28.rész*Naplemente

Nemtörődöm módon sétáltam végig a garázsok előtt, egyenesen a miénkig, ahol is a már két hete jelenlévő társam várt rá, akiről elég, ha annyit nyilatkozok: seggnyaló. Davidnél már sikeresen benyalta magát, jelenleg nálam igyekszik, de én magasról tettem, s teszek is rá, minden alkalommal.

Akadt olyan alkalom, hogy felemlegette az előző társaimat, akik ő előtte voltak, s mindig ahhoz a személyhez tért vissza, aki a legnagyobb fájdalmat okozta, s az űrt hagyta bennem.

Hideg vizet tartalmazó palackomat számhoz emeltem, s pár korttyal el is tűntettem a hűs italt. Köszönés nélkül siettem a naptól védett helyre, és tovább az öltözőbe, ahol is magamra kapkodtam a megfelelő ruhadarabokat. Társam, Drew is ott volt, de minden könnyedséggel néztem át rajta, s hagytam el a helyiséget.

- Beszélhetnénk? – állt elém El, ahogyan kiléptem az öltöző ajtaján.

- Megcsinálom az időmérőt, és itt sem vagyok – szűrtem fogaim között.

- Meg kell jelenned egy konferencián, ahol is nyilatkoznod kell a hirtelen váltásról.

- Hogy nekem kell nyilatkoznom? – ráncoltam össze homlokom. – Édesem, kibaszottul el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy meg fogok ott jelenni.

- David ki fog nyírni, ha nem tolod oda a segged.

- Azért vagy, hogy tartsd a hátad, ha valamit is csinálok. Itt az ideje, hogy a munkáddal foglalkozz, és ne mások magánéletével – mutattam rá, kikerültem, és fejemre húztam a maszkot, s bukót. Tekintetünk még egy pillanatra találkozott, de hamar elkapta, így minden könnyedséggel szálltam be az autómba, amelybe még mindig éreztem a finom, kellemes női illatot. Az ő illatát.

Megvártam magam elé meredve míg Drew is csatlakozott hozzám, a motor felbőgött, és már ki is hajtottam a garázsból. Beálltam a lámpa elé a bokszutca végén, és vártam, hogy zöld színt kapjak. Kormányra erősen fonódtak ujjaim, míg tekintetem a lámpára irányult. Ahogyan váltott a fény, úgy léptem azonnal a gázra, és hajtottam a pályára, igen nagy tempóban.

Tisztán hallani lehetett, ahogyan mellettem a kísérőm levegő után kapkodott, s szemeim sarkából láttam, ahogyan kapaszkodási lehetőséget keresett. Ám hidegen hagyott. Semmi sem érdekelt.
Valami történt 150 km/h körül. A kipufogó elnyomott minden mást, s a motor a szív ritmusában dübörögött. A látókör leszűkült az útra, majd hirtelen már nem is az úton voltam, hanem benne, a részévé váltam teljesen. Eszembe jutott az első közös utunk, az első időmérőnk, a találkozás a verseny, a közös nyerések, amelyeket partik, és forró esték követtek. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire magába bolondít egy nő, egy fiatal lány oly kevés idő alatt, ám megtörtént. Gondolataimba merültem nyugodtan egészen addig, míg a mellettem lévő férfinek nevezett egyén fel nem ordított. 

- Kibaszottul őrült vagy? - hangja teljesen félelmet sugárzott. - Meg akarsz ölni? - sipákolt, mintha csak egy kislány lett volna. De nem, a nőket sem bánthatom, hiszen ő annál is rosszabb volt. 

- Pofa be – ennyit szűrtem fogaim között, és a kanyarba hajtottam kellő sebességgel, hogy a tőlem megszokott, legjobb időt futhassam.

- Meg fogsz ölni bennünket, cseszd meg.

Mélyen szívtam magamba a levegőt, majd a fékre léptem, és a pálya közepén, ahol is sikeresen megálltam, felé fordultam.

- Takarodj az autómból, most! – ordítottam rá.

- Harry, ezt nem teheted – fülemre, rádión keresztül szólalt meg Ellie.

- Azt mondtam, hogy kifelé – emeltem még feljebb a hangom.

- Te egy őrült vagy – rázta a fejét, miközben kicsatolta a négypontos biztonsági övet.

Figyeltem, ahogyan kikászálódott a járműből, s becsapta annak ajtaját. Ahogyan ez megtörtént újra, mintha mi se történt volna léptem a gázpedálra, és hajtottam tovább. Áthaladtam a kezdővonalon, és újabb körbe kezdtem, hogy ezúttal valóban a legjobb időt futhassam.

****

Unottan ültem hotelszobán erkélyének kellemesen meleg padlózatán. Körülöttem boros üvegek hevertek, míg egyet igen erőteljesen szorongattam. Másik kezemben a – talán -, harmadik füves cigimet szívtam, s a lemenő nap sugarait figyeltem, miközben a város zaját hallgattam. Tisztán hallottam, hogy vagy öt percen keresztül verte valaki az ajtót, de magasról tettem rá, s tovább ültem önsajnálatom közepette.

- Haver, megértem, hogy lapátra tettek, de attól még ajtót nyithatnál két slukk között – hallottam meg legjobb, mondhatni, egyetlen barátom hangját. Edét.

- Visszatalált hozzád a menyecskéd? – húztam meg vörösboros üveget.

- Csupán egy üzenetet hagyott, hogy szükséged lehet rám – ült le velem szembe. Ám ő inkább a kényelmes fonott szófát választotta a kemény föld helyett. – Szóval elmondod, hogy mi is történt?

- Nem fogok nyavalyogni.

- Most is azt teszed valójában, annyi különbséggel, hogy kussolsz, és csak magadat ostorozod.

- Elhagyott – jelentettem ki. – Ezen nem lehet mit ragozni.

- Átbasztad?

- Nem – háborodtam fel azonnal. – Melanie óta nem volt más, de azt tudod. Minden remekül ment – nevettem fel. – Túl szép volt.

- Biztosan volt valami oka, ami miatt csak így itt hagyott.

- Igen, van egy kibaszott ok, amit a te feleséged baszik elmondani – szívtam mélyen magamba az utolsó slukkot. – Tudom, hogy tudja. Látom rajta, engem senki sem tud átcseszni.

- És amiért nem mondja el neked, azonnal leiszod magad, és teleszívod az agyad? Azt hittem, hogy leszoktál ezekről.

- Hát amint láthatod visszaszoktam.

- David…

- Mi a fasznak emlegeti mindig mindenki őt? – horkantam fel. – Ő csak egy kicseszett pénzeszsák, aki dirigálni tud, de semmihez nem ért. Leszarom, hogy mit mond, mit tesz. Jelenleg ez megnyugtat.

- Amíg szívod, és pár óra múlva el nem múlik a hatása.

- Ed, kinek a pártján állsz? – feküdtem a hátamra, és az eget kezdtem el bámulni.

- A magamén. Rohadtul nem szeretnélek elvonón látni. Tudomásom szerint abbahagytad már jó pár éve az ivást és a füvezést is, szerencsére orvosi segítség nélkül. Minek van most szükséged erre a sok szarra? Felnőtt vagy, egy huszonhat éves normális ember, akinek meg kellene oldania a problémáit, és nem elmenekülni előlük.

- Nem menekülök én sehova – ráztam nemlegesen a fejem.

- Gyerekesen viselkedsz – jelentette ki.

- Mintha te egy minta pasi lennél.

- Legalább nem menekültem szerekhez.

- Beleszerettem. Felfogtad? – ültem fel hirtelen, így már szemtől szemben voltunk. – Megbolondított az a boszorkány. Teljesen elcsavarta a fejem, ellopta a szívem, és darabokra törte azzal, hogy elhagyott minden szó nélkül. Kaptam egy búcsú éjszakát, amely csodás volt, de csak volt.

- Még sohasem hallottalak így beszélni.

- Én se magam, elhiheted, hogy őszinte vagyok. Te tudod a legjobban, hogy egy dugás sose számított, de vele minden más volt, annak ellenére is, hogy az elején mennyire utáltuk a másikat.

- Szerintem azaz utálat csak egyoldalú volt. Egyszerűen ő csak nem hagyta magát.

- Kemény a csaj – húztam féloldalas mosolyra szám. – Imádtam. Annyira vad volt. Vele éltem, és nem gondoltam egyetlen egy szar cuccra sem.

- Azt mondta El, hogy azért sikerült vele is kissé élvezned a füvet.

- Mennyire petykás … - szűrtem fogam között. – Igen, de csak sütemény volt. Nem akartam rászoktatni, és én sem akartam nagyon esélyt adni arra, hogy újra a rabja legyek.

- Még is sikerült.

- Ha itt lenne, nem fordultam volna ezekhez.

- Nem foghatod mindig másra a dolgokat, haver.

- Ed, hozd vissza nekem. Vagy csak derítsd ki, hogy hova is ment – álltam fel, és a korláthoz sétáltam. – Meg kell találnom azt az imádott boszorkányt. 

- Mit vársz tőlem?

- El tudja, hogy merre van. Nekem sose mondaná el, szedd ki belőle – vontam vállat.

- Harry, tudod, hogy mi a helyzet közöttünk.

- Félredugtál, ő megharagudott rád, és beadta a válópert, amit még mindig nem írtál alá – foglaltam össze a dolgokat. – Itt az esély, hogy újra beszéljetek, mint normális emberek, és esetleg, tudod, szóba hozhatnál engem és Ninát is.

- Te messze nem vagy épelméjű – nevetett fel, s mellém állt.

- Nagyjából a negyedik cigim szívom – feleltem.

- Ideje lenne abbahagynod.

- Ne terelj. Megteszed?

- Tudod, hogy a legjobb vagy, de ilyet még te se kérhetsz tőlem – ellenkezett.

- Ugyan már. Egy idő után a bugyijába juthatnál megint – gyújtottam meg a szálat.

- Oké, elég. Több tiszteletet, a feleségemről beszélsz – kérte ki magának igen nagy éllel hangjában. – Amennyit tudok, megteszek az ügy érdekében, de csak is normális kereteken belül.

Kijelentésének hallatán széles mosoly terült szét arcomon, minek örömére beleszívtam a cigarettámba, s tovább bámultam vele együtt csendben a színes égboltot.

27.rész*Értetlenség

Nyújtózkodtam, miközben a kezemmel kerestem a puha ágyneműk között egy karcsú, igen kecses testet. Amikor pár pillanat elteltével nem találtam a keresett személyt, felnyitottam szemhéjaimat, s sietve néztem körbe, nevét hangosan ismételgetve.

Felálltam, és első gondolatomat követve indultam a fürdő irányába. Hangokat nem hallottam, és a felhívásra sem érkezett válasz. Belöktem az ajtót, s döbbenten néztem körbe az ürességtől kongó fürdőszobában. Hirtelen pillantottam hátam mögé, de a nappali is üres volt.

Feszes testtel, negatív gondolatokkal igyekeztem vissza a hálóba, ahol is bőröndjének hűlt helyét találtam csupán. Ujjaim ökölbe szorultak, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy valóban megtette.

Telefonomért rohantam, és sietve kerestem meg azt a számot, akinek tulajdonosa biztosan mindent tudott. Csörgött párt – amelyeket én türelmetlenül viseltem -, mire felvette, és beleszólt.

- Azonnal gyere fel – ezzel bontottam is a vonalat. Tudtam, hogy mindig azonnal teljesíti, amit kérek, így az ajtót kicsaptam, és egy bokszeralsóban, teljes nyugodtsággal vártam, hogy végre megjelenjen.

Dühösen álltam és vártam, mire végre percek, vagy talán már órák eltelte után, de megjelent Ellie. Azonnal berántottam a szobámba, az ajtót hangosan, nem törődöm módon csaptam be, s álltam meg szemben a kemény tekintettel engem méregetett nővel.

- Hova ment? – igyekeztem nyugodtan feltenni a kérdést, de az ingerültség tökéletesen kihallható volt így is.

- Kicsoda? – kérdezett vissza rezzenéstelenül.

- Ne szórakozzunk egymással – nevettem fel, és hajamba túrtam. – Kibaszottul ne merészelj szórakozni velem, El.

- Érthetőbben, ha kérhetném. Nem érek rá a játékaidra – sóhajtott fel, mintha csak az élet legnagyobb problémája nyomta volna vállát.

- Elment, érted? Itt hagyott a picsába – üvöltöttem az arcába.

- Harry, ki hagyott itt? – fonta kezeit össze mellkasa előtt.

Hangosan felnevettem, s vérben forgó szemekkel néztem rá, de ő mindig is kemény csaj volt, így meg sem lepődtem, amikor még mindig értetlen tekintettel állt előttem. De tudtam, biztos voltam abban, hogy mindent tudott.

- El, Nina itt hagyott, érted? – lassan tagolva tettem fel a kérdést. – Szóval, most nekem te szépen elmondod, hogy hova is tart.

- Honnan veszed, hogy bármit is tudok, Harry? A te bizalmasod vagyok, nem az övé.

- Hülyének a szomszédot nézd, és ne engem – förmedtem rá.

- Harry, elfelejted, hogy engem nem a seggedből rángattál ki – hangja mintha egy gyerekhez beszélt volna. – A menedzsered vagyok, és a barátod, a magánéleted rád tartozik, semmit sem tudok rólatok, ahogyan azt sem, hogy hova is ment – hangsúlyozta ki az utolsó részt.

Hitetlenül meredtem rá, míg végül kissé feladva, hogy bármilyen információval is szolgál, elhaladtam mellette, egyenesen a hálóba. Hallottam követő lépteit, de mit sem törődve vele kezdtem el a táskámba kutatni, míg a keresett dolgot meg nem találtam. Azonnal magamhoz vettem, ajkaim közé csúsztattam, s meggyújtottam.

- Harry, ez nem vicces – próbálta meg elvenni tőlem, de lehetetlen kísérlet volt számára.

- Úgy tűnök, mintha nevetnék? – szívtam mélyen magamba a káros anyagot.

- A fű semmit sem old meg – mormogta. – Fejezd be! Különben sem dohányzó a szoba.

- Nem vagy az anyám. És gondolhatod, hogy mennyire is hat meg a nyomora bárkinek is – haladtam el mellette, és a mini bárhoz mentem, amiből elővettem egy üveg vörösbort.

- Komolyan, figyelj, hány éves vagy? Elhagy egy csaj, és már is önpusztításba kezdesz? Ez nem te vagy – nézte, ahogyan kibontottam az üveget, és negyedét fel is hajtottam azonnal.

- Meg kell nyugodnom – ennyi választ adtam. – És úgy is meg fogom tudni, hogy hova ment – néztem mélyen szemeibe. – Meg fogom találni!

- Nem gondolod, hogy valami nyomós oka lehetett arra, hogy elhagyott?

- Nem gondolod, hogy leszarom, amiket itt összehordasz? – vágtam vissza. – Amíg nem azt fecseged, hogy hova is ment, addig inkább fogd be.

- Ha David ezt megtudja, nem fog jót állni magáért – szakította félbe az ajtón lévő dörömbölés.

- A másik ember, aki kurvára érdekel – nevettem fel, s levágódtam a kanapéra, miközben a telefonomat kezdtem nyomkodni már sokadjára, ám mindig ugyan az: a hangposta.

- Hol van Nina? – tekintetem az ajtó felé kaptam, megemeltem az üvegem, és újra meghúztam.

- Ugyan ez a kérdésem nekem is – ennyit feleltem.

- Ellie, komolyan hagyod, hogy ez itt csak füvezzen, és igyon? – förmedt a nőre, aki már fejét fogva inkább csendben maradt. – Hol van Nina?

- Nem esett még le, hogy a lányod nincs itt? – hajtottam fejemet a kanapé hátára, s tovább szívtam magamba a boldogságnak tűnő mámort.

- Markkal van? – jött az a kérdés, amely teljesen feldühített. Borosüveg a padlón csattant, felálltam, és a férfi elé álltam, aki hiába volt kissé magasabb nálam, minden félelem nélkül néztem szemeibe.

- Ezt a kibaszott nevet ebben a helyiségben elfelejted. Felfogtad?

- Azt hiszed, hogy megrémítesz? – horkant fel. – Rohadtul nem szórakozhatsz velem, és ahogyan látom a lányommal sem, ha fogalmad sincs arról, hova is tűnt. Remélem, hogy Markkal van, aki legalább nem veszi rá a fűre, és az italozásra. Egy utolsó szajha lett melletted… - hangzott el a mondat, mire felnevettem, hátat fordítottam, ám mielőtt léptem volna, visszakézből orrba vágtam, minek következtében padlót fogott.

- Egyetlen egy rossz szavad sem lehet a lányodra – hajoltam fölé, és arcába ordítottam. – Felfogtad? Legcsodásabb lány, akivel valaha is találkoztam. 

- A francba, eltörted az orrom – nyöszörgött fájdalmasan az említett testrészét fogva, amelyből a vér csak úgy áradt. - Marnaknak igaza volt veled kapcsolatban.

- Harry – lépett mellénk sietve El, és a sérültet, Martint szemlélte. – Kórházba kell mennie.

- Akkor induljon, nincs közel – álltam fel, és hátat fordítottam nekik, míg az utolsókat szívtam a csikkből.

- Harry, nem teheted ezt – megvetés a hangjában volt Elnek, de egy cseppet sem érdekelt.

- Be vagyok szívve, és ittam, azt teszek, amit csak akarok. Senki sem mondhatja meg nekem mit csináljak. Senki - kiáltottam.

Telefonomat felvettem, kikerestem újra a számot, s reménykedve vártam, hogy végre felvegye. Felvegye a lány, aki ellopta és millió darabokra törte szívemet.