24.rész*Szégyenlőség

Fejezet dala: Selena Gomez & Zedd - I want you to know

Nevetve követtem a férfit, aki előttem lépkedett a sötétségben. Minimális éjszakai világítás volt a pályán,
de a bokszutcában csak a koromsötétség fogadott bennünket. Ujjaim szorosan fonódtak övéi köré.

- Harry, ez nem szabályos – suttogtam. – Őrültség.

- Őrültek vagyunk – nézett rám, s kacsintott.

- Hát az biztos – kuncogtam.

Lelkesen követtem, bár fogalmam sem volt, hogy hová, merre is tartottunk. Egyszer megbotlott valamibe, mire hangosan felnevettem, míg ő szitokszavakat hangoztatott.

- Nem vicces, szépségem – ragadta meg a derekam, és egy ajtó mögé húzott be. Hátam egy falnak nyomódott, s azonnal hevesen megcsókolt. Csípőmet erősem megszorította, majd amilyen gyorsan megcsókolt, távolodott is el tőlem.

Minimális fényt varázsolt egy kis lámpával, s ekkor vált tisztává hol is voltunk. A garázsban. A garázsunkban. Kíváncsian néztem rá, de csak féloldalas mosolya volt, amelyet válaszul kaptam. Biccentett az autó felé, mire odalépkedtem. Kitárta előttem az ajtót.

- Ugye nem gondolod komolyan?

- De, igen. Szállj be – mondta.

Felsóhajtottam, de végül beszálltam a járműbe. Becsapta az ajtót, majd sietve megkerülte a kocsit, s beszállt mellém. Megvárta, amíg a kapu teljesen felemelkedett, s indította is a motort. Kihajtott, mit sem törődve semmivel. Bokszutca végén megállt, kezét combomra simította, ahol a zoknim véget ért, a sortom pedig kezdődött, s kissé megmarkolta a fedetlen területet.

- Élvezni fogod, ígérem – nyomott arcomra egy puszit, kezét a váltóra helyezte, és már a gázra is lépett.

Kényelmesen hátradőltem, s élveztem a sebesség okozta örömöket. Harry szokáshoz híven biztosan fogta a kormányt. Mosolyom arcomra fagyott, míg tekintetem csak is őt vizslatta. Nem kímélte autóját, de egyáltalán nem ment túl a határon se. Egyszerűen, jól éreztük magunkat egymás társaságában, a sebesség száguldásában.

Ablakot kissé leengedtem, s a hirtelen beáramló levegő hajamat lobogásra késztette. Felnevettem, s hallottam, ahogyan Harry is nevetni kezdett. Váltott, gyorsult, és besiklott egy kanyarba.

Boldogság. Önfeledten boldognak éreztem magam, ahogyan a métereket egyre nagyobb sebességgel tettük meg. Kezemet Harryére tettem, amely a sebességválton pihent. Egy váratlan pillanatba kirántotta sajátját, majd enyémre tette, ujjait enyéim közé csúsztatta, s újra váltott.

Volt benne alkohol, de egyáltalán nem féltem. A kormányt biztosan fogta szokásához híven, az autó nagy sebességgel, de hasonlóan stabilan vette a kanyarokat. Már a pálya végén voltunk, így behajtott a bokszutcába, egyenesen a garázsba.

- Nem bukunk le? – sandítottam rá.

- Ne aggódj – kacsintott, s beállt szokásos helyére.

A garázsnak elejét automatikusan lehajtotta, megállt, s kiszállt. Példáját követtem, ám mire én kiszálltam, már ivott is a hideg vízből, amelyet a hűtőből vett ki. Felét felhajtotta, a többit pedig átnyújtotta, ám ahelyett, hogy megittam volna, nevetve arcába fröcsköltem. Álla megfeszült, majd ajkai mosolyra húzódtak.

- Ó, drága Ani, nagyon szemtelen itt valaki – játékosan nézett rám, mire szaladni kezdtem a garázs területén, az abroncsok, s a szerszámok forgatagában. – Úgy is elkaplak – szólt utánam.

Nevetve szaladtam a férfi elől, aki lelkesen követett, ám hosszabb lábai előnyt nyújtottak számára. Mielőtt a számunkra kijelölt öltözőbe menekülhettem volna, utolért, s derekam köré fonta karját.

- Mondtam – kuncogott nyakamba. – Bár azt hittem, hogy tovább fog tartani, virgonc kisasszony.

- Elengedsz? – kérdeztem naivan, mire rám öntötte a maradék folyadékot.

Felsikítottam. Testemhez tapadt az enyhén nedves hajam, s felsőm. Mellkasa hátamnak simult, ezáltal nevetésének rezgése engem is átjárt.

- Gonosz vagy – mormoltam.

- Hm .. – ennyi volt a hozzáfűznivalója, s nyakamba csókolt, majd hirtelen perdített rajtam egyet, így már szemben voltam vele. – Csodás vagy nedvesen – suttogta bőrömbe, ahogyan ajkait végighúzta nyakam ívén.

- Harry – nyöszörögtem, s hajába túrtam.

Semmit sem szólt. Egyszerűen arcát egy vonalba emelete enyémével, s ajkait enyémek ellen nyomta. Azonnal reagáltam. Hevesen csókolt vissza, testemet övének préseltem. Palack becsapódása a fölbe visszhangzott a kis helyiségbe, de ez egy másodpercre sem zökkentett ki bennünket.

Kissé felsikkantottam, amikor megemelt, de lábaimat reflexszerűen fontam csípője köré. Csókunkat onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, miközben egyenesen, vakon előre vitt. Csak sejtettem, hogy a kocsijának motorháztetőjére ültetett. Csizmáimat lerúgtam, s elszakadtam tőle.

Mind a ketten hangosan ziháltunk, míg én a felsőjét ügyeskedtem le róla. Végig egymás tekintetébe vesztünk el. Ahogyan az ő, úgy az én felsőm is lekerült. Mivel melltartót nem viseltem, így azonnal szabad rálátása lett melleimre. Ajkaimra édes puszit nyomott, majd sietve lejjebb is haladt, s birtokba vette kebleimet. Szája finoman kényeztetett, ujjaival szinkronban.

Nyöszörögve vágyakoztam többért. Csípőmet neki billentettem, s amennyire tudtam, mozgatni kezdtem. Előcsaltam egy kis hangot belőle, amely több magabiztossággal töltött el.

Mosolya azonnal megjelent, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Nadrágom két szélén lévő cipzárt, minden nehézség nélkül húzta le, így már csak falatnyi csipkében, s térdem fölé érő zoknimban ültem előtte.

Kiéhezetten vizslatta végig testemet, míg az én arcom pírba borult. Édesen megcirógatta, majd megcsókolt. Kezeimet megfogta, s saját alsótestét takaró darabokhoz irányította. Ajkaim elváltak övéitől, lélegzetünk egybeolvadt, miközben leügyeskedtem róla a szűk nadrágot, és a bokszert. Tenyereim végigsimultak fenekének domborulatán, ahogyan lesimítottam róla a feleslegessé vált anyagokat.

Felmordult. Minden figyelmeztetés nélkül szakította ketté fehér neműm anyagát. Hitetlenkedve néztem rá, ám mit sem törődve velem döntött végig a motorháztetőn. Plafont bámultam, azonban pilláim lecsukódtak, amint édes ajkai kényeztetésembe kezdtek. Mellkasom sűrűn emelkedett, és süllyedt. Ujjai combomat simogatták, míg nyelve folyamatos mozgásban volt.

Hajába túrtam, meghúztam. Hátam ívbe feszült, ahogyan az érzés épült bennem. Lábaim megremegtek, s nevét ismételgettem. Puha ajkai szinkronban mozogtak nyelvével, ujjai pedig továbbra is simogatták combjaim belső felét. Ám egy pillanatban az érzés szerte foszlott, s önelégült mosolya maradt. Kérdően, homályos látásommal nézetem arcára, s felültem.

- Gonosz – sziszegtem, ám közel húzott magához, és belém hatolt, mire torkomon akadt a szó.

Kellemes azonnal elárasztott. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam, s fejemet hátra vetettem. Csípőjét gyors mozgásra késztette, amely mind a kettőnknél nyögéseket eredményezett. Ajkival gyengéd puszikat hagyott bőrömön.

- Annyira kicseszettül gyönyörű vagy – motyogta bőrömbe, mire én szemeibe néztem. – Ne hagyj itt, kérlek – suttogta.

- Harry … - ennyi csúszott ki csupán ajkaimon.

- Ígérd meg nekem – meleg lehelete simogatta ajkaim. – Nem hagyhatsz el – smaragd szemivel enyéimbe nézett mélyrehatóan.

- Ígérem – nyögtem fel, amikor is mélyebben hatolt belém.

Gyorsabb tempóban kezdett el mozogni bennem. Lábaimmal szorosabban fogtam közre csípőjét, míg ujjaim göndör tincsei közé vándoroltak. Mozgása nem lett lassabb, éppen ellenkezőleg. Őrült tempóba kezdett. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam az eufórikus érzésnek.

Szánkat egybeolvasztott, ezáltal teljesen eltompítva kisebb sikolyomat, amelyet okozott. Még pár levezető csípőmozgást tett, mielőtt megállt. Forrón megcsókolt. Kezei között fogta arcomat, s lassan kihúzódott belőlem.

Mind a ketten kapkodtuk a levegőt. Combjaimon végigsimított, még egy puszit hintett ajkaimra, s homlokomnak támasztotta övét. Lábaimat a kocsi elejére támasztottam, s hirtelen felkuncogtam, mint egy kislány, mire Harry csak hatalmas tekintettel nézett rám, majd ő maga is nevetésben tört ki.

- Elárulod? Vagy esetleg egy új viccet meséltél magadnak? – kérdezte kíváncsian.

- Tudod, eléggé jó társaság vagyok. Imádok magammal lenni.

- Hm, valóban? – vonta fel szemöldökét. – Én is imádok benned lenni.

- Harry – ütöttem mellkason.

- Oké-oké – nyomott egy lágy csókot ajkaimra. – De elmondod, hogy min is kuncogtál?

- Még mindig nem hiszem el, hogy gyenge pillanatomban ígértetted meg velem a maradásomat.

- Kemény, mocskos szex volt, édesem – világosított fel komolyan. – És muszáj volt kihasználnom a pillanatot.

- Hát persze – kuncogtam, s magamhoz szorítottam, hogy fedetlen testemet takarja.

- Hm, csak nem szégyenlős valakit? – mosolygott, miközben kisöpört egy rakoncátlan tincset arcomból. – Ezek után még mindig? – kérdezte, mire kissé kuncogva bólintottam. – Alapból sem kellene annak lenned, csodás vagy. De azután, hogy … - kezdte, de kezemet sietve szájára tettem.

- Ne, ne mond ki – sziszegtem.

Válaszolni szeretett volna, ám hangokat hallottunk kintről. Két férfi párbeszéde szűrődött be, mire mind a ketten megfeszültünk.

- Egyértelmű, hogy itt vannak David – hallatszott egy olyan ember hangja, akit látni sem akartam, főleg nem akkor, abban a helyzetben.

- Bassza meg, Martin és David – nézett rám komolyan Harry.

Ellépett tőlem, nadrágját felhúzta, majd én is leszálltam az autójának motorháztetejéről, s öltözködni kezdtem kapkodó tempóba. A hangok egyre közelebbről hallatszottak. Haz gyorsan leoltotta a lámpát, kézen ragadott, s hátrafelé kezdett el húzni. Egy ajtónál találtam magam, amelyet a férfi erőteljesen kezdett el rángatni.

- Ilyen nincs, a picsába – morgolódott magába. – Gyere – rántott be egy kis helyiségbe, amelybe koromsötétség uralkodott.

- Látod, nincs itt senki – ajtó mellett beszűrődő fény, arról tanúskodott, hogy már a garázsban tartózkodtak. David kissé feszült volt, ezt meg tudtam állapítani.

- Tudom, hogy itt vannak – feszülten, idegesen jelentette kis apám.

- Martin, nem gondolod, hogyha itt lennének, akkor látnánk őket? – sóhajtott fel főnökünk.

- Falazol nekik? Az a …. Az a férfi, a lányomnak teljesen elvette az eszét.

- Gyerekes vagy – horkant fel Dave.

- Csak a lányomat védem. Te sem méltányolnád, ha Melaniet kezelgetné, Harold.

A név hallatán megdermedtem. Mivel a fiú mellkasának simultam teljesen, éreztem, hogy ő sem éppen a jókedvtől csattant ki.

- Ugye nem? – suttogtam, s felnéztem rá, bár nem láthattuk egymás arcát.

- Hallottad? – kiáltott fel apám.

Azonnal befogtam a számat, míg Harry egyik kezét derekamról elvette, s belülről elfordította a zárban a kulcsot. Halk kattanás volt, amelyeket közeledő léptek követtek. Kilincseket rángatta, míg ahhoz az ajtóhoz nem ért, amelyik mögött elrejtőztünk.

- Ez miért nincs nyitva? – élesen, pattogva kérdezte a másik férfit.

- A szerelőknek van kulcsuk hozzá – adta meg az ésszerűnek tűnő választ. – Mehetnénk? Hajnali három van, és verseny lesz, ahogyan te is tudod. Ki kell aludnia magát mindenkinek – nyomta meg a mindenki szót.

- Ha a kezem közé kerül ….

- Martin, menjünk innen. Nincs itt senki, láthatod. Nyugodj meg! – mondhatni, hogy már parancsszerűen mondta.

További beszélgetést nem hallottunk, újra csak a sötétség szűrődött be az ajtó melletti kis résen. Azután hallani lehetett, ahogyan bezárták az ajtót, mire én eltávolodtam a sráctól, és a falon tapogatózva megkerestem a kapcsolót, amely fényáradattal árasztotta el a kicsiny helységet, amelyben még több abroncs, és szerszám volt.

- David lánya? – néztem fel rá.

- Mit számít, hogy kinek a lánya?

- A főnöködnek a lányát dugtad, és aláztad meg. Szerinted számít valamit? Mert szerintem nagyon is.

- Ne kezd – sóhajtott fel, és közelebb húzott magához. – David tudja, természetesen. De ez mind a múlt, édesem.

- Ne ringass álmodozásba – kérleltem.

- Sosem tettem, és sohasem fogom megtenni – cirógatta meg arcomat, finoman megcsókolt, majd kézen ragadott, s kivezetett a raktárhelyiségből, hogy mielőbb hazaérhessünk.