2016. január 15., péntek

67.rész*Boldog kísérő

A fürdőszobában álltam, és éppen az utolsó simításokat végeztem a sminkemmel. Még csak egy bugyit és a selyem fürdőköntösömet viseltem, velem ellentétben Harry, már nadrágban és ingben lépett be a fürdőszobába érdeklődve, hogy hol is tartok.
- Már kész a sminkem – pillantottam rá, amikor letettem a lila színben pompázó rúzsomat.
- Minek annyi vacak az arcodra – sóhajtott fel, és amikor ellépni készültem mellette, a derekamnál fogva magához vont.
- Ezzel, most nem állok le vitázni – mosolyogtam fel rá.
- Nem is kell. Mind a ketten tudjunk, hogy nekem lenne igazam – csent egy kisebb csókot.
- Soha nem indulunk el, ha most nem engedsz készülődni.
- A szomszédba kell mennünk – nevetett fel. – Oda érünk, ne aggódj.
- Ide értek már a bébiszitterek?
- Igen, mind a ketten itt vannak már. Sophia is marad. Azt mondta, hogy ő fog vigyázni a picikre – mosolyogva közölte Harry, míg én a ruhámat vettem magamra.
- Nagyon imádja őket – értettem egyet. – Viszont én nem…
- Ne is kezd! – lépett hozzám, és újra a karjaiba vont. – Ez a húgom esküvője lesz. Mellettem kell lenned, nehogy valami őrültséget teszek.
- Úgysem mernél semmit tenni.
- Lehetséges, de kell valami ócska kifogás, hogy ne akarj a gyerekeink miatt otthagyni. Szilveszter óta most először kapcsolódunk ki. Imádom a gyerekeket, de tényleg kijár nekünk is a pár perc pihenő. Holnap újra robotolhatsz anyukaként, de ma tánc, pezsgő, és a vőlegényed kedves bókjai.
- Rendben, legyen, de még benézek hozzájuk, mielőtt elmegyünk.
- Akkor sosem hagyod ott őket. Már a lányok vigyáznak rájuk, ne aggódj, bébi, kérlek.
Bólintottam, aztán felvettem a szandálomat, és a táskámat is magamhoz vettem, míg Harry a zakójába bújt, s már kézen is ragadott.
A kert csodás díszben mutatkozott meg. A fák, a sövények finom zöldje, és a díszítés hófehér színe, káprázatos egyveleget alkotott. Azonnal a mi esküvőnk villant az eszembe. Annyira vártam már, pedig még el sem kezdtük megszervezni az egészet. Ami biztos volt, hogy mi is a házunk hatalmas kertjében tervezzük. Harry ragaszkodott hozzá, illetve én sem ellenkeztem, hiszem a gyerekekkel is sokkal egyszerűbb lesz így.
Már vendégekkel volt telve a kerthelyiség, akik közül nem sokat ismertem. Marie és Samuel is velünk tartott, aminek örültem. Harry ismerte az emberek többségét, még ha nem is százas nagyságrendben volt mérhető a jelenlévők száma. Gemma jó pár barátját meghívta, hasonlóan Liamhez, akinek a szülei is jelen voltak.
- Megkeresem Gemmat – nyomott egy puszit az arcomra Harry, és már el is tűnt a forgatagban.
- Izgul – jegyezte meg Marie.
- Hát a húgát fogja az oltár elé kísérni nem sokára – mosolyogtam rá. – Nagyon büszke, és boldog, még ha nem is vallja be.
- Igen látszik rajta, hogy kellően izgul. Arra leszek kíváncsi, hogy a ti esküvőtökön mennyire fog.
- Remélem, nem viszi majd túlzásba, mert pont, hogy én fogom lerágni a körmeimet az izgalomtól, hogy minden remekül sikerüljön.
- Minden remekül fog sikerülni – bíztatott. – És mi van a modell munkával?
- Holnap lesz egy megbeszélésem, kora reggel – feleltem. – Izgatott vagyok, mert most fektetjük le, hogy milyen képeket is vállalok. Még nem igazán rágtam át magam ezen Harryvel, úgyhogy még ez is hátravan.
- Nem gondoltam volna, hogy kikéred a véleményét.
- Muszáj – nevettem fel. – Nem pózolhatok fehérneműben, ha ő nem engedi.
- Megfordult a fejedben?
- Hazudnék, ha erre nemet mondanék – sóhajtottam fel. – Persze még nem most. Még mindig látszik, hogy állapotos voltam. Szóval egy kis alakformálásra rászorulok.
- Nem úgy nézel ki, mint akinek éppen bármire is szüksége lenne. Senki nem mondaná meg, hogy világra hoztál egy kisfiút. Csodás alakod van, Nina.
- Én nem így látom, de ez így van jól – feleltem, és beleittam a pezsgőmbe. – Szerintem üljünk le a helyünkre, mert mindjárt kezdődik a ceremónia.
Előresétáltunk, és a Gemma oldalán elhelyezett széksorok legelső sorába le is ültünk. Mellettem egy hely kimaradt, amely Harryre várt. A zene lassan felcsendült, mi pedig azonnal felálltunk, és a csodás, állapotos menyasszonyt figyeltük, ahogyan a bátya oldalán végigvonult a sorok között. Csodásan festett. Ruhája lenge, könnyű esésű volt, tört fehér, amelyben a már igen látszódó pocakja is megmutatkozhatott kényelmesen.
Liam igazi fess vőlegényként várta az oltárnál, hatalmas, boldog mosollyal az arcán Gemmát. Mivel nem voltunk sokan, így azon a pár soron végiglépkedtek hamar. Harry kezet fogott Liammel, és még meg is ölelték egymást, majd Gemmát is arcon csókolta, és megölelgette. Amint átadta a vőlegénynek, a menyasszonyt Harry, leült mellém. Kezemet azonnal megkereste, egybefonta az ujjainkat, de a tekintetét nem vette le a jegyesekről.
Csodás, meghitt menyegző van mögöttünk. Harry büszkén tapsolt a végén, amikor Gemma és Liam ajkai egybeértek, s megpecsételték az esküjüket. Mindenki lassan, szépen sorban gratulált nekik, miután mindenki elfoglalta a helyét a körasztaloknál, amelyeket fehér abroszok fedtek. Lassan felszolgálták a vacsorát, az emberek beszélgetésbe elegyedtek, majd az ételek elfogyasztása után táncba is kezdtek.
- Felkérhetem a csodás jegyesem egy táncra? – hajolt Harry hozzám, ezzel megszakítva Marieval folyó beszélgetésemet.
- Menjetek – mosolygott ránk kedvesen.
Táskámat az asztalra helyeztem, kezemet pedig Harryébe csúsztattam, és felálltam. Azonnal behúzott a táncolók közé. Szembe fordult velem, és a lassú dallamokra mozogni kezdett. Követtem minden mozdulatát, ahogyan szorosan álltunk egymással szemben a naplementében.
- Említettem ma már, hogy milyen gyönyörű vagy? – suttogta a számra, és finom csókot csent. 
- Ez csak egy ruha, Harry.
- Nem is a ruháról beszéltem.
Táncoltunk, aztán párt cseréltünk. Ő Gemmával én pedig Liammel táncoltam. Ezután Samuel és Marie következett. Amint már beesteledett, és elköszöntünk a házaspártól, a gyerekekre való tekintettel hazamentünk. Harry a bébiszittereket fizette ki, én pedig a gyerekeket néztem meg addig. A hálónkban találkoztunk, ahol megkönnyebbülten szabadultam meg a szandálomtól, és a ruhámtól is. Hajamat felkötöttem, és egy pólót áthúzva a fejemen dőltem be az ágyba. Fáradt voltam, és semmi erőm nem volt semmihez.
- Legalább a sminket mosd le, bébi – ült le mellém vattakoronggal, és lemosóval Harry. – Csukd le a szemeid.
Tettem, amit mondott, és már el is kezdte eltávolítani a sminkemet, gondosan, finom mozdulatokat használva. Lehajolt, aztán csókot nyomott a számra, és már újra el is tűnt a fürdőszobában. Már félig aludtam, amikor éreztem a matrac süppedését mögöttem, majd egy kéz biztos ölelését. Halántékomat megpuszilta, én pedig megkerestem a kezét, és az ujjainkat egybefontam.
- Reggel kell menned?  érdeklődött. 
- Igen – sóhajtottam. – Szerinted mennyi mindent kellene elvállalnom?
- Hát a teljes szépséged csak az enyém, édesem.
- Annyira nem állt szándékomban levetkőzni – kuncogtam. – Bikini, fehérnemű?
- Maximum – húzott még jobban magához, s elmormolt egy jó éjszakámot. 

3 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Nagyon jó lett vagy 1000 részen keresztül tudnám még olvasni :) Nagyon várom hogyan alakul majd az életük, és hogy a két banya visszatér még?? Remélem nem :)

    VálaszTörlés
  2. Jó rész lett ☺ várom a kövit ��

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3