18.rész*Széttört érzelmek

Semmi hangulatom nem volt két órán át egy légtérben tartózkodni Harryvel, és barátnőjével. Rosszul voltam, ha csak arra gondoltam, hogy egyik percben nekem tette a szép, és jót, a következőben pedig másik lány lábai között foglalta el magát.

Nemlegesen megráztam fejem, s magamra vettem felsőmet. Napszemüvegem fejemre csúsztattam, majd táskámat, s bőröndömet megfogva léptem ki szobámnak ajtaján. Mindent a kanapéhoz tettem, majd átsétáltam a konyhai részre. Töltöttem egy pohár narancslevet, és egy piritóst helyeztem a sütőbe.

- Jó reggelt – hallatszott hátam mögül egy hang, mire hátrakaptam tekintetem.

- Neked is – fordultam vissza, s tovább vártam, hogy a kenyér készen legyen.

- Jól szórakoztál tegnap? – hangjában megvetés volt, és talán némi utálat is.

- Tudod jól, hogyan is ért véget számomra az este – tettem tényárra a kenyeret, s kikerülve őt az asztalhoz mentem, ahol is vajjak kentem meg.

- Igen, egyértelmű volt, hogy élvezetes volt számodra.. gondolom… - lépett a pulthoz, és készített egy kávét.

- Harry, mi a bajod? Az, hogy ott hagytalak? – néztem a hátát bosszúsan. – Sajnálom, ha azt hitted, hogy megdughatsz. Ott a barbi babád, játssz vele.

- Elegem van a játszadozásaidból – dobta le a csészét erőteljesen, mire összerezzentem. Fehér szilánkok voltak mindenütt, s kávé. – Élvezted? – támaszkodott meg kezeivel az asztalon közel, túlságosan is közel hozzám.

- Miről beszélsz?

- Kurvára ne add itt az ártatlan szüzet nekem – mordult fel.

- Rendben, ha megnyugodtál, és ember módjára vagy képes beszélni, akkor keress meg – mentem el mellette, mire az ajtóban megtorpantam.

- Mi volt ez a csörömpölés? – kényes hang, amelyre senki sem vágyik reggel. – Majdnem végighúztam a szempillaspirált az arcomon – sóhajtott fel drámaian.

- Ez most komoly? – néztem fintorogva Harryre, akinek arckifejezése még dühösebb lett. – Megérdemlitek egymást – hagytam magukra őket, s táskáimat megragadva távoztam a lakosztályunkból.

- Hé, törpilla, szia – húzott magához Mark, s halántékomra nyomott egy puszit.

- Jó reggelt – mosolyogtam rá kedvesen.

- Remek este volt, örülök, hogy eljöttél végül – álltunk meg a lift előtt.

- Igen, én is – feleltem, s napszemüvegemet arcom elé húztam.

- Máskor is szívesen kirángatlak a magányból – jegyezte meg már a felvonóban, mosollyal az arcán.

- Megjegyzem – döntöttem vállának fejem.

- Styles, szemétkedett megint, igazam van – fonta derekamra kezét, mire csak bólintottam egyet. – Komolyan kiherélem egyszer – morogta.

- Megoldom, semmi szükség rá – feleltem, s lehunytam pár pillanatra pilláim, míg a lift nem jelzett, hogy leértünk a földszintre.

Kocsihoz kisért, s besegítette a bőröndömet.

- Gyere ide – tárta ki kezeit, amelyet azonnal el is fogadtam, s szoros ölelésében elbújtam. – Minden rendben lesz, ígérem – távolodott el kissé, és homlokát enyémének döntötte. – Ne búsulj, azt a faszfejet, pedig semmibe se vedd.

- Rendben, köszönöm – néztem mélyen szemeibe.

- Nem tudtam, hogy ki hiányzott kora reggel – dörmögött Harry hátunk mögött.

- Hasonlóan érzek – felelte Mark. – Mennem kell, manó, de beszélünk – mondta, mire bólintottam, s szorosan megölelt még egyszer, arcára egy puszit nyomtam, s be is másztam az autóba.

Vártam, hogy végre Harry, Melanire és Gemma is beszálljon, hogy mielőbb indulhassunk, s mielőbb újra messze lehessek a szerelmespártól.

- Hé, mi a helyzet? – csúszott be mellém Gem.

- Fáradt vagyok – feleltem apró mosollyal.

- Mondanám, hogy tudsz aludni, de szerintem feleslegesen fecsegni fog Mel – húzta el a száját.

- Figyelj, tudod, hogy semmi bajom veled, tényleg, barátnőként tekintek rád, de előttem felesleges így beszélned róla, hogyha ti jóba vagytok – mondtam őszintén. – Még is a bátyád barátnője.

- Nem a barátnője – vonta össze szemöldökét.

- Gemma, senki sem utazik velünk csak úgy, mindenkinek megvan a szándéka, ahogyan ennek a lánynak is. Ha most nem is, később az lesz.

- A bátyámnak te kellesz, Nina.

- Csajócák, milyen muri lesz már – ült le velünk szembe Melanie.

- Az – csatoltam be magam. – Remélem épségben megúszta a bőröd.

- Igen, szerencsére időben elhúztam, és egy kis púderrel korrigáltam – felelte.

- Örülök – tettem fülembe a fülhallgatót, s már is zenéim világába vonultam.

Kijelenthetem, hogy agyilag teljesen lefáradtam. Igyekeztem jópofát vágni mindenhez, amely csak kijött Melanie száján, de nem mindig sikerült. Néha inkább fintor lett egy mosolynak készülő reagálásból. Egyszerűen teljesen hidegen hagyott minden, amit mondott. Semmi értelmes megnyilvánulása nem volt, ellentetében Anival, aki végig csak kifelé nézett, s zenét hallgatott. Sokkal inkább beszélgettem volna vele, ám borzasztóan dühített, amit tegnap éjjel tett.

Gemma néha közbe-közbe szólt, ám látszott rajta a fáradtság, és az is, hogy számára sem a legjobb társaság a szőke lány volt.

Fogalmam sem volt, hogy mit is láttam benne anno. Teljesen értetlenül ültem, s gondolkoztam a múlton, múltunkon. Ám egyszerűen semmilyen értelmet, semmilyen jó tettet nem tudtam felidézni.

Szerencsére gyorsan telt el az idő, és már egy újabb hotel előtt parkoltunk le. Lányok szálltak ki előbb, majd én. Hasonlóan lakosztályt kaptunk, amelyet négyen birtokoltunk. Reméltem, hogy Mel nem sokáig fogja már élvezni a társaságunkat, de valamiért még sem tudtam, még sem akartam elküldeni. Talán éveztem, hogy Ani szenved, s tudja, hogy milyen is, amikor ő csinálja ugyan ezt, csak kissé másképpen.

Mivel a mai napon semmit sem kellett csinálnunk, így Melanie a wellness részlegre ment, míg Gem az alvást választotta, amelyen egy pillanatig sem lepődtem meg. Egyértelmű, hogy a sok csípőtekerésben igen is elfáradt az éjszaka folyamán.

Én a kanapén telepedtem le, s céltalanul kezdtem el kapcsolgatni a tv-t, majd telefonomon tweeteltem párat. Hallottam, amint az egyik hálónak ajtaja kinyílt, s oda se kellett néznem, hogy tudjam ki is az. Ani. Előttem elsétált, s a konyhába vonult. Kisebb csörömpölés volt, majd egy hirtelen csattanás. Azonnal felálltam, s a már említett helyiségbe mentem.

- Ha haragszol valakire, ne az edényeken bosszuld meg – néztem a széttört üvegtálra a földön.

- Megnyugtatlak, véletlen volt – közölte szárazon, s mezítláb átlépte a szilánkokat, ám mielőtt elmehetett volna, elkaptam, és a pultra ültettem. – Mielőtt még kórházba is kellene mennünk.

- Csak pár szilánk – próbált leszállni, de újra csípőjére tettem kezeim.

- Maradj ott – néztem rá komolyan, mire bólintott.

Előszobában található szerkényből a seprűt elővettem, és már is elkezdtem eltakarítani az apró darabokat. Amint a szemetesbe tudtam, visszavittem helyére a dolgokat.

- Tényleg, senki sem halt bele még egy kis szilánkba – lóbálta kislányosan lábait. – Különben is, mit számít neked?

- Attól, hogy jelenleg megvetlek, még nem akarok neked rosszat.

- Megtudhatom végre, hogy mit is tettem – háborodott fel.

- Csak az állszentet ne játszd, kérlek – sóhajtottam fel, és vállának döntöttem homlokomat, ahogyan lábai közé beálltam. Apró ujjai hajamba túrtak tarkómon, amely kis megnyugvást adott.

- Harry, én .. – kezdett bele Ani, ám befejezni már nem tudta.

- Bébi – sikított fel egy hang. – Megtudhatom, hogy mit is csináltok? – döntötte félre a fejét, s mellkasa előtt egybefonta kezeit.