19.rész*Elég volt

Fájdalmasan felsóhajtottam, s kiléptem a lány lábai közül. Teljesen félreértette a helyzetet, de ez engem, egy cseppet sem érdekelt. Minden magyarázat nélkül mentem el mellette, egyenesen a hálómba. Hangosan csuktam be magam mögött az ajtót, ám az pár pillanattal később kitárult és belépett rajta az a személy, akit egyáltalán nem akartam látni.

- Harry, komolyan játszadozol velem? – fonta egybe karjait.

- Melanie, komolyan leszarom mit is hiszel – szabadultam meg ruháimtól.

- Bébi – visított fel.

- Mel, könyörgöm, fogd be a szádat. Semmi jogod, hogy ilyeneket vágj a fejemhez, hogy számon kérj – erőteljesen közöltem vele. – Jelenleg nincs kedvem hallgatni ezeket, ha nem bírsz csendben maradni, tudod, hogy hol az ajtó – vonultam be a fürdőbe, s amint megszabadultam maradék ruháimtól a zuhany alá álltam.

Arcomat a forró vízsugár felé tartottam, s reménykedtem, hogy a vízzel együtt a stressz, a gondok, minden lefolyik. Kezeimmel áttöröltem arcom, majd nedves hajamat hátratűrtem. Állkapcsom keményen megfeszült, amikor két kar fonódott körém.

- Mel – mordultam fel.

- Ugyan már bébi – nyomott csókot lapockámra. – Tudom, hogy kell egy kis levezetés – motyogta.

- Semmit sem tudsz – förmedtem rá, s kezeit lelöktem testemről. – Most pedig menj.

- Bébi.

- Kibaszottul azt mondtam, hogy takarodj innen – fordultam felé, s nem kellett, ahhoz magamat látnom, hogy tudjam: szemeim izzottak.

- Harry, kérlek – hangja elcsuklott, ahogyan mellkasomra simította kezeit.

- Kibaszottul szórakozhattál velem éveken keresztül, most én szórakoztam kicsikét, de elég volt. Elegem van, hogy ennyire elcseszett vagyok, elegem van, hogy még mindig itt tartok, elegem van belőled. Most pedig, addig van időd elmenni innen, még végzek.

- Kérlek, beszéljük meg – nézett fel rám, de azt a tekintetet túl sokszor láttam, már ahhoz, hogy tudjam, csak egy kibaszott átverés.

Dühödten zártam el a csapot, léptem ki a kabinból, és úgy, ahogyan voltam rontottam ki a szobába, ahol is feléje dobtam egy köntöst, amelyet el is kapott. Minden kint lévő cuccát bedobáltam, majd lezártam, s úgy, ahogyan voltam kiléptem hálómból. Magasról tettem arra, hogy ki is lát meg. Nem érdekelt.

Átszeltem a nappalit, az ajtót felrántottam, és kihajítottam táskáját. Visszanéztem rá, míg ő nagy, elkerekedett szemekkel nézett engem.

- Megmozdulsz, vagy segítenem kell? – szűrtem fogaim között.

- Mi a… - hallottam meg Ani hangját, mire rá néztem. Ő csak nagyokat pislogott, s a lány irányába fordult.

- Harry, kérlek szépen – kezdte megint, mire megelégeltem, s megindultam felé. – Még is hova menjek? – kérdezte, amikor már felkarjánál fogva húztam magam után.

- Biztosan találsz valakit, aki megsajnál, ahogyan évekkel ezelőtt is – csaptam rá az ajtót.

- Kissé durva volt – köszörülte meg a torkát Ani. Pillantásával próbált arcomnál maradni, de kíváncsisága úrrá lett rajta.

- Elegem lett – feleltem, s magára hagytam.

Újra a fürdőbe mentem, és megkönnyebbülten álltam be újra a zuhany alá. Nem szándékoztam sokáig alatta álldogálni, így gyorsan végeztem. Hajamat áttöröltem, ahogyan testemet is, és egy melegítőbe bújtam. Leoltottam a villanyt, és a konyhába mentem. Ani már sehol nem volt. Magamhoz vettem egy jó minőségű vörösbort, majd egy talpas poharat és visszavonultam a nappaliba. Televíziót bekapcsoltam, lábaimat az asztalon kereszteztem, s töltöttem a hűs italból magamban.

Már vagy egy órája ülhettem, s a semmittevést végezhettem, amikor is az egyik háló ajtaja kitárult. Azonnal megpillantottam Ninát, akin egy hosszabb ing volt. Tudtam, hogy visel alatta mást is, de a látvány akkor is csodás volt.

- Csatlakozhatok? – kérdezte félénken, mire én csak bólintottam.

Lépteit hallottam, majd a szekrényajtónak nyitódását, s csukódását. Pillanatok alatt mellettem termett, töltött egy pohárral magának, s kényelmesen hátradőlt, lábait pedig hasonlóan keresztezte.

- Kissé durva voltál vele – kortyolt bele a borba, mielőtt is megszólalt volna.

- Sajnálod? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Nem azt mondtam, csupán, hogy adhattál volna esélyt arra, hogy felötözzön – nevette el magát.

- Már minden versenyző átment rajta – vontam vállat könnyedén, mire ő köhögni kezdett a félrenyelt italtól. – Azért ne fulladj meg.

- Akkor igazán közkedvelt lehet.

- Mondhatjuk így is – bólintottam.

- Miért kellett neked egy ilyen lány? Tudom, hogy a múltadban szerepelt már – érdeklődve figyelt.

- Gemmánal néha be kellene fognia a száját – motyogtam poharamba, mielőtt is meghúztam volna.

- A vak is látta, hogy nem most találkoztatok először. Illetve, az első pillanatban is mondjuk úgy, régi ismerősként köszöntött.

- Ne mondd, hogy a pletykás húgom nem mesélte neked – nevettem fel. – Nem hiszem el. Egyébként is, miért érdekelne ez téged? Miért érdekellek? – néztem kíváncsian rá.

- Azért nem tagadhatod, hogy a vitáink nagy része, miattad volt – nézett rám félrebillentett fejjel. – Odaadtam magam neked, és utána megjelent, és akkor az előtte lévő dolgokról említést sem tennék.

- Oké, igazad van – láttam be, ami nálam nagyon is kivételes eset. – Még nagyon a pályám elején voltam, amikor megismertem – kezdtem. – Minden jó volt. Sohasem gondoltam, hogy megállapodnék bárki mellett, ő még is annyira más volt. Tetszett. Laza volt, igazi, nem pedig ez a mű barbi, aki most. Minden alakult közöttünk, míg meg nem tudtam, hogy pár srác ágyába bemászott, beleértve Markot is, amíg én sajtótájékoztatón, vagy bármi máson voltam.

- Uh, sajnálom – húzta el a száját. - Ezért utálod ennyire?

- Igen, onnantól kedve nem beszéltünk, csak ilyen szinten, mint most is - mondtam, majd folytattam. - Akkor nagyon összevesztünk. Soha nem ütöttem, emeltem kezet nőre, de akkor ott, megfordult a fejembe, és tudtam, hogyha ez tovább folytatódna, egyszer meg is történne – vallottam be. - És ma is közel voltam hozzá. Már alapból sem az esetem. Túlságosan mű – sóhajtottam fel, és újra töltöttem a poharainkat.

- Sajnálom, őszintén – tette kezemre kezét.

- Kérdezhetek valamit? – húztam le poharam felének a tartalmát.

- Persze – bólintott, s kíváncsian figyelt.

- Miért voltál Markkal, azután, hogy a klubban beszéltünk? Pótlék kellett, vagy csak bosszút akartál állni?

- Miről beszélsz – vonta össze szemöldökeit.

- Ne játszd meg magad, kérlek – hajtottam a háttámlára a fejem. – Amikor hazaértem Melanieval, hangokat hallottunk, és tisztán Mark nevét ismételgették, egyértelmű volt a helyzet, Ani.

- Esküszöm, hogy nem értem miről beszélsz – tagadta továbbra is.

- Hé, ti meg mit tespedtek, öltözzetek, szárnyaink alá vesszük a várost – lelkesen beszélt, kissé már ittas állapotban, az ajtóban állva, tenyereit folyamatosan összeütve Gemma.