44.rész*Valentino

Harrynek simulva igyekeztem be a hotel falainak biztonságába, míg körülöttünk biztonságiak voltak, akik a pióca újságírók elől igyekeztek oltalmazni bennünket. Ellie is mögöttünk lépkedett, majd hirtelen meglepve vettem tudomásul, amikor is Harry gyors csókot nyomott ajkaimra, közölte, hogy egy kis elintézni valója van Daviddel, és már érkezik is.

Liftben feszültség volt kézzel fogható El és közöttem. Éreztem, hogy rájött a kis titkomra, amelyet még én magam sem tudtam megszokni.

Megérkezve a megfelelő emeletre, elhagytuk a felvonót, ám El nem az ellentétes irányba indult, hanem szorgosan engem követett, amely egyértelműen adott következtetést arra, hogy számonkérésnek nézek elébe.

Besiettem a szobába, a vitaminokat kibontottam, a dobozokat a szemétbe hajítottam, majd táskám mélyébe süllyesztettem őket.

- Mikor mondod el neki? – vont kérdőre az ajtófélfának támaszkodva.

- Nem tudom – feleltem. – Fogalmam sincs, még én sem szoktam meg a gondolatot, hogy egy élet fejlődi bennem, rendben?

- Nina, te is tudod, hogy nem titkolhatod a végtelenségig – sóhajtott fel és leült mellém az ágyra. – Szerinted még is hogy titkolhatsz el egy gömbölyödő pocakot? – tette fel a kérdést. – Vagyis, ugye nem akarod… - nem engedtem, hogy befejezze a kérdését.

- Eszembe sem jutott. Ő a mi részünk, a mi gyermekünk, nem fogok semmilyen módon megszabadulni tőle – ellenkeztem kapkodva.

- Ez nagyszerű döntést, akkor már csak a megfelelő alkalmat kell megragadni, és elmondani neki. Biztos vagyok abban, hogy elalél a hírtől – mosolygott rám kedvesen.

- Kérlek, ne szólj neki semmit – komolyan néztem rá.

- Természetesen, hiszen ezt neked kell megosztanod vele – mosolya még jobban kiszélesedett. – Alig várom, hogy láthassam a kicsit. Istenem, annyira hihetetlen.

- El, nyugi – nevettem. – Inkább segíts kiválasztani a ruhát az estére.

- Szerinted engedni fogja, hogy vele tarts? – szaladt ráncba homloka. – Pihenésre van szükséged, és ő is erre fog hivatkozni.

- Ott kell lennie, és támogatni szeretném, ez fontos neki, tudom.

- Mindig is a szívén viselte a jótékonykodást – bólintott Ellie. – Akkor válasszunk valami csinos ruhát – állt fel, és húzott magával.

****

Gyors zuhanyt vettem, majd Ellie gondoskodott róla, hogy minden vitamint bevegyek. Hajamat megszárítottam, majd nagy loknikat varázsoltam belé. Arcomat kisminkeltem, és amikor elkészültem újra visszatértem a hálóba.

- Ez megfelelő lesz – mutatott fel egy Valentino ruhát, amely nem az én ruhatáramból volt, azonnal megállapítottam.

- Honnan van?

- Ragozhatnám a dolgot, de egyértelmű, hogy a szerelmed választotta neked, és küldette fel – mosolygott rám. – Természetesen mellékelt egy szóbeli üzenetet. – Hogyha nem érzed jól magad, akkor a hotelben is tölthetitek az estét.

- Remekül érzem magam, de ez a ruha méreg drága, El. És egyáltalán honnan tudta, hogy szemet vetettem rá? – méregettem még mindig a csodás darabot.

- Figyelmes férfi, becsüld meg, mert nem mindennapi az ilyen – vont vállat egyszerűen.

- Nem, emlékszem, hogy a telefonomon nézegettem, amikor náluk voltunk. Kutatott a telefonomban? – teszem csípőre kezeim.

- Nina, tombolnak a hormonjaid már most – nevetett. – Inkább gyere, vedd fel és ne ellenkezz – lépett elém, és tartotta a ruhát, hogy belelépjek. – Fordulj – mondta, majd amint megtettem felhúzta a cipzárt. – Csodásan festesz – mosolyogva mért végig.

- Köszönöm – álltam a tükörrel szembe, azt követően pedig oldalasan. Hasamra simítottam kezem, amely kissé már valóban nagyobbnak tűnt számomra, bár nem kételkedem abban sem, hogy csak én szerettem volna már látni a gömbölyű formát.

- Már most ragyogsz a boldogságtól – mosolygott rám kedvesen El.

- Mi van, ha elbukok? – tettem fel a kérdést, még mindig alig látható pocakomat simogatva. – Ha nem leszek jó anya, hogyha valami megint megakadályoz valamit, és boldogságunk csak töredéke lesz?

- Ne gondolj butaságokat – lépett mellém. – A pici, aki benned cseperedik tökéletes családban fog felnőni. Harry imádja a gyerekeket, és tudom, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy csodás gyermekkori éveket szerezzen neki, és persze téged sem fog hanyagolni. Ahogyan tudomására jut, hogy a gyermekét hordod a szíved alatt, a tenyerén fog hordozni – simította kezét hátamra. – Te pedig egy cseppet se kételkedj magadban. Bár nincs gyermekem, de tudom, hogy te tökéletes anya leszel. Persze, mindenki hibázik, ez is benne van a dologban, de ott lesztek egymásnak. Támogatjátok a másikat, miközben a mindennapjaitokat a pici édes mosolya fogja megédesíteni.

- Köszönöm, mindent köszönök – öleltem meg szorosan.

- Hé, ne sírj itt nekem – nevetett. – Elkenődik a sminked – törölte le szemem alatt kósza könnycseppjeimet.

- Bébi – kiáltotta el magát Harry, ahogyan visszatért.

- Háló – feleltem a fel nem tett kérdésére.

Lépteit közeledni hallottam, így El leült az ágyra, és úgy várta, hogy fekete szandálomba bújtassam lábfejem.

- Szisztok – mosolygott Harry, majd Ellie arcára puszit nyomott, s engem is megajándékozott vele. – Ki ez a csodaszép nő? – húzott magához.

- Merre voltál egész délután? – kíváncsiskodtam, és zakója alá csúsztattam kezem. Már készen volt ő is, s a tények mutatták, hogy másik szobában készült el. Igazán fess volt. Fekete szűk nadrágot, alig begombolt fehér inget és fekete zakót viselt, barna Chelsea csizmával.

- Gondoltam hagylak egy kicsit Ellievel, hogy egy kis csajos nap is legyen – felelte. – Daviddel beszéltem, aztán az ő szobájában el is készültem és most itt vagyok – csókolt halántékon. - Köszönöm, hogy vele voltál – mosolygott Elre, aki felállt.

- Semmiség – kedvesen felelte, és mind a kettőnket megölelt. – Most viszont megyek. Érezzétek jól magatokat. És Harry, vigyázz rá – mondta utoljára és el is hagyta a lakosztályunk területét.

****

Derekamon pihent Harry keze, amikor is kifelé sétáltunk a hatalmas építmény elé, s szálltunk be egy lesötétített autóba. Amint mind a ketten elhelyezkedünk, a sofőr már indult is. Ujjaink egybefonva pihentek Harry combján, miközben néha kisebb csókokat csent.

- Hogy érzed magad? – cirógatta meg kézfejem.

- Jól – mosolyogtam rá. – Remélem, tudod, hogy semmi szükség nem volt erre a ruhára.

- Kérlek, ne ellenkezz, csodásan áll rajtad. Hozzád illik, és tökéletes a ma estéhez – simított végig combomon. – Egy köszönetnyilvánítás is elég lesz – lopott egy kisebb csókot.

- Eljön annak is az ideje – bújtam oldalához kuncogva.

- El, bizony – helyeselt. – Viszont megérkeztünk, úgyhogy várat magára a dolog – nyomott csókot fejem búbjára, és kiszállt, majd kezét nyújtotta, amikor is követtem.

Mosollyal az arcomon szálltam ki, és csatlakoztam Harryhez. Kézen fogva sétáltunk végig a kamerák kereszttűzében, azonban nem álltunk meg sehol, még csak egy fénykép erejéig sem. Azonnal a bejárathoz húzott.