63.rész*Elvonási tünetek

- Szóval te is itt vagy, és támogatod őket – csattan fel Anne, amikor beléptem a nappaliba. – És megérkezett az istenített Nina is. Mi az a kezedben? – arcára a döbbenet ült ki, ám Harry mellém lépett, és derekamra tette a kezét.

- A fiam – büszke hangon jelentette ki Harry.

- Teherbe ejtettél egy ilyen… - nem fejezte be Anne a mondatot, mindössze csak megvetően végigmérte a melegítőbe bújtatott fáradt testem. – Az apád gratulálni fog neked, ha ezt megtudja.

- Mit keresel itt? – szólt közbe Gemma. – Nem veszed észre, hogy te vagy itt a nem szívesen látott személy?

Liam, Gem mellé lépett, derekára simította kezét, és nyugtatni próbálta a feldühödött lányt.

- Látom neked is sikerült összeszedned valakit. Komolyan, ha apátok ez látná – sóhajtott fel drámaian.

- Mindenkiben hibát találsz – nevetett fel Gemma. – Esetleg magadba nézz előbb, és utána ítélkezz. Amúgy Liam a vőlegényem, úgyhogy ne úgy beszélj róla, mint egy utolsó senkivel – kiáltott fel Gem, mire Melanie kezében tartott hordozóban fekvő kislány felsírt hangosan.

- Még az unokámat is megsiratjátok – vette magához a kislányt.

- Milyen csendes lettél, Mel – szólalt fel ismételten Gem. – Vagy az anyám már azt is megtiltja, hogy beszélhess?

- Ostobaságokat beszélsz, Gemma – nézett rá a nő dühödt pillantással. – Melanie csupán meg van illetődve. Tudod, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy ilyen csodát hozzon a világra… És, akkor az apa egy szajha oldalán áll. Akitől egy fattyú gyereke is született.

- Ne beszélj így a gyerekemről és a menyasszonyomról se! – kelt ki magából Harry.

- A menyasszonyodról? – kerekedtek ki Melanie szemei. – Megkérted a kezét, azok után, hogy teherbe ejtettél?

- Valaki látna már tisztán? – sóhajtott fel Harry szinte már fájdalmasan. – Nem is hasonlít rám a kislány! Nem lehetek az apja.

- Kisfiam, a felelőtlenségeidért vállalnod kell a következményeket! – csattant fel Anne.

- Nem vagyok felelőtlen – szűrte fogai között a szavakat. – Kibaszottul nem nevezhetsz felelőtlennek!

- Egyszerre két nőnek sikerült gyereket csinálnod – mutatott rá a dologra An.

- Melanie lánya nem az enyém!

Teljes őrület, ami a házunk falai között zajlott. Nathaniel is sírni kezdett a karomba, mire nyugtatni próbáltam, ám a folyamatos kiabálás egyáltalán nem tett jót neki. Szívem szerint az emeletre vonultam volna, és mindent magam mögött hagytam volna, csakhogy kis csendben lehessek a fiammal, még is magamhoz szorítva őt, álltam és vártam arra, hogy mi is fog történni. Bíztam Harryben. Azt mondta, hogy nem az ő gyermeke, és én hittem neki. Látva a kicsit, nekem is megingott a hitem abban, hogy nem az ő gyermeke. Hasonlóságot sem véltem felfedezni Harry és közte, de még Melaniera sem hasonlított igazán.

- Soha az életben nem dugtam meg gumi nélkül Melaniet! – kiáltott fel fájdalmasan Harry. – Hiába voltam részeg, akkor is volt annyi eszem, hogy egy óvszert magamra vegyek.

- Úgy látszik, hogy a megfelelő estén még sem vigyáztál kellően – mért végig engem Anne újra.

- Tudjátok mit, holnap a kórházban egy apasági tesztet csináltatunk, és minden kiderül! – mondta ki a végső döntését Harry. – De előre szólok – merev arccal bökött Melanie felé. – Ha kiderül, hogy az én lányom, nem fogom hagyni, hogy egy drogos anyja legyen!

- Micsoda? – kiáltott fel.

- A terhesség alatt is szedted azokat a szarokat, nekem nem kell itt a szentet adnod! Ismerlek, bár néha azt kívánom, hogy bárcsak ne ismernélek.

- Hogy képzeled, ezt fiam?

- Felelősséget akartatok. Azt, hogy vállaljam a következményeket. Rendben! Ha az én gyerekem, akkor én fogom nevelni, a fiammal együtt.

Kijelentése még engem is meglepett. Szóhoz sem jutottam, bár azt egyáltalán nem is bántam, hiszen nem akartam annál jobban belekeveredni a dologba.

- Nem fogom hagyni, hogy az unokámat egy ilyen nő nevelje fel! – Anne megvetően szólalt fel ismételten.

- Ne felejtsd el, hogy van már egy unokád, akit Nina nevel. De most elegem van, takarodjatok a házamból – mutatott az ajtó irányába. – Reggel a kórházban találkozunk. Mielőbb essünk túl rajta!

Végül emelt fővel bólintottak és az ajtó felé indultak. Gemma ment utánuk, és engedte ki őket végül. Én a kanapéra ültem le és fiamat nyugtattam, aki szerencsére lassan meg is nyugodott, és elaludt.

- Sajnálom – ült le mellém Harry. – Fogalmam sincs, honnan tudják a címünket.

- Semmi baj – feleltem.

- El sem hiszem, hogy ide merték tolni a mocskos képüket – ült le a fotelbe Gemma.

- Kérlek, Gem, elég – nézett rá Harry. – Liam, sajnálom, hogy így ismerted meg az anyánkat.

- Gemma már mesélt róla, úgyhogy nem igazán lepett meg a dolog – felelte őszintén. – Bár ennyire rosszra még én sem számítottam.

- Őrültek – horkant fel Gem. – Gyere, csináljuk meg a reggelit, hagyjuk magukra őket – mosolygott vőlegényére a lány.

Elindultak a konyhába, Harry pedig még közelebb csúszott hozzám. Vállamra nyomta ajkait, a fiúnknak arcát pedig megsimogatta.

- Sajnálom, kicsim – suttogta nyakamba, és csókot hintett rá.

- Nem a te hibád – őszintén néztem szemeibe.

- De igen, egyértelműen. Nem kellett volna azzal a libával kezdenem – döntötte hátra fejét a kanapéra. – Sohasem kellett volna annyira őröltnek lennem, hogy megdugjam.

- Ne ostorozd magad, kérlek – fogtam meg a kezét. – Lefektetem, utána menjünk reggelizni.

Ajkaimra gyors csókot lehelt, majd felálltunk. Én az emeletre, Harry a konyhába ment. A gondolataim folyamatosan pörögtek, ám Nathaniel azonnal el is zavarta őket, amikor mozgolódni kezdett karomban.

Beléptem a szobájába és leültem a fotelbe. Lassan kezdtem el ringatni és halkan dúdoltam is neki. Pislogott, majd újra álmaiba szenderült. Csókot hintettem arcára, és az ágyába fektettem. A babafigyelő másik része Harrynél volt, így üres kézzel hagytam el a szobát.

- Micsoda hangok – csókolt arcon Harry.

- Fogd be – mondtam neki, és a gőzölgő teámat kezdtem el szürcsölgetni.

Nem voltam nyugodt, sőt, túlságosan is aggodalmas voltak. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következő.

*

Az egész napunk a semmittevésből állt. A nappaliban beszélgettünk, filmeztünk és persze Harry és Gemma felváltva csókolgatták a picit, aki édesen tűrte a Stylesok szeretetét.

Estére Gemma és én készítettünk vacsorát, míg a három fiú a nappaliban szórakozott továbbra is. Gemmával a közelgő esküvőről beszéltünk. Eleinte felmerült Melanie is, de megkértem, hogy hagyjuk, mert Harryvel még úgy is egy hosszú beszélgetés vár ránk ezzel kapcsolatban.

A vacsorát követően elpakoltam, majd az emeletre mentem a hálóba. Hangokat hallottam a fürdőnk felől, így azonnal bementem. Mosolyogva figyeltem, ahogyan Harry a gyermekünket fürdette. 

- Nézd, ki van itt – mondta Nathanielnek. – Megjött anya is. Gyere ide bébi – nyújtotta felém a vizes kezét.

Megfogtam, és mellé léptem. Halántékomra csókot nyomott. Nathaniel élvezte a kellemes meleg vizet, amelyben apja fürdette az esti órákban. Megsimogattam pocakját, majd magamhoz vettem az apró törülközőt a törülköző melegítőről, és kitárva vártam, hogy Harry karjaimba helyezze a picit.

Visszasétáltam az ágyunkhoz, és a már kikészített pizsamájába bújtattam. Kis öklét folyamatosan szájába vette, miközben rugdalózott is. Leültem, s magamhoz vettem, majd elkezdtem megetetni. Harry az idő alatt lezuhanyozott. Mire a fiúnk jóllakott, Harry is visszaért hozzánk. Elvette tőlem, és magára vállalta az elaltatást is, amíg én foglaltam el a fürdőszobánkat.

Nem sokat akartam időzni, így a zuhanykabint vettem használatba. Hamar megmosakodtam, miután a fogaimat mostam meg, a hajamat pedig kiengedtem. Leoltottam a villanyt, s csak azután hagytam el a fürdőszobát. Bebújtam az ágyba, Harry mellé, aki már félig a takaró alatt feküdt.

- Eljössz velem holnap, igaz? – törte meg ő a közöttünk lévő csendet.

- Szeretnéd?

- Igen, szükségem van rád – sóhajtott fel, és közelebb bújt. – Gemmáék addig vigyáznak Nathanre.

- Komolyan gondolod? – fordultam felé, de csak értetlenül meredt rám, így folytattam. – Hogy te fogod nevelni a kislányt, ha tényleg a tiéd.

- Nem szeretném, hogy drogos legyen – felelte. – Most is folyamatosan sírt. A terhesség alatt is használt szereket. Nem csodálkoznék, ha elvonási tünetei lennének a kislánynak.

- Ne mondj ilyeneket, kérlek – néztem rá. – Minden rendben lesz vele. Holnap, ha már úgy is a kórházban vagyunk, egy orvos meg is vizsgálhatná.

- Igen, ez jó ötlet – bólintott rá.

- Aludjunk, hosszú volt ez a nap – nyomtam csókot ajkaira, és visszabújtam karjai közé.

Leoltotta az éjjeli lámpát, majd átölelt, és homlokon csókolt.

- Édesem, ha esetleg kiderül, hogy az enyém, akkor felnevelnéd, mint a saját lányodat? – suttogva kérdezte fel a kérdést.

- Persze, édesem.

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/

62.rész*Aggályok

Mielőtt a hálónkba vonultunk, még fiúnkra pillantottunk, ám ő édesdeden szundikált. Harry megsimogatta pufók arcát, majd kézen fogott és a saját hálónkba vezetett. Amint bezárult mögöttünk az ajtó, derekam köré fonta kezeit, és a nyakamba csókolt.

- Üres volt nélküled a hálónk – suttogta.

- Fogd vissza magad – fordultam meg a karjai között, és az ajkaira csókot leheltem. – Lezuhanyozom.

- Veled tarthatok? – cirógatta meg arcomat.

- Csak fürdés.

- Nehéz lesz ez a kis idő – morogta. – De nem bánom, hiszen egy kis csodával ajándékoztál meg – lassan megcsókolt, majd elszakadt tőlem és megölelt. – Menjünk zuhanyozni.

Bementünk a fürdőbe, és vetkőzni kezdtünk a zuhanyzáshoz. Hajamat kiengedve hagytam, mert a kórháznak irritáló szagát mindenképpen ki szerettem volna mosni. Amint a meleg víz megérintette a testemet, azonnal jobban éreztem magam. Harry mögöttem állt, és a vállaimat masszírozta, míg én a ránk zúduló vizet élveztem.

Pár perc után kinyúlt mellénk, megszerezte a narancsos illatú tusfürdőmet és elkezdett megmosdatni. Törődés és a szerelem is érezhető volt. Néhány csókkal halmozta el vállamat, majd a hajam került sorra.

Lopott, kisebb csókok, érintések voltak a zuhanyzásunk alatt, amely túlságosan is rövid ideig tartott. Utána is sietve szárítottam meg a hajam, és szedtem össze magam, s már csatlakoztam is Harryhez, aki már az ágyunkban feküdt. Csupán az éjjeli lámpa égett, így bemásztam mellé az ágyba.

- Mit gondolsz Gemmaékról? – kérdezte meg váratlanul.

- Azt, hogy ne legyél goromba – néztem fel rá. Államat mellkasán támasztottam meg. – Fogadd el, hogy a húgod felnőtt.

- Még csak most jöttek össze – szinte fájdalmasan nyögött fel.

- Mi is, és már babánk is van – mutattam rá.

- Nem igaz, ez is azt bizonyítja, hogy hosszú ideje együtt vagyunk.

- Mondjuk, hogy sikeresen majdnem az első együttlétünknél teherbe ejtettél, és magadhoz láncoltál – nevettem fel.

- Mintha annyira bánnád – markolt fenekembe. – De remélem, tudod, hogy sohasem szabadulsz tőlem.

- A fenébe – húztam el a számat. – Egyszer úgy is elalszol – kacsintottam rá, mire fenekembe csípett. – Ne rosszalkodj!

- Imádok rosszalkodni veled, de most térjünk vissza az eredeti témához – vigyorgott. – Nem tudod elterelni a figyelmem. Vagyis sikerülne, de jelenleg nem hiszem, hogy kellemes lenne, szóval hanyagoljuk.

- Harry.. – sóhajtottam fel.

- Oké, én nekem bűzlik ez az egész.

- Miért? Nem látod, hogy szeretik egymást? Ne akadályozd meg őket, mármint úgy sem tudnád nyilván… De tényleg, fogadd el, kérlek.

- Nehéz – sóhajtotta és hátamat kezdte el simogatni. – Még is csak a kishúgom, bébi.

- Akinek joga van a boldogsághoz.

- A boldogsághoz nem kell házasság – förmedt rám kissé.

- Akkor nekem se kell hozzád mennem?

- Megint magunkkal példálózol – mordult fel. – Mi mások vagyunk, nekünk már van egy gyerekünk.

- És, ha Gemma terhes lenne?

- Mit tudsz? – ült fel azonnal, és hangja számon kérően visszhangzott a szobában.

- Semmit nem tudok, de ne kiabálj, mindenki alszik már – korholtam finoman. – Viselkedj felnőtt módjára, és fogadd el a húgod boldogságát. Most pedig alszom, jó éjszakát – fordítottam hátat neki, és lehunytam szemhéjaim.

Morgolódott még egy kissé, majd leoltotta a lámpát, és hozzám bújt. Kezemet megkereste mellkasom előtt és megfogta. Csókkal hintette vállamat, és ő is elsuttogott egy jó éjszakát.

Szinte olyan volt, mintha csak akkor hunytam volna le szemeimet, amikor kisbabánk felsírt. Harry is a hátára fordult, és mondta, hogy majd ő áthozza. Feloltotta a saját oldalán az éjjeli lámpát és már el is tűnt a hálóból, majd pillanatokkal később egy éhes kisfiúval tért vissza.

Fáradt mosollyal az arcomon vettem át fiúnkat, majd Harry az ölelésébe vont. Mellkasához nyomódott hátam, miközben elkezdtem falánk fiúnkat megetetni.

- Annyira gyönyörű – motyogott a nyakamba Harry. – Lassan, bajnok – simogatta meg kicsi kezét, amely a mellemen pihent.

- Mohó, mint az apja – jegyeztem meg.

- Valamiben rám is kell hasonlítani – nyomott puszit vállamra.

Továbbá csendben figyeltük, ahogyan fiúnk jóllakik. Harry el is vette tőlem, a vállára fektette egy anyag pelenkára, én pedig a fürdőbe mentem. Mire visszamentem, már fel, s le járkált a fiúnkkal a kezei között.

- Visszaviszem – suttogta, ám mielőtt elhagyta a hálót, csókot nyomtam a pufók arcra.

Visszabújtam az ágyba, ám megvártam Harryt, aki vissza is tért hamar, és visszamászott mellém. Újra a karjaiba bújtam, mielőtt az álmaim elnyeltek volna.

*

Reggel ébredezve fordultam meg. Furcsálltam, hogy Harry karjai nem pihentek körülöttem, ám amint a mellettem fekvő férfira pillantottam, mindent meg is értettem. Elmosolyodtam, és szívem boldogsággal töltődött fel, amikor fiúnkat az édesapja felsőtestén pillantottam meg. Mind a kettőjük derékig volt betakarva, s édesen szuszogtak.

Közelebb csúsztam hozzájuk, és a takaró alatt mind a kettőjüket átöleltem. Nathaniel meg sem moccant, ám Harry lassan felnyitotta szemeit. Kinyújtotta kezét, és átölelve teljesen magához vont.

- Jó reggelt – hangja mélyebb, sokkal rekedtebb volt, mint máskor.

- Neked is – csókoltam meg mellkasát. – Mikor hoztad át?

- Nem rég – felelte. – Aludt még, de jobban szerettem volna, ha velünk van. Tudod fogalmam sem volt, hogy ilyen boldogsággal fog eltölteni, amikor megszületik. Már akkor nagyon vártam, és szerettem, amikor a pocakodban volt, de most. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit is érzek. És ez számomra teljesen új, és ismeretlen.

- Remek apa vagy, Harry – mondtam őszintén.

- Szeretnék minden időmet veletek tölteni – suttogta.

- Itt vagy, most is.

- Igen, de tudod, hogy az ünnepek után már kezdődik a tesztelés, hiszen a futamra tökéletesen fel kell készülnünk – sóhajtotta. – Nem akarok távol lenni tőletek.

- Itthon leszünk. Itt fogunk rád várni, még, ha nehéz is lesz a távollét.

- Nem szeretnék kimaradni semmilyen dologból. Végig szeretném nézni, ahogyan a gyermekünk felnő, amikor az első lépését teszi, vagy az első szavát mondja ki. Téged sem szeretnélek magadra hagyni.

- Tudom, de végig kell csinálnod, ez az álmod, édesem.

- Azaz álmom, hogy együtt neveljük a gyerekeinket. Azaz álmom, hogy mindennap együtt legyünk, hogy melletted ébredjek. Nem pedig egy hideg hotelszobában – szemeimbe nézett. – Gyertek velem, kérlek.

- Harry, Nathaniel nagyon pici, nem lakhatunk hotelekben, te is tudod. Azaz élet nem neki való.

- Lemondok mindent, nem érdekel, veletek maradok.

- Te is tudod, hogy ezt nem fogom hagyni. Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsák őket. Meg kell nyerned a sivatagi futamot.

- Nem tudok mással egy autóban ülni.

- Hülyeség – mondtam, ám mire ő reagálhatott volna, a fiúnk mocorogni kezdett a hasán. Felsírt, és pedig azonnal magamhoz is vettem. – Jó reggelt, angyalkám – nyomtam puszit arcára.

- Éhes – állapította meg Harry. – Szerencsés egy srác vagy – nevetve jegyezte meg, amikor fiam mohón kapott mellem után. – Irigyellek, kissrác.

- Harry – néztem rá.

- Mi van? Tényleg szerencsés. Három óránként ilyen csodában részesülni.

- Oké, fejezd be.

Harry el sem mozdult mellőlünk, amíg a fiúnk evett. Azután elkezdtünk készülődni. Míg én a fürdőben voltam, addig Harry foglalkozott Nathanielel, majd cseréltünk. Amikor mind a ketten elkészültünk elindultunk lefelé. Lentről már hangok szűrődtek fel, ezzel alátámasztva a sejtésemet, hogy Gem és Liam már ébren voltak.

- Jó reggelt – köszöntöttem a konyhában sürgő szerelmespárt.

- Megérkezett a csodán unokaöcsém – sietett hozzánk Gemma, és elvette kezemből Nathanielt.

- Kávét? – kérdezte Liam.

- Teát – mosolyogtam rá, és a pult mögé léptem én is, hogy elkészítsem a narancsos ízesítésű teámat.

- Édes, készítenél egy kávét? – kérdezte Harry.

- Persze – feleltem, és elkezdtem mind a két italt elkészíteni.

A csengő hangja töltötte be lakásunk hatalmas terét. Harry felállt a pulttól és elindult az ajtó felé. Senkit sem ismertünk, így fogalmam sem volt, hogy ki is érkezett. Aztán eszembe villant, hogy talán ismételten valami meglepetéssel szolgál Harry. Gondolataim másodpercek töredéke alatt szertefoszlottak, amikor az érkezők hangja csapta meg fülemet. Gemmára pillantottam, akinek a kezében fiam volt. Átadta, és sebes léptekkel indult a hatalmas bejárat felé, ahol az érkezők Harryvel beszéltek.