2015. február 19., csütörtök

17.rész*Itt és most

Minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy oda ne menjek, s kecsesen mozgó csípőjénél fogva magamhoz ne húzzam. Nem tagadom, hogy kellően felizgatott már csak azzal is, hogy rázta magát a forró ütemre, annak a féregnek. Féltékeny lettem volna? Lehetséges, már magam sem tudom, hogy mit is érzek. Az biztos, hogy a zuhany alatt történtek óta is csak vágyódom utána, forró teste, édes hangja után.
Melanie mozgatta csípőjét előttem állva, ezzel feneke ágyékomhoz simult. Mosolya önelégült volt arcán, mire csak még biztosabban nyomta ellenem magát. Felhajtottam még pár pohár whiskyt, majd visszavezettem tekintetem a lányra, aki továbbra is Mark karjaiban volt.
Tekintete mélyen vésődött a srácéba, miközben táncunk egyre jobban felhevült. Fejét hátra vetette a srác vállára, míg a csípőjén pihenő kezeire csúsztatta sajátjait.
- Táncolunk – húzta végig ajkait államon Mel, míg kezét seggemre vezette.
Gondoltam, hogy akkor hát szórakozzunk. Lehúztam poharam teljes tartalmát, kézen ragadtam a lányt, és bevezettem a fülledt, meleg, vonagló tömeg közé. Erősen húztam magamhoz, ám tekintetemet egy pillanatra sem szerezte meg. Szemem világa csak is Aninak járt. Az előttem, erősen vonagló lány, a száját, nyakamra nyomta. Semmi hatást nem ért el vele, de hagytam. Fogalmam sincs, hogy mikor is váltam annyira érzéketlenné, hogy egy nő ne indított volna be, de mostanra be kellett látnom, hogy azzá váltam nagyon. Egy érzéketlen bolonddá. 
Huszon hat éves létemre elértem odáig, hogy mindenféle jött-ment nők nem izgatnak fel. Mel arcán igazán láttam a vágyat, már amennyire az érzelmeket le tudtam olvasni arcáról. Régen megfogadtam magamnak, hogy sohasem fogok bedőlni újabb nőni szépségnek, s ez remekül sikerült is, egészen addig, amíg Nina meg nem jelent.
Bármennyire is tiltakoztam mindig is iránta, bármennyire is bunkóskodtam vele, be kellett vallanom magamnak is, hogy egy tökéletes – számomra legalábbis – lány. Nem mondom, hogy hosszabb időre is terveznék vele, hiszen a kapcsolatok messze állnak tőlem, egy ideje.
Tekintetem továbbra is a lány enyhén széles csípőjén voltak, s kerek, formás, tenyerembe tökéletesen simuló fenekén. Arca túl közel volt ahhoz a mocsokhoz, s a düh csak úgy elárasztott ennek felismerésére. Minden vágyam az volt, hogy odamenjek hozzá, s elrángassam messze, messze ettől a mocskos helytől, attól a mocskos embertől.
- Merre jársz? – dorombolta a lány fülembe, miután nyelvét végigvontatta nyakamon.
- Mel, ezt most ne – szorítottam meg derekát.
- Ugyan már édesem, érzem, hogy kívánsz – markolt rá péniszemre, mire szemhéjaimat lehunytam. Ajkaimat összeszorítottam, majd lenéztem a lányra. – Melanie, fogd vissza magad – sziszegtem.
- Ne szórakozz velem – puszilgatta arcom, mire szemeim újra a távolba táncoló lányra vándoroltak, aki hasonlóan engem nézett.
Hiába volt sötét, enyhén füst, s a villódzó fények, pontosan láttam a csalódottságot csodás, kék szemeiben. Kezei Mark vállán voltak, míg a srác ara a másik oldalon, így nem láthatta, hogy tekintetünk egybeforrt. Már egyáltalán nem, azaz életvidám lány állt előttem, aki percekkel azelőtt. Egyik kezével megtörölte arcát, ebből azonnal leszűrtem, hogy könnyei kegyetlenül utat törtek maguknak.
Sohasem hatott meg, ha egy lányt sírni láttam, hiszen évek felépítettem egy falat magam köré, aminek köszönhetően érzéketlen paraszttá váltam. Ám akkor ott, minden szertefoszlott, s csak is az érdekelt, hogy az a lány ott miattam sírt. Valamit sutyorgott Mark fülébe, majd kiszakadt karjaiból, s a hátsó folyosó irányába indult.
- Hova mész? – háborogva kérdezte Mel, amikor is elszakadt tőle.
- Mindjárt jövök – ennyit feleltem, s könnyedén hátat fordítva neki, hagytam el a helyszint.
Mit sem törődve az emberekkel törtem előre, s löktem félre mindenkit, hogy mielőbb a lányt utolérhessem. Hátul, az alig zajos, gyér fénnyel megvilágított folyosón láttam távolodó alakját, mire hasonlóan futólépésekben igyekeztem utána. Nem értettem, hogy azokban a gyilkos tűsarkúkban hogyan is tudott olyan tempót tartani. Csodáltam.
- Hé, állj már meg – ragadtam meg a kezét, s a falnak taszítottam a folyosó végén. – Ne sírj, kérlek – töröltem le egy éppen legördülő kövér cseppet.
- Miért csinálod ezt? – hangja megremegett. – Menj vissza hozzá, és hagyj békén, kérlek.
- Nem, nem megyek – ellenkeztem. – Miért jöttél el Markkal?
- Semmi magyarázatot sem kell neked mondanom – nézett oldalra, a földre.
- Valóban nem kell – feleltem. – De annyit kérek tőled, hogy ne kínozzuk tovább egymást.
- Hallod te magad? – nézett szemeimbe. – Neked jelent meg azután a műcsajod, hogy engem meghúztál a zuhany alatt.
- Ne beszélj így rólunk – lettem dühös, szavainak használata miatt. Dühített, hogy egy kibaszott dugásnak vélte csak azt az örömteli időszakot, amikor is együttvoltunk. – Több volt, mint egy egyszerű menet, Ani.
- Többet, soha többet nem dőlök be neked – törölte le kézfejével arcát, míg sminkét kissé el is kente. – Egyetlen szavadat sem fogom elhinni többé, és beszélni sem akarok veled.
- Ne legyél gyerekes – horkantam fel.
- Húsz éves vagyok, megtehetem, de te nem – bökött mellkasomra. – Kibaszottul tudnod kellene, hogy mit is kezdj magaddal. Nem játszhatod örökké a sértett, beképzelt tuskót, aki csak az autóversenynek él, miközben minden éjjel más lányokat dönt meg.
- Legalább van életem, és kibaszottul élvezem – mentem még közelebb hozzá, mire mellei, feszes mellkasomnak nyomódtak. – Sőt, hogy tudd, veled is kibaszott nagyot élveztem. Imádtam minden pillanatát, és, hogy őszinte legyek veled, újra csinálnám, akár itt és most.
- Ne csináld ezt – gyengült el, s vállamnak döntötte fejét, míg én csípője köré fontam karjaim. – Belefáradtam Harry. Az elején viták, ellenszenvek voltak, most meg hirtelen minden felborult, és akarjuk egymást. Ez nem normális. Barátnőd van.
- Nem a barátnőm – fújtattam.
- De valami akkor is van közöttetek, akkor is itt van, és veled van, veled egy szobában, egy ágyban, a napja minden percét veled tölti, kissé furcsa, ha mégsem a barátnőd – nézett újra szemeimben. – Bevallom, csodás volt az a pár illúzióba ringató perc, de eltelt, ez a valóság, ez a valóságod, és az enyém, nem pedig a miénk – bontakozott ki karjaim közül, s elszaladt, míg én kővé dermedve álltam ott, s meredtem utána.
Mérgemben felordítottam, majd a falba ütöttem, s megfordultam. Visszaigyekeztem a bárba, majd megkerestem Melaniet, akit a bárpultnál találtam meg iszogatva.
- Gyere, megyünk – ragadtam meg kissé erősen felkarját.
- Hé, mi történt? – tipegett magas sarkaiban. – Harry, ez fáj.
- Pofa be – mordultam rá, s kiráncigáltam az épületből egyenesen egy taxihoz. Bediktáltam hotelunk címét, és amint elindult már hátra is dőltem feszülten.
- Én maradtam volna még – dünnyögött magába.
- Mondd annak, akit érdekel – vágtam oda flegmán.
Kisebb dugóba keveredtünk, amelyből hamar elegem is lett, így a sofőrnek előre toltam egy összeget, és a lányt már ki is ráncigáltam magam után.
- Megőrültél? – visított, amint a hideg eső bőréhez ért.
- A picsába – álltam meg, s ránéztem. – Ne hisztizz!
Félve nézett rám, s azután már lelkesen követett, úgy, mint régen. A hotel előcsarnokába belépve, egyenesen a lifthez húztam. Benyomtam a megfelelő emelet gombját, s vártunk. Megérkezve, újra felkaron ragadtam, s lakosztályunkig meg sem állva vezettem, majd löktem be annak ajtaján.
- Mark – hallatszott, egy kéjes nyögés, amely megcsapta fülem.
- Lám-lám, a szende szűz is örömre talált – nevetett fel Mel.
- Kibaszottul fogd be a pofád – hördültem rá, s még erősebben fogtam meg.
Név további kántálása hallatszott, amely teljesen elborította eszemet. Melaniet belöktem szobám ajtaján, s kegyetlen módon, bosszúéhesen neki is estem.

14 megjegyzés:

  1. Szia:) Jó lett a rész! De ahhjj nem találok szavakat, ami egyáltalán nem meglepő nálam ha a történeteidet olvasom :) És itt abba hagyni, most agyalhatok hogy ki az a csaj aki Markkal van mert nem hiszem hogy Nina, vagyis bízom benne hogy nem ő, de mondjuk az ő lakosztályuk, na nem is írok semmi ilyesmit, mert te írod a sztorit de nagyon jó! Gratulálok a részhez! :)
    Solya

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Köszönöm szépen! :D:D Majd minden kiderül..valamikor .... de szerintem tudjátok, hogy szeretem a bonyolult dolgokat. xx

      Törlés
  2. Sziia!
    Az elejétől fogva követem a blogod de csak most vettem rá magam h írjak is. Igazából nagyon ritkán komentelek blogoknál mert nem mindig fognak meg. De mikor ezt kezdtem olvasni valahogy, nagyon megtetszett jobban mondva imádom. Szinte minden blogod olvasom. És fantasztikusan írsz én legalábbis imádom. És az a rész is valami fenomenális, minden egyes pillanatban izgulni kell h vajon mi lesz majd azután. De nem akarok regényt írni, csak így tovább csajszi!!!
    Dórii xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! Aranyos vagy. Xx

      Törlés
  3. Ütős befejezés, tuti lesz benne valami csavar. Alig várom már, abbahagyhatatlan! :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Egyszerűen imádom ezt a blogot! Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz ennek az macskaegér játéknak a vége. Ninában kicsit magamra ismerek, én is nehezen tudom eldönteni, hogy mit is akarok. Ezért is kedvelem az írásaid, mert könnyen bele tudom magam élni egy-egy szereplő helyzetébe. Úgy gondolom, hogy egy jó történetnek/könyvnek, úgy mond a részeseivé kell válnunk, és az nálad elmaradhatatlan. :D
    Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a Markos dologból. Nehezen tudnám elképzelni, hogy Nina belemenjen vele egy egy éjszakás kalandba. Bár ki tudja?
    Várom a következőt! :)
    Gréta

    VálaszTörlés
  5. Na jó. Ez a rész nekem teljesen betette a mai napra a kaput... Egész délután bőgtem, hazaérek a megemlékezős miséről, megörülök, hogy van rész, erre amikor elolvasom, akkor bőghetek tovább.
    Amúgy egy nagyon jó rész, nagyon tetszene ha nem lennék ilyen szar idegállapotban :)
    Várom a következő részt:)
    Ja és mondtam már, hogy imádom minden írásod? Nyitni fogok egy rajongói klubbot :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, de ugye en nem azt figyelem, hogy ki milyen állapotban van. Orulok, hogy tetszett azért, es remelem jól leszel hamar. A klubot pedig varom :D

      Törlés
  6. Ez igeen.:D Harry azért nem semmi..:)) már alig várom a kövit.*.* <3
    Barbella xx

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nekem is nagyon tetszett:D
    Hát Ninánal teljesen igaza van abban amit harrynek mondott hogy ideje felnőnie és élni az életét de normálisan :)
    Hát nem igazán hiszem el hogy Markkal Nina van inkább talán Gemma de ki tudja majd remélem kiderül. Imádtam :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  8. ez ez nagyon durva *-*
    teljesen beleképzeltem már magam a sztoriba erre vége lett :/
    sejtem mi fog következni, de a te írásaidnál sosem merek előre tervezni, mert mindig valami teljsen más és új dolgot tudsz kihozni belőle :)
    nem semmi, ahogy a szálakat bonyolítod *-*
    imádtam <3
    mielőbbi folytatás :)
    ezer puszi xx G

    VálaszTörlés
  9. Remélem most már elmegy ez a Melanie... :D Kíváncsi leszek h alakul a továbbiakban a történet :) Nagyon várom a következő részt :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.