20.rész*Nyeregben

Visszafordultam a mellettem ülő férfi felé, aki hasonlóan meglepetten ült, és figyelte a vidáman dalolászó lányt, aki a konyhába vonult.

- Komolyan lassan elvonóra kell küldenem – állt fel.

- Mondod te, borral a kezedben – kacagtam fel kislányosan, mire Harry is elnevette magát.

- Fogalmam sincs, mit tervez, de készüljünk – tette le poharát. – Ezt a beszélgetést pedig folytatjuk.

Ezzel hátat is fordított nekem, s szobájának ajtaja mögött eltűnt. Eltüntettem borom maradékát, és már mentem én is a szobámba, ám mielőtt az ajtó becsukódhatott volna, egy virgonc lány jelent meg.

- Mesélj – tolt be, s csapta be maga mögött az ajtót. Leült az ágyamra, míg én táskámhoz léptem.

- Mit is kellene mesélnem?

- Mondjuk, kezdjük azzal, hogy miért te, és nem Mel borozgatott Harryvel? – dőlt hátra. – Nem mintha problémám lenne, csupán kíváncsi vagyok. Biztos vagyok benne, hogy alakul valami. Forr közöttetek a levegő – csuklott, mire felnevetett hangosan. – Bocsi.

- Sokat beszélsz – néztem rá.

- Ugyan már. Dögös vagy, a bátyám is dögös, együtt mennyire dögösek lennétek már – állt fel hirtelen. – Szexi, szexi dögös ruci kell.

- Gem, mennyit ittál?

- Parányit, de most nem én vagyok porondon, hanem te – túrta fel táskám tartalmát. – Uuu, ez nagyon dögös.

- Más jelző esetleg?

- Kibaszott szexuális? – pillantott rám felvont szemöldökkel.

- Feladom – emeltem fel védekezően kezeim.

- Kölcsön kell adnod egyszer – dobta felém a kiválasztott nadrágot. – Ígérd meg!

- Megígérem – tettem szívem fölé kezem. – Nem túlságosan….

- Nem, egyszerűen tökéletes, ezzel – szakított félbe, s arcomba dobott egy felsőt.

- Kezdek félni tőled – szabadultam meg sortomtól, és az ingemtől.

- Felesleges – kacsintott rám. – De ma este iszunk! – kiáltott fel lelkesen.

- Nem hinném, hogy neked több kellene – rángattam magamra a ruhadarabokat. – Harry ki fog akadni, ha meglát inni.

- Harry nem fog kiakadni, mert azzal lesz elfoglalva, hogy becserkésszen téged – újra végighanyatlott ágyamon.

- Őrültségeket beszélsz – emeltem ki szemeimet egy kis tussal, majd szempillaspirállal pödörtem át pilláim. Minimális ajakfényt tettem fel, míg hajamat lazán hullámokban hagytam leomlani vállaimra. Lábaimra kényelmes cipőt húztam, s egy táskába bedobáltam minden szükséges dolgot. Szekrényen elhelyezett álló tükör előtt megálltam, és külsőmet végignéztem. Meg kellett jegyeznem magamban, hogy valóban jól néztem ki.

- Hova is megyünk? – néztem Gemre, aki még mindig ágyamon terpeszkedett.

- Fogalmam sincs – vont vállat, s feltornászta magát. – Szedjük össze Hazt, és induljunk – ragadott kézen, s már ki is húzott hálómból.

- Lányok – lépett ki saját szobájából Harry, éppen pólójának anyagát húzta le mellkasán. Megtorpant, s kellően végigmért. – Ezek szerint indulhatunk.

- Buli van – emelte magasba kezét Gem.

- Lehet itthon kellene maradnod, hugica.

- Harry, ne rontsd el – tette tenyerét a férfi mellkasára és megpaskolta, majd az ajtó felé indult, s már nyomát se láttuk.

- Hosszú esténk lesz – állapítottam meg.

- Szemmel kell tartani, az biztos – sóhajtott fel Harry, s udvariasan előre engedett az ajtónál. Bezárta, és a már liftnél álldogáló lányhoz igyekeztünk.

****

Sofőr vitt be minket a városnak szórakoztató utcájába. Tele éjszaki klubokkal, éttermekkel, bárokkal, és minden mással, ahol az ember italhoz, tánchoz és mocskos szexhez juthat.

Gemma végig beszélt, szája be sem állt, s nem igazán mondott okos, komoly dolgokat, amely bátyát nemigen tette boldoggá. Folyamatosan csitítgatta, és azzal fenyegette, hogy visszaviteti a hotelbe, ha nem bír viselkedni. Természetesen a lány hajthatatlan volt. Tovább fecseget mindenfélét, és egy férfiről mesélt, akinek személyazonosságát bármennyire is szerette volna Harry, nem kaphatta meg.

Végül egy kisebb bár mellett döntöttük, amely előtt feltűnően sokan voltak. Beszélgettek, iszogattak, és a bentről kiszűrődő dallamra táncoltak, és énekeltek. Remek hangulatúnak tűnt.

Gemma, ahogyan meghallotta a zenét, előre sietett, s a táncoló tömeg közé vetette magát. Nevetve néztem Harryre, aki csak fejét rázta, s bevezetett engem a helyre. A bárpultnál foglaltunk helyet, s egyből rendeltünk, ám meglepetésemre ő is velem tartott, s alkohol menteset fogyasztott.

- Fogalmam sincs, hogy hány évet fogok öregedni az este folyamán – nézte húgát.

- Nyugi, nagylány már – tettem térdére kezem nyugtatásképpen.

- Persze, de akkor is örökre a kishúgom marad – sóhajtott fel, majd másik irányba tekintett, s amit ott látott nagyon is fogva tartotta figyelmét. Hátam mögé néztem, és elnevettem magam.

- Ültél már rajta valaha? – fordultam vissza hozzá, ezzel elszakítva figyelmem a műbikáról.

- Igen – felelte. – Na és te?

- Nem volt még szerencsém hozzá – mire tekintete pajkossá vált. – Ne is álmodozz.

- Most miért? Tök jó buli!

- Persze, ha le akarod égetni magad, biztosan – horkantam fel, s lehúztam ananászlevem.

- Hé, csajszi, táncoljuk – rántott le a bárszékről Gemma és táncolni kezdett. Nem törődött azzal, hogy a tömeg kissé arrább volt. Szabadon mozgott, és énekelt. – Ni, így – tette csípőm két oldalára kezeit, és mozgatni kezdte. – Láttalak már táncolni, ne szívass!

- Menj, táncolj vele – biccentett Harry a táncparkett felé. – De után az én köröm jön – mosolyodott el féloldalasan.

Táskámat Harryre bízva fogtam meg a lány kezét, és húztam magam után. Megálltunk nem túl messze a göndörtől, és táncolni kezdtem. Szerencsére a bor minimálisan még lüktetet bennem, így kevésbé éreztem feszélyezve magam.

Hamar sikerült felvennem a zenének forró ütemét. Valóban tetszett a hely, és a zene is. Gemma pedig bármennyire is ittas, és kissé bolond volt, imádtam. Lelkesedése lehengerlő volt, míg Harry féltése inkább csodálatos.

Már jó ideje a parketten voltunk, s egymásba torkolló dalokra ráztuk, amikor is kezek fonódtak körém. Testem azonnal megfeszült. Saját végtagjaimat övéire helyeztem, és próbáltam lefeszegetni magamról, ám nem sikerült. Felnéztem a mögöttem lévő srácra, akinek mocskos, undorító vigyor virított pofáján.

- Engedj el – sziszegtem.

- Ugyan cica, ilyen falatot csak késő este engedünk el – morogta fülembe.

Alkoholos szaga orromba kúszott, s a hányinger elkapott. Izzadt teste enyémhez feszült, szinte már fájdalmas volt közelsége. Gemmára hiába néztem, csukott szemhéjakkal férfiak tömegében táncolva érezte az estét. Oldalra pillantottam, hiszen utolsó lehetőségem csakis ő volt.

Ám ahogyan oldalra néztem, úgy lettem kiszakítva a férfi karjaiból, s kerültem egy sokkal biztonságosabb szorításba.

- Azt mondta, hogy engedd el! – fenyegető hangon szólalt meg Harry.

- Oké, nyugi – emelte fel védekezően a kezeit a férfi. – Nem kell itt egyből támadni. A tiéd.

Ezzel arrébb állt, én pedig hálásan pillantottam fel Harryre, aki még mindig a távolodó alakot figyelte. Megszorítottam derekát, mire lenézett rám. Kézen fogott, és a bárpulthoz akart húzni, ám visszafogtam.

- Következő kör a tiéd, hát gyere, táncolj velem – rántottam vissza, s az induló dal első ütemeire már mozgatni is kezdtem a csípőm.

- Erre? – nevetett fel.

- Country, mi a baj vele? – túrtam hajamba.

- Nem illünk ide, Ani – rázta fejét. – Nézz ránk.

- Éppen ezért olyan csodálatos az egész. Ez Texas, bébi – kiáltottam fel lelkesen, és már át is vettem a gyorsuló ütemet.

- Gemma, adott valamit? – pörgetett meg.

- Nem – mosolyogtam rá, és tovább mozogtam.

Lelkesen követett, pörgetett, s még mosoly is ült arcán. Élveztem, valóban élveztem, s teljesen felengedtem. Dallam teljesen átjárta testem, pedig messze állt tőlem az a műfaj, még is első hallásra szerelmes lettem a hallatszódó dalba.

Harry is fellelkesült, s pörgetésekből visszaérkezésemkor testünk egybesimult, míg tekintetünk hasonlóan eggyé olvadt.
- Hé, bátyus – esett be közénk Gemma. – Hazamegyek.

- Oké, hazaviszlek.

- Ugyan már, maradj csak Nivel – kacsintott rá. – Fogok egy taxit, na paráz.

- Vidd a kocsit, nyugodtabb leszek, ha a sofőrünk visz haza. Mi majd fogunk egy taxit – mondta a lánynak, aki csak bólintott, majd elsétált egy könnyed intés után. – Mikor fog elmúlni a féltés?

- Nincs testvérem, de azt mondom, hogy soha.

- Lehetséges – mosolygott le rám. – Most, hogy táncoltam veled, én választom a következő kört – ragadott kézen, és a szórakozóhely másik felébe húzott.

- Harry, nem ülök fel rá – ellenkeztem, s próbáltam kiszabadítani kezem, de sikertelenül jártam. – Kérlek – néztem rá nagy szemekkel.

- Nem hat meg – nevetet. – Egyedül, vagy velem?

- Muszáj? – utoljára is próbálkoztam, mire bólintott. – Rendben, akkor egyedül. Megmutatom, hogy hogyan is csinálják a profik – rúgtam le szandálom, mire ő csak összefont karokkal figyelt. Odamentem a férfi mellé, aki vezérelte az egészet, s amint leesett a lány, helyére léptem. Elfoglaltam a helyem, és vártam. Pár pillanat után el is kezdett mozogni, én pedig sorosan kapaszkodva igyekeztem megülni. Meg akartam mutatni Harrynek, hogy nem csak a férfiaknak megy. Nem csak neki megy.

Erősen tartottam, s minden erőmmel azon voltam, hogy fenn maradjak. Bármennyire is igyekeztem, sajnos pár perc után feladtam, erőm elhagyott, s lezuhantam. Hátamon fekve hangosan nevettem, míg a többiek éljeneztek a sokáig tartó fennmaradásom miatt.

- Nagyszerű voltál, gyere – nyújtotta kezét Harry. Elfogadtam, így hamar talpra is állított. – Mássz fel – biccentett az állat felé.

- Mi? Minek?

- Csak csináld.

Tettem, amit kért, majd visszanéztem rá. Mosollyal az arcán mászott fel mögém, s kapaszkodott meg egyik kezével, míg másikkal csípőmet ölelte át. Kissé megfeszültem, mire nyakamba nyomott egy könnyed csókot, s a szerkezet újra mozgásba indult alattunk. Csípőnk egyszerre mozdult meg minden egyes pillanatban. Ágyéka szorosan nekem nyomódott, míg meleg lehelete bőrömet csiklandozta.

- Látod, meg ez – puszilt meg.

A gépezet lassan megállt állattunk, s mindenki őrülten tapsolt. Valóban sikerült megülnünk. Mosolyogva pillantottam hátra a mögöttem ülő fiúra, aki lemászott, és engem is lesegített. Arcomra édes csókot nyomott, majd elhagytuk a porondot, ezzel átadva másnak a helyet.

- Semmi sem lehetetlen – mondta, amikor is rám cipőinket vettük vissza.

- Hát persze, Mr.Stylesnak semmi sem lehetetlen.

- Úgy van – kacsintott rám, átnyújtotta a táskám, s kézen fogva kivezetett a helyről.

19.rész*Elég volt

Fájdalmasan felsóhajtottam, s kiléptem a lány lábai közül. Teljesen félreértette a helyzetet, de ez engem, egy cseppet sem érdekelt. Minden magyarázat nélkül mentem el mellette, egyenesen a hálómba. Hangosan csuktam be magam mögött az ajtót, ám az pár pillanattal később kitárult és belépett rajta az a személy, akit egyáltalán nem akartam látni.

- Harry, komolyan játszadozol velem? – fonta egybe karjait.

- Melanie, komolyan leszarom mit is hiszel – szabadultam meg ruháimtól.

- Bébi – visított fel.

- Mel, könyörgöm, fogd be a szádat. Semmi jogod, hogy ilyeneket vágj a fejemhez, hogy számon kérj – erőteljesen közöltem vele. – Jelenleg nincs kedvem hallgatni ezeket, ha nem bírsz csendben maradni, tudod, hogy hol az ajtó – vonultam be a fürdőbe, s amint megszabadultam maradék ruháimtól a zuhany alá álltam.

Arcomat a forró vízsugár felé tartottam, s reménykedtem, hogy a vízzel együtt a stressz, a gondok, minden lefolyik. Kezeimmel áttöröltem arcom, majd nedves hajamat hátratűrtem. Állkapcsom keményen megfeszült, amikor két kar fonódott körém.

- Mel – mordultam fel.

- Ugyan már bébi – nyomott csókot lapockámra. – Tudom, hogy kell egy kis levezetés – motyogta.

- Semmit sem tudsz – förmedtem rá, s kezeit lelöktem testemről. – Most pedig menj.

- Bébi.

- Kibaszottul azt mondtam, hogy takarodj innen – fordultam felé, s nem kellett, ahhoz magamat látnom, hogy tudjam: szemeim izzottak.

- Harry, kérlek – hangja elcsuklott, ahogyan mellkasomra simította kezeit.

- Kibaszottul szórakozhattál velem éveken keresztül, most én szórakoztam kicsikét, de elég volt. Elegem van, hogy ennyire elcseszett vagyok, elegem van, hogy még mindig itt tartok, elegem van belőled. Most pedig, addig van időd elmenni innen, még végzek.

- Kérlek, beszéljük meg – nézett fel rám, de azt a tekintetet túl sokszor láttam, már ahhoz, hogy tudjam, csak egy kibaszott átverés.

Dühödten zártam el a csapot, léptem ki a kabinból, és úgy, ahogyan voltam rontottam ki a szobába, ahol is feléje dobtam egy köntöst, amelyet el is kapott. Minden kint lévő cuccát bedobáltam, majd lezártam, s úgy, ahogyan voltam kiléptem hálómból. Magasról tettem arra, hogy ki is lát meg. Nem érdekelt.

Átszeltem a nappalit, az ajtót felrántottam, és kihajítottam táskáját. Visszanéztem rá, míg ő nagy, elkerekedett szemekkel nézett engem.

- Megmozdulsz, vagy segítenem kell? – szűrtem fogaim között.

- Mi a… - hallottam meg Ani hangját, mire rá néztem. Ő csak nagyokat pislogott, s a lány irányába fordult.

- Harry, kérlek szépen – kezdte megint, mire megelégeltem, s megindultam felé. – Még is hova menjek? – kérdezte, amikor már felkarjánál fogva húztam magam után.

- Biztosan találsz valakit, aki megsajnál, ahogyan évekkel ezelőtt is – csaptam rá az ajtót.

- Kissé durva volt – köszörülte meg a torkát Ani. Pillantásával próbált arcomnál maradni, de kíváncsisága úrrá lett rajta.

- Elegem lett – feleltem, s magára hagytam.

Újra a fürdőbe mentem, és megkönnyebbülten álltam be újra a zuhany alá. Nem szándékoztam sokáig alatta álldogálni, így gyorsan végeztem. Hajamat áttöröltem, ahogyan testemet is, és egy melegítőbe bújtam. Leoltottam a villanyt, és a konyhába mentem. Ani már sehol nem volt. Magamhoz vettem egy jó minőségű vörösbort, majd egy talpas poharat és visszavonultam a nappaliba. Televíziót bekapcsoltam, lábaimat az asztalon kereszteztem, s töltöttem a hűs italból magamban.

Már vagy egy órája ülhettem, s a semmittevést végezhettem, amikor is az egyik háló ajtaja kitárult. Azonnal megpillantottam Ninát, akin egy hosszabb ing volt. Tudtam, hogy visel alatta mást is, de a látvány akkor is csodás volt.

- Csatlakozhatok? – kérdezte félénken, mire én csak bólintottam.

Lépteit hallottam, majd a szekrényajtónak nyitódását, s csukódását. Pillanatok alatt mellettem termett, töltött egy pohárral magának, s kényelmesen hátradőlt, lábait pedig hasonlóan keresztezte.

- Kissé durva voltál vele – kortyolt bele a borba, mielőtt is megszólalt volna.

- Sajnálod? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Nem azt mondtam, csupán, hogy adhattál volna esélyt arra, hogy felötözzön – nevette el magát.

- Már minden versenyző átment rajta – vontam vállat könnyedén, mire ő köhögni kezdett a félrenyelt italtól. – Azért ne fulladj meg.

- Akkor igazán közkedvelt lehet.

- Mondhatjuk így is – bólintottam.

- Miért kellett neked egy ilyen lány? Tudom, hogy a múltadban szerepelt már – érdeklődve figyelt.

- Gemmánal néha be kellene fognia a száját – motyogtam poharamba, mielőtt is meghúztam volna.

- A vak is látta, hogy nem most találkoztatok először. Illetve, az első pillanatban is mondjuk úgy, régi ismerősként köszöntött.

- Ne mondd, hogy a pletykás húgom nem mesélte neked – nevettem fel. – Nem hiszem el. Egyébként is, miért érdekelne ez téged? Miért érdekellek? – néztem kíváncsian rá.

- Azért nem tagadhatod, hogy a vitáink nagy része, miattad volt – nézett rám félrebillentett fejjel. – Odaadtam magam neked, és utána megjelent, és akkor az előtte lévő dolgokról említést sem tennék.

- Oké, igazad van – láttam be, ami nálam nagyon is kivételes eset. – Még nagyon a pályám elején voltam, amikor megismertem – kezdtem. – Minden jó volt. Sohasem gondoltam, hogy megállapodnék bárki mellett, ő még is annyira más volt. Tetszett. Laza volt, igazi, nem pedig ez a mű barbi, aki most. Minden alakult közöttünk, míg meg nem tudtam, hogy pár srác ágyába bemászott, beleértve Markot is, amíg én sajtótájékoztatón, vagy bármi máson voltam.

- Uh, sajnálom – húzta el a száját. - Ezért utálod ennyire?

- Igen, onnantól kedve nem beszéltünk, csak ilyen szinten, mint most is - mondtam, majd folytattam. - Akkor nagyon összevesztünk. Soha nem ütöttem, emeltem kezet nőre, de akkor ott, megfordult a fejembe, és tudtam, hogyha ez tovább folytatódna, egyszer meg is történne – vallottam be. - És ma is közel voltam hozzá. Már alapból sem az esetem. Túlságosan mű – sóhajtottam fel, és újra töltöttem a poharainkat.

- Sajnálom, őszintén – tette kezemre kezét.

- Kérdezhetek valamit? – húztam le poharam felének a tartalmát.

- Persze – bólintott, s kíváncsian figyelt.

- Miért voltál Markkal, azután, hogy a klubban beszéltünk? Pótlék kellett, vagy csak bosszút akartál állni?

- Miről beszélsz – vonta össze szemöldökeit.

- Ne játszd meg magad, kérlek – hajtottam a háttámlára a fejem. – Amikor hazaértem Melanieval, hangokat hallottunk, és tisztán Mark nevét ismételgették, egyértelmű volt a helyzet, Ani.

- Esküszöm, hogy nem értem miről beszélsz – tagadta továbbra is.

- Hé, ti meg mit tespedtek, öltözzetek, szárnyaink alá vesszük a várost – lelkesen beszélt, kissé már ittas állapotban, az ajtóban állva, tenyereit folyamatosan összeütve Gemma.