Hasamat fogtam,
és próbáltam mielőbb kiadni mindent magamból. Harry termett pillanatok
leforgása alatt mellettem, és hátamra simította kezét, míg a másik kezemből a
bukósisakomat hanyagul a földre hajította.
- Nina, hé –
fogta hátra hajam, míg én görcsösen estem össze a kemény betonfelületen.
- Mi történt? –
hallottam meg Ellie hangját. – Hívják a mentőt – kiáltotta el magát.
- Állítsák le a
gyakorlatot – adta ki parancsba David valakinek. - És küldjetek valakit Harry autójáért.
- Bébi, kérlek –
aggodalmas volt a hangja, de nem csak ő volt rémült, hanem én magam is.
Fogalmam sem volt, hogy mi is történt.
- Szédülök –
motyogtam szinte érthetetlenül.
- Micsoda? –
kérdezett vissza Harry, de már csak karjaiba tudtam omolni. – Hé, Ani, kicsim,
maradj velem, kérlek.
Éreztem, ahogyan
felemelkedett velem, majd sétálni kezdett, aztán más csak emberek egybemosott
szavai maradtak meg, akik körülvettek bennünket, amikor is lefektetett egy
ágyra, a mentőautó belsejébe.
- Maradok,
maradok vele – ordított Harry, amikor ki akarták taszítani mellőlem, míg én
szorosan fogtam kezét. Minden erőmet fogásának szenteltem, s szerencsére meg is
tartottam.
- Rendben,
menjünk – adta ki az utasítást az egyik mentős.
Szemhájaimat
lehunytam, mindent kizártam és álmaimba merültem.
****
Nyöszörögve
kaptam hasamhoz, majd egy fintorral arcomon igyekeztem teljesen magamhoz térni.
A szobát betöltő őrült csipogás teljesen az őrületbe kergetett. Próbáltam
kizárni, de nem sok sikerrel jártam.
Lassan, sok apró
pislogást tettem meg, mire szemeim megszokták az éles fényt, amelyet a nap
sütése okozott. Oldalra fordítottam fejem, így megpillantottam az ágyam mellett
lévő személyeket. Ellie kedvesen rá mosolygott, majd kezét Harry vállára tette,
akinek arca kezei között pihent. Azonnal felkapta fejét, majd arcán aggódó
mosolya jelent meg.
- Édesem – állt fel
azonnal, és az ágyam szélére ült, miközben a nővérhívót megnyomta. – Hogy érzed
magad? – fogta meg kezemet, és ajkaihoz emelte.
- Jobban, sokkal
jobban – sóhajtottam.
- Felébredt,
Ms.Agdal, azonnal szólok a főorvos úrnak – jelent meg a nővér, aki megállapítva
ébrenlétem már sietett is az orvoshoz.
- Kaphatok egy
kis vizet? – néztem kérlelően barátomra, aki szavaim hallatán azonnal fel is
állt, felbontott egy palack vizet és töltött egy pohárba, amelyet át is
nyújtott. – Köszönöm – hálálkodtam, és nagyokat kortyoltam az enyhén hűs
folyadékból.
- Örülök, hogy felébredt
kisasszony – lépett be a szobámba egy nálunk nem sokkal idősebb férfi. –
Partick vagyok, az orvosa – mondta, miközben fellapozta a kórlapomat. – Nos,
hogy érzi magát?
- Jól – feleltem.
- Hasi fájdalom? –
pillantott fel rám a lapokról.
- Jelenleg
nincsenek – állapítom meg. – Mennyit aludtam?
- Összesen pár
órát – adta meg a választ. – Nos, a helyzet, hogy pár vizsgálatot el kell
végeznünk, de szinte biztos a diagnózis. Viszont szeretném ezt önnel közölni
kisasszony – komoly tekintettem meredt rám.
- Miről van szó?
A barátja vagyok – kelt ki magából Harry.
- Hé, bébi –
fogtam meg kezét, mire figyelmét visszaszereztem. – Minden rendben –
mosolyogtam rá bíztatóan. – Kérlek.
Felsóhajtott,
szemhájait pár pillanatra lehunyta és enyhén kócos hajába túrt. Lehajolt,
ajkait enyéimre helyezte, majd eltávolodott: - Rendben. Kinn leszek – suttogta,
majd elengedte kezem és nehezen, de végül kisétált a kórteremből.
- Miért nem
hallhatta ő is? – utaltam Harryre, ahogyan kérdően néztem az orvosra.
- Azonnal jön egy
nőgyógyász, aki pár vizsgálat után alátámasztja a diagnózist.
- Kérem, ne rébuszokban
beszéljen. Mi a bajom? – ültem kissé feljebb, ahogyan kérdőre vontam a doktort,
aki összecsukta a kórlapom.
- Ha igazam van,
márpedig ritkán tévedek, ön állapotos.
- És ezt miért
ilyen titokban kellet a tudomásomra adnia? – vontam kérdőre azonnal az orvost.
- Úgy gondoltam,
hogy először önnek kell megbarátkoznia a gondolattal – közölte kimérten. – A nőgyógyászunk
kitűnő, hogyha gondolja….
- Nem ide
valósiak vagyunk – szólok közbe sietve.
- Rendben. Akkor
én távozom is.
Figyeltem,
ahogyan elhagyja szobámnak területét, majd Harry sietve bejött, és azonnal
ágyam szélén foglalt helyet. Kezemet övéi közé vette, és aggodalmas
tekintetével méregetett.
- Mit mondott? –
félt válaszomtól.
- Semmi probléma –
erőltettem fáradt mosolyt arcomra, amelyet elhitt, állapotomnak köszönhetően. –
Jön egy nőgyógyász, aki a hasi fájdalmaim miatt megvizsgál, ennyi az egész –
magyaráztam.
- Biztosan?
Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem – kétségbeesett volt.
- Tudom, és
köszönöm. De most kapok végre egy csókot? – húztam közelebb.
Gyors puszit
nyomott ajkaimra, majd az ajtó újra nyílt, és egy új orvos jelent meg, aki
bemutatkozott és Harryt megkérte, hogy távozzon, tekintettel a vizsgálat
menetére.
- Örömmel
jelentem be, hogy állapotos. A második hónapban van – mosolygott fel rám. –
Gratulálok.
- Köszönöm –
feleltem, s mélyen magamba szívtam a levegőt.
- Gondolom első
baba – mosolygott rám kartonom fölül.
- Igen, az első.
- És amennyire a
meglepettséget látom, véletlen is.
- Ha kérhetem,
Harrynek nem említené? – húztam el kissé számat, s magamhoz vettem a poharam,
amelybe még volt víz.
- Természetesen –
csukta be a füzetet, és kedvesen rám nézett az idős úr. – Kötelességem elmondani,
hogyha abortuszra szeretne menni, akkor nagyjából két héten belül döntenie
kell, de természetesen más lehetőségek is vannak, hogyha nem szeretnék a babát.
- Nem tudom,
sajnálom, jelenleg nem tudnék tiszta fejjel dönteni.
- Rendben van. Ha
bármi kérdése van, nyugodtan keressen meg – állt fel, és hagyta el a szobát.
Harryt meg
kellett nyugtatnom, amint visszatért hozzám, hogy minden a legnagyobb rendben.
Nem igazán hitte el, de mosolygott, és csókokat csent tőlem. Ellie hozott ruhát, amelyet egy gyors zuhany után magamra is vettem. Szerencsére
vitaminokkal és ilyen hasonló készítményekkel lettem ellátva. Szerencsére csak
recepteket kaptam, így mindent eltudtam intézni Harry közreműködése nélkül.
A kijárat felé
közeledve rossz előérzetem támadt, és ez be is bizonyosodott, amikor Harry
gyorsan magához vont, míg másik oldalamon egy testőr volt, mag mögöttünk Ellie
lépkedett. Fejemet lehajtottam, amelyet szerencsére nagy részben a szemüvegem
és hajam kellően takart.
Az autóba
kapkodva másztam be, ahogyan Harry és El is. Amint a sötétített üvegek között
voltunk, megnyugodva dőltem Harry vállának.
- Megállhatnánk
egy patikánál? – kérdeztem.
- Persze, de szeretném,
ha Eric menne be – simogatta oldalam barátom.
- Inkább El,
kérlek – néztem Harry túloldalán elhelyezkedő nőre. – Megtennéd.
Reménykedtem,
hogy igent mond, és szerencsére azt is tette. A recepteket sietve aláírtam,
majd átnyújtottam neki, ami után vissza is dőltem, gondolataimmal együtt Harry
oldalának.
- Jól vagy? –
suttogta nyakamba, a patika előtt parkolva.
- Igen –
szorítottam meg kissé combját.
- Nem fáj a
hasad? – simította tenyerét az említett területre, mire megfeszültem.
Szemhéjaimat szorosan lehunytam, és kezére helyeztem enyémét.
- Nem, minden
rendben – bújtam hozzá még jobban.
- Mehetünk –
szállt be El, és átnyújtotta a szatyrot.
- Köszönöm –
néztem rá hálálkodva, ám tekintete azonnal elárulta, hogy pontosan tudja, mit
is rejtegetek magamban.
Huh.Már az előző résznél is sejtettem,hogy csak ez a "betegsége" lehet.
VálaszTörlésRemélem,hogy minél hamarabb elmondja Harry-nek és hogy megtartják a babát.
Harry nagyon aranyos volt ahogy így aggódott Nináért.Remek rész lett.Siess a következővel.:)
Uristen, már nem tudok mit irni, csodálatos amit csinálsz:D Hihetetlenul jó ez a történet, és csodálatosan írsz:)
VálaszTörlésSzia :) a royal-os blog amiben Liam a főszereplő küldenél meghívót mert olvastam és szeretném olvasni mert nekem nagyon bejött :)
VálaszTörlésSzia. Nem, egyszerre ezt es a Part of me blogom irom, amint befejezodik ez, akkor nyitom meg ujra a masikat.. Sajnalom, de ravilagitottak arra, hogy valoszinu tulsagosan hozza vagytok szokva, hogy mindig itt vagyok, mindenhol resszel...
TörlésEz nagyon jo es en is nagyon kivancsi vagyok mikor fogja elmondani Harrynek de remelem a kovetkezo reszbe
VálaszTörlésGyorsan kovit :)
Ahh mar az elozo resznel sejtettem, hogy Ani allapotos lesz. Es meggyozodesem volt, hogy te ugy fogod irni a kovetkezo reszt, ahogy en elgondoltam. Basszus mar elore latom mik lesznek ezzel a babaval, csak remenykedek, hogy Ani nem fog megszabadulni a babatol es, hogy Harrynek csak is Anitol lesz gyermeke. Csak tudja meg:D nagyon kivancsi vagyok mik lesznek meg itt, szoval varom a kovetkezo reszt. Ja es hagy ne mondjam, most is fantasztikusan irtal!:)
VálaszTörlésNagyon jó a blogod, hamar kövit! :)
VálaszTörlésSzia :)
VálaszTörlésNagyon tetszett :) Imádom Harrynek ez az oldalát és kíváncsi vagyok mit szól majd a bébihez, remélem örülni fog neki :)
Nagyon várom a következőt :) Puszi Kolett