2015. június 28., vasárnap

36.rész*Lenge ruházat

Harry eltűnt telefonjával, míg én meguntam az egyedüli úszkálást, s inkább kimásztam a medence hűsítő vizéből. Megtöröltem testemet, s az egyik napozóágyra feküdtem, hason. Szemhéjaimat szorosan lehunytam, és a nap édes simogatását kezdtem el élvezni.
Gondolataim Harry édesanyja, Anne körül forogtak. Tudtam, hogy jogos a rám mért ellenszenve, de valamiért még is reménykedtem abban, hogy holnapra változni fog véleménye, s nem fog nekem esni újra, s újra. Szeretem Harryt, és, ha Anne továbbra is így marad, biztos voltam benne, hogy akkor is Harry mellett maradok, ennek ára fejében is.

****

Simogatás, kisebb csókok, amelyek felébresztenek. Elszundítottam. Nyöszörögtem egy kissé a kellemességnek köszönhetően, s fejemet még jobban a kipárnázott részbe nyomtam.
- Hm, kis hétalvóm – csókolt nyakamba, mire a gerincem mentén végig kirázott a hideg.
- Mennyit aludtam? – nyöszörögtem álmosan.
- Egy órát, eleget ahhoz, hogy leégj – állapította meg, amikor is fenekemnél lejjebb húzta bikinim alsó részét.
- Harry – sziszegtem rá. – Bárki megláthat.
- Anya elment már, és Berta is, nem kell aggódnod, miénk a ház – susogta fülembe. – Viszont, menjünk be, azt hiszem elég napsugár tett magáévá a délután.
Hátamra fordultam, és hunyorogva néztem rá fel. Még szerencsére fájdalmat a bőrömön nem éreztem, így könnyedén ültem fel, s bújtam hozzá. Karjait csípőm köré fonta, hajamba csókolt, s várta, hogy végre összeszedjem magam.
- Ma van kedved valamihez, vagy maradjunk itthon? – érdeklődött.
- Esetleg maradhatnánk – pislogtam fel rá. – Nézzünk meg valami jó filmet.
- De unalmas vagy, asszony – nevetett.
- Asszony a… - ütöttem mellkason, mire drámaian felnyögött, de tudtam, hogy valós fájdalmat nem okoztam neki.
- Kis erőszakos – motyogta ajkaimra. – Menjünk csak a hálóba – állt fel, s magával húzott. Annyi időm volt h papucsomba belebújtam, míg a ruhámat felkaptam.
Áthaladtunk a konyhán, amelyen kifelé is jöttünk, majd fel az emelten, a csigaszerű lépcsőzeten, s végig a hosszú folyosón, amely a hálónkba vezetett. Harry kitárta annak ajtaját, és udvariasan előre engedett. Megköszöntem tettét, s beléptem a helyiségbe.
- Gyors lezuhanyozom, oké? – pillantottam rá.
- Csatlakozhatom?
- Ha nemet mondok? – incselkedtem.
- Nem fogsz – húzott magához.
- El kell, hogy keserítselek, mert de, sajnos nemet kell mondanom – motyogtam ajkaira, és magára hagytam.
Magamhoz vettem egy tiszta ruhát, és elvonultam a fürdőbe, míg Harry égető tekintete, s pimasz kacsintása arcán volt, ahogyan a kanapéra vetette magát.
Zuhanyt megengedtem kellően hideg vízsugárra állítottam, miután megszabadultam a ruháimtól, és a víz alá álltam. Nem szándékoztam hosszabb időt eltölteni, így azonnal gyors mosakodásba kezdtem, amely már éreztetni is kezdte velem bőröm fájdalmát, aminek köszönhetően felszisszentem. Sietősre vettem tempóm, majd amint elkészültem felvettem egy fehér Calvin Klein fehérnemű szettet, ami inkább férfias, mintsem szexi, de a kényelemre mentem rá, nem pedig a csábításra.
Hajamat újra egy laza kontyba hagytam, törülközőmet kiterítettem, s visszasétáltam a hálóba. Harry a szőnyeg puha anyagán terül el hason fekve, ám arcát felém fordította, ahogyan érkezésem meghallotta.
- Jól vagy? – érdeklődtem, s letérdeltem mellé.
- Hát, ami azt illeti, a puha kezeiddel, egy kis masszázs tökéletesebbé tenne – dörmögte.
- Valóban? – kuncogtam kislányosan.
- Hm, igen, minden porcikám a kezeid érintéséért kiált.
- Milyen költői – nevettem. – Minden?
- Egyből a lényegre térünk, bébi? – pajkos mosolya azonnal megjelent arcán.
- Álmodozz csak, Styles – ültem fenekére.
- Az az igazság bébi, hogy nemsokára úgy is valóság lesz – jegyezte meg, ám azonnal elhallgatott, amint masszírozni kezdtem.
Izmait tökéltessen kiéreztem. Minden mozdulatom kisebb nyöszörgést váltott belőle ki, de mit sem törődve vele, masszíroztam tovább. Erőteljesen, mindent beleadva mozgattam kézfejeim, hogy a legjobbat nyújtsam annak a srácnak, aki ellopta szívem, s fogva tartotta.
Jó pár percen keresztül csináltam, és még tovább is kényeztettem volna, hogyha a hasam korgása nem jelzi végét kényelmes délutánunknak. Harry felnevetett, mire erősebb mozdulatot tettem. Ekkor mosolya azonnal eltűnt, és helyét a fájdalmas nyöszörgés vette át.
- Oké-oké, éhes asszony, megyünk enni, csak gyorsan lezuhanyozom én is – mondta, és kimászott alólam. Egy utolsó csókot csent tőlem, ám mielőtt felállt volna, még végig nézett testemen. – Lehetne a desszerttel kezdeni?
- Nyomás fürdeni – taszítottam rajta egyet, mire nevetve el is indult a fürdőbe.

****

Harry egy bokszeralsót vett magára, mindössze, s úgy várta, hogy elinduljak vele lefelé, de én egy pólóért még könyörögtem, hiszen még is csak édesanyja lakásában voltunk. Ha jelenleg nem is tartózkodott otthon, akkor is illedelmes szerettem volna lenni.
- Mehetünk.
- Komolyan, az a darab csak takarja a csodás látványt – mormogott magába.
- Majd utána láthatod – szemei abban a pillanatban felcsillantak.
- Hm, ellenkezni sem tudtál volna – nyomott az ajtónak.
- Valóban? – vontam fel a szemöldököm. – Tudok és nemet is mondani, bébi – suttogtam ajkaira a szavakat.
- De nem fogsz – húzta végig ajkait enyéimen, majd kézen fogott, és kihúzott maga utána a szobából.
Nevetve mentünk le a szőnyegezett folyosón, a lépcsőn s végig újra egy rövidebb folyosón, míg a konyhába nem értünk. Megegyeztünk, hogy a konyha is tökéletesen megfelel nekünk, nem kell az étkezőbe átmennünk, így Harry már is két tányért ragadt meg, és a pultra helyezte. Segíteni akartam, de leintett, így leültem, s onnan figyeltem, ahogyan mind a kettőnk tányérjára szedett az ínycsiklandó ételből. Bevallom, kissé jól esett, hogy ennyire körülugrált, kinek ne tetszett volna a férfi látványa egy bokszeralsóban, miközben kiszolgálja, s minden kérését lesi?
Leült mellém, amint evőeszközt is elővett, és töltött egy-egy pohár narancslevet. Lassan nekiálltunk elfogyasztani a vacsoránkat, kivételesen csendben. Gondolataim messze elkerültek. Berta főztje isteni volt. Nem tudtam volna megmondani, hogy mikor is leletem ekkora örömöm az evésben.
Amint végeztünk, felálltunk, s közös erővel elmosogatni kezdtünk. Elején még igen jól ment, amíg Harry elpakolta az ételt, ám amikor mögém állt, s kezeimet megfogva igyekezett segíteni, csak kárt okozott. Nevetni kezdtünk, a hab szállt, egy tányér pedig sikeresen a földön kötött ki törötten.
- Basszus – motyogta Harry. Felemelt, és a pultra ültetett.
- Várj, segítek.
- Nem, itt maradsz – ragadta meg derekam. – Ne vágd meg magad – csókolt meg röviden, és a seprűért ment.
- Lám-lám – jelent meg Anne, mire a vér is megfagyott bennem. – Mi történt?
- Anya, csak egy tányér kicsúszott a kezemből – mondta Harry közömbösen, és a kukába hajította a darabokat.
- Ilyen lenge ruházatban? – mért végig. – A konyhapulton. Remélem, azért tiszteletben tartjátok, hogy a házamban vagytok.
- Anya, azt hittem, hogy elmentél. De meleg van, szóval, kérlek.
- Attól még egy minimális ruházatot viselhetnétek.
- Tudomásom szerint kellően takar bennünket ruha – morogta. – Ideje menned.
- Kitesz a saját fiam, a házamból – nevetett. Bólintott, és minden szó nélkül már távozott is.
Lehajtottam a fejem, s leugrottam a pultról. Harry elpakolta még a maradék pár dolgot, majd elém állt. Államnál fogva felemelte fejem, ezzel elérte, hogy ránézzek. Nem szólt, mindössze kézen fogott, a villanyt leoltotta, és sötétségben, minden gond nélkül az emeletre, a szobánkba vezetett.
Ahogyan beéretünk a helyiségbe, ott is már a sötétség fogadott bennünket. Meg akartam szüntetni a fénytelenséget, ám ahogyan a kapcsolóért nyúltam, ellökte kezem, s a falnak taszított, míg az ajtón a zár kattant.
- Így sokkal jobb – susogta.
- Harry, az édesanyád.
- Ne is foglalkozz vele, és már te is láthattad, hogy elment – érvelt, s ajkai már enyémét érintették.
- De..
- Semmi de, az enyém vagy – a sötétség ellenére is tökéletesen láttam, ahogyan szemei csillogtak testemet végigmérve.
Elrántott a fal keménységétől, és felkapott ölébe, majd a hatalmas baldachinos, bevetett ágyhoz vitt, amelyre leültetett. Pólóm anyagához nyúlt, s határozott rántással szabadított meg tőle. Ezután sem állt meg, melltartómat is a földön tudhattam pár másodperc alatt.
Lassan végigdöntött az ágyon, lábaimat a szélére támasztotta, s apró csókokkal hintette be bokámtól, egészen combomig végtagom, majd megismételte a másik lábamon is. Lehunyt pillákkal élveztem édes ajkainak érintését. Ujjait utolsó anyagdarabba akasztotta, amelyet le is húzott lábaimon, s a pír azonnal elöntötte arcomat, amelyet szerencsére, ő nem láthatott, a Hold gyér fényének köszönhetően. 
Alhasamnál puszikat hagyott, s felcsókolta magát a testemen. Melleimnek kis időt szentelt. Egyiket kezével, míg másikat rózsaszín, enyhén duzzadt ajkaival kényeztetett.  Tovább haladt nyakamra, ahol is a bőrt fogaival enyhén megkarcolta, s ajkaimig már meg sem állt.
Szinte felfalt, miközben alsó testét enyémének dörzsölte. Tisztán érezhető volt vágya, így én kezdeményeztem. Kezemet bokszere alá csúsztattam, fenekébe kissé belemarkoltam, s lecsúsztattam róla az anyagot. Tovább már ő maga szabadult meg tőle, így már minden akadály nélkül érintkezhettünk. Lábaimat felhúztam, ujjainkat egybefonta fejem mellett, s minden könnyedséggel olvadtunk eggyé. 

4 megjegyzés:

  1. Húha :c

    Nem lennék Nina helyében .. Vagy is amikor Harry körül ugrálta akkor igen, de a Harry anyjával való kapcsolata miatt nem :c

    VálaszTörlés
  2. Szegény Nina.. remélem Anne hamar megbékél vele. Nina szemszögét is meg kéne ismernie, hogy ítélkezni tudjon. Persze, egy szülőnek az is elég, hogy a gyerekét a padlóra küldték, de hát akkor is.
    De csodás rész lett. Köszönöm, hogy olvashattam. ♥

    VálaszTörlés
  3. Szia nagyon jól írsz imádom az összes blogod <3 remélem hamar tudod hozni a kövit mert belehalok hogy folytathassam az olvasást <3 pusszo <3

    VálaszTörlés
  4. Kicsit furcsa hogy Harry anyukája így viselkedik, de ettől eltekintve nagyon jó rész lett !!!! :)

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3