42.rész*Őrületes tempó

Fáradtan nyújtóztattam ki végtagjaimat, amikor is megérkeztük a hotelhez, ahol a többi versenyzőt is elszállásolták. Ásításomat igyekeztem elnyomni, mire Harry elmosolyodott mellettem.

- Megérkeztünk – szorította meg kissé combom, majd tárcáját előszedve kifizette a fuvart.

Kiszálltunk, s a sofőr segítségével kipakoltunk, elköszöntünk és már indultunk is be a hatalmas épület hűs falai közé. Mivel már esteledett, így semmire sem vágytam jobban, mint egy meleg fürdőre, és puha ágyra. Fáradtnak éreztem magam, mintha napok óta szemhunyásnyit sem aludtam volna.

A recepción bejelentkeztünk, majd percek múltán megkaptuk a mágneskártyákat és már mentünk is a megfelelő emeletre, a megfelelő szobába. Táskáimat hanyagul hagytam magam mögött, ahogyan cipőimet is. Ruháimat, minden szemérmesség nélkül hajítottam le magamról őket, és a földön, lépteimet, utamat jelölve elejtettem azokat. A fürdőben azonnal megengedtem a forró vizet és meg sem várva, hogy a kád megteljen a habos vízzel, ültem bele, s vártam türelmesen.

Pár pillanat múlva testem előre csúszott a méretes kádban, míg mögém befészkelte magát Harry, elzárta a csapot, és testének húzott. Kényelmesen helyezkedtem el mellkasán, s szemhéjaimat lehunytam, miközben oldalam fel, és levontatta hosszú ujjait.

- Nagyon fáradékony vagy mostanában – motyogta fülembe.

- Csak a sok utazás, és a stressz, hogy a szerelem…

- Ne, most ne hozd fel – csókolt halántékon.

- Szeretnék ágyba bújni hamar – ásítottam. – A holnapunk hosszú lesz, tudom, hogy nem fogsz addig eljönni a pályáról, amíg be nem ülsz egy kocsiba.

- Ülünk – javított ki azonnal.

- Meglátjuk – vetettem hátra fejem vállára.

Fürdő után gondoskodóan emelt ki a kád már hideg vízéből, és tekert testem köré egy törülközőt, mellyel alaposan áttörölte minden porcikámat. Amint végzett, kiterítette az anyagot, majd egy szárazzal megtörülközött ő is, és már a karjaiba is kapott.

- Tudok menni – motyogtam már álmosan.

- Igen, látom – nevetett.

Átsétált könnyedén a hálóba, és egyik kezével lesöpörte a díszpárnákat az ágyról, a takarót pedig felrántotta.

- Van láda – mutattam az ágy végébe.

- Remek – fektetett le, majd az ablakhoz sietett és elhúzta a sötétítőt, így más kellemes homály uralta a szobát.

Bemászott mellém, takarót félig ránk terítette, és derekamat szorosan átölelve magához húzott. Arcomat mellkasába fúrtam, s mielőbb igyekeztem békére találni karjai védelmében. Semmilyen gondolat kivételesen nem gyötört, mindössze átadtam magam a kellemesség érzésének.

****

Édes cirógatásra ébredtem magamhoz. Szemhéjaim nehezek voltak, így jó pár lusta pislogást követően tudtam csak nyitva tartanai szemeimet. Még közelebb bújtam a mellettem fekvő férfihez, aki hátam fedetlen bőrét simogatta. Ajkát homlokomra nyomta, és teljes testével felém fordult.

- Jó reggelt – motyogta bőrömbe.

- Neked is – csípőjéről kezem tovább csúszott és fenekén állapodott meg, amely teljesen fedetlenül simult tenyerembe.

- Rosszalkodunk? – rekedtes hangja simogatott.

- Szeretek veled rosszalkodni – vallottam be kislányosan, és kissé megcsíptem formás hátsóját.

- Te mos megcsíptél? – háborodott fel, és az én fenekem is megkapta a maga adagját. – Mint a gyerekek – fordított hirtelen hátamra. – Azt hiszem meg kell mutatnom, hogy melyik korosztályba is tartozunk.

- Te az idősebbikbe – húztam el számat, mire az övét ő eltátotta.

- És már szemtelenkedsz is – rázta lemondóan fejét, míg haja össze-vissza követte a mozdulatot.

- Megtehetem – túrtam bele enyhén göndör fürtjeibe.

- Valóban? – kapta el fogaival alsó ajkam, s meghúzta kissé.

- Valóban – feleltem, amint elengedett. Hirtelen lehunytam szemhéjaim, és hasamhoz kaptam. – Basszus.

- Mi a baj? – aggodalmaskodott azonnal, és a területet kezdte el óvatosan simogatni.

- Semmi, ne aggódj, már jobb – feleltem gyengén. – Csak a boldog egy hetem közeledik – húztam el a számat.

- Biztos – simított végig arcomon.

- Igen – emelkedtem meg kissé, és csókot csentem tőle. – Menjünk készülni. Éhen halok – mosolyogtam bízatóan, mire még egy csókkal ajándékozott meg, s lemászott rólam.

Fürdőbe mentünk mind a ketten, ahol nem kapkodva készülődni kezdtünk. Sminket hanyagoltam a melegre való tekintettel, hajamat pedig egy laza kontyba fogtam fejem tetején. Amint fogaimat is megmostam, visszaigyekeztem a szobába, ahol is táskámból előkaptam egy nadrágot hasonló felső társaságában. Magamra is kaptam a fehérneműek felvétele után a nyári darabokat, majd papucsomat is elővéve késznek nyilvánítottam magam.

- Milyen csinos – hallottam meg hátam mögül egy hangot, mire mosollyal az arcomon fordultam a tulajdonosával szembe.

- Nem kell túlozni.

- Ebben semmi túlzás nem volt – ragadta meg a kezemet. – Indulhatunk? A pályán reggelizünk, rendben?

- Igen, persze – kaptam fel táskámat, és már Harry után siettem, aki az ajtóban várt rám.

Kiérve az épület elé Harry sietve magához rántott. Fotósok már piócaként tapadtak ránk, a kamerájukat nyomkodták, miközben kérdésekkel is bombáztak bennünket.

- Igaz, hogy gyermeke lesz, Harry? – hangzott a kérdés több formában is, mire megfeszültem, de lépéseimet egyszerre nyújtottam is.

Harry kitárta a járműnek ajtaját, amint nehézségek árán végül elértük, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, bemásztam. Csatlakozott hozzám, és már közölte is a sofőrrel, hogy hova megyünk.

- Sajnálom – vont magához.

- Nem kell, bocsánatot kérned – feleltem őszintén. – Nem tőled tudják – sóhajtottam fel. – Bármit megtennék azért, hogy te hord a szíved alatt a gyermekem.

- Harry.. – fordultam felé, de egy rövid csókkal elhallgatatott.

- De egyszer így lesz – mosolygott rám reménykedve, vággyal teli tekintettel.

Nem feleltem semmit, csupán közelebb férkőztem hozzá.

A pálya nem volt annyira messze, így talán negyed órányi utazás után már meg is érkeztünk a hatalmas létesítményhez, ahol már akkor emberektől hemzsegett a hatalmas tér. A számlát kifizettük és már mentünk is be. Furcsa volt újra a bokszutcában sétálni, a benzingőz és a forró gumi illata körül. Mindenhol versenyzők, szerelők, menedzserek és néhány családtag is jelen volt.

- Héj, visszatért a drogos apuka – kiáltott oda egy túlságosan is ismerős hang, mire Harry megtorpant. Kezemen szorítása kissé erősebbé vált, mire másik kezemet mellkasára simítottam.

- Nyugodj meg – suttogtam neki, és igyekeztem tovább húzni. – Ne süllyedj le a szintjére.

Rám emelte tekintetét, majd tovább indultunk, míg gyerekes módon nevettek a mögöttünk lévők.

- Csak irigykednek – mondtam neki, amint beértünk a garázsunkba.

- Arra, hogy egy mindenkivel lefekvő nőnek nem nevezhető személy gyereket vár tőlem? – förmedt rám, mire megálltam az öltözőnk ajtajában s elszörnyedve néztem rá. – Sajnálom – lépett hozzám. – Még semmi sem biztos. Figyelj, öltözzünk át, és üljünk be, menjünk pár kört.

- Jobban leszel tőle?

- Mindenképpen, de csak, ha mellettem leszel.

- Harry, kérlek – mentem közelebb hozzá.

- Beülünk, megyünk pár kört, aztán elmegyünk, bekapunk valamit – vette le arcomról a napszemüvegem, hogy szemeimbe nézhessen.

- De csak egy kör – néztem rá.

- Ahogy óhajtja, hölgyem – mosolygott le rám, majd csókot adott, és már indult is öltözni.

Követtem, s mosollyal, és magamban mély vággyal kezdtem el átöltözni az overallba. Amint elkészültünk, kimentünk a meleg levegőre. A szerelők néztek, de semmit sem szóltak, mindössze várták, hogy mit is teszünk. Meglepődve figyelték, ahogyan beültünk az autóba. Mivel a pályán már ment a gyakorlat, így Harry könnyedén hajtott ki a garázsból. A lámpánál megállt, s várt. Kezét enyémére tette, egy kissé megszorította, majd amint a lámpa zöld színre váltott, gázra lépett, s elindult.

Tempó őrületes volt. Tudtam, hogy ennyi kihagyás után nem fogja csak úgy lazán hajtani az autóját. Mindent beleadott, igazán ő maga volt. Mosollyal az arcomon figyeltem, ahogyan kanyarból-kanyarba vezette az autót. Élvezte egyértelműen.

Elhaladtunk újra a célnál, még egy kört megkezdve, amikor is megpillantottam a pálya szélén álló Martint, Ellie oldalán. Tudtam, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni.

Ahogyan a métereket tettük meg, úgy éreztem, hogy a rosszullét kerülget. Kapaszkodtam, de a gyomrom forgott, és a hasam is éles fájdalommal ajándékozott meg. Hangosan felnyögtem, de a motor búgása teljesen elnyomta hangomat.

- Harry, állj meg! – kiáltottam, hogy hallja.

- Hé, minden rendben? – kérdezte, de a tempóból csak minimálisan vett vissza.

- Állj már meg! – ordítottam, mire azonnal lefékezett. Szerencsére az övnek, semmi baj nem történt, de ahogyan megállt, kicsatoltam az övet, kitártam az ajtót és minden tartalmát a gyomromnak kiadtam magamból.