34.rész*NewYork

Gyomorgörccsel ébredtem fel korai órában. Valójában az éjszakát sem aludtam teljesen végig, hiszen óránkénti ébrenlét mindig megtalált, Harryvel ellentétben. Ő édes szuszogással, halk horkolással néha-néha megfordult, de fel, nem ébredt. Ilyenkor én a plafont bámulva, nem túl sokat forgolódva aggályaimmal küzdöttem. Szerintem teljesen egyértelmű – nemtől függetlenül -, hogyha az első találkozó időpontja meglesz a családdal, onnantól csak is az aggodalomé lesz a főszerep.

Mivel Harry még aludt, így óvatosan kimásztam mellőle, s elvonultam egy felfrissítő zuhanyra, ami csupán pár percig tartott. Gondolataim újra elözönlöttek, és arra semmi szükségem nem volt, így elzártam a zuhanyt, testem köré egy finom anyagból készült törülközőt csavartam, s a tükör elé álltam. Hajamat a laza, kócos kontyból kiengedtem, s átkeféltem, míg arcomra natúr színű sminket tettem. Amikor a szempilláimat pöndörítettem át a fekete tussal, az ajtó kinyílt, és egy aggodalmas arc jelent meg, amely azonnal nyugodttá vált, amikor tekintetünk a tükörben találkozott.

Lélegzete szapora volt, s ezt próbálta titkolni, de nem igazán sikerült neki. Letettem púder ecsetem, és szembe fordultam a még álmos arccal, kócos hajjal felém lépkedő férfival. Megnyugvás vette át az aggodalom helyét, amikor is karjaival átölelte csípőm. Ajkait enyéim ellen nyomta, de csupán egy röpke pillanat erejéig, s már el is távolodott tőlem annyira, hogy arcát a nyakamba fúrhatta. Ujjaimmal hajába túrtam, és fejbőrét kissé masszíroztam, minek hálájaként a még enyhén nedves vállam, s nyakam csókolgatta.

- Mi a baj? – kérdeztem ki idő elteltével.

Eltávolodott tőlem, és mélyen felsóhajtott, mielőtt is homlokát enyémének nem döntötte, ujjai a törülköző anyagán keresztül pedig belém martak. Tekintetem találkozott smaragd íriszeivel, de válaszra nem méltatott.

- Harry, kérlek – öleltem át én is a derekánál.

- Csak.. mindegy, hülyeség – sóhajtott fel ismételten.

- Nem, nem hülyeség, biztos vagyok benne, úgyhogy kérlek, mondd el – halkan kérleltem, szinte már suttogva.

- Mindössze megijedtem, amikor nem voltál mellettem – vallotta be.

- Ne gondolj hülyeségeket, kérlek. Csupán zuhanyozni jöttem, ennyi az egész.

- Sajnálom, hogy kételkedtem benned.

- Én sajnálom, hogy elhagytalak – néztem mélyen szemeibe, s őszinte sajnálattal közöltem vele.

- Többet ne tedd ezt, kérlek – nyomta ajkait homlokomra, s szorosan karjai ölelésébe vont.

Mélyen magamba szívtam kellemes illatát, szemhéjaimat lehunytam, és úgy élveztem közelségének melegségét. Nyakhajlatába nyomtam egy puszit, eltávolodtam tőle.

- Felöltözöm, kinn találkozunk, rendben?

- Rendben – húzott vissza magához még egy gyors csókra, és már el is engedett.

Törülköző anyagát szorosabban tartottam testem köré, miközben elhagytam a fülledt helyiséget. Arcomon mosoly volt, bár belül a lelkiismeret mart. Utáltam az érzésnek csak gondolatát, amelyet okoztam Harrynek akkor, amikor magára hagytam az önzőségem miatt. Valóban be kellett látnom, hogyha leültünk volna megbeszélni, minden másképpen is alakulhatott volna. De ez már a múlt, és azon senki sem tud változtatni, bármennyire is szeretne.

Kikaptam táskámból egy szoknyát, és felsőt majd amint megtörölköztem fel is vettem a ruhadarabokat. Pár ékszert kiegészítésként választottam, míg lábaimat magas sarkú cipőmbe bújtattam. Táskámat elővettem, és belepakoltam pár dolgot, amely kelhet, míg a bőröndömet rendbe szedtem, s lezártam.

- Milyen csinos valaki – hallottam meg Harry hangját hátam mögül. Mosoly az arcomon megjelent, s úgy fordultam vele szembe. – Igen, egyértelműen egy szerencsés szarházi vagyok sóhajtott fel, és közelebb lépett. Derekam körül átölelt, és közelebb vont magához, miközben ajkait enyémé ellen nyomta. – És még finom is – kacsintott rám.

- Harry – korholtam gyengéden, s egy utolsó csókot hintettem ajkaira. – Inkább öltözz fel, mert így sosem fogunk elindulni.

- Most azt mondod, hogy nem tetszik, amit látsz, bébi? – mutatott végig a vízcseppektől enyhén csillogó felsőtestén.

- Ilyet sose mondtam, és remélem, hogy nem is fogok – kacsintottam rá, s magára hagytam, hogy nyugodtan, és mielőbb elkészülhessen. 

****

Feszülten ültem Harry mellett az autóban, miután leszálltunk a repülőről. Már a NewYorkba tartó vezető úton is fezsült voltam, s Harry ezt észre is vette, s minden féle kedves szóval nyugtatni próbálta az idegeimet, de nem igazán akart sikerülni neki. Ugyan úgy aggódtam az első találkozó miatt, mint az első pillanatban. Folyamatosan gondolataimba ékelte magát az, hogy az édesanyja biztosan rosszállóan fog tekinteni rám, miszerint is én okoztam fia alkoholba, drogba menekülő korszakát. És lássuk be, nem is tévedett túl sokat.

- Bébi, kérlek, lazulj el – simított végig combomon a férfi.

- Harry, ne kérj ilyet tőlem, tudod, hogy ez lehetetlen – sóhajtottam fel, és fejem hátravetettem.

- Imádni fog.

- Ebben nem lehetsz biztos. Egyértelmű, hogy a történtek szóba fognak kerülni, és ezt bármennyire is nem szeretném, tudom, hogy befog következni.

- Megoldjuk, ott leszek melletted, ígérem, hogy anyám nem fog semmi olyat mondani, vagy tenni, ami negatív hatással lehetne rád.

- Te sem tehetsz ellene semmit, ha egyszer felhozza, nem szólhatsz rá, mivel édesanyád, és joga van tudnia, hogy még is mi történt az egyetlen fiával, de mindegy. Aminek be kell következnie az be is fog – feleltem, s halvány mosolyt erőltettem magamra. – Gemmával sikerült beszélned végül?

- Még mindig kerül, csak remélem, hogy otthon lesz, és tudunk beszélni vele.

- Tudunk?

- Hát, esetleg segíthetnél. Téged szeret, elfogadott, és biztosan jobban meg is hallgatna.

- Szóval kemény lapokkal játszol – jegyeztem meg nevetve. – A saját húgoddal nem mersz beszélni, inkább rám hárítod a szerepet, szép mondhatom.

- Ugyan már – nevetett. – Egyenlíteni fogom a tartózást – kacsintott rám. – Viszont megérkeztünk – közölte, amikor is az ajtó megállt alattunk. – Nézz rám, Ani – kérlelt, amikor is kifelé tekintettem. – Semmi baj sem lesz, rendben? Melletted leszek. Csupán az édesanyámról van szó, nyugi – hagyott egy gyors csókot ajkaimon, s ki is szállt a járműből.

Sietve kerülte meg az autót, és tárta ki előttem annak ajtaját. Remegő lábakkal szálltam ki, csúsztattam szemüvegemet a fejem tetejére, és körbenéztem. Kis kertes, családi keretes házak vettek körbe bennünket. Mindenhol tökéletesre volt vágva a sövény, levágott fű, színes virágok. Családias környezet volt, szeretett teljes, szinte már túlságosan kifogástalan.

- Gyere – biccentett a fejével Harry, és követtem, miközben táskáinkkal haladt mellettem.

Megérkezve a verandára, a rosszullét kerülgetett, s Harry ezt észre is vette azonnal, így magához húzva arcon csókolt, és csak utána nyomta meg a csengőt, amely harangszerű hanggal jelezte édesanyjának érkezésünket.

- Sziasztok – hatalmas mosollyal arcán tárta ki az ajtót a nő, Harry édesanyja.

Félreállt, így azonnal be is tudtunk lépni a kellemes hangulatot sugárzó házba. Az ajtót becsukta mögöttünk, míg Harry a táskákat a földre helyezte. A nő megölelte fiát, és körbecsókolta, mielőtt hozzám lépett volna. Tekintete kedves volt, ám éreztem ennek ellentété is, így kissé félve öleltem át, és üdvözöltem, mutatkoztam be neki. Harry megnyugodva sétált át egy másik helyiségbe, ám ekkor egy nem várt dolog történt.

- Remélem tisztában vagy vele kedvesem, hogy komoly beszélgetésünk lesz – tűnt el a nő arcáról a mosoly, és helyette a számon kérő arckifejezése mutatkozott meg, amely egy szempillantás alatt vissza is változott, s fia után ment.

33.rész*Édesanya

A verseny végén elhagytuk a pályát. Nem szerettem volna újra a bokszban kikötni, és az árgus tekintetek alatt feszélyezve érezni magam. Harryvel visszatértünk a kocsihoz, amely a hotel hátsó bejáratánál tett ki bennünket. Kézen fogva sétáltunk végig az aulán, egyenesen a lifthez, amely a megfelelő emeltre vitt minket. Nevetve dőltem neki vállának az ajtó előtt, miközben ő a mágneskártyával szórakozott.

- Add ide – vettem ki kezeiből, és megfordítva a megfelelő helyre csúsztattam, majd kihúztam. A piros világítás zöldre váltott, az ajtó pedig kinyílt. – Voálá.

- Csodás – nevetett. – Már megvan az ok, amiért mellettem kell maradnod – csípőmnél fogva tolt be a szobába.

Mögöttünk az ajtó hangosan csapódott be, de az egyikünket sem zavart. Nevettünk szinte mindenen, de mentségünkre legyen, hogy mind értelemben tiszták voltunk! Egyszerűen jókedvünk határtalan volt, és azaz érzés mindent felülmúlt.

- Fürdesz velem? – bújt nyakam hajlatába, mire a nevetésem újra feltört.

- Nem, egyedül kell megbirkóznod a feladattal – toltam el magamtól. – Igyekezz – gyors csókkal engedtem útjára.

Amíg ő a fürdőbe vonult, én a szobába, s kissé rendbe szedtem a helyiséget, ugyanis a káosz szó egyáltalán nem fejezte ki azt, ami ott uralkodott. Míg Harry elkészült, én is magamhoz vettem az alváshoz szánt ruházatom, amely egy élénk kék színű csipkecsodát, és egy hasonló színű trikót takart. Ahogy a fürdő szabaddá vált, én magam foglaltam el. Persze, Harry próbálkozott ismételten a közös fürdőzéssel, annak ellenére, hogy ő már túl esett rajta, ám hamar elkeserítettem, amikor nemet mondtam neki.

Zuhanyzással igen hamar sikerül végeznem, hiszen mielőbbi vágyam volt, hogy Harry mellett lehessek. Hajamat kócos kontyomban hagytam, azt a két lenge ruhadarabot felvettem, majd a törülközőmet kiterítettem, s már el is hagytam a helyiséget.

- Igen, tudom, de akkor is a húgom … - sóhajtott fel a telefonba Harry. Mivel zavarni nem akartam, így tovább is haladtam a mini bárhoz, és egy pohár ananász dzsúsz társaságában sétáltam vissza a szobánkba, ahol is barátom, még mindig a vonal másik végén lévőre figyelt. – Most életem végig át fog nézni rajtam? – nevetett erőltetetten. – Ugyan már, anya, beszélj vele… - kérlelte az anyukáját.

Leültem, s hátára simítottam kezét, mire hátradőlt. Fejét combomra hajtotta, s szemeimbe nézett. Egyik kezével megkereste enyémét, egybefonta ujjainkat, és kézfejemre csókot hintett, miután mellkasára helyezte.

- Merre van most? … Anya, tudod, hogy nem megyek oda … Igen, én jól vagyok, de nem rólam van most szó – hangja erőteljesebb lett. – Ugyan már.. Igen, itt van, de nem nem adom, anya! Kérlek, igen, minden rendben van velünk. Tudom, de nem tehetek róla, hogy az újságírók gyorsabbak voltak, minthogy én felhívtalak volna….Fogalmam sincs, anya, kérlek, amint lesz időnk…igen.. mennem kell, én is téged – bontotta a vonalat, s a készüléket könyörtelenül lökte le ágyunkról.

Ujjaimmal hajába túrtam, s homlokából kisepertem pár kósza tincset. Szemeit lehunyta, s úgy élvezte édes érintéseim. Egyik ujjammal végigsimítottam orrán, majd ajkai körvonalán, állán, egészen mellkasáig meg sem álltam.

Hirtelen ült fel, és vette el kezemből az ananászos italt, majd belekortyolt. Ajkait végigszántotta nyelvével, elmosolyodott, az üvegpoharat pedig az éjjeliszekrényre helyezte.

- Egy kis vágykeltő? – jegyezte meg pimasz mosollyal arcán.

- Semmi szükség külső tényezőre – feleltem teljesen őszintén, és ajkait enyéimmel kebeleztem be.

Édes, enyhén kissé savanykás ízt éreztem pár pillanatig, majd nyelve könyörtelenül utat tört magának, és enyéméhez társult. Forrón csókolt, lassan simogatott. Lábaimat elhelyezte csípői mellett, s csípőm bőrébe mélyesztette ujjait, a trikóm vékony anyaga alatt. Ajkai egy másodpercre sem szakadtak el enyémétől, ahogyan kezével feljebb mozdult, s meg nem találta melleimet, amelyeket finoman megmarkolta. Ajkai között halt el kisebb nyöszörgésem. Fejemet oldalra döntöttem, így ajkai könnyebben tudták kényeztetni az érzékeny felöletet, amely élvezte minden egyes érintését, csókját. Mellkasomat előre nyomtam, mire felmordult, s határozott mozdulattal lerántotta rólam a felsőtestemet takaró anyagot.

Rózsaszín ajkait végignyalta, és már is melleim kényeztetésével kezdett el foglalkozni. Hátra hanyatlottam, míg ő teljesen fölém magasodott. Egyre lejjebb, s lejjebb vándorolt édes ajkaival, míg el nem érte fehérneműm korcát. Alsó ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogyan lehúzta lábaimon a csipkecsodát, s pajzán mosollyal arcán széttárta lábaim.

Arcomat pír öntötte el, de ő ezt csak egyre jobban élvezte. Csípőmet simogatta, miközben kis puszikkal hintette be nőiességem. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam kecsesen mozgó nyelvének, formás ajkainak, amelyek örömöm szolgálatára voltak.

Felcsókolta magát testemen, míg én ziháltam, s lustán pislogtam vöröslő arccal. Tekintete csillogott, s csodával, mondhatni, szerelemmel nézett rám.

Kezeim közé fogtam arcát, és lehúztam magamhoz, hogy ajkaink ismételten édes táncba kezdhessenek. Akkor már sokkal lassabb tempót diktált, s formás szája szinkronban mozgott keskeny csípőjével. Izgalmát éreztem, így csípőmet felfelé billentve, ellene nyomultam. Ajkain egy mély nyögés szakadt fel, mire fordítottam helyzetünkön.

- Hm, ez tetszik – jegyezte meg.

Gyors csókkal hallgattattam el. Bokszeralsójától másodpercek töredéke alatt szabadítottam meg, minek köszönhetően teljesen meztelenül nyúlt el alattam. Semmi tétlenkedés nem volt. Könnyedén fogadtam magamba, minek köszönhetően megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem. Fejemet hátra vetettem, s csak akkor kaptam észbe, amikor hajamból kihúzta a hajgumit. Hosszú hajzuhatag a vállaimra omlott, amikor is visszapillantottam a férfire, aki már szemben ült velem, ölében tartva engem. Fenekemet megragadta, s mozgásra ösztönzött, amelyet minden kéretés nélkül tettem meg vállaiba kapaszkodva. 

****

Harry mellkasán feküdtem, s hasán elhelyezkedő pillangóját rajzoltam át ujjammal a forró éjszakánk után, míg ő hátamat cirógatta a vékony takaró fogságában, amely testünket védte meg az erkélyen beáramló hűvös szellő ellen. Gondolataimba merülve újra eszembe jutott Harry, édesanyjával folytatott beszélgetése. Felemeltem fejem, államat mellkasán támasztottam meg, s szerelmem nyugodt arcát kezdtem el vizslatni. Ő is rám emelte zöld íriszeit, és várta, hogy megszólaljak.

- Mit szeretett volna édesanyád? – érdeklődtem.

Felsóhajtott, mielőtt is megszólalt volna; - Az újságokból mindenről értesült, és találkozni szeretne veled – bökte ki végül. – Viszont nem szeretném, hogy beleavatkozzon abba, ami közöttünk van – nézett újra rám.

- Tud arról is… - akadtam meg, amikor is nem találtam a megfelelő szavakat.

- Hogy eltűntél, és pedig bedrogoztam magam? – tette fel kereken a kérdést.

- Igen – halkan, alig hallhatóan adtam meg a választ kérdésére.

- Tud, de nem tőlem – nevetett fel erőltetetten. – Mindent megírnak a szennylapok, és ez bosszant. Semmi magánélete nincs az embereknek.

- Haragszik rám – nem kérdésként hangzott, és nem is az volt.

- Inkább úgy mondanám, hogy nem érti a helyzeted – nyomott csókot homlokomra. – Értetlenül áll a történtek előtt, hiszen azt tudta, hogy minden rendben van, aztán másnap már arról értesült, hogy a fiát elhagyták és, hogy a drog és alkohol vette át az uralmat felette.

- Beszélnem kell vele.

- Ani, bébi, nem kényszerítelek, sőt, inkább óvva kérlek, ne tedd.

- Nem hiszem, hogy valami vasorrú banya az édesanyád – nevettem. – Esetleg elutazhatnánk hozzá, most, hogy úgy sem ülhetsz autóba.

- Ugye csak viccelsz? – döbbenten nézett le rám.

- Nevetek? – kérdeztem vissza, mire nemlegesen megrázta a fejét. – Akkor megbeszéltük. Nyugodtan szólj neki, hogy holnap vendégei lesznek – nyomtam csókot ajkaira, majd mellkasára visszahajtottam fejem, s szemhéjaim is lehunytam, hogy mielőbb álomba merülhessek.