Eljött az első versenyhétvége, amelyet mindenki már feszülten várt. David többször is kijött a pályára, hogy felügyeljen bennünket, bár egyértelmű volt, hogy csak engem akart szem előtt tartani. A kis új szerzeményét nagyon is féltette mindenkitől, főleg tőlem. Többször is kaptam fejmosást az illemem miatt. Ugyanis véleménye szerint, nem éppen a megfelelő szavakkal kommunikálok. Mit sem érdekelve engem, folytattam hasonló szinten a beszélgetésünket - már, ha ezt a mi esetünkben, annak lehet nevezni.
Nem titkoltam, mindenki előtt nyíltan kifejtettem véleményemet afelől, hogy mennyire is ellenzem őt a csapatban. Valójában, biztos vagyok abban, hogyha egy szórakozóhelyen pillantottam volna meg, hasonló sors várt volna ő rá is, mint a többi kislányra, akik valamelyik hotelszobában alattam, vagy éppen fölöttem kötöttek ki. Sohasem vetettem meg a csinos lányokat, és akinek van szeme, az tisztán látja, hogy karcsú dereka, s domború idomai mennyire is csodásak, és akkor még a vékony, hosszú lábait, feszes combjairól szót sem ejtettem. Tökéletes lett volna egy menetre, és ez a cél meg is van elmémben. Tudom, hogy nehéz menet lesz, de abban is teljesen biztos vagyok, hogy mire a szezonnak vége lesz, ő már a nevemet sikítva legalább egy orgazmusán túl lesz.
Gondolataimból egy hang, túl kedves, s csilingelő hang zökkentett vissza a benzingőz, és a motorok hangos világába. Éppen a négy gumin - amelyek egymásra voltak pakolva -, ültem, és pillantottam ki a garázsunkból. Tekintetem azonnal megakadt rajta. Végigmértem azt a két apró, ruhadarabot, amely a testét takarta. Mosolya arcán díszelgett, ahogyan elhaladva a különböző csapatok előtt köszönt egy - egy embernek. Apja mellette sétált, s hasonlóan üdvözölt pár embert. Ez meg sem lepett, hiszen az örege régi motoros a szakmában már, így egyértelmű, hogy az ismertsége nagy, bár biztosan nem nagyobb az enyémnél.
Magassarkújában könnyen lépkedett, majd végigszántottam tekintetemmel hosszú lábait, s fel - fel bukkanó hasát, amelyben egy aprócska kő csillant meg. Mellettünk lévő helyiség előtt megállt, s ennek okát is pontosan tudtam. Mark. A srác elő is bukkant, és szorosan megölelte a lányt, amit ő azonnal viszonzott is. Beszélgetésük csak a tiszteletkörök voltak. Martin is üdvözölte régi ismerősként a srácot, majd váltottak pár szót, és igyekeztek is tovább.
- Sziasztok - zengte be az egész teret Nina hangja.
Természetesen egyből mindenki viszonozta kedvességét, még így a kora reggeli órákban is. Én még mindig a szemeimet legeltettem rajta. Martin megköszörülte a torkát, mire ránéztem.
- Jó reggelt, Harry - nyújtotta a kezét.
- Neked is - biccentettem. Kezét azonnal visszahúzta, amikor én a sajátomat megtartottam magamnak.
- Harry - nézett rám Nina. - Te még nem öltöztél át?
- Gondoltam, hogy megvárlak - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Mennyire nagylelkű vagy - mosolygott rám erőltetetten.
- Várjunk csak - szólt közbe Martin. - Egy öltözőtök van.
- Ugyan már, ennyire csak nem lehetsz veterán, hogy még ezt sem tudod - szálltam le a gumikról, s veregettem vállba. - Régen, és most is egy öltöző áll rendelkezésre a pilótáknak. Azért mert a lányodat beprotezsáltad ide, attól még, nem fogják kibővíteni miattunk az öltözőrészleget minden pályán.
- Oké, felfogta apa - ragadta meg felkarom Nina, s maga felé rántott.
- Jól van na, ennyire nem kell türelmetlenkedni, édes - emeltem fel védekezően kezeimet.
- Kicsim, biztos vagy ebben? - nézett rá apja aggódva.
- Bemegyünk, átöltözök, és itt is vagyok - bólintott rá a lány.
- Azért ennyire nem kell elkapkodni a dolgokat - szólaltam meg.
Megforgatta szemeit, s hátat fordítva indult át a szerelők között, egyenesen az öltözőnk irányába. Biccentettem a mogorva apa felé, akinek gyilkos tekintetét hátamon éreztem, ahogyan követtem a lányát.
Egyáltalán nem rá vártam, de megfelelő alkalomnak véltem, hogy átöltözzem én is. Amúgy sem takarta sok ruha a testét, akkor meg nem mindegy? Mindenki előtt így vonult el, én nekem kicsit több jár, hiszen én viselem el az autómban.
Magam mögött becsuktam az ajtót, és a saját ruháimhoz léptem. Minden zavartság nélkül szabadultam meg csizmámtól, nadrágomtól és a fehér pólómtól. Hátranéztem rá. Háttal állt ismételten, de meglepetés így is ért. Csupán egy alsónemű takart testét. Nagyot nyeltem, s figyeltem, ahogyan lehajolt, majd lábait belecsúsztatta a védő ruhadarabba. Amint eltakarta teljes testét a fehér anyaggal, újra lehajolt, ezzel fenekére még jobb rálátást biztosítva nekem, s az overallt vette fel. Szembefordult velem, amint rajta volt, bár nem cipzározta be, így alatta a fehér anyagot még láttam. Kérdően nézett rám.
- Mit láttál Styles?
- Semmi érdekfeszítőt - feleltem egyszerűen, s szembe fordulva vele vettem magamra saját öltözékemet. - Tudod, ez nem a kifutó - pillantottam fel rá. - Komolyan magassarkú, és ilyen divatozás, egy olajos pályán?
- Attól még, hogy versenyző vagyok, nő is - kötötte be cipőjét. - Szeretem a stílust, és bármilyen meglepő, imádok öltözködni - állt fel. - Egyébként nem hiszem, hogy rád tartozna mibe is jelenek meg.
- Rám is tartozik, elvonod a szerelők figyelmét, és ha valami meghibásodás lesz az autón menet közben, az a te hibád lesz.
- Ó, tehát féltékeny vagy - nevetett fel. - Ha nem lennél ekkora tetű, veled is jó fej lennék. Tudod, viselkedj úgy az emberekkel, ahogyan te is elvárod, hogy viselkedjenek veled.
- Oh, micsoda bölcs itt valaki - nevettem fel.
- Legalább belém szorult egy cseppnyi értelem, veled ellentétben - fonta oldalra haját, miközben szemeit szokásához híven megforgatta.
Éppen reagálni szerettem volna a kijelentésére, amikor is kopogtak. Kiszóltam, hogy éppen nagyon elfoglaltak vagyunk, ám abban a pillanatban nyílt is, s lépett be rajta David.
- Megtudhatom, hogy mi is az a nagy elfoglaltság? - nézett rám, egyáltalán nem kímélő tekintetével.
- Szokás szerint feleslegesen jártatja a száját - mondta Nina.
- Ugye nem csesztet?
- Én is itt vagyok - szólaltam fel minimális hangerővel.
- Tudjuk, de tudod, hidegen hagy - kacsintott rám a lány, mire bosszús pillantásomat kapta. - Túlélem - mosolygott David-re.
- Ne hagyjad, hogy kikészítsen.
- Nem fog, ne aggódj - húzta össze cipzárját a ruháján.
- Komolyan lélekszámba se vesztek?
- Úgy se veszed magadra, akkor nem mindegy? - nézett rám, félrebiccentett fejjel.
- Oké, elég - szólt közbe David. - Ma este lesz a nyitó est, ahol is együtt meg kell jelennetek. Közösen megy be mindenki, így nektek sincs kivétel. Nem érdekel, ha nem együtt érkeztek, és esetleg egy utcával lejjebb szálltok csak be egy autóba, de belépnetek az épületbe közösen kell.
- Ez most komoly? - néztem rá. - Már van kísérőm.
- Már megmondtam, hogyha nincs tisztességes barátnőd, akkor ne is álmodj arról, hogy azokat elrángatod magaddal. Sokkal jobb dolgom is van annál, mint, hogy te utánad tisztázzak mindent - nézett rám kemény tekintetével. - Eszem ágában sincs azt kérni, hogy játsszátok el a boldog szerelmes párt, csupán annyit, hogy együtt érkezzetek oda, mint remek munkatársak. Értve vagyok?
- Én még soha nem voltam ilyenen - szólalt meg Nina.
- Ó, az alsóbbrendű versenyeken nincs ilyen? Hát sok mindenből maradtál, ki eddig, édesem - dobtam át kezemet lazán a vállán.
- Rohadtul nem vagyok az édesed - dobta le hanyagul magáról a kezemet.
- Harry, fogd vissza magad - nézett rám David. - Ha nem tűnt volna fel, nem egy a cafkáid közül.
- Ezzel remélem tudod, hogy nem engem, hanem azokat, akik széttették a lábukat, sérted meg - villantottam meg fogsoromat.
- Kezelhetetlen vagy - ennyit tett hozzá D. - Nina - fordult a lány felé. - Csak csinosan öltözz fel, és mosolyogj, ennyi.
- Már itt is megmutatta, hogy mennyire is szeret öltözködni - nevettem fel. - Egy rögtönzött bemutatót tartott a szerelőknek.
- Fogd be - ütött mellkason.
- Harry, csak egy nap lenne, amikor nem lenne ekkora szád. Mindegy, bírjátok ki a szezont, legalább. Ennyit kérek tőletek. Most pedig, készüljetek, röpke húsz percetek van, hogy felálljatok a rajtrácsra.
- Első helyre nem lesz nehéz - jegyeztem meg.
- Csak tartsd meg a versenyen is - ezzel magunkra is hagyott.
- Remélem felkészültél - nézet Nina-ra.
- Kicsit visszavehetnél már az egoizmusodból - förmedt rám, s újra magamra hagyott, ahogyan pár nappal ezelőtt is.
Mind a ketten felvettük a megfelelő dolgainkat még, mielőtt is bemásztunk volna a már rajtrácson lévő autóba. Megfordult a fejemben, hogy ismételten kissé felhúzom az agyát az övvel, de inkább csak figyeltem, ahogyan mérgelődve húzza meg azt.
- Látom, még is kifog rajtad - nevettem fel.
- Pofa be - sziszegte.
- Ó, Ani, ne legyél ennyire vadóc, legalábbis ne most - kacsintottam rá, mire azonnal elfintorodott.
- Ani? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Az - fordultam előre, s tettem kormányra a kezem.
- A neven, Nina, és nem Ani - hangja kellően erős volt, ám amikor megkaptuk a jelet, mindenki beindította a motort, s azoknak az igen kellemes hangja elnyomta az akaratos, makacs beszédét. Oldalra pillantottam, hogy végül sikerült e bekötnie magát, majd visszafordultam, hogy a lámpának fényének változásával foglalkozzak. Hamar megkaptuk a sárga, majd a zöld jelzést. Azonnal a gázra léptem, míg kezemmel szorosan markoltam a kormányt, vagy éppen a váltót. Az első széles, ám igen meredek kanyarba könnyedén mentem be, kissé megcsúsztatva a járművet. Gondolataimban csak is a verseny járt, s az, hogy az a féreg Mark gyereket keményen lealázzam. Éreztem, tudatában voltam annak, hogy mennyire is gyorsan hajtok, ám amikor a visszapillantóra emeltem tekintetem, azonnal rájöttem, hogy a többiek lerázása könnyen ment, míg azé a faszfejé, nehezebben. Szorosan jött mögöttem, így sietve tettem nagyobb sebességbe az autót.
Egy élesebb kanyarnál túl nagy sebességgel mentem, de számomra még ez sem volt vészes, ellentétben a mellettem ülő lánynak, aki hangját kiengedve, fülsüketítően sikított fel. Pillanatnyi lehetőségem se volt rá, hogy ránézzek. Már nem sok volt vissza. Újra váltottam, s a gázra léptem. Agyam elborult, semmi sem érdekelt. Nagy sebességgel közelítettem meg célt, s hajtottam át rajta. Újabb köröket írtam le, szorosan a nyomomba Mark-al, és azzal a mocsok Rob-al, aki mellette foglalt helyet. Ani teljesen sokkolva volt mellettem, bár hangját már nem hallottam, csak néha - néha egy merészebb húzásomnál, amivel éppen leszorítottam őket a pályáról. Kemény káromkodások hagyták el a számat, ahogyan néha az övét is.
Ez a fél óra igazán hosszú volt, de tartottam magunkat az első helyen. Vége felé éreztem kezemben, s a gázpedált nyomó lábamba is, de mit sem törődve ezekkel indultam el az utolsó körre. Folyamatosan hátra pillantottam, míg a rádióban folyamatosan mondták, hogy észnél legyek. Felbőszülve kapcsoltam ki a rádiót, s mentem tovább.
Beérve a célba, önelégült mosollyal az arcomon lassítottam le. Oldalra pillantottam a lányra, aki feszülten ült. Levettem a bukóm, és a maszkom.
- Na milyen volt? - kérdeztem, s pillantottam ki a mellettem lévő autóra, ahonnan bosszúsan néztek rám.
- Esküszöm nem vagy normális - vette le magáról is a védőfelszereléseket.
- Ani, megmondtam, hogy kemény menet lesz - néztem rá féloldalas mosolyommal. - Üdv a NASCAR-ban.
- Barom vagy, komolyan.
- Nem modelleknek való hely.
- Modell? ez most bóknak veszem - felelte feszesen.
- Annak veszed aminek akarod - mondtam hanyagul.
Kihajtottam a boxutcába, egyenesen a garázsba. Kimásztam, s a szerelőkkel lepacsiztam, akik mind gratuláltak. Hallottam hátam mögül, ahogyan becsukódott keményen autóm ajtaja, mire felkaptam fejemet.
- Nem wc ajtó - sziszegtem.
Szemeit megforgatta, s kiment a garázsból. Apja azonnal gratulált neki, amit nem értettem, hiszen csak súlyként mellettem ült. Tovább magyaráztak nekem a szerelők, míg én őt figyeltem, ahogyan ismételten enyelgésbe kezdett azzal a féreggel.
- Oh, micsoda bölcs itt valaki - nevettem fel.
- Legalább belém szorult egy cseppnyi értelem, veled ellentétben - fonta oldalra haját, miközben szemeit szokásához híven megforgatta.
Éppen reagálni szerettem volna a kijelentésére, amikor is kopogtak. Kiszóltam, hogy éppen nagyon elfoglaltak vagyunk, ám abban a pillanatban nyílt is, s lépett be rajta David.
- Megtudhatom, hogy mi is az a nagy elfoglaltság? - nézett rám, egyáltalán nem kímélő tekintetével.
- Szokás szerint feleslegesen jártatja a száját - mondta Nina.
- Ugye nem csesztet?
- Én is itt vagyok - szólaltam fel minimális hangerővel.
- Tudjuk, de tudod, hidegen hagy - kacsintott rám a lány, mire bosszús pillantásomat kapta. - Túlélem - mosolygott David-re.
- Ne hagyjad, hogy kikészítsen.
- Nem fog, ne aggódj - húzta össze cipzárját a ruháján.
- Komolyan lélekszámba se vesztek?
- Úgy se veszed magadra, akkor nem mindegy? - nézett rám, félrebiccentett fejjel.
- Oké, elég - szólt közbe David. - Ma este lesz a nyitó est, ahol is együtt meg kell jelennetek. Közösen megy be mindenki, így nektek sincs kivétel. Nem érdekel, ha nem együtt érkeztek, és esetleg egy utcával lejjebb szálltok csak be egy autóba, de belépnetek az épületbe közösen kell.
- Ez most komoly? - néztem rá. - Már van kísérőm.
- Már megmondtam, hogyha nincs tisztességes barátnőd, akkor ne is álmodj arról, hogy azokat elrángatod magaddal. Sokkal jobb dolgom is van annál, mint, hogy te utánad tisztázzak mindent - nézett rám kemény tekintetével. - Eszem ágában sincs azt kérni, hogy játsszátok el a boldog szerelmes párt, csupán annyit, hogy együtt érkezzetek oda, mint remek munkatársak. Értve vagyok?
- Én még soha nem voltam ilyenen - szólalt meg Nina.
- Ó, az alsóbbrendű versenyeken nincs ilyen? Hát sok mindenből maradtál, ki eddig, édesem - dobtam át kezemet lazán a vállán.
- Rohadtul nem vagyok az édesed - dobta le hanyagul magáról a kezemet.
- Harry, fogd vissza magad - nézett rám David. - Ha nem tűnt volna fel, nem egy a cafkáid közül.
- Ezzel remélem tudod, hogy nem engem, hanem azokat, akik széttették a lábukat, sérted meg - villantottam meg fogsoromat.
- Kezelhetetlen vagy - ennyit tett hozzá D. - Nina - fordult a lány felé. - Csak csinosan öltözz fel, és mosolyogj, ennyi.
- Már itt is megmutatta, hogy mennyire is szeret öltözködni - nevettem fel. - Egy rögtönzött bemutatót tartott a szerelőknek.
- Fogd be - ütött mellkason.
- Harry, csak egy nap lenne, amikor nem lenne ekkora szád. Mindegy, bírjátok ki a szezont, legalább. Ennyit kérek tőletek. Most pedig, készüljetek, röpke húsz percetek van, hogy felálljatok a rajtrácsra.
- Első helyre nem lesz nehéz - jegyeztem meg.
- Csak tartsd meg a versenyen is - ezzel magunkra is hagyott.
- Remélem felkészültél - nézet Nina-ra.
- Kicsit visszavehetnél már az egoizmusodból - förmedt rám, s újra magamra hagyott, ahogyan pár nappal ezelőtt is.
****
Mind a ketten felvettük a megfelelő dolgainkat még, mielőtt is bemásztunk volna a már rajtrácson lévő autóba. Megfordult a fejemben, hogy ismételten kissé felhúzom az agyát az övvel, de inkább csak figyeltem, ahogyan mérgelődve húzza meg azt.
- Látom, még is kifog rajtad - nevettem fel.
- Pofa be - sziszegte.
- Ó, Ani, ne legyél ennyire vadóc, legalábbis ne most - kacsintottam rá, mire azonnal elfintorodott.
- Ani? - kérdezett vissza értetlenkedve.
- Az - fordultam előre, s tettem kormányra a kezem.
- A neven, Nina, és nem Ani - hangja kellően erős volt, ám amikor megkaptuk a jelet, mindenki beindította a motort, s azoknak az igen kellemes hangja elnyomta az akaratos, makacs beszédét. Oldalra pillantottam, hogy végül sikerült e bekötnie magát, majd visszafordultam, hogy a lámpának fényének változásával foglalkozzak. Hamar megkaptuk a sárga, majd a zöld jelzést. Azonnal a gázra léptem, míg kezemmel szorosan markoltam a kormányt, vagy éppen a váltót. Az első széles, ám igen meredek kanyarba könnyedén mentem be, kissé megcsúsztatva a járművet. Gondolataimban csak is a verseny járt, s az, hogy az a féreg Mark gyereket keményen lealázzam. Éreztem, tudatában voltam annak, hogy mennyire is gyorsan hajtok, ám amikor a visszapillantóra emeltem tekintetem, azonnal rájöttem, hogy a többiek lerázása könnyen ment, míg azé a faszfejé, nehezebben. Szorosan jött mögöttem, így sietve tettem nagyobb sebességbe az autót.
Egy élesebb kanyarnál túl nagy sebességgel mentem, de számomra még ez sem volt vészes, ellentétben a mellettem ülő lánynak, aki hangját kiengedve, fülsüketítően sikított fel. Pillanatnyi lehetőségem se volt rá, hogy ránézzek. Már nem sok volt vissza. Újra váltottam, s a gázra léptem. Agyam elborult, semmi sem érdekelt. Nagy sebességgel közelítettem meg célt, s hajtottam át rajta. Újabb köröket írtam le, szorosan a nyomomba Mark-al, és azzal a mocsok Rob-al, aki mellette foglalt helyet. Ani teljesen sokkolva volt mellettem, bár hangját már nem hallottam, csak néha - néha egy merészebb húzásomnál, amivel éppen leszorítottam őket a pályáról. Kemény káromkodások hagyták el a számat, ahogyan néha az övét is.
Ez a fél óra igazán hosszú volt, de tartottam magunkat az első helyen. Vége felé éreztem kezemben, s a gázpedált nyomó lábamba is, de mit sem törődve ezekkel indultam el az utolsó körre. Folyamatosan hátra pillantottam, míg a rádióban folyamatosan mondták, hogy észnél legyek. Felbőszülve kapcsoltam ki a rádiót, s mentem tovább.
Beérve a célba, önelégült mosollyal az arcomon lassítottam le. Oldalra pillantottam a lányra, aki feszülten ült. Levettem a bukóm, és a maszkom.
- Na milyen volt? - kérdeztem, s pillantottam ki a mellettem lévő autóra, ahonnan bosszúsan néztek rám.
- Esküszöm nem vagy normális - vette le magáról is a védőfelszereléseket.
- Ani, megmondtam, hogy kemény menet lesz - néztem rá féloldalas mosolyommal. - Üdv a NASCAR-ban.
- Barom vagy, komolyan.
- Nem modelleknek való hely.
- Modell? ez most bóknak veszem - felelte feszesen.
- Annak veszed aminek akarod - mondtam hanyagul.
Kihajtottam a boxutcába, egyenesen a garázsba. Kimásztam, s a szerelőkkel lepacsiztam, akik mind gratuláltak. Hallottam hátam mögül, ahogyan becsukódott keményen autóm ajtaja, mire felkaptam fejemet.
- Nem wc ajtó - sziszegtem.
Szemeit megforgatta, s kiment a garázsból. Apja azonnal gratulált neki, amit nem értettem, hiszen csak súlyként mellettem ült. Tovább magyaráztak nekem a szerelők, míg én őt figyeltem, ahogyan ismételten enyelgésbe kezdett azzal a féreggel.
Ps.: Szerintem átteszem hétfőről, vasárnapra a részek érkezését, bár inkább maradjunk annyiba, hogy amikor tudom hozom. Vagy vasárnap, vagy pedig hétfőn.
Köszönöm az 59 rendszeres olvasót, a 12 bloglovin követést, és az előző részekhez érkező megjegyzéseket is!
Elkészült a videó a bloghoz, amelyet köszönök még egyszer Dorinának.! Aki még nem látta, és érdekli, az ITT nézheti meg.
Véleményeiteket várom, bár ezzel a résszel kapcsolatban nincsenek pozitív gondolataim.
Köszönöm az 59 rendszeres olvasót, a 12 bloglovin követést, és az előző részekhez érkező megjegyzéseket is!
Elkészült a videó a bloghoz, amelyet köszönök még egyszer Dorinának.! Aki még nem látta, és érdekli, az ITT nézheti meg.
Véleményeiteket várom, bár ezzel a résszel kapcsolatban nincsenek pozitív gondolataim.
Csók. Alexa S. xx
