2016. február 2., kedd

69.rész*Minden jobbra fordul

Az ágyon ültem, és fiamat dajkáltam már az igen kései órákban. A rendőrök is elmentek addigra, miután Harry be is zárta az ajtót. Az emeletre vonultunk, ahol én megfürdettem és megetettem a fiam, de ragaszkodtam hozzá, hogy az éjszakát mellettünk töltse. 
Harry szinte forrt a dühtől, és lehetetlenségnek bizonyult, hogy egy értelmes mondatot is válthassak vele. Nathaniel hamar elaludt a karjaimba, így az ágy közepére fektettem, és az erkélyhez, Harry mögé léptem, aki haragos tekintettel pillantott kifelé a sötétségbe. 
- Bébi - öleltem át a derekát.
- Ne most, Nina - vette le a kezeimet magáról. 
- Semmit sem szeretnék, csak elérni, hogy kicsit megnyugodj - álltam vele szemben. 
- Kibaszottul nem fogok megnyugodni! A lányomat elvitték. Te nyugodt lehetsz, mert a fiad ott alszik az ágyon - bök a kicsi felé, már igen magas hanggal. - De a lányom két őrülttel van, kitudja, hogy hol!
- Úgy mondod, mintha nem szeretném Davinat!
- Ugyan, csak egy púp volt a hátadon - szisszent fel, mire az én kezem lendült. - Tudod össze kellene tartanunk, de te önző vagy, és azt hiszed, hogy csak neked eshet rosszul bármi. Te legyen, én nem fogom rád erőltetni magam.
Az ágyhoz léptem, és karjaimba vettem a fiamat. A szobájába igyekeztem, ahol felkaptam a táskáját, és egy kis plédet, amelyet rá terítettem. 
- Mit csinálsz? - Harry kilépett a hálóból, amint lefelé igyekeztem a lépcsőn. 
- Hagylak a fájdalmaddal kettesben. Úgy látszik, hogy úgy sem tudom megérteni a problémád. 
- Nem viheted el tőlem - ragadta meg a felkarom. - És te sem mehetsz el, az isten szerelmére, ne csináld ezt, bébi - sóhajtott fel.
- De igen - néztem a szemeibe. - Keresd meg a lányod.
- Kérlek, vidd vissza Nathanielt a szobába.
- Nem Harry. Elegem van abból, hogy önzőnek gondolsz, amikor pont neked kell tudnod, hogy mennyire is szeretem Davinat. 
- Tudom, életem, kérlek, ne haragudj.
Magához vont, ajkait az enyémére nyomta. Elszakadtam tőle, és a homlokomat az övének döntöttem. Elvette a fiúnkat a kezemből, majd egybefonta az ujjainkat, és visszavezetett a hálónkba. Újra átadta Nathant, aztán magamra is hagyott a picivel, de mindössze pár perc erejéig. Egy hordozható kisággyal tért vissza, amelyet az én oldalamnál helyezett el.
- Szeretném, ha velünk lenne - magyarázta meg a tettét.
Megértettem, és én magam is hasonlóan vélekedtem. A pici már régen aludt, így csak befektettem az ágyába, és betakargattam. A szobánk ajtaját becsukta Harry, amint lenn a riasztót bekapcsolta, és mindent be is zárt.
- Zuhanyozol velem? - kérdezte, ahogyan elém guggolt.
- Nem oldhatsz meg mindent, ilyen könnyen - pillantottam rá.
- Sajnálom, feszült vagyok, és neked sem árt egy kis kényeztetés - simított végig a combomon. - Teleengedem a kádat vízzel, és egy kis időt velem töltesz el nyugalomban. Nathaniel úgy is alszik, és hajnal előtt nem fog felébredni. Van pár nyugodt óránk.
- Rendben - bólintottam rá.
Harry egy puszit hintett a homlokomra, majd felállt, és a fürdőszobánkba vonult. Hallottam, ahogyan megengedte a vizet, míg én felálltam és minden villanyt leoltottam, kivéve a két éjjeli kis lámpát az ágyunk mellett.
Megszabadultam minden ruhámtól, és csak a köntösömbe bújtam bele, ahogyan a fürdőbe sétáltam. Harry már egy bokszerben állt a tükör előtt, és éppen borotválkozott. Mögé álltam, ajkaimat a csupasz vállára nyomtam, és a karjaimat a dereka köré fontam.
Haja össze volt fogva egy kusza kontyba, míg a keze tökéletes precizitással húzta végig a borotvát. A hab lassan eltűnt, ahogyan a borostája is, amely szexivé tette, bár ő nem igazán részesítette előnyben a viselését. Oldalra kinyúlt a törülközőért, megtörölte a nedves arcát, majd lassan felémfordult, és lehajolt, hogy az ajkai az enyémre simuljanak. Csak a szánk ért egybe, még is felmelegített a csodás kapcsolat.
- Gyere - suttogta, és kézen fogva a kádhoz vezetett.
Elzárta a csapot, majd felém fordult ismételten, és a köntösöm övéhez nyúlt. Határozott mozdulattal bontotta szét a könnyed anyagot, és simította alá a kezét. Tekintetét egy pillanatra vezette csak végig a testemen, aztán teljesen lesimította az anyagot rólam.
- Annyira gyönyörű vagy - motyogta.
A selyem a padlóra hullt, aztán a saját alsójától is megszabadult, és belépett a kád gőzölgő vízbe. Kezét felém nyújtotta, én pedig elfogadtam, és beléptem elé, és elmerültem a meleg habok között. Az ölébe húzott, átölelt, s kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Mi a terved? - kérdeztem halkan, és az ujjaival kezdtem el játszani.
- Fogalmam sincs - sóhajtott fel. - Ki van adva a körözés, már nem tudok tenni.
- Annyira sajnálom - motyogtam. - De remélem tudod, hogy hamar újra velünk lesz, és ismételten boldog család leszünk.
- Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam - fúrja arcát a nyakmba. - Remélem tudod, hogy mennyire rosszul is érzem magam. Nem érdemelted meg. Tudom, hogy ugyanúgy szereted Davinat, ahogyan Nathanielt. Befogadtad, elfogadtad, szeretted, én pedig ilyen marhaságokat beszélek.
- Semmi baj, Harry. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de itt vagyok, itt vagyunk neked.
A nyakam hajlatába csókolt, és még közelebb vont magához.
- Hova akartál menni?
- Gemmáékhoz. Hova is mehetnék, Harry? A húgodék szívesen látnak bármikor, és mondta is, hogy amikor nem bírod befogni a szád, nyugodtan menjek át - mosolyogtam rá.
- Ilyeneket mondott az én drága húgicám? Ezt még megbánja.
- Na, hagyjad! Csak szeret. 
- Még alszom rá egyet - nevetett a nyakamban. - Bocsánatot kérek a mai viselkedésem miatt is. A reggel aztán a fotózáson is, amit műveltem. De meg kell értened, hogy kibaszott féltékeny leszek, ha csak arra gondolok, hogy valaki is látja a tökéletes testedet - húzta végig az ujját a mellemnél. 
- Messze vagyok a tökéletestől. 
- Nekem az vagy, és csak ez számít - kapott bele a fogaival a fülcimpámba. - Szeretlek.
- Én is téged - csúsztam kissé arrébb, és a nyakába rejtettem el az arcomat. 


Hosszú napok és hetek múltak el. Harryvel folyamatos kapcsolatban voltunk a rendőrséggel, a nyomozóval. Anne és Melanie felől semmi hír nem volt. Egyre jobban kétségbeestünk, foglalunk sem volt, hogy mit is kellett volna tennünk. A világot még sem utazhattuk körbe. A rendőrök figyelték Anne és Melanie lakását is, de eredménytelenül. 
A heteket hónapok követték és a nyár is beköszöntött. Éppen egy munkámból mentem haza, amikor se Harryt, se pedig Nathanielt nem találtam. Körbekiabaltam, és jártam a házat, de semmi. Végül az udvarra mentem, ahol a fiam kisebb sikitásai hasítottak a levegőbe. Nevetne ültem le az egyik nyugágyra, ahonnan tökéletes rálátásom volt a medencére, és a benne játszó vőlegényemre és a fiamra.
- Gyere édes, csatlakozz te is! 
- Nekem jó itt is - feleltem. 
- Ne legyél ünneprontó - mordult rám Harry. 
Lerúgtam a szandálomat, és a medence széléhez léptem, ahol le is ültem, és a lábaimat a kellemes vízbe lógattam. 
- Kérünk egy puszit - úszott oda a kezeiben a fiúnkkal Harry. 
Lehajoltam, és Nathaniel pufók arcára nyomtam egy nagy puszit. 
- Hé, és apa nem kap?
- Megerdemled?
- Miazhogy - vigyorgott fel rám, Nathanielt pedig mellém ültette. A kicsi nem sajnálta. Vizesen az ölembe fészkelte magát, míg Harry a jól megérdemelt csókjáért áhítozott. Lehajoltam és apró csókot nyomtam az ajkaira. 
- Oda adod a telefonom? - kerdezte a zenélő készülék felé mutatva. 
Oda nyúltam érte, és átnyújtottam neki. Én addig a fiammal foglalkoztam, aki édesen gügyögött és az apró öklét rágcsálta. Harry lelkesen beszélt és ki is mászott a medencéből. A kezét nyújtotta, melyet elfogadtam és követtem be a lakásba. 
Az elemetre értünk, ahol bontotta a vonalat, majd járatni kezdte, hogy a rendőrség mindjárt ideér. Rohamosan kapott magára pár ruhát, míg én értetlenül álltam a fiúnkkal a kezeim között. A csengő hangja betöltötte a hatalmas hazát, mire már lefelé is igyekeztünk. Harry olyan hamar rántotta fel az ajtót, hogy én még a lépcső felénél jártam, mikor a kezeiben foghatta a régen látott kislányát. 
- Hol találták meg? 
- Melani túladagolás van elhunyt, a kislány pedig a holttest mellett volt, amikor a járőrök kiérkeztek - magyarázta egy rendőr. - Atlantában, egy motelben voltak. 
- Köszönjük! Köszönjük, hogy visszahozták! - hálálkodtam. 
- Orvosi vizsgálaton átesett, egészséges a kicsi - tájékoztatott még bennünket. 
- Az édesanyám? 
- A motel portása azt mondta, hogy a hölgy és gyermek egyedül érkeztek meg. A nyomozás során kiderült, hogy Európába utazott az édesanyja. Viszont nincs hatóságunk az államon kívül, és mivel konkrét bizonyíték sincs, hogy ő vitte el a kislányt, körözést sem adhatunk ki. Sajnálom. 
- Nem a maguk hibája.
- Vigyázzanak a kislányra. 
- Köszönjük mégegyszer - fogott kezet Harry a két férfivel, akik távoztak is a hazánkból. - El sem hiszem, hogy itt vagy, kicsim. Olyan nagy lettél.
Harry leült vele a kanapéra, én pedig a fiúnkkal mellé. Hatalmas zöld szemekkel méregette a környezetet, és bennünket. Nathaniel kinyújtotta kicsi kezet, és megsimogatta Davinat. Mosolyogva figyeltük, ahogyan a gyerekek ismerkedni kezdtek. Harry közelebb húzott magához, és az arcomra kis puszit nyomva figyelte tovább a családunkat, amely oly hosszú idő után újra egész lett.

4 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Nagyon jó lett :) Hát Harry azt a pofont megérdemelte :) Örülök hogy Davina visszakerült Harryékhez :) Várom a következőt :)
    Puszi

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jo lett
    Várom a következőt !:))

    VálaszTörlés
  3. Szia :) Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de nekem ez a rész most egy kicsit összecsapottnak tűnik a sztori szempontjából. Túl sok mindent akartál közvetíteni, ami miatt egy kicsit felsorolás jellegű lett.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.