18.rész*Széttört érzelmek

Semmi hangulatom nem volt két órán át egy légtérben tartózkodni Harryvel, és barátnőjével. Rosszul voltam, ha csak arra gondoltam, hogy egyik percben nekem tette a szép, és jót, a következőben pedig másik lány lábai között foglalta el magát.

Nemlegesen megráztam fejem, s magamra vettem felsőmet. Napszemüvegem fejemre csúsztattam, majd táskámat, s bőröndömet megfogva léptem ki szobámnak ajtaján. Mindent a kanapéhoz tettem, majd átsétáltam a konyhai részre. Töltöttem egy pohár narancslevet, és egy piritóst helyeztem a sütőbe.

- Jó reggelt – hallatszott hátam mögül egy hang, mire hátrakaptam tekintetem.

- Neked is – fordultam vissza, s tovább vártam, hogy a kenyér készen legyen.

- Jól szórakoztál tegnap? – hangjában megvetés volt, és talán némi utálat is.

- Tudod jól, hogyan is ért véget számomra az este – tettem tényárra a kenyeret, s kikerülve őt az asztalhoz mentem, ahol is vajjak kentem meg.

- Igen, egyértelmű volt, hogy élvezetes volt számodra.. gondolom… - lépett a pulthoz, és készített egy kávét.

- Harry, mi a bajod? Az, hogy ott hagytalak? – néztem a hátát bosszúsan. – Sajnálom, ha azt hitted, hogy megdughatsz. Ott a barbi babád, játssz vele.

- Elegem van a játszadozásaidból – dobta le a csészét erőteljesen, mire összerezzentem. Fehér szilánkok voltak mindenütt, s kávé. – Élvezted? – támaszkodott meg kezeivel az asztalon közel, túlságosan is közel hozzám.

- Miről beszélsz?

- Kurvára ne add itt az ártatlan szüzet nekem – mordult fel.

- Rendben, ha megnyugodtál, és ember módjára vagy képes beszélni, akkor keress meg – mentem el mellette, mire az ajtóban megtorpantam.

- Mi volt ez a csörömpölés? – kényes hang, amelyre senki sem vágyik reggel. – Majdnem végighúztam a szempillaspirált az arcomon – sóhajtott fel drámaian.

- Ez most komoly? – néztem fintorogva Harryre, akinek arckifejezése még dühösebb lett. – Megérdemlitek egymást – hagytam magukra őket, s táskáimat megragadva távoztam a lakosztályunkból.

- Hé, törpilla, szia – húzott magához Mark, s halántékomra nyomott egy puszit.

- Jó reggelt – mosolyogtam rá kedvesen.

- Remek este volt, örülök, hogy eljöttél végül – álltunk meg a lift előtt.

- Igen, én is – feleltem, s napszemüvegemet arcom elé húztam.

- Máskor is szívesen kirángatlak a magányból – jegyezte meg már a felvonóban, mosollyal az arcán.

- Megjegyzem – döntöttem vállának fejem.

- Styles, szemétkedett megint, igazam van – fonta derekamra kezét, mire csak bólintottam egyet. – Komolyan kiherélem egyszer – morogta.

- Megoldom, semmi szükség rá – feleltem, s lehunytam pár pillanatra pilláim, míg a lift nem jelzett, hogy leértünk a földszintre.

Kocsihoz kisért, s besegítette a bőröndömet.

- Gyere ide – tárta ki kezeit, amelyet azonnal el is fogadtam, s szoros ölelésében elbújtam. – Minden rendben lesz, ígérem – távolodott el kissé, és homlokát enyémének döntötte. – Ne búsulj, azt a faszfejet, pedig semmibe se vedd.

- Rendben, köszönöm – néztem mélyen szemeibe.

- Nem tudtam, hogy ki hiányzott kora reggel – dörmögött Harry hátunk mögött.

- Hasonlóan érzek – felelte Mark. – Mennem kell, manó, de beszélünk – mondta, mire bólintottam, s szorosan megölelt még egyszer, arcára egy puszit nyomtam, s be is másztam az autóba.

Vártam, hogy végre Harry, Melanire és Gemma is beszálljon, hogy mielőbb indulhassunk, s mielőbb újra messze lehessek a szerelmespártól.

- Hé, mi a helyzet? – csúszott be mellém Gem.

- Fáradt vagyok – feleltem apró mosollyal.

- Mondanám, hogy tudsz aludni, de szerintem feleslegesen fecsegni fog Mel – húzta el a száját.

- Figyelj, tudod, hogy semmi bajom veled, tényleg, barátnőként tekintek rád, de előttem felesleges így beszélned róla, hogyha ti jóba vagytok – mondtam őszintén. – Még is a bátyád barátnője.

- Nem a barátnője – vonta össze szemöldökét.

- Gemma, senki sem utazik velünk csak úgy, mindenkinek megvan a szándéka, ahogyan ennek a lánynak is. Ha most nem is, később az lesz.

- A bátyámnak te kellesz, Nina.

- Csajócák, milyen muri lesz már – ült le velünk szembe Melanie.

- Az – csatoltam be magam. – Remélem épségben megúszta a bőröd.

- Igen, szerencsére időben elhúztam, és egy kis púderrel korrigáltam – felelte.

- Örülök – tettem fülembe a fülhallgatót, s már is zenéim világába vonultam.

Kijelenthetem, hogy agyilag teljesen lefáradtam. Igyekeztem jópofát vágni mindenhez, amely csak kijött Melanie száján, de nem mindig sikerült. Néha inkább fintor lett egy mosolynak készülő reagálásból. Egyszerűen teljesen hidegen hagyott minden, amit mondott. Semmi értelmes megnyilvánulása nem volt, ellentetében Anival, aki végig csak kifelé nézett, s zenét hallgatott. Sokkal inkább beszélgettem volna vele, ám borzasztóan dühített, amit tegnap éjjel tett.

Gemma néha közbe-közbe szólt, ám látszott rajta a fáradtság, és az is, hogy számára sem a legjobb társaság a szőke lány volt.

Fogalmam sem volt, hogy mit is láttam benne anno. Teljesen értetlenül ültem, s gondolkoztam a múlton, múltunkon. Ám egyszerűen semmilyen értelmet, semmilyen jó tettet nem tudtam felidézni.

Szerencsére gyorsan telt el az idő, és már egy újabb hotel előtt parkoltunk le. Lányok szálltak ki előbb, majd én. Hasonlóan lakosztályt kaptunk, amelyet négyen birtokoltunk. Reméltem, hogy Mel nem sokáig fogja már élvezni a társaságunkat, de valamiért még sem tudtam, még sem akartam elküldeni. Talán éveztem, hogy Ani szenved, s tudja, hogy milyen is, amikor ő csinálja ugyan ezt, csak kissé másképpen.

Mivel a mai napon semmit sem kellett csinálnunk, így Melanie a wellness részlegre ment, míg Gem az alvást választotta, amelyen egy pillanatig sem lepődtem meg. Egyértelmű, hogy a sok csípőtekerésben igen is elfáradt az éjszaka folyamán.

Én a kanapén telepedtem le, s céltalanul kezdtem el kapcsolgatni a tv-t, majd telefonomon tweeteltem párat. Hallottam, amint az egyik hálónak ajtaja kinyílt, s oda se kellett néznem, hogy tudjam ki is az. Ani. Előttem elsétált, s a konyhába vonult. Kisebb csörömpölés volt, majd egy hirtelen csattanás. Azonnal felálltam, s a már említett helyiségbe mentem.

- Ha haragszol valakire, ne az edényeken bosszuld meg – néztem a széttört üvegtálra a földön.

- Megnyugtatlak, véletlen volt – közölte szárazon, s mezítláb átlépte a szilánkokat, ám mielőtt elmehetett volna, elkaptam, és a pultra ültettem. – Mielőtt még kórházba is kellene mennünk.

- Csak pár szilánk – próbált leszállni, de újra csípőjére tettem kezeim.

- Maradj ott – néztem rá komolyan, mire bólintott.

Előszobában található szerkényből a seprűt elővettem, és már is elkezdtem eltakarítani az apró darabokat. Amint a szemetesbe tudtam, visszavittem helyére a dolgokat.

- Tényleg, senki sem halt bele még egy kis szilánkba – lóbálta kislányosan lábait. – Különben is, mit számít neked?

- Attól, hogy jelenleg megvetlek, még nem akarok neked rosszat.

- Megtudhatom végre, hogy mit is tettem – háborodott fel.

- Csak az állszentet ne játszd, kérlek – sóhajtottam fel, és vállának döntöttem homlokomat, ahogyan lábai közé beálltam. Apró ujjai hajamba túrtak tarkómon, amely kis megnyugvást adott.

- Harry, én .. – kezdett bele Ani, ám befejezni már nem tudta.

- Bébi – sikított fel egy hang. – Megtudhatom, hogy mit is csináltok? – döntötte félre a fejét, s mellkasa előtt egybefonta kezeit.

17.rész*Itt és most

Minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy oda ne menjek, s kecsesen mozgó csípőjénél fogva magamhoz ne húzzam. Nem tagadom, hogy kellően felizgatott már csak azzal is, hogy rázta magát a forró ütemre, annak a féregnek. Féltékeny lettem volna? Lehetséges, már magam sem tudom, hogy mit is érzek. Az biztos, hogy a zuhany alatt történtek óta is csak vágyódom utána, forró teste, édes hangja után.

Melanie mozgatta csípőjét előttem állva, ezzel feneke ágyékomhoz simult. Mosolya önelégült volt arcán, mire csak még biztosabban nyomta ellenem magát. Felhajtottam még pár pohár whiskyt, majd visszavezettem tekintetem a lányra, aki továbbra is Mark karjaiban volt.

Tekintete mélyen vésődött a srácéba, miközben táncunk egyre jobban felhevült. Fejét hátra vetette a srác vállára, míg a csípőjén pihenő kezeire csúsztatta sajátjait.

- Táncolunk – húzta végig ajkait államon Mel, míg kezét seggemre vezette.

Gondoltam, hogy akkor hát szórakozzunk. Lehúztam poharam teljes tartalmát, kézen ragadtam a lányt, és bevezettem a fülledt, meleg, vonagló tömeg közé. Erősen húztam magamhoz, ám tekintetemet egy pillanatra sem szerezte meg. Szemem világa csak is Aninak járt. Az előttem, erősen vonagló lány, a száját, nyakamra nyomta. Semmi hatást nem ért el vele, de hagytam. Fogalmam sincs, hogy mikor is váltam annyira érzéketlenné, hogy egy nő ne indított volna be, de mostanra be kellett látnom, hogy azzá váltam nagyon. Egy érzéketlen bolonddá. 

Huszon hat éves létemre elértem odáig, hogy mindenféle jött-ment nők nem izgatnak fel. Mel arcán igazán láttam a vágyat, már amennyire az érzelmeket le tudtam olvasni arcáról. Régen megfogadtam magamnak, hogy sohasem fogok bedőlni újabb nőni szépségnek, s ez remekül sikerült is, egészen addig, amíg Nina meg nem jelent.

Bármennyire is tiltakoztam mindig is iránta, bármennyire is bunkóskodtam vele, be kellett vallanom magamnak is, hogy egy tökéletes – számomra legalábbis – lány. Nem mondom, hogy hosszabb időre is terveznék vele, hiszen a kapcsolatok messze állnak tőlem, egy ideje.

Tekintetem továbbra is a lány enyhén széles csípőjén voltak, s kerek, formás, tenyerembe tökéletesen simuló fenekén. Arca túl közel volt ahhoz a mocsokhoz, s a düh csak úgy elárasztott ennek felismerésére. Minden vágyam az volt, hogy odamenjek hozzá, s elrángassam messze, messze ettől a mocskos helytől, attól a mocskos embertől.

- Merre jársz? – dorombolta a lány fülembe, miután nyelvét végigvontatta nyakamon.

- Mel, ezt most ne – szorítottam meg derekát.

- Ugyan már édesem, érzem, hogy kívánsz – markolt rá péniszemre, mire szemhéjaimat lehunytam. Ajkaimat összeszorítottam, majd lenéztem a lányra. – Melanie, fogd vissza magad – sziszegtem.

- Ne szórakozz velem – puszilgatta arcom, mire szemeim újra a távolba táncoló lányra vándoroltak, aki hasonlóan engem nézett.

Hiába volt sötét, enyhén füst, s a villódzó fények, pontosan láttam a csalódottságot csodás, kék szemeiben. Kezei Mark vállán voltak, míg a srác ara a másik oldalon, így nem láthatta, hogy tekintetünk egybeforrt. Már egyáltalán nem, azaz életvidám lány állt előttem, aki percekkel azelőtt. Egyik kezével megtörölte arcát, ebből azonnal leszűrtem, hogy könnyei kegyetlenül utat törtek maguknak.

Sohasem hatott meg, ha egy lányt sírni láttam, hiszen évek felépítettem egy falat magam köré, aminek köszönhetően érzéketlen paraszttá váltam. Ám akkor ott, minden szertefoszlott, s csak is az érdekelt, hogy az a lány ott miattam sírt. Valamit sutyorgott Mark fülébe, majd kiszakadt karjaiból, s a hátsó folyosó irányába indult.

- Hova mész? – háborogva kérdezte Mel, amikor is elszakadt tőle.

- Mindjárt jövök – ennyit feleltem, s könnyedén hátat fordítva neki, hagytam el a helyszint.

Mit sem törődve az emberekkel törtem előre, s löktem félre mindenkit, hogy mielőbb a lányt utolérhessem. Hátul, az alig zajos, gyér fénnyel megvilágított folyosón láttam távolodó alakját, mire hasonlóan futólépésekben igyekeztem utána. Nem értettem, hogy azokban a gyilkos tűsarkúkban hogyan is tudott olyan tempót tartani. Csodáltam.

- Hé, állj már meg – ragadtam meg a kezét, s a falnak taszítottam a folyosó végén. – Ne sírj, kérlek – töröltem le egy éppen legördülő kövér cseppet.

- Miért csinálod ezt? – hangja megremegett. – Menj vissza hozzá, és hagyj békén, kérlek.

- Nem, nem megyek – ellenkeztem. – Miért jöttél el Markkal?

- Semmi magyarázatot sem kell neked mondanom – nézett oldalra, a földre.

- Valóban nem kell – feleltem. – De annyit kérek tőled, hogy ne kínozzuk tovább egymást.

- Hallod te magad? – nézett szemeimbe. – Neked jelent meg azután a műcsajod, hogy engem meghúztál a zuhany alatt.

- Ne beszélj így rólunk – lettem dühös, szavainak használata miatt. Dühített, hogy egy kibaszott dugásnak vélte csak azt az örömteli időszakot, amikor is együttvoltunk. – Több volt, mint egy egyszerű menet, Ani.

- Többet, soha többet nem dőlök be neked – törölte le kézfejével arcát, míg sminkét kissé el is kente. – Egyetlen szavadat sem fogom elhinni többé, és beszélni sem akarok veled.

- Ne legyél gyerekes – horkantam fel.

- Húsz éves vagyok, megtehetem, de te nem – bökött mellkasomra. – Kibaszottul tudnod kellene, hogy mit is kezdj magaddal. Nem játszhatod örökké a sértett, beképzelt tuskót, aki csak az autóversenynek él, miközben minden éjjel más lányokat dönt meg.

- Legalább van életem, és kibaszottul élvezem – mentem még közelebb hozzá, mire mellei, feszes mellkasomnak nyomódtak. – Sőt, hogy tudd, veled is kibaszott nagyot élveztem. Imádtam minden pillanatát, és, hogy őszinte legyek veled, újra csinálnám, akár itt és most.

- Ne csináld ezt – gyengült el, s vállamnak döntötte fejét, míg én csípője köré fontam karjaim. – Belefáradtam Harry. Az elején viták, ellenszenvek voltak, most meg hirtelen minden felborult, és akarjuk egymást. Ez nem normális. Barátnőd van.

- Nem a barátnőm – fújtattam.

- De valami akkor is van közöttetek, akkor is itt van, és veled van, veled egy szobában, egy ágyban, a napja minden percét veled tölti, kissé furcsa, ha mégsem a barátnőd – nézett újra szemeimben. – Bevallom, csodás volt az a pár illúzióba ringató perc, de eltelt, ez a valóság, ez a valóságod, és az enyém, nem pedig a miénk – bontakozott ki karjaim közül, s elszaladt, míg én kővé dermedve álltam ott, s meredtem utána.

Mérgemben felordítottam, majd a falba ütöttem, s megfordultam. Visszaigyekeztem a bárba, majd megkerestem Melaniet, akit a bárpultnál találtam meg iszogatva.

- Gyere, megyünk – ragadtam meg kissé erősen felkarját.

- Hé, mi történt? – tipegett magas sarkaiban. – Harry, ez fáj.

- Pofa be – mordultam rá, s kiráncigáltam az épületből egyenesen egy taxihoz. Bediktáltam hotelunk címét, és amint elindult már hátra is dőltem feszülten.

- Én maradtam volna még – dünnyögött magába.

- Mondd annak, akit érdekel – vágtam oda flegmán.

Kisebb dugóba keveredtünk, amelyből hamar elegem is lett, így a sofőrnek előre toltam egy összeget, és a lányt már ki is ráncigáltam magam után.

- Megőrültél? – visított, amint a hideg eső bőréhez ért.

- A picsába – álltam meg, s ránéztem. – Ne hisztizz!

Félve nézett rám, s azután már lelkesen követett, úgy, mint régen. A hotel előcsarnokába belépve, egyenesen a lifthez húztam. Benyomtam a megfelelő emelet gombját, s vártunk. Megérkezve, újra felkaron ragadtam, s lakosztályunkig meg sem állva vezettem, majd löktem be annak ajtaján.

- Mark – hallatszott, egy kéjes nyögés, amely megcsapta fülem.

- Lám-lám, a szende szűz is örömre talált – nevetett fel Mel.

- Kibaszottul fogd be a pofád – hördültem rá, s még erősebben fogtam meg.

Név további kántálása hallatszott, amely teljesen elborította eszemet. Melaniet belöktem szobám ajtaján, s kegyetlen módon, bosszúéhesen neki is estem.