24.rész*Szégyenlőség

Fejezet dala: Selena Gomez & Zedd - I want you to know

Nevetve követtem a férfit, aki előttem lépkedett a sötétségben. Minimális éjszakai világítás volt a pályán,
de a bokszutcában csak a koromsötétség fogadott bennünket. Ujjaim szorosan fonódtak övéi köré.

- Harry, ez nem szabályos – suttogtam. – Őrültség.

- Őrültek vagyunk – nézett rám, s kacsintott.

- Hát az biztos – kuncogtam.

Lelkesen követtem, bár fogalmam sem volt, hogy hová, merre is tartottunk. Egyszer megbotlott valamibe, mire hangosan felnevettem, míg ő szitokszavakat hangoztatott.

- Nem vicces, szépségem – ragadta meg a derekam, és egy ajtó mögé húzott be. Hátam egy falnak nyomódott, s azonnal hevesen megcsókolt. Csípőmet erősem megszorította, majd amilyen gyorsan megcsókolt, távolodott is el tőlem.

Minimális fényt varázsolt egy kis lámpával, s ekkor vált tisztává hol is voltunk. A garázsban. A garázsunkban. Kíváncsian néztem rá, de csak féloldalas mosolya volt, amelyet válaszul kaptam. Biccentett az autó felé, mire odalépkedtem. Kitárta előttem az ajtót.

- Ugye nem gondolod komolyan?

- De, igen. Szállj be – mondta.

Felsóhajtottam, de végül beszálltam a járműbe. Becsapta az ajtót, majd sietve megkerülte a kocsit, s beszállt mellém. Megvárta, amíg a kapu teljesen felemelkedett, s indította is a motort. Kihajtott, mit sem törődve semmivel. Bokszutca végén megállt, kezét combomra simította, ahol a zoknim véget ért, a sortom pedig kezdődött, s kissé megmarkolta a fedetlen területet.

- Élvezni fogod, ígérem – nyomott arcomra egy puszit, kezét a váltóra helyezte, és már a gázra is lépett.

Kényelmesen hátradőltem, s élveztem a sebesség okozta örömöket. Harry szokáshoz híven biztosan fogta a kormányt. Mosolyom arcomra fagyott, míg tekintetem csak is őt vizslatta. Nem kímélte autóját, de egyáltalán nem ment túl a határon se. Egyszerűen, jól éreztük magunkat egymás társaságában, a sebesség száguldásában.

Ablakot kissé leengedtem, s a hirtelen beáramló levegő hajamat lobogásra késztette. Felnevettem, s hallottam, ahogyan Harry is nevetni kezdett. Váltott, gyorsult, és besiklott egy kanyarba.

Boldogság. Önfeledten boldognak éreztem magam, ahogyan a métereket egyre nagyobb sebességgel tettük meg. Kezemet Harryére tettem, amely a sebességválton pihent. Egy váratlan pillanatba kirántotta sajátját, majd enyémre tette, ujjait enyéim közé csúsztatta, s újra váltott.

Volt benne alkohol, de egyáltalán nem féltem. A kormányt biztosan fogta szokásához híven, az autó nagy sebességgel, de hasonlóan stabilan vette a kanyarokat. Már a pálya végén voltunk, így behajtott a bokszutcába, egyenesen a garázsba.

- Nem bukunk le? – sandítottam rá.

- Ne aggódj – kacsintott, s beállt szokásos helyére.

A garázsnak elejét automatikusan lehajtotta, megállt, s kiszállt. Példáját követtem, ám mire én kiszálltam, már ivott is a hideg vízből, amelyet a hűtőből vett ki. Felét felhajtotta, a többit pedig átnyújtotta, ám ahelyett, hogy megittam volna, nevetve arcába fröcsköltem. Álla megfeszült, majd ajkai mosolyra húzódtak.

- Ó, drága Ani, nagyon szemtelen itt valaki – játékosan nézett rám, mire szaladni kezdtem a garázs területén, az abroncsok, s a szerszámok forgatagában. – Úgy is elkaplak – szólt utánam.

Nevetve szaladtam a férfi elől, aki lelkesen követett, ám hosszabb lábai előnyt nyújtottak számára. Mielőtt a számunkra kijelölt öltözőbe menekülhettem volna, utolért, s derekam köré fonta karját.

- Mondtam – kuncogott nyakamba. – Bár azt hittem, hogy tovább fog tartani, virgonc kisasszony.

- Elengedsz? – kérdeztem naivan, mire rám öntötte a maradék folyadékot.

Felsikítottam. Testemhez tapadt az enyhén nedves hajam, s felsőm. Mellkasa hátamnak simult, ezáltal nevetésének rezgése engem is átjárt.

- Gonosz vagy – mormoltam.

- Hm .. – ennyi volt a hozzáfűznivalója, s nyakamba csókolt, majd hirtelen perdített rajtam egyet, így már szemben voltam vele. – Csodás vagy nedvesen – suttogta bőrömbe, ahogyan ajkait végighúzta nyakam ívén.

- Harry – nyöszörögtem, s hajába túrtam.

Semmit sem szólt. Egyszerűen arcát egy vonalba emelete enyémével, s ajkait enyémek ellen nyomta. Azonnal reagáltam. Hevesen csókolt vissza, testemet övének préseltem. Palack becsapódása a fölbe visszhangzott a kis helyiségbe, de ez egy másodpercre sem zökkentett ki bennünket.

Kissé felsikkantottam, amikor megemelt, de lábaimat reflexszerűen fontam csípője köré. Csókunkat onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, miközben egyenesen, vakon előre vitt. Csak sejtettem, hogy a kocsijának motorháztetőjére ültetett. Csizmáimat lerúgtam, s elszakadtam tőle.

Mind a ketten hangosan ziháltunk, míg én a felsőjét ügyeskedtem le róla. Végig egymás tekintetébe vesztünk el. Ahogyan az ő, úgy az én felsőm is lekerült. Mivel melltartót nem viseltem, így azonnal szabad rálátása lett melleimre. Ajkaimra édes puszit nyomott, majd sietve lejjebb is haladt, s birtokba vette kebleimet. Szája finoman kényeztetett, ujjaival szinkronban.

Nyöszörögve vágyakoztam többért. Csípőmet neki billentettem, s amennyire tudtam, mozgatni kezdtem. Előcsaltam egy kis hangot belőle, amely több magabiztossággal töltött el.

Mosolya azonnal megjelent, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Nadrágom két szélén lévő cipzárt, minden nehézség nélkül húzta le, így már csak falatnyi csipkében, s térdem fölé érő zoknimban ültem előtte.

Kiéhezetten vizslatta végig testemet, míg az én arcom pírba borult. Édesen megcirógatta, majd megcsókolt. Kezeimet megfogta, s saját alsótestét takaró darabokhoz irányította. Ajkaim elváltak övéitől, lélegzetünk egybeolvadt, miközben leügyeskedtem róla a szűk nadrágot, és a bokszert. Tenyereim végigsimultak fenekének domborulatán, ahogyan lesimítottam róla a feleslegessé vált anyagokat.

Felmordult. Minden figyelmeztetés nélkül szakította ketté fehér neműm anyagát. Hitetlenkedve néztem rá, ám mit sem törődve velem döntött végig a motorháztetőn. Plafont bámultam, azonban pilláim lecsukódtak, amint édes ajkai kényeztetésembe kezdtek. Mellkasom sűrűn emelkedett, és süllyedt. Ujjai combomat simogatták, míg nyelve folyamatos mozgásban volt.

Hajába túrtam, meghúztam. Hátam ívbe feszült, ahogyan az érzés épült bennem. Lábaim megremegtek, s nevét ismételgettem. Puha ajkai szinkronban mozogtak nyelvével, ujjai pedig továbbra is simogatták combjaim belső felét. Ám egy pillanatban az érzés szerte foszlott, s önelégült mosolya maradt. Kérdően, homályos látásommal nézetem arcára, s felültem.

- Gonosz – sziszegtem, ám közel húzott magához, és belém hatolt, mire torkomon akadt a szó.

Kellemes azonnal elárasztott. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam, s fejemet hátra vetettem. Csípőjét gyors mozgásra késztette, amely mind a kettőnknél nyögéseket eredményezett. Ajkival gyengéd puszikat hagyott bőrömön.

- Annyira kicseszettül gyönyörű vagy – motyogta bőrömbe, mire én szemeibe néztem. – Ne hagyj itt, kérlek – suttogta.

- Harry … - ennyi csúszott ki csupán ajkaimon.

- Ígérd meg nekem – meleg lehelete simogatta ajkaim. – Nem hagyhatsz el – smaragd szemivel enyéimbe nézett mélyrehatóan.

- Ígérem – nyögtem fel, amikor is mélyebben hatolt belém.

Gyorsabb tempóban kezdett el mozogni bennem. Lábaimmal szorosabban fogtam közre csípőjét, míg ujjaim göndör tincsei közé vándoroltak. Mozgása nem lett lassabb, éppen ellenkezőleg. Őrült tempóba kezdett. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam az eufórikus érzésnek.

Szánkat egybeolvasztott, ezáltal teljesen eltompítva kisebb sikolyomat, amelyet okozott. Még pár levezető csípőmozgást tett, mielőtt megállt. Forrón megcsókolt. Kezei között fogta arcomat, s lassan kihúzódott belőlem.

Mind a ketten kapkodtuk a levegőt. Combjaimon végigsimított, még egy puszit hintett ajkaimra, s homlokomnak támasztotta övét. Lábaimat a kocsi elejére támasztottam, s hirtelen felkuncogtam, mint egy kislány, mire Harry csak hatalmas tekintettel nézett rám, majd ő maga is nevetésben tört ki.

- Elárulod? Vagy esetleg egy új viccet meséltél magadnak? – kérdezte kíváncsian.

- Tudod, eléggé jó társaság vagyok. Imádok magammal lenni.

- Hm, valóban? – vonta fel szemöldökét. – Én is imádok benned lenni.

- Harry – ütöttem mellkason.

- Oké-oké – nyomott egy lágy csókot ajkaimra. – De elmondod, hogy min is kuncogtál?

- Még mindig nem hiszem el, hogy gyenge pillanatomban ígértetted meg velem a maradásomat.

- Kemény, mocskos szex volt, édesem – világosított fel komolyan. – És muszáj volt kihasználnom a pillanatot.

- Hát persze – kuncogtam, s magamhoz szorítottam, hogy fedetlen testemet takarja.

- Hm, csak nem szégyenlős valakit? – mosolygott, miközben kisöpört egy rakoncátlan tincset arcomból. – Ezek után még mindig? – kérdezte, mire kissé kuncogva bólintottam. – Alapból sem kellene annak lenned, csodás vagy. De azután, hogy … - kezdte, de kezemet sietve szájára tettem.

- Ne, ne mond ki – sziszegtem.

Válaszolni szeretett volna, ám hangokat hallottunk kintről. Két férfi párbeszéde szűrődött be, mire mind a ketten megfeszültünk.

- Egyértelmű, hogy itt vannak David – hallatszott egy olyan ember hangja, akit látni sem akartam, főleg nem akkor, abban a helyzetben.

- Bassza meg, Martin és David – nézett rám komolyan Harry.

Ellépett tőlem, nadrágját felhúzta, majd én is leszálltam az autójának motorháztetejéről, s öltözködni kezdtem kapkodó tempóba. A hangok egyre közelebbről hallatszottak. Haz gyorsan leoltotta a lámpát, kézen ragadott, s hátrafelé kezdett el húzni. Egy ajtónál találtam magam, amelyet a férfi erőteljesen kezdett el rángatni.

- Ilyen nincs, a picsába – morgolódott magába. – Gyere – rántott be egy kis helyiségbe, amelybe koromsötétség uralkodott.

- Látod, nincs itt senki – ajtó mellett beszűrődő fény, arról tanúskodott, hogy már a garázsban tartózkodtak. David kissé feszült volt, ezt meg tudtam állapítani.

- Tudom, hogy itt vannak – feszülten, idegesen jelentette kis apám.

- Martin, nem gondolod, hogyha itt lennének, akkor látnánk őket? – sóhajtott fel főnökünk.

- Falazol nekik? Az a …. Az a férfi, a lányomnak teljesen elvette az eszét.

- Gyerekes vagy – horkant fel Dave.

- Csak a lányomat védem. Te sem méltányolnád, ha Melaniet kezelgetné, Harold.

A név hallatán megdermedtem. Mivel a fiú mellkasának simultam teljesen, éreztem, hogy ő sem éppen a jókedvtől csattant ki.

- Ugye nem? – suttogtam, s felnéztem rá, bár nem láthattuk egymás arcát.

- Hallottad? – kiáltott fel apám.

Azonnal befogtam a számat, míg Harry egyik kezét derekamról elvette, s belülről elfordította a zárban a kulcsot. Halk kattanás volt, amelyeket közeledő léptek követtek. Kilincseket rángatta, míg ahhoz az ajtóhoz nem ért, amelyik mögött elrejtőztünk.

- Ez miért nincs nyitva? – élesen, pattogva kérdezte a másik férfit.

- A szerelőknek van kulcsuk hozzá – adta meg az ésszerűnek tűnő választ. – Mehetnénk? Hajnali három van, és verseny lesz, ahogyan te is tudod. Ki kell aludnia magát mindenkinek – nyomta meg a mindenki szót.

- Ha a kezem közé kerül ….

- Martin, menjünk innen. Nincs itt senki, láthatod. Nyugodj meg! – mondhatni, hogy már parancsszerűen mondta.

További beszélgetést nem hallottunk, újra csak a sötétség szűrődött be az ajtó melletti kis résen. Azután hallani lehetett, ahogyan bezárták az ajtót, mire én eltávolodtam a sráctól, és a falon tapogatózva megkerestem a kapcsolót, amely fényáradattal árasztotta el a kicsiny helységet, amelyben még több abroncs, és szerszám volt.

- David lánya? – néztem fel rá.

- Mit számít, hogy kinek a lánya?

- A főnöködnek a lányát dugtad, és aláztad meg. Szerinted számít valamit? Mert szerintem nagyon is.

- Ne kezd – sóhajtott fel, és közelebb húzott magához. – David tudja, természetesen. De ez mind a múlt, édesem.

- Ne ringass álmodozásba – kérleltem.

- Sosem tettem, és sohasem fogom megtenni – cirógatta meg arcomat, finoman megcsókolt, majd kézen ragadott, s kivezetett a raktárhelyiségből, hogy mielőbb hazaérhessünk.

23.rész*Have a nice day

- Apa, nem tudtam, hogy idejössz – tört meg végül a feszült csendet Ani.

- Tudod, ha a lány elhanyagolja az apját, akkor az látogatja meg. Napok óta nem hallottam felőled, kislányom – rosszállóan nézett rám. – Harry – biccentett.

- Martin – biccentettem én is.

- Apa, fel is hívhattál volna – folytatta Nina eléggé haragosan. Furcsálltam, hogy az apjához úgy viszonyult, de sejtettem, hogy az oka mi is lehetett az egésznek.

- Nina, mikor akartad elmondani, hogy felbontottad a szerződést. Azt a szerződést, amely teljesen megváltoztatta volna az életedet. Mondd csak, tisztán gondolkodsz, kincsem?

- Apa, kérlek, a saját döntésem volt – felelte a lány.

- Szerintem meg kellett volna beszélned velem.

- Martin, ne haragudj, de a lányod önállóan is tud dönteni – szóltam közbe, amikor a lány rám nézett kérlelően.

- Mióta is fogod a pártját, Ninának? – szaladt ráncba homlokra, mire csak felsóhajtottam.

- Emberek, felnőtt emberek vagyunk, akik értelmesen is tudnak kommunikálni. A lányod nagyszerű, csodás teremtés.

- Micsoda bókok. Lemaradtam valamiről?

- Apa, kérlek – sziszegett a lány. – Semmiről sem maradtál le, csupán megbeszéltük a nézeteltérésünket.

- Végképpen nem értek semmit sem. Mi az oka, amiért felbontottad ezt a remek szerződést? Ha jól kijöttök, semmi akadálya, hogy elmenj, és itt hagyj egy fantasztikus állást, amely a karriered alapja.

- Kérlek, egyszer dönthetnék én arról, hogy mit is szeretnék csinálni? – csattant a lány. Hevessége engem is meglepett, ledöbbentett.

- Mióta lett ekkora a szád?

- Martin, a lányod felnőtt, tud dönteni arról, hogy mit is szeretne csinálni. Én magam sem akarom, hogy elhagyja a csapatot, de a döntését tiszteletben kell tartani.

- Furcsák vagytok ti ketten – méregetett bennünket. – Mindenesetre ezen a hétvégén itt maradok. A szerződést pedig, nehezen, de elintéztem. Nem bontod fel.

- Mit csináltál? – kiáltott fel a lány. – Apa, ilyet nem tehettél.

- A legjobb lehetőségeket kell kihasználnod. És számodra ez tökéletes lehetőség.

- Állj. Állítsd meg az autót, Steve.

Kíváncsian figyeltem a következő lépést. Ani kipattant az autóból, amely megállt csikorgó kerekekkel a padka mellett. Az ajtót erőteljesen csapta be. Martinra néztem, aki csak megmerevedve ült. Kicsatoltam az övet, és végül én is kiszálltam. Magam után erőteljesen csaptam be az ajtót, majd már indult is tovább az.

- Hé, Ani – húztam magamhoz a remegő lányt. – Kislány, ne csináld – töröltem le egy makacs könnycseppet arcáról.

- Hogy lehet ennyire önfejű? Kibaszottul akaratos – sziszegett.

- Édesapádról beszélsz – mutattam rá.

- Igen, akiben nagyon csalódtam. Nem gondoltam volna ezt róla – rázta nemlegesen a fejét.

- Jót akar neked.

- Téged akar kihasználni

- Mióta érdekel téged, hogy mit tesznek velem? – vontam fel szemöldököm. – Figyelj, fogjunk egy taxit, és menjünk. El fogunk késni, El és Bob pedig kiherél engem. Szóval, induljunk, kérlek.

- Rendben – bólintott rá.

Gyorsan leintettem egy taxit, majd kitártam annak ajtaját, és előre engedtem a lányt. Bemászott, s én is követtem példáját. A címet elhadartam, mire a sofőr már indult is.

Közelebb csúsztam, kezemet átdobtam Ani vállán, és magamhoz vontam. Mellkasomra hajtotta fejét, míg én hátát simogattam nyugtatóan. Rossz volt így látni őt. Őszintén sajnáltam, bár nem tagadhatom, hogy örültem is annak, hogy apja visszavonta a szerződés felbomlását. Valami a bensőmben arra késztetett, hogy harcoljak, hogy kérjem meg, maradjon mellettem. Maradjon a társam.

- Minden rendben lesz – suttogtam neki.

- Ígéred?

- Ígérem – nyomtam csókot feje búbjára, s arcomat az ablak felé fordítottam.

****

Megérkezve a pályához, fizettem a sofőrnek, majd kiszálltam, s kezem nyújtottam Aninak is, aki minden kétség nélkül fogadta el.

- Felmegyünk a pályára, lealázunk mindenkit. Aztán este bulizunk egyet – fogtam kezeim közé arcát.

- Ez csak időmérő, Harry – nézett rám enyhén piros szemekkel.

- Lényegtelen. Ma megszerezzük az első rajtkockát, holnap pedig mindenkit letaszítunk – mondtam. – Együttes erővel – nyomatékosítottam.

Bólintott. Elmosolyodtam, s egy gyors puszit nyomtam ajkaira. Kezembe vettem övét, és elindultunk a garázsok felé. Mindenki bámult bennünket, de teljesen hidegen hagyott a dolog. Sohasem érdekelt mások véleménye, hogy ki mit is gondol rólam.

- Hol a fenében voltatok? David őrjöng! – jött felénk Ellie.

- Nyugodj meg, egyszer szívrohamot kapsz.

- Harry, nincs időnk a szemtelenkedésedre.

- El, lazíts, kérlek. Szedd össze Edet, mind a kettőtökre ráfér már egy kiadós… - bejegezni már nem tudtam, ugyanis a kezében lévő mappával megcsapott. – Hé!

- Fogd be, és irány az öltözőbe! – állt el előlünk, mire mi nevetve hagytuk magára.

- Sose tudod befogni a szádat, igaz? – nézett rám Ani, ahogy beértünk a garázsba.

- Szeretik a nők, a mocskos számat – kacsintottam rá.

- Én viszont rühellem a mocskos szádat, és azt, hogyha késtek – morgott David az öltözőben.

- Sajnáljuk, dugó volt – feleltem egyszerűen.

- Hát persze, Martin azért van itt már fél órája – állt fel a padról. – Öltözzetek, és üljetek a kocsiba. Öt percetek van, eggyel se több!

Elhagyta a szobát, én pedig a lány felé fordultam, aki már meg is szabadult ruhájától, és csizmájától. Nagyot nyeltem a csipkébe bújtatott teste látványától. Végül, amikor tekintetünk találkozott, a saját felemre mentem, és öltözni kezdtem.

Figyelmemet próbáltam magamra irányítani, és nem a lányra, aki már az overallt húzta magára. Sietve kaptam magamra a sajátomat, és vettem magamhoz maszkomat, s bukómat.

- Kész vagy? – fordult felé.

- Igen, mehetünk – mosolygott édesen.

Kisétáltunk, de senkihez sem szóltunk. Martin és David is a bokszban állt, s árgus szemekkel figyeltek bennünket, míg beszálltunk a járműbe. Bekötöttük magunkat, majd mielőtt magunkra vettük a maszkot és a bukót, a lányhoz hajoltam, és ajkain édes csókot hagytam.

Pír árasztotta el arcát, de a maszkkal ezt pillanatok alatt palástolta is. Nevetve húztam magamra a sajátomat, majd amint elkészültem, kihajtottam. Amint a zöld lámpát megkaptam a kijárat végén, már gázt is adtam. Sebességkorlátot nem ismertem.

Mivel csak időmérő volt, így azzal nem kellett foglalkoznom, hogy más is a pályán tartózkodik-e. Gázról a lábamat nemigen vettem le, míg ujjaim szorosan fonódtak a kormánykerékre. Az adrenalin teljesen irányítása alá vett. Semmivel sem foglalkoztam, csak a kanyarokat a megfelelően vettem.

Az egyenesekben kelleténél jobban is a gázra léptem. Szemem sarkából láttam, ahogyan Ani csak kifelé néz, de a rettegés, a félelem már régen magára hagyta. Tudtam, hogy bízott bennem, és ez mindennél többet jelentett.

Beértem a célba, és a fülemben azonnal lelkes éljenzés hallatszott. Csapatrádión közölték, hogy a legjobb időt megfutottam az eddigi versenyzők közül. Viszont tisztában voltam azzal, hogy Mark utánam következik, és bármennyire is próbáltam volna tagadni, pontosan tudtam, hogy mindent bele fog adni, hiszen jó versenyző, de én jobb voltam. Jobbnak kellett lennem.

Gázpedálról le se vettem a lábamat. Láttam, ahogyan a lány hirtelen kapta rám tekintetét, hiszen maga sem értette, hogy mit is teszek. A rádión is rám szóltak, hogy lassítsak, hogy vonuljak vissza, de engem csak a nyerés, az első rajtkocka éltetett.

Apró tenyerét combomra csúsztatta, amikor az egyik kanyarba kelleténél nagyobb sebességgel hajtottam be. Tudtam, hogy a határon száguldoztam, de mit sem törődtem vele. Biztosan fogtam a kormányt, így minden bűntudat nélkül hajtottam tovább, egészen a célig. Egészen a jobb időig, ami meg is lett. Magamra is rávertem, s a pálya rekordját fel is állítottam ezáltal.

Ani keze még mindig lábamon pihent, miközben behajtottam bokszutcába. Már sokkal kisebb tempóban haladtam, így ránéztem, s kezét megfogtam. Biztatóan megszorította, amely megnyugvást adott arról, hogy egyáltalán nem félt mellettem. Ám biztosra kellett mennem.

Beálltam a garázsba, s kiszálltunk. A szerelők hatalmas tapsviharral köszöntöttek, és gratuláltak. Mind a ketten megszabadultunk a fejünket védő dolgoktól. Lány mellém állt, s fejét vállamra hajtotta.

- Kibaszottul elment az eszed? – ordítva közelített meg bennünket Martin. – Melletted ült a lányom, te barom.

- Tessék? – néztem rá. – Nem egészen hallottam.

- Fejezd be – nézett rám nagy szemekkel a lány. Felsóhajtottam, kézen fogtam és az öltözőnkbe vezettem.

Lepakoltunk, majd mellé siettem. Derekánál fogva magamhoz húztam, s homlokára csókot nyomtam.

- Ugye rendben vagy? – érdeklődtem.

- Miért ne lennék? – vonta össze szemöldökét.

- Csak a hirtelen döntésem miatt. És a tempót se sajnáltam.

- Harry, megtanultam már, hogy mennyire is biztosan tartod a kormányt – őszintének hangzott. – És meg van a célod. Tiéd az első rajtkocka.

- Akkor ennek örömére ünnepelsz velem este?

- Miféle ünneplés?

- Koncert?

- Bővebben? – nevetett fel.

- Elég, ha annyit tudsz, hogy fekete, kényelmes ruhában gyere.

- Rendben van.

****

Kora este a nappaliban vártam a lányt, hogy végre indulhassunk. Martin szerencsére a nap folyamán többször nem zaklatott bennünket. Ahogyan visszaértünk a hotelbe, mind a ketten lepihentünk, ám előtte még közöltem vele, hogy nyolc órakor indulnunk kell.

Előtte még benéztem húgomhoz, ám hűlt helyét találtam. Se sőt, se pedig a cuccai nem voltak a helyén. Pár telefont azonnal megejtettem, ám a recepción azt mondták, hogy a kulcsát leadta. Édesanyánkat is felhívtam, aki tudatta velem, hogy hazafelé tart. Ekkor megnyugodtam, bár őszintén megmondom, beszélni szerettem volna vele. Annyit sikerült megtudom anyánktól, hogy haragszik rám, és látni sem akar egy jó ideig.

- Ani, elkésünk – kiabáltam be, amikor már tíz perc késében voltunk.

- Jövök már – kiáltott vissza, s abban a pillanatban ki is lépett a szobájának rejtekéből.

Lelézgetem elakadt, pedig egyértelmű, hogy nem kevés, csinos lány társaságát élvezhettem már. Ám még mindig nem fogtam fel, hogy Nina teljesen más. Más, mint a többi. Sokkal tökéletesebb, a hibáival együtt, s nem pedig az a makulátlan lány. Öltözéke megfelelő volt. Amolyan rock és a szexi, csajos stílus keveréke.

Felálltam, és elé sétáltam, míg ő bámult rám értetlenül. Elmosolyodott, mielőtt is megszólalt volna.

- Valami baj van? Esetleg rosszul választottam? – nézett magán végig.

- Tökéletes – feleltem szemeibe nézve. – Viszont indulnunk kellene, ha nem szeretnénk lemaradni a kezdésről.

Kisétáltunk a lakosztályból, egyenesen a lifthez, amelyből hőn szeretett édesapa lépett ki. Martin. Kérdően mérte végig lányát, majd nézett rám.

- Komolyan ilyenekben jelenik meg veled? – horkant fel.

- Nagyon is csinos lányod van – bólintottam rá.

- Úgy néz ki, mint egy..

- Ki ne mond – emelte fel védekezően a kezét Ani. – Most pedig, ha megbocsájtasz – lépett el a férfi mellett, maga után húzva engemet.

Gyorsan léptünk be a liftbe, amely utánunk be is csukódott. A lány a falnak dőlt, ám kezemet nem engedte el. Elé léptem, szabad kezemmel megfogtam arcát.

- Ne is foglalkozz vele, kérlek. Nincs igaza.

- Akkor is az apám, aki hirtelen megváltozott.

- Vagy csak nem ismerted ezt az oldalát – közöltem vele.

- Teljesen mindegy. Nem bírom elviselni, hogy ilyen. El tudom dönteni, hogy mit is szeretnék – nézett kétségbeesetten szemeimben. – Elfeledteted velem? Megígéred, hogy ma este, elfeledtetsz velem mindent?

- Megígérem – nyomtam ajkaimat övéi ellen.

Megérkeztünk a helyre, amely egy szabad tér volt, tele emberekkel. Rengetegen voltak. Kiszálltam az autóból, s Harry már is mellettem termett. Kézen fogott, s önelégült, rejtélyes mosolyával vezetett be az emberek tengerébe.

- Bon Jovi? – néztem fel a srácra hatalmas mosollyal arcomon.

- Remélem nem áll messze tőled.

- Imádom – lelkesedtem.

- Ennek örülök – nyomott puszit halántékomra, s beljebb igyekeztünk.

Pár cifra szót kaptunk, ahogyan előre tolakodtunk, hogy minél előrébb állhassunk. Beálltam a srác elé, és vártunk. Magának szerzett egy üvegsört, míg én inkább elutasítottam. Az elő zenekar kellő hangulatot csinált, mire az este fénypontjai a színpadra kerültek.

Az első dal felcsendült, én pedig jól ismervén a szöveget, énekelni kezdtem. Hallottam, ahogyan mögöttem Harry is átélte az ütemet, a vad ritmust. Sorra váltották a dalok egymást, a tömeg őrjöngött, a zene dübörgött. Hamisabbnál-hamisabb hangok töltötték meg a nézőközönséget. Míg én néha hátrafordultam a sráchoz, aki kisebb csókokat csent tőlem.

Felcsendült az a dal, amelyet mindközül a legjobban imádok. Kezeim a magasba lendültek, s teljesen megőrültem. Első akkordok már az őrületbe kergettek.

- Ooh, if there's one thing I hang onto..that gets me through the night..I ain't gonna do what I don't want to… I'm gonna live my life – kiáltottam teljes hangerővel.

Semmivel, senkivel se törődtem. Csípőmet mozgattam, kezemet magasban tartottam, s hangosan énekeltem. Ugráltam, mint valami őrült, de mit sem foglalkoztam a többiekkel.

Harry, a kezeit csípőmön tartotta, s közel vont magához. Ajkai nyakam bőrét érintették, melynek következtében megremegtem. Puszikkal halmozta el a területet, miközben ujját állam alá csúsztatta, és arcomat maga felé fordította. Tekintetünk találkozott, ám hamar le is hunytam pilláim, ahogyan hevesen szám után kapott. Másodpercek alatt fordultam vele szembe, kezeimet nyakába fontam, és utat engedtem a vágynak, amely csak iránta égett.

Kezeivel fenekembe markolt, a csókot elmélyítette. Hajába túrtam, még közelebb húztam magamhoz, majd percek elteltével zihálva elszakadt tőlem.

- Elég volt a rockból – motyogta ajkaimra, mire egyetértően bólintottam.

Kézen fogott, és egyenesen, mindenkit félrelökve vezetett ki bennünket a tömegből.