6.rész*Osztozkodás

Átnéztem még egyszer a bőröndömet, hogy minden fontosat el tettem-e. Újra, s újra leellenőriztem, hiszen jó pár hónapig nem fogok hazatérni. Fogalmam sincs, hogyan is fogom kibírni azzal a féleszűvel, de abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy még egyszer nem fog annyira közel kerülni hozzám, mint pár nappal ezelőtt.
Amint végeztem, s még az utolsó pár apró dolgot eltettem, a már kikészített szettemhez léptem, amely a székemen pihent. Nedves törülközőt kiterítettem, miután már vettem is magamra a lenge darabokat. Napszemüvegem is megkapta a helyét, amit követően már bőröndömet magam után húzva mentem le a bejárathoz.
- Mindent elpakoltál? - jött ki a nappaliból apám.
- Igen, apu, ne aggódj már, kérlek - néztem rá komolyan.
- Ezt sose kérd tőlem - nézett rám komolyan. - Azzal a gyerekkel leszel összezárva, úgy, hogy én ott sem leszek.
- Késő bánat, te ajánlottál be - vontam vállat. - Tényleg nincs szükség arra, hogy aggódj miattam. Eddig is a helyén kezeltem a dolgokat.
- A múltkori eset után nehéz aggodalom nélkül elengednem.
- Ugyan már - nevettem. - Tudod, hogy lerendeztem. Viszont, most indulnom kell, mert itt vannak - nyitottam ki a bejárati ajtót. - Amint megérkeztünk a hotelbe, hívlak.
- Rendben. Amint tudtok megyek utánad én is - ölelt meg szorosan.
Most először volt, hogy külön mentünk versenyre. Eddigi évek során mindig együtt utaztunk, így teljesen új helyzet volt mind a kettőnk számára. Eleinte erőltette, hogy ő is velünk tart, de mind David, mint pedig én, lebeszéltük róla. Egyáltalán nem éreztem szükségét annak, hogy Harry minden mocskos beszólásának fültanúja legyen. Amikor tudomására jutott göndör fiú illetlen viselkedése, azonnal felkereste David-et, hogy tegyen valamit. Őrültségnek tartottam e lépését, hiszen kislány már nem vagyok, s tökéletesen el tudom intézni a magam problémáját.
Elbúcsúztam apámtól, végül magam után húzva bőröndömet mentem a fekete autóhoz, amiből egy nagy darab fickó, Mac szállt ki. Szívélyesen üdvözöltem, majd elvette táskám, s a csomagtartóba helyezte, míg én beültem.
- Apucitól könnyes búcsút vettél? - szólalt meg egyből az illető, amint csatlakoztam mellé. Mivel nem szóltam semmit, így folytatta. - Könnyes búcsút vettetek? Hallottam, hogy ő neki kellett a szárnyai alá vennie téged, és David-hez szaladnia.
- Szerintem tökéletesen megmutattam, hogy meg tudom védeni magam - sziszegtem.
- Harry, muszáj már most ennyire féregként viselkedned? - hallottam meg egy női hangot, amely Ellie-hez tartozott. - Legalább pár napig kíméld.
- Ugyan már, ismer - horkant fel. - Apuci most nincs itt, hogy megvédje - fordult felém, s szinte behatolt már a magánszférámba is. Keze már combomon kalandozott, amire azonnal rá is csaptam.
- Takarodj a közelemből - néztem rá határozottan, mire csak elnevette magát.
- Komolyan, két óra. Ennyit kérek tőletek - nézett ránk komolyan El. - Azt követően pedig nem fog érdekelni, hogy mit is tesztek egymással, de amíg ebben az autóban vagytok, emberként szóljatok a másikhoz.
- Hallottad a főnök asszony utasítását - suttogta, majd kacsintott, s a telefonjával kezdett el foglalkozni.
Sejtésem már is beigazolódott. Minden percet megragadja, amikor csak teheti, hogy a véremet szívja, s megkeserítse életemet. Bármennyire is érzem magam erősnek, határaim nekem is vannak, hiszen érző emberből vagyok, méghozzá nőből. Próbálom tartani magam, s éles nyelvemet megfelelően ellene használni, ám olykor valóban nehéz feladat elé állít.
Mivel a társalgás El-el nem jött össze, Harry-vel pedig egyértelműen kerültem, így előkeresve fülhallgatómat, telefonomba helyeztem, s a lejátszási-listát elejére téve már át is adtam magam a zenének.

****

Oldalamat többszörös bökdösés érte, amely álmaim világából térített vissza a zord való életbe. Pilláim fájdalmasan rebbentem meg. Azonnal összébb húztam szemeim, amikor is a nap sugarai a sötétített üvegen keresztül is minden gond nélkül áthatoltak. Hangosan felnyögtem, mikor is valaki kirántotta fülemből az egyik apró fülhallgatót.
- Ideje, hogy befejezd a horkolást - motyogott fülembe.
- Takarodj innen - löktem el magamtól.
- Ugyan már, Ani - nevetett fel öntelten. - Rémes volt. Figyelmeztethettél volna, mielőtt elalszol.
- Cseszd meg - sziszegve szálltam ki.
Táskámba tettem a készüléket a tartozékával együtt, miközben a csomagtartóhoz igyekeztem. Bele ütköztem valakibe, így azonnal hadarva elnézését kértem.
- Nyugi Nina - mosolygott rám kedvesen Ellie.
- Sajnálom, de teljesen kikészít - sóhajtottam fel, miután megköszöntem a csomagom kivételét. - Imádkozom, hogy a hotel két legtávolabbik pontján legyen a szobánk.
- El kell, hogy rontsam a kedved, ugyanis, még közelebb lesz, mint azt hinnéd - lépdelt mellettem. - Na de, majd benn megtudtok mindent. David itt van, és itt is marad pár napra.
Szívem szinte torkomban dobogott őrült gyorsasággal, ahogyan Ellie szavai újra, s újra megismétlődtek bennem. Reménykedtem benne, hogy csak szívatni próbált, s a határaimat felmérni. Abban biztos voltam, hogy egy szobába nem raknak, hiszen Markt-tól tudom, hogy ilyen eshetőség nincs.
Belépve a hatalmas, csillogó előtérbe David-hez mentem, akivel kölcsönös örömmel köszöntöttük a másikat. Váltottunk pár szót, míg lassan beballagó Harry is megérkezett körünkbe. Mormogott valami köszöntésnek egyáltalán nem nevezhető szót, s hanyagul a kanapéra levágódott, mint valami tizenéves, vad tinédzser.
- Megtisztelnél bennünket? - köszörülte meg igen erőteljesen torkát D.
- Itt vagyok, legyen ez elég - vágta oda.
- Harry ...
- Osszuk ki a szobákat, és menjünk, kérlek - néztem rá könyörgően.
Hitetlenkedve meredt rám. Szerintem ő maga sem hitte, hogy normálisan kértem valamit tőle. Valóban fáradt voltam, s egyáltalán nem akartam órák hosszát állni a recepció előtt, teljesen feleslegesen. Nehezen, de végül feltápászkodott helyéről, s szemeit megforgatva biccentéssel jelezte, hogy várja a rövidke beszédet a menetrendről, amibe szerencsére bele is kezdett David.
- Tehát, akkor mindenki tudja a dolgát? - nézett Harry-re, majd rám.
- Holnap hánykor kezdünk? - kérdeztem a számomra legfontosabbra rá.
- Reggel nyolc. Hétre itt lesz egy autó értetek, amely elvisz a pályára - közölte. - A késést nem tolerálom - szögezte kijelentését Harry-nek, aki csak felhorkant az egészen. - Itt a kulcsotok, ez pedig a tiéd - nyújtott át egyet nekem, egyet pedig Ellie-nek.
- Várj, David - szóltam utána mielőtt elsétált volna. - Harry miért is nem kapott kulcsot?
- Egy lakosztályotok van, amelyben két háló található - adta meg a rövid választ, s már hátat is fordított nekünk.
El-re pillantottam, aki sajnálkozva elmosolyodott, majd a lift felé biccentett. Feladva minden reményemet húztam magam után táskámat, s nyomtam be a felvonó hívógombját. Hallottam, ahogyan mögém megérkezett az a személy, akinek a társaságára egyáltalán nem vágytam. El mellettem állt, s amint megérkezett a lift, mögöttem lépett be a kis szerkezetbe, s csak utána következett Harry. Leghátsó sarokba húzódtam, hogy még véletlenül se kerüljek bármilyen kontaktusba vele. Tudtam, hogy amint kettesben leszünk, visszafogni már nem fogja magát. Gondolatait konkrét szavakká fogja formálni, amelyeket én nagyon nem szeretnék hallani. Tudomásom szerint El előtt is igen merészen beszél, így ennek okaként értetlenségem teljesen jogos volt, hiszen csupán csendesen a fém falnak dőlve állt, s bámult maga elé. Mélyen magamban, utolsó reménységként kántáltam, hogy legyen kulcsom a hálómhoz. Már csak az hiányzott, hogy az éjszaka közepén valamilyen megnyilvánulására ébredjek.
Torkomban dübörgő szívemmel léptem ki a kis szerelvényből, s a kártyára lepillantva indultam el megkeresni a megfelelő számmal ellátott lakosztályt. Ellie tovább ment, biztató mosollyal arcán, míg én a megfelelő helyre csúsztattam a fém kártyalapot, amely által kitárult a fa ajtó. Beljebb léptem, tekintetemmel körbelesve nagyjából, érdeklődve.
Hangos csattanással jelezte Harry, hogy ő is csatlakozott hozzám, s már csak ketten vagyunk. Felé fordultam míg ő elhaladt mellettem szélsebesen.
- Melyik hálót akarod? - kérdeztem tőle, mire azonnal megtorpant.
- Te melyiket szeretnéd? - nézett egy pillanatra a tárt hálószobák ajtaja felé. Közelebb lépett, mire még levegőt is elfelejtettem venni. - Véleményem szerint, esetleg osztozhatnánk is, ezzel megkímélnénk a takarítók dolgát - kacsintott rám.
- Undorító vagy - néztem mélyen szemeimbe, miközben közöltem vele az első gondolatom.
Felnevetett hangosan, fejét hátra vetette jókedvébe. Nevetése az egész teret betöltötte, míg én csak összevont szemöldökkel figyeltem a jelenetet. Táskámat határozottan megfogva húztam magam után az egyik szobába siettem.

Ps.: rövid, unalmas, eseménytelen. SAJNÁLOM... 

5.rész*Hevesség

Ellazultan álltam a tus alatt, amikor is valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre. Hidegen hagyott a dolog, s tovább áztattam magam, de amikor már öt perce tartott az egész, mérgembe elzártam a forró vízsugarat, csípőm köré egy törülközőt tekertem, s magam után a parkettán vizes lábnyomokat hagyva közelítettem meg a bejárati ajtóm, s elfordítva a kulcsot tártam is ki. Dühösen sóhajtottam fel, s hagytam hátam mögött a kicsit sem váratlan, ám annál is idegesítőbb személyt. 

- Mondd, hogy nem aludni készülsz - jött utánam azonnal nagy hanggal. 

- Ellie, én is örülök, hogy látlak, de mit akarsz? - néztem rá. 

- Már úton kellene lenned - sziszegte.

- Megtehetem, hogy kések - dobtam le magamról a fehér anyagot. - Mit hisztizel? Ott leszek, nem kell aggódnod. Véleményem szerint még egy bulit se hagytam ki. Főleg nem egy olyat, ahol lesz egy igen formás lány is.

- Ne - emelte fel kezét, ezzel jelezve, hogy fogjam be. - Ezt a lányt nem hagyom, hogy a földbe tipord. Szükségünk van rá, legalábbis ebben az évadban, úgyhogy elfelejtheted, hogy megdöntöd, majd a bunkót előadva ott is hagyod egy hotelben.

- El, komolyan, miket nézel ki belőlem? - nevettem fel, miközben a nadrágom sliccével foglalkoztam. - Ránézésre megmondom, hogy egy menettel eszem ágában sincs beérni - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Fogalmam sincs, miért is akar az a rengeteg nő az ágyadban kikötni - dőlt a falnak.
- Oh, elhiheted, hogy megvan az oka - kacsintottam rá.
- Harry, én nem a cafkád vagyok, hanem a menedzsered, kibaszottul tartsd tiszteletbe.
- Hé, El, oké, nyugodj meg, kérlek - gomboltam be ingem pár alsó gombját. - Komolyan, mióta nincs Ed, azóta feszült vagy. Kellene keresned egy pasit, aki megdönt, vagy menj vissza Ed-hez.
- Komolyan egy igazi tirpák, bunkó vagy - hagyott magamra.
Nevetve, fejemet rázva kezdtem el zsebembe elsüllyeszteni a pénztárcám és a telefonom. Leoltva a villanyt mentem ki a nappaliba drága menedzseremhez, aki a kanapém karfáján ült. Csizmámhoz mentem, amelybe minden gond nélkül bújtattam bele lábam.
- El, nem azért mondtam, de hidd el, hogy nem lennél ennyire feszült, hogyha valaki kezelésbe venne.
- Nem minden a szex körül forog - állt az ajtóhoz, s nyitotta ki azt.
- Elhiheted, hogy szerves része az életnek - zártam be nevetve a lakásomnak ajtaját.
- Egyszer az életben élném meg, hogy a beszólogatásaidat hanyagolnád.
- Előbb kell felkelned ahhoz - jegyeztem meg, s csatlakoztam mellé a liftben.
Továbbá csak a felesleges dolgokat kezdte el mondogatni, hogy hogyan is kell illemtudóan viselkedem, s miket is kellene mondanom, ha interjúra kerül a sor.
- Röhej, komolyan - nevettem jókedvűen. - Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, kibaszottul nem fogom játszani magam. Önmagam adom - feleltem egyszerűen.
- Pontosan ettől tartok én is.
- Mindenki szeret - jelentettem ki magabiztosan. - Aki meg nem, bekaphatja - szálltam be mellé a lesötétített üvegű autóba, amely ránk várt. - Egyébként ott lesz Ed is, esetleg ...
- Ne is folytasd.
Nevetve, de végül feladtam a lélekmelengető beszédemet, s telefonomat elővettem, hogy egy körüzenetet írhassak, azzal kapcsolatban, hogy melyik alkalmi partnerem is ér rá a mai estén. Meg sem lepődtem, amikor egy percen belül már vissza is jelzett pár lány, hogy szívesen töltenék velem az éjszakát. Végül az egyiket kiválasztottam, s leírtam neki a címet, hogy hova is kellene jönnie egy óra múlva. Lelkesen egy csókos sms-el reagált, mire azonnal vissza is tettem helyére a készüléket.
- Szánalmas vagy - szólalt fel mellőlem El.
- Te mondtad, hogy nem dughatom meg Anit, akkor most mi is a gond?
- Hogy ki? - vonta fel szemöldökét.
- Nina, a navigátorom tudod - magyaráztam.
- Fogalmam sem volt arról, hogy ennyire meleg kapcsolatban vagytok már, hogy a becézgetések csak így repkednek.
- Nem nevezném pozitívnak ezt a kapcsolatot. Inkább úgy fogalmazok, hogy hasonlóan húzzuk egymás agyát, bár ...
- Oké, mindig megbánom, hogy beszélgetésbe elegyedtem veled.
- Esetleg mást szeretnél? Szeretlek, Ellie, de a haverom exével sohasem kezdenék, bocs - tettem fel védekezően kezeim.
- Komolyan hányingerem van tőled.
- Oh, El, még ilyen szép bókot sem kaptam.
- Beteg vagy - mondta végszóként, s szállt ki az autóból, majd szó szerint maga utána rángatott engem is.
Körbenéztem, s azonnal a felismerés csapott meg, amikor is rájöttem, hogy alig egy saroknyira vagyunk a rendezvénytől. Ellie szorosan fogta csuklómat, s vonszolt maga után. Egy fekete autónak ajtaja tárult ki, amibe minden ellenszegülés nélkül kellett bemásznom. David és Ani foglalt helyet a járműben. Ani mellettem, míg David mellé Ellie mászott be.
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk - üdvözölt szívélyesen főnököm.
- Számomra a megtiszteltetés - morogtam.
- Tehát megjelentek, mosolyogva pózoltok a fotósoknak, ha pedig kérdeznek szűkszavúan válaszoltok, hogy milyen is a közös munka - hadarta El, mire Ani azonnal bólintott is.
- Ugye semmi bájolgás? - kérdezte reménykedve.
- Smárolnod kell velem a kamerák előtt - szaladt ki számon a mondat.
- Harry, tisztelettel beszélj - avatkozott közbe D.
- Minden tiszteletem az övé, elhiheted - néztem végig fedetlen lábain.
Pár mondat még elhangozott, de szerencsére, vagy nem - ahogy vesszük -, megérkeztünk. Kiszálltam, s illedelmesen mosolyogtam a vakukba, míg kezemet tartottam, hogy kisegítsem drága társamat, aki azonnal megigazította ruháját, s kezembe karolva végül el is indultunk a hatalmas sövény elé, amelyen a NASCAR felirat díszelgett. Derekára simítottam kezem, míg ő hasonlóan az enyémre. Cselekedete meglepett, de végül mosolyogva pózoltunk pár percig, miután azonnal tovább is mentünk, kikerülve a riportereket. Ahogyan beértünk az épületbe, azonnal távolabb lépett két lépést.
- Fertőző azért nem vagyok - jegyeztem meg, hogy csak ő hallja.
- Hm, sose lehet tudni, hogy éppen melyik ágyasodtól is kapsz el valamit - vágta rá egyből.
- Áucs - kaptam szívemhez azonnal kezem, mire szemeit csak megforgatta. Tekintetemmel én nevetve mértem végig testét. Egy felül igen zárt, ám alul kellően rövid ruha takarta karcsú testét. - Otthonkádat elkérted a nagyidtól?
- Parancsolsz? - nézett rám.
- Manapság ki jár .. - mértem végig újra, ám ezúttal lábain tovább elidőztem. - Így.
- Oh, igen, képzeld, a nagyim is a mai divatnak megfelelően öltözik - kacsintott rám, s könnyedén elsétált mellettem, ezzel faképnél hagyva engem.
Nevetve követtem a terembe, ahol is az esemény volt tartva. Azonnal a bárpult felé igyekeztem, ahol is kiszúrtam legjobb haveromat, Ed-et. Vállon veregettem, ahogyan mellé értem, mire azonnal kezet is fogtunk egymással, köszöntésképpen. Kikértem egy italt, majd oda is fordultam feléjük.
- Mikor ismerhetem meg a kis vad leányzót? - húzta le itala maradékát.
- Ma különösen viaskodó kedvében van - fogtam kezembe az üvegpoharat, s körbeszemléltem a helyiséget. - Ott van - böktem a lány irányába, aki Mark társaságában ült egy asztalnál, és nevetgélt.
- Wáo .. - nézte igen lelkesen Ani-t. - Azt kihagytad a leírásból, hogy ennyire szexi.
- Csak egy lány, aki azt hiszi, körülötte forog a világ - tüntettem el a hűs konyakom.
- Komolyan? - nézett rám Ed. - Tudod, hasonlít valakire.
- El se kezd.
- Harry, haver, ugyan már - nevetett jóízűen. - Aki csak ismer téged, és szerencséje van ehhez a csodához is, az tökéletesen észreveszi a hasonlóságot.
- Úgy érzem túl sokat ittál - néztem rá, s kikértem a következő köröm.
- Ellie megengedte, hogy igyál?
- A te feleséged - horkantam fel azonnal. - Tudomásom szerint, nagyobb hatalma van feletted, mint felettem.
- Harry - hallottam meg a lágy dallamok mellett egy női hangot, amelyet jelenleg egyáltalán nem akartam tudomásul venni.
- Oh, Ellie, nézd ki van itt - böktem haverom felé, aki csak bágyadtan mosolygott a lányra. - Nem szeretnéd inkább őt fárasztani? Mind a kettőtökre ráférne - mosolyogtam rá erőltetetten.
- Pofa be - sziszegte, mire Ed azonnal nevetésbe kezdett. - Igyekezz, Nina vár, mennetek kell egy interjúra az emeletre.
- Mi van? Semmi ilyesmiről nem volt szó - robbantam egyből.
- Ne veszekedj, és többet se merj inni - vette el az üvegpoharat.
- Véletlenül se baszakodj velem, El - morogtam feszes állkapoccsal. - David-nek sem hagyom, hogy belém kössön, majd pont neked fogom.
- Haver, nyugi - kelt egyből az exe védelmére Ed. 

- Hm, milyen ironikus, hogy összetart a csodás pár - léptem el mellettük, egyenesen az asztal felé igyekezve, ahol is Ani még mindig azzal a patkánnyal bájolgott.
Egyre jobban megközelítve az asztalt, lettem dühösebb. Nina felpillantott rám, majd hirtelen vissza Mark-ra, akinek magyarázni kezdett valamit. Éppen meg akart fordulni, amikor is odaértem melléjük. Lány kíváncsian nézett fel rám, míg az a pöcs, minden jókedv nélkül méregetett.
- Mennünk kell egy interjúra - néztem határozottan rá.
- Rendben - állt fel, s visszafordult társasága irányába, aki hasonlóan már mellettünk állt. - Mindjárt visszajövök - pillantott rá, s kezét közben felkarjára simította.
- Oké, mielőtt elokádom magam a nagy románc okozta örömöm miatt, induljunk - fogtam csuklóját körbe, és minden gond nélkül az előtérbe kezdtem magam után húzni.
- Lassíts már, az isten szerelmére - rántotta meg kezét, ezzel magára vonva figyelmem. - Komolyan, oké, hogy te egy érzéketlen óriás vagy, de én nőből vagyok, akinek alapjáraton is rövidebb lábai vannak, és még tűsarkút is hord. Lehetnél egy parányit figyelmesebb.
- Parányit? - kérdeztem vissza. - Indulás, parányi Ani.
Szemeit megforgatta, majd végül mellém került, s együtt kezdtünk el az előtéren át a lift felé menni. Ahogyan megérkeztem a hívógombot benyomtam, így az ajtó abban a pillanatban ki is tárul előttünk. Előre engedtem a lányt, s csak utána szálltam be, s nyomtam meg a megfelelő gombot.
- Hm, udvariasság mégsem halt ki belőled teljesen - tudatosította magában.
- Tudod, a fotósok az épület előtt, még sem tűnhettem a nyilvánosság előtt egy féregnek.
- Ó, kivételesen még hazugság sem lenne az újságírók részéről - mosolyodott el. - Tökéletesen látom magam előtt a címlapot - kezeivel mutatott maga elé, mintha csak egy vászonra alkotta volna meg gondolatait. - Harry Styles, az autóversenyzők megtestesítője, a pályák réme, a valóságban, a nőkkel szemben, egy bunkó fráter.
- Bunkó fráter? - szaladt ráncba homlokom.
- Próbáltam a legfinomabban fogalmazni - vont vállat, mire válaszolni már lehetőségem nem volt, hiszen megérkeztünk a megfelelő emeletre.
Minden gondolkodás nélkül léptem ki előtte, mire csak motyogott valami, számomra teljesen jelentéktelen sértést felém. A terem előtt megálltam, kitártam a hatalmas üvegajtót, s biccentettem, kedvesnek egyáltalán nem nevezhető mosolyommal, hogy menjen csak be.
- Visszatért - mosolya alatt jegyezte meg, ahogyan elhaladt mellettem.

****

Ócska, unalmas kérdések, s a bunkósságok netovábbja. Így tudnám jellemezni azt a húsz percet, amíg faggattak minket. Jelen volt Ellie és David is, akik a háttérben meghúzódva éberen figyelték minden mozdulatunkat, és szavunkat. Nina csak néha - néha válaszolt, inkább csak arra, amikor kérdezték. Szinte végig én beszéltem, s tagadtam az egyből felmerülő híreket, a kapcsolatunkról. Leszögeztem, hogy csak is munkakapcsolat van közöttünk, és az zökkenőmentes, de ennyi. Pályán kívül nem igazán találkozunk, és ez így is van rendjén.
- Gyere, igyunk valamit - tettem derekára kezét, s vezettem Ed-hez, aki még mindig ugyan ott ült.
- Végre, hogy idehoztad - mosolygott rám, majd a mellettem álló lányra pillantott. - Ed vagyok, ennek a gorombának a legjobb haverja.
- És Ellie, férje - egészítettem ki.
- Igen - bólintott Ed, s közelebb hajolt, hogy arcon csókolja a lányt, aki készségesen üdvözölte őt.
- Nem is tudtam, hogy El, férjezett - mondta Ani.
- Jelenleg egy igen mély hullámvölgyben vagyunk - felelte fanyarul a vörös.
- Sajnálom, tényleg.
- Oké, akkor igyunk - kértem ki három italt, amelyből az egyiket Ani, a másikat pedig Ed-nek.
- Hát itt vagytok - jelent meg El, de mosolya azonnal lefagyott arcáról. - Azt hiszem, megyek is.
- Majd mi, maradj csak - mosolygott rá Ani, s most ő ragadta meg csuklómat, és húzott félre. Ahogyan megálltunk, azonnal kérdően néztem rá. - Mi van?
- Ez még is mi volt?
- Fogalmam sincs mi van velük, de muszáj lesz megbeszélniük, bár nem ismerem Ed-et, de szerintem aranyosak.
- Aranyosak? - nevettem fel, s lehúztam konyakom maradékát. - Már is kerítőt játszol? Egyiküket se ismered - léptem hozzá közelebb.
- Tudod, attól még akarhatom, hogy jó legyen a kapcsolatuk.
- Annyira gyerek vagy még - néztem mélyen szemeibe, ahogyan kiejtettem kijelentésemet.
- Bunkó - forgatta meg szemeit, s igyekezett elhaladni mellettem, mire kezem azonnal lendült és fenekére érkezett. Meglepett, amikor is megállt, s visszafordult felém, majd az ő keze is hirtelen lendült, s arcomon ért célba. Kezemet odakaptam, ahogyan a fejem ellenkező irányba fordult. Éreztem a csípő, égető fájdalmat. Azonnal megjegyeztem magamban: nem érdemes kekeckedni vele.
Visszafordultam felé, mire megszüntette közöttünk a távolságot, s magassarkújának köszönhetően, minden akadály nélkül hajolt fülemhez, míg a mellkasomon az alig összegombolt ingen keresztül mart körmeivel bőrömbe.
- Egyik cafkád se vagyok, és soha nem is leszek - ezzel hátat fordított, és magamra hagyott.