2015. április 11., szombat

26.rész*Édes Nyalánkság

Nevetve estünk be a szobánk ajtaján. Jókedvünk igen magasra hágott, amelyet apám nemigen nézett jó szemmel. A verseny után ismételten felkeresett, és kicsapta a balhét, de Harry mellettem volt, s szerencsére könnyen szabadultunk meg tőle, igaz, kövér kacajok közepette. Ellie az öltözőnkbe sietett mögöttünk, és pár információval látott el bennünket, bár mind a ketten tudtuk a lánnyal, hogy azok az utsítások, inkább csak Harrynek szóltak, ám annak ellenére bőszen bólogattam én is.
Nevettünk, s a kanapén elterültünk. Platformos szandálomat lerúgtam hanyagul, ahogyan Harry is megszabadult a csizmájától. Nem sikerült még rájönnöm, hogy a nyár közepén miért is az a legcélszerűbb lábbelije, de hát ő tudja. Mindenkinek azt kell viselnie, amiben jól érzi magát, véleményem szerint.
- Bor? – sandított rám hatalmas vigyorral arcán, mire csak bólintottam.
Azonnal felpattant és a mini bárhoz igyekezett, amelyből egy jól behűtött vörösbort vett magához, két pohár társaságában. Ördögi vigyorral arcán tért vissza hozzám. A borosüveget minden gond nélkül bontotta fel. Mind a kettőnknek töltött, majd az egyik félig töltött talpas poharat átnyújtotta nekem, és már le is ült mellém. Összekoccintottuk poharainkat, és nagyot kortyoltunk a hűs italból, amely torkomon könnyedén csorgott le.
- Még egy süti? – nyújtotta felém a dobozt.
- Nem, köszönöm, azt hiszem, ennyi éppen elég volt – nevettem fel, mire ő is elnevette magát. – Őrült egy este – jegyeztem meg.
- Hát nem szokványos – motyogta a pohárba, s el is tüntette annak tartalmát, majd újra is töltötte magának.
- Ez gyors volt.
- Hát, ha szomjas az ember – rántott vállat.
- Szóval, Melanie.
- Tényleg róla akarsz beszélni? – nyögött fel szinte már fájdalmasan, és fejét hátra vetette a kanapéra. Lábait az asztalon keresztezte, s felém fordította csodás arcát.
Szemei csillogtak, ajkai enyhén nedvesek, s rózsaszínesek voltak, a mennyei bornak köszönhetően. Vágy túláradt bennem, szívem hevesen dobogott, a levegőt kapkodtam. Közelebb csúsztam, ajkaimat övéire illesztettem, és finom csókot kezdeményeztem.
Felnyögött a hevességem hatására, mire, a poharat az asztalra helyezte, és kezét csípőmre simította. Ujjai felsőm anyagán keresztül belém martak, és még közelebb vont testéhez. Keresztbe tett lábamon végigsimított, és sajátjára húzta. Addig ügyeskedett, és csókolt, míg vele szemben, az ölében nem ültem. Ujjaim automatikusan csúsztak fürtjei közé, ezzel még közelebb préseltem hozzá testem. Ágyékunk teljesen egybesimult, aminek hatására enyhén duzzad ajkai közé nyögtem.
- Te leszel a következő édes nyalánkság – vigyorgott bágyadtan, mire felnevettem hangosan, ám ahogyan fenekembe markolt, és merev tagjának préselt, minden hang tovaszállt, amely addig létezett.
Ajkai újra enyéimre találtak, míg ujjai felfelé gyűrték felsőmnek anyagát, amíg le nem került rólam. Szemei ragyogása csak tovább fokozódott, amikor konstatálta, hogy melltartót nem vettem fel aznap. Ajkain végigszántott nyelvével, majd puszikkal kezdett el halmozni kulcscsontom mentén, le egészen az egyik keblemig.
Szemhéjaimat szorosan hunytam le, ahogyan hátamat hátra vetettem, míg ajkai édesen kényeztettek továbbra is. Mind a két mellemnek hosszas időt szentelt. Nyelve és ajkai szinkronban mozogtak, miközben ujjai oldalam érzékeny bőrét cirógatták.
Csípőmet mozgatni kezdtem, állánál fogva fejét felemeltem, és megcsókoltam. Mozdulatsort egy pillanatra sem hagytam abba, bár már mind a ketten ugyan annyira vágytunk a másikra.  
Apró tenyereimet inge alá csúsztattam, és ahogyan kissé előre dőlt – segítve nekem -, lecsúsztattam felsőtestéről a könnyed anyagot, amely messze került tőlünk. Kidolgozott, mintákkal teli felsőteste enyémhez simult, majd hirtelen megemelt kissé, és felállt, mire felsikkantottam. Lábaimat csípője köré fontam, ahogyan kezeimet nyaka köré.
- Mit csinálsz? – döntöttem homlokomat az övének.
- A jelenlegi közös ágyunkba viszlek – közölte, és már be is rúgta a hálónak ajtaját mögöttünk.
A helyiségben sötétség uralkodott, csupán a hold gyér fénye töltötte be, még a csendet kapkodó lélegzetünk törte meg.
Lassan fektetett le a hófehér ágyra, míg ő megtámaszkodva, figyelve rám helyezkedett el fölöttem. Tekintetünk egybekapcsolódott. Lábaimat széjjelebb tettem, kezeimmel lejjebb húztam, és ismételten egy forró csókba hívtam.
Körmeim élével kissé megkarcoltam hátának bőrét, egészen le csípőjéig, ahol is lejjebb toltam, s közben fenekébe markoltam. Csípőjét előre billentette, annak következtében pedig felnyögtem hangosan, önelégült mosoly pedig azonnal megjelent.  Édesen megcirógatta az arcom, megpuszilta a számat, s lejjebb csúszott. Felállt, lerugdosta magáról a feleslegessé vált ruhadarabokat, miután az enyéimtől is megszabadított engem. Teljesen fedetlenül feküdtem előtte az éjszakai homályban.
Tudtam, hogy a búcsú fájdalmas lesz, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Nyakam hajlatába temette arcát, míg én tincsei közé túrtam, és magamhoz szorítottam. Kövér könnycsepp gördült végig arcomon, alsó ajkamat beszívtam, s csak magamhoz szorítottam.
- Hé – távolodott el kissé tőlem. – Mi a baj? Fájdalmat okoztam? – nézett értetlenül, s egyben aggódóan le rám.
Nemlegesen megráztam fejem, mielőtt is ajkaimat szólásra nyitottam volna: - Semmi, semmi baj – próbáltam megnyugtatni, de egyáltalán nem hatott rá. – Nem bántottál, kérlek, ne aggódj – suttogtam ajkaira a szavakat, és újra csókba hívtam. Hátát megnyugtatóan simogattam, csakhogy újra visszatérjünk oda, ahonnan indultunk.
Apró puszikkal halmozott el, amely gesztusai még jobban fájdították szívemet, de tudtam, hogy helyesen cselekszem. Tudtam, hogy meg kell tennem. S akkor ott, a valós érzelmeink uraltak minket, a tetteinket. Elvettük a másiktól a boldog pillanatot, és közben adtunk is. Kölcsönös tisztelet és szeretet volt csak jelen.

****

Kora reggel a telefonom halk ébresztésére tértem magamahoz mély, gyönyörű álmomból, amely egy csodás férfi karjaiban ért.Csodáltam nyugodt, enyhén borostás arcát, hosszú szempilláit, és a göndör tincseik, amely e tökéletes arcot keretezték. Testét csak deréktól lefelé takarta a vékony fehér takaró. Halkan szuszogott, ajkai kissé elvoltak nyílva. Ujjamat orra vonulatán húztam végig, majd ajkainak határain. Kissé mocorgott, de nem ébredt fel, így erőt véve magamon hajoltam közelebb, és egy édes puszival ajándékoztam meg. Másik oldalára fordult, kissé tapogatózott vakon, és a párnát magához húzva visszaszenderült álmaiba.
Nesztelenül másztam ki a kényelmet nyújtó ágyból, és kaptam fel bőröndömből pár ruhadarabot, amelyet minél halkabbanigyekeztem magamra kapkodni. A fürdőbe még pár percre elvonultam, ahol is arcomra egy natúr sminket tettem, hajamat szoros copfba kötöttem, miután fogaimat megmostam és az arcomat.
Visszaosontam a hálóba, napszemüvegemet fejemre csúsztattam, és halkan lezártam bőröndömet. Még egy pillantást vetettem az alvó férfira, aki bármennyire is volt ellenszenves velem sokáig, még is egy angyalnak tűnt a hófehér ágynemű között. Tudtam, hogy nem érdemli meg, hogy nem így kellett volna döntenem, de még is ezt láttam a legjobb ötletnek. 
Szandálomat a nappaliban vettem fel, s mély levegővétel után már az ajtóhoz is sétáltam, onnan pedig a lifthez, amely egyenesen a földszintre vitt. Lépteimet nemigen neveztem volna gyorsnak, inkább lassúaknak.
- Biztos vagy benne? – ölelt át Ellie a recepciónál.
- Így lesz a legjobb – mosolyogtam rá, amint eltávolodtunk egymástól.
- A csomagod az autóban van – simított végig felkaromon. – Ha bármi van, nyugodtan hívj.
- Köszönöm, hogy segítettél – hálálkodtam őszintén. – És kérlek, az apámmal se tudasd, hogy merre is tartok.
- Nem mindig a menekülés a legjobb dolog.
- Nincs más választásom – töröltem le egy legördülő könnycseppet.
Még egyszer utoljára megölelt, arcon csókolt, és bár fájó szívvel, és a titkommal, de utamra engedett. Az autóhoz biztonságiak kísértek, akik a fotósok elől próbálták takarni könnyáztatta arcomat, és összetört, darabokra hulló szívemet.

8 megjegyzés:

  1. ohh, nemár most ez komoly? :( miért kell el mennie és mi az ő titka?? :O Ismételten fantasztikus rész lett, még mindig nagyon imádom <3 Kíváncsi vagyok Harry reakciójára...tuti nem fog örülni, de mit tesz hogy visszakapja? :O Várom a kövit :* <3 millió puszi :*

    VálaszTörlés
  2. Huh annyira jó volt megint olvasni ezt a történetet :) Minden egyes résznél csak jobban megszeretem a blogot .
    Kíváncsian várom, hogy hogyan alakul majd a továbbiakban a cselekmény :)
    Szuper, mint mindig !
    Legjobb vagy Alexa <3
    Millió puszi G xxx

    VálaszTörlés
  3. Van egy olyan erzesem, hogy varandos.😶siess a kovetkezo resszel. Remek reszf olvashattam😆😄koszonom

    VálaszTörlés
  4. nagyon aranyos volt az eleje :D ahogy ketten voltak nem törődtek semmivel csak egymással :D és kiélvezték együtt az élet minden pillanatát .. de nem értem hogy miért megy el? ezek után? miért?? mi az ok? és hova? merre? erre mikor kapunk választ? Harry mikor fog felkelni és veszi észre hogy nincs ott Nina? alig várom a következő részt. siess :)

    VálaszTörlés
  5. Ah, éreztem, hogy túl boldog minden és valami közbe fog jönni, de miért pont most és miért így?! Pedig még a vak is látja, hogy szeretik egymást, nem értem Nina-t és kíváncsi vagyok a valódi okra. Nagyon remélem, hogy Harry megkeresi és boldog lesz minden, mondjuk nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lesz. Kíváncsian várom a következőt. :D

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Eddig még nem olvashattad a komentjeimet, amit nagyon sajnálok is, de soha nem tudom mit is kellene írnom egy részhez. Több blogodat is nyomon követem és egytől egyig imádom őket! A részek fantasztikusak, tele vannak fordulatokkal amikkel mindig meg tudsz lepni. Soha nem kell attól félnem, hogy nem fog tetszeni, mert tudom mindig van egy happy vagy szomorú rész. Ez többek között szomorúra sikeredet, mert elmegy. Az előző kommeneket elolvasva nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Akik olvassák a blogot azok tudják, hogy kiakart szállni. Nehéz elhagynia Harryt, mert már kötődik hozzá, ha szemtől szembe búcsúzik, akkor sehová sem menne. Harry nem engedné, az apja szintén nem engedné. Nekem is váratlanul jött ez a fordulat, kezdtem reménykedni, hogy lemondott a távozásról, ezek szerint még sem. Nagyon remélem, hogy a következő rész Harry szemszögéből íródik és minél hamarabb olvasható is lesz! Siess!
    Poppy P. McDonald

    VálaszTörlés
  7. Mi van?! Nina elmegy?
    Megint egy újabb fantasztikus fordulat, és megesz a fene, hogy megtudjam, mi van Ninával? Miért megy el? Most? Itt? Így?... Harry idegbeteg lesz! Miért? Miért kínozzak Harryt?! Az apját nem sajnálom! Remélem a következő rész Harry szemszögéből mutatja be a sztorit, és azt is, hogy nem őrül meg, vagy csinál hülyeséget. Mármint leugrik egy szikláról... vagy mit tudom én. Sok történetben ilyenkor ez van. :( Remélem Harrynek egy kicsit több esze van :).
    Nagyon jó lett, mint mindig, és epekedve várom a következő részt.
    Millió Puszi: Kata ;)

    VálaszTörlés
  8. Nekem lehet hogy nagyon nagy a képzelő erőm de van egy tippem hogy mi is lehet Nina titka.... de majd úgyis ki derül :))) imádom ez is nagyon fantasztikus lett ♥♥

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3