltam.

Nevemet hallottam még a távolból, de mit sem törődve vele mentem ki a garázsból, egyenesen a parkolókhoz, ahol is a számunkra fenntartott autók, és még taxik is voltak, hogy a közlekedésünk gördülékeny legyen. Mivel a saját autónk nem volt ott, így egy taxiba szálltam, s a sofőrnek már be is diktáltam a hotelnek címét, s kényelmesen hátradőlve vártam, hogy odaérjünk. 

****

Nem foglalkozva a sajtóval, amely a hotel hatalmas épülete előtt állt, törtem előre utat, s mentem be a nagy üvegajtón. Liftbe beszálltam, s türelmetlenül vártam, hogy a megfelelő emeletre érjek. Hosszú léptekkel haladtam végig a szőnyegezett padlón, az ajtónkig, s a kártyát behelyeztem a zárba, és már benn is voltam. Szobámba mentem, ahol is minden ruhámtól megszabadultam, s csípőm köré tekertem egy törülközőt. Hangokat nem hallottam, így biztos voltam, hogy Nina sincs a lakosztályban. Nyugalom kellett, hogy átgondoljam a dolgokat. 

Fürdőnek ajtaját kitártam, s beléptem rajta. A meleg azonnal megcsapott. Amint becsuktam magam után, a zuhanyhoz néztem, amelyből akkor szállt ki Nina. Testét egy enyémhez hasonló fehér törülköző takarta. Nagyokat pislogott, szótlanul meredt rám, míg én végigpásztáztam karcsú, alig fedett testét.

- Nem hallottalak - feleltem egyből védekezően.

- Oké, de kimennél? - kérdezte. - Mindjárt kész vagyok.

- Megvárhatom itt is - mentem közelebb hozzá, amikor már a mosdónál állt. 

- Harry, kérlek, ne kezdjük elölről - nézett fel rám. 

- Eszem ágában sincs - ragadtam meg csípőjénél fogva és a szekrény szélére ültettem. Vállaimba kapaszkodott, de tekintete értetlenséget sugárzott. 

- Kérlek, ne - nézett rám meggyötört tekintettel. - Gondolj a barátnődre, Harry - suttogta, mintha a szavak csak úgy égetnék. 

- Nincs kire gondolnom - néztem mélyen szemeibe.

Hosszú, feszes combjai kilátszódtak a fehér textil alól. Nagyot nyeltem, ahogyan ujjaimat végigvezettem rajta. Tudtam, hogy mind a kettőnket csak is az a lenge anyag takart, semmi más. Láttam rajta, hogy gyengült idegállapotban volt. Már régen elege lett a harcból, ahogy nekem, bár egyértelműen más volt a szemszögünk. Az én célom elejétől fogva ugyan az volt. Az ágyamban tudni.
Egyik kezemet arcához vezettem, majd tovább, nedves hajába túrtam, s ajkaimat hevesen övéire nyomtam. Pár pillanatig tiltakozott, mellkasomnál fogva próbált eltaszítani magától, ám sikertelenül járt, s végül beadta derekát. Egyik lábát feljebb húztam csípőmön, s még közelebb húztam magamhoz. Az anyagon keresztül simultam hozzá, mire hajamat meghúzta, ajkamat finoman megharapta. Erre azonnal cselekedtem én is. Fenekénél fogva felemeltem, s visszavittem a kabinba, ahol is kellemes meleg vizet engedtem. Hamar párába burkolóztunk, míg csókunk csak folytatódott. Combjaival addig helyezkedett, hogy - a víztől amúgy is nehézzé vált -, anyagot lesodorta csípőmről. Ajkaink elszakadtak egymástól, s homlokát enyémének döntötte. Tekintetünk egybeolvadt, miközben tarkómba kapaszkodott szorosan. Ajkaink még mindig egymáshoz értek, de csókot nem váltottunk. Szabad kezemmel közénk nyúltam, s porbaltám meglazítani az anyagot.
- Harry - nyöszörgött. - Miért vagyok ennyire ostoba, hogy mindig bedőlök neked?
- Sh - nyomtam puha csókot nyaka hajlatába, miközben az anyagot lábunkhoz ejtettem. - Ne gondolkozz, csak érezz.
Tekintetemmel azonnal végignéztem csodás testén. Mellkasa sűrűn emelkedett, ahogyan a levegőt kapkodta. Ajkaimat mellének kecses domborulatához nyomtam, s édes puszikkal leptem el, míg ujjaimmal végigsimítottam lüktető nőiességén. Arcát nyakamba temette, míg ujjai hátamba mélyedtek, amikor is csípőmet előre billentettem, s elmerültem benne. Foga karcolták bőröm, míg az én számon megkönnyebbült nyögés szakadt fel.
- Ani - csókoltam meg nyakát. - Nézz rám - kérleltem.
Erejét összeszedve emelte fel fejét, s nézett nagyokat pislogva szemeimbe. Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam, s ajkainkat egybeolvasztottam. Víz melege még mindig testünket simogatta, miközben csípőmet ütemes mozgásra késztettem. Nyöszörögtünk, leheletünk egybeolvadt. Lábaival szorosan tartott, s szemhéjait lehunyta, miközben teljesen eggyé olvadtunk.

****

Kiszálltam a zuhany alól, s csípőm köré tekertem egy száraz törülközőt. Kézen fogtam a még mindig enyhén kábult lányt, és kivezettem a kissé még párás helyiségből. Tekintetemet azonnal felkaptam, amikor női hangokat hallottam. Ani is megmerevedett mellettem, ahogyan húgomat, és a mellette ülő lány néztünk. Boldogan nevetgéltek, és iszogattak.
- Harry - vett észre a hosszú szőke hajú lány. Felugrott helyéről, s felém indult, ám megtorpant, amikor hátam mögül előlépett Ani. - Ez meg ki? - kérdezte megvetéssel hangjában.
- Azt hiszem, hagylak benneteket - nézett rám a lány könnyes szemekkel, s már csak arra figyeltem fel, ahogyan szobájának ajtaját becsapta, s magára zárta.


Ps.: Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Kérlek, ne írjatok le azért, ami történt! Szerintem tudjátok, hogy eléggé fordulatosan írok! Véleményeiteket várom! Xx

13.rész*Tettek következménye

Őrült, ostoba voltam, amiért hagytam egy másodperce is, hogy a hatalmába kerítsem bájologásával, mély hangjával, kényeztető érintéseivel. Dühös voltam, undorodtam magamtól, amiért ennyire elgyengültem, még úgy is, hogy ő semmit sem kapott tőlem. Sose voltam ennyire esztelen, mint akkor ott, abban a pillanatban, amikor a pillanat maga alá temetett, s megigézve a hatalmas ágyon végigdöntött.

Hangosan csaptam be magam után a lakosztálynak ajtaját. Lépteimet megnyújtottam, hogy mielőbb a lifthez érjek, messze, távol tőle. Látni se akartam, bár tudtam, hogy teljes mértékben még sem hibáztathatom őt, hiszen magam döntöttem úgy, hogy hagyom magam neki. Talán… talán, ha a telefonja nem szólalt volna meg, akkor további cselekedetek követték volna az apró érintéseit. Könnyeimet messze hajítva nőiességemet, töröltem le kézfejemmel durván.

Fém felvonóhoz érve azonnal nyomkodni kezdtem a hívógombot türelmetlenül. Néha vissza-vissza pillantottam, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e követ. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre kitárult az ajtó, s beléptem. Hasonló sietséggel nyomkodtam a belső gombot is, majd a földszint betűjelével ellátott gombot. Hideg falnak dőltem, s lefelé bámulva vártam, hogy végre célba érjek.

Dühöngtem magamban. Teljesen forrtam bensőmben. Mondhatni hálát adtam annak a telefonnak, hogy megszólalt, ám a kijelzőn szereplő felírat, nem éppen a legjobban kedvezett nekem. Még jobban megalázva éreztem magam. Bűnösnek.

Lift hangjelzéssel adta tudtomra, hogy megérkeztem a megfelelő szintre. Megtöröltem szemeim alját, s kiléptem a felvonóból. Tekintetem végig a márványpadlót pásztázta, miközben lépkedtem előre a kijárat felé. Semmi sem volt nálam, de amire szükségem volt, az a magány. Ki kellett szellőztetnem fejem, s átgondolnom alaposan a dolgokat.

Kifelé haladva egy erős mellkasba csapódtam. Azonnali bocsánatkérésbe kezdtem, majd igyekeztem oldalazva elhaladni a személy mellett, aki minden szó nélkül nyúlt csuklóm után, s vont szorosan magához.

- Hé, törpilla – hallottam meg annak a személynek hangját, akire eddig mindig számíthattam. – Nézz rám – fogta kezei közé arcomat. Hüvelykujjaival letörölte könnyeim. – Mi történt?

- Ne, kérlek – próbált szabadulni szorításából, de nem engedett.

- Sehova sem mehetsz ilyen állapotban, gyere – szorosan oldalához ölelve indult a lift irányába.

- Kérlek, nem akarok visszamenni – könnyeim újra feltörtek.

- Hozzám megyünk, Nina, rendben? – hangja megnyugtató volt. – Minden rendben lesz – próbált kedvesen megnyugtatni, de az egyáltalán nem segített a saját magam iránt érzett undoron.

Beszálltunk a liftbe, ahova még csatlakozott mellénk társa is, és két szerelője. Semmit sem szóltak, csak álltak csendem mellettünk, míg Mark szorosan ölelt. Mellkasán pihent könnyes arcom, amelyen natúr sminkem is már elkenődött. Ujjaim csípőjén pólójának vékony anyagába martak. Biztos pontot kerestem, s találtam. Homlokomra nyugtató puszit hintett, mire pilláimat lehunytam kissé megkönnyebbülten. Biztonságban éreztem magam ölelő karjai között.

Liftnek oly ismerős hangja tudomásunkra adta, hogy újra azon a szintre érkeztünk, ahonnan elmenekültem. Nagyokat pislogtam, amikor is elhúzódott két irányba az ajtó egy-egy szárnya. Közelebb húzódtam azonnal Markhoz, mikor megpillantottam a lift előtt álló alakot.

- Ani, kérlek – nézet rám feszülten hosszú hajába túrva.

- Mit tettél vele, te pöcs? – indult előre Mark dühödten, ám megragadtam. – Mit csináltál vele? – ordított, szinte már az egész folyosó tőle zengett.

- Kibaszottul semmi közöd hozzá – hasonló hangterjedelemben közölte vele Harry. – Ani, gyere – nyújtotta felém a kezét.

- Sehova sem megy veled – horkant fel az engem védelmező srác.

- Fogd be a pofád – sziszegte dühösen H.

- Menjünk innen, kérlek – néztem a mellettem álló fiúra, aki bólintott, s kihúzott maga után.

Harry próbálta megragadni, ám sikertelenül járt. Hallottam, ahogyan nevemet ismételgette, de mist sem törődve vele haladtam Markkal. Szerencsére hamar megérkeztünk a lakosztályához, amelynek ajtaját hamar feltárta, s udvariasan előre engedett. Kézen fogott, míg társa bejött, s becsukta az ajtót. Konyhai részlegre vezetett, s kérdés nélkül töltött egy hűs pohár vizet, amelyet halkan megköszönve vettem el tőle, s hajtottam föl.

- Elmondod, hogy mit történt? – hangjában az él még mindig jelen volt, ám igyekezett velem kedves lenni.

Hátra pillantottam vállam felett, hogy meggyőződjem arról, nincs e hallótávolságon belül társa. Amint visszavezettem tekintetemet rá, felállt, újra megfogta kezem, s hálószobájába vezetett. Ággyal szemközti kanapéhoz húzott, amelyre le is ültünk hamar.

- Most már mondhatod – nézett rám aggodalmasan. – Mit tett veled az a szemét?

- Erről nem neked kellene beszélnem – nyeltem egy nagyot, s félve pillantottam fel rá.

- A barátod vagyok, bármit elmondhatsz, tudod jól – hangja megnyugtató volt.

- De pasi is vagy – érveltem egyből magam mellett.

- Nina, attól, hogy ugyan az van a lábam között, mint annak a görénynek, nem jelenti azt, hogy ugyan úgy is gondolkozunk, és viselkedünk – komolyan jelentette ki.

- Igen, tudom.. – sóhajtottam fel.

- Bántott? – kérdezte kisebb csend után.

- Nem – ráztam nemlegesen fejem, s tekintetemmel összekulcsolt ujjaimat néztem ölemben.

- Nem vagyok látnok – állt fel, s szembe ült velem, az ágyra. – Figyelj, ha nem szeretnéd, ne mondd el. Csupán annyit mondj, hogy jól vagy-e?

- Túlélem – bólintottam.

- Gyere ide, törpilla – állt fel újra, kezét nyújtotta, s szorosan megölelt. – Ne hagyjad magad neki – motyogta fülembe. – Láttam lányokat sírva távozni tőle. Féltelek. Kérlek, légy óvatos, és ne adj neki ütőfelületet. 

Bólintottam, majd elhúzódtam, s visszaültem a kanapéra, ahova is csatlakozott ő is. Beszélgetést kezdeményezett vidámabb témákról annak reményében, hogy jobb kedvre derít, de csak kívülről járt sikerrel. Bensőm még akkor is mardosott erősem, hatalmas undorral. Újra megjelentek a képek lelki szemeim előtt, amikor is fölöttem helyezkedett el, s ujjai fehérneműm alatt megérintettek. Ahogyan a csókokkal hintette be nyakam ívét, s ahogyan hajába túrtam átadva magam a kéjnek. Még mindig nem voltam képes felfogni, miként is hagyhattam magam neki.

- Rendben vagy? – fogta meg kezemet Mark, mire parányit megráztam fejem, s tekintetemmel övébe néztem.

- Igen, köszönöm, hogy megnyugtattál – hálálkodtam. – Viszont mennem kell – álltam fel fájdalmas sóhajjal. – Pályára kell mennünk nemsokára.

- Oké – nézett rám furcsállóan. – Ha bármi van, ide bármikor jöhetsz.

- Hálás vagyok, Mark – öleltem meg szorosan.

Kikísért a nappaliban lévő bejárathoz. Még egyszer szorosan megölelt, puszival hintette arcom, s utamra engedett. Mellkasom előtt keresztezve kezeimmel sétáltam végig a hosszú, szőnyeg borította folyosón. Szívem egyre gyorsabban vert, ahogyan közeledni kezdtem a saját lakosztályunkhoz, ahhoz a férfihez, akitől távol akartam maradni. Bátortalan, remegő kezemet csúsztattam rá a kilincsre, s nyitottam be.

- Hát itt vagy – állt fel Gemma a kanapéról. – Igyekezned kell. Már mindenhol kerestelek – húzott a szobám felé. – Készülj, mennünk kell a pályára, Harry már elment. Siess!

Megszólalni sem tudtam olyan hevesen lökött hálószobámba. Nagyon sietős zuhanyt kellett vennem, de muszáj volt lemosnom Harry nyomait magamról. Pár perc után gyorsan megszárítkoztam, felöltöztem, hajamat felkötöttem, s indultam is.

****

Fülledt meleg volt, amelyen az overall sem sokat segített. Harryvel nem volt szerencsém találkozni még, így ültem a garázsunkban, s vártam. Semmi kedvem nem volt beülni mellé. Tudtam, hogy idegei vékony cérnákká alakultak át, amelyek rám egyáltalán nincsenek jó kilátással.

- Gyere már, Nina – hallottam meg az említett személy hangját, mire felé fordultam. – Tapsoljak?

- Semmi szükség rá, barom - sziszegtem, s lemásztam az abroncsokról.

Megindultam felé, miközben felvettem a maszkot és a bukósisakot. Bemásztam az autóba, amelynek ajtaját kissé erőteljesebben csaptam be.

- Még mindig nem alakult át wc ajtóvá – morogta.

- Ne velem baszakodj, Styles.

- Az lett volna pedig a tervem.

- Felejtsd el – néztem rá.

- Ó, édes, le sem tagadhatod, hogy élvezted a pillanatot.

- Gyengeségemben történt, ne is áltasd magad, hogy bármilyen menetben is benne vagyok veled.

- Hm, pedig jelenleg is egy igen gyors menetben vagyunk benne – rátaposva a gázra hajtott ki a garázsból, egyenesen a pályára, őrült módjára. 

ps.:köszönöm az előző részhez érkezett megjegzéseket! várom ehhez a részhez is a véleményeiteket!Illetve, ha tetszik iratkozzatok fel. ;) xx