55.rész*Dobostorta

Késő délutánra mindenki hazaért, így a bemutatkozás le is zajlott. Nem volt gond, emiatt pedig nagy kő esett le szívemről. Minden gördülékenyen ment. Luca azonnal lelkesen ragadta meg Harry kezét és vezette körbe, majd mindenféléről kezdett neki mesélni.

Steven, Harry és Luca a nappaliban maradtak, míg Lia és én a vacsorán kezdtünk el dolgozni. Kifaggatott, hogy mi volt én pedig elmeséltem neki minden, vagyis, majdnem mindent, mert az eljegyzést kihagytam.

Elkészítettük a vacsorát, megterítettünk és mindenki asztalhoz ült. Luca ragaszkodott ahhoz, hogy Harry másik oldalán foglaljon helyet, ami mosolyt csalt arcomra.

- Mondani szeretnénk valamit – szólaltam meg a vacsora befejeztével, amikor is feltálalta az édességet Lia. Mindenki felém nézett. – Oké, nem húzom az időt. Összeházasodunk.

- Micsoda? – hatalmas vigyorral az arcán kérdezett vissza unokatestvérem. – Úr Isten! Gratulálok.

- Köszönjük.

- Én is gratulálok – mondta Steven. – Viszont nem gyors kissé?

- Steven! – csattant Lia.

- Nem úgy értem, tényleg örülök. Tudod, Ni, hogy imádlak, és boldognak akarlak látni. Harry pedig egy szimpatikus fiatalember, akitől a gyermeket is várod. Csupán azért gondolom gyorsnak, mert alig egy éve, hogy ismeritek egymást.

- Igen, ebben igazad van – szól közbe Harry, és az asztalon megfogja jobbom. – Nem szeretném elveszíteni őket. Szeretem Ninát, és a picit is. Az eljegyzést már pár nappal ezelőtt meg akartam ejteni, de nem úgy alakultak a dolgok. Most viszont úgy éreztem, hogy muszáj feltennem neki a kérdést, én pedig fel is tettem és igent mondott – boldogan tekintett rám. – Viszont abban megegyeztünk, hogy a pici születése után, fogunk csak egybekelni. Ani megérdemel egy igazi, nagyszabású esküvőt, amit képtelenség lenne ennyi idő alatt megszervezni. A szülés után meg nem igazan lenne megfelelő, hiszen még nagyon pici lenne a baba. Így amint megszületik, Nina pedig felépül, elkezdjük szervezni, de az biztos, hogy csak két év múlva jutunk el odáig, hogy meg is tartsuk.

- Tehát mindent átgondoltatok – jegyezte meg.

- Természetesen, hiszen már nem csak rólunk van szó, hanem egy életről is, akiért mi vállalunk felelősséget – simította meg pocakomat csillogó tekintettel.

- Akkor igyunk rátok – emelte meg poharát Steven.

Mindenki bort fogyasztott Lucán és rajtam kívül, de így is koccintottunk. Még beszélgettünk egy ideig, majd Lucának aludni kellett mennie, így Lia elkezdett pakolászni, míg Steven az emeletre vitte a kicsit, hogy a kádba dugja.

- Figyeljetek – szólalt meg Harry, amikor odavittem Liának a poharakat a mosogatóhoz. – Arra gondoltam, hogy holnap egy étteremben vacsorázhatnánk. Ünnepelhetnénk, és valahogyan meg szeretném hálálni, hogy befogattatok minket pár napra.

- Harry, erre semmi szükség – tiltakozott azonnal Lia.

- De igen. Viszont semmi jó éttermet nem ismerek, úgyhogy nektek kell választanotok – ölelt át hátulról. – És előre szólok, a McDonalds nem játszik – nevetett.

- Rendben – bólintottam rá. – Segítsek?

- Nem, menjetek csak.

- Lia, kérlek.

- Harry, vidd fel az állapotos menyasszonyod, kérlek. Pihenésre van szüksége.

- Jó éjszakát – hajoltam hozzá, és arcára egy puszit nyomtam.

- Nektek is – mosolygott ránk, és visszafordult a pult irányába.

*

Hallottam, ahogyan Harry a fürdőben megengedte a vizet. Visszatért hozzám, és kérdés nélkül kézen is ragadott.

- Hova viszel?

Kérdeztem kíváncsian, amikor bezárta mögöttünk a fürdőszobának ajtaját.

- Fürdünk – engedte el kezem, és elkezdett megszabadulni ruhaitól. – Segítenem kell, kicsim?

Pillantott rám, amikor is nem kezdtem el megszabadulni ruháimtól. Végül beadtam derekam, és lassan én is vetkőzni kezdtem. Feszengve álltam előtte, ám ő kinyújtotta felém karját és a már teli kád felé húzott maga után. Először ő merült el a habokban, aztán én ültem be elé. Lábai közé húzott, és mellkasára vont.

Azonnal a habok alatt pocakomra siklott keze, míg én fejemet vállára hajtottam, amint hajamat egy kusza kontyba fogtam. Arcon csókolt, és cirógatni kezdte aranyos pocakomat, azzal fel is keltve alvó babámat.

Harry elmosolyodott, és vidáman tovább simogatta, mire a picit újabb rúgást mért rám.

- Alig várom, hogy a kezembe foghassalak – motyogta babánknak.

- Még egy pici türelem, utána már nem bírod visszarakni belém – nevettem. – Ha sír, akkor is majd ekkora legyen a lelkesedésed.

- Mindig lelkes leszek – csókolt arcon. – Viszont, ha már a jövőről beszélünk. Ellie küldött egy e-mailt, még nem néztem meg, de biztosan a házakról küldött képet. Megnézzük utána?

- Persze – boldog lelkesedéssel, és némi kíváncsisággal fűszerezve feleltem.

- A legjobbat szeretném nektek – mormolja nyakamba.

- Harry, ha velünk van, már az is a legjobb számunkra. Nincs szükség semmi nagyszabású dologra.

- Tudom bébi, de szeretném, ha mindenetek meglenne.

- Én pedig szeretnék kezdeni magammal valamit, ha már nagyobb lesz a pici.

- Bébi, neked az elsődleges, hogy a gyermekünket neveld – suttogja. – És persze, szeretném, ha megnyerem a versenyt, akkor megjelennél mellettem, és persze mindenhol, ha te is szeretnél.

- Tehát mutogatni akarsz? – nevettem fel.

- Nem, szívem szerint bezárnálak a váram tornyába, és örökké fogva tartanálak, hogy csak én gyönyörködhessem szépségedben.

- Wáó, ez ám a romantika – nevettem tovább. – Eddig ezt az oldalad titkoltad.

- Panaszkodsz? – harapta meg kissé vállam.

- Soha.

Oldalra fordítottam az arcomat, és számat csókért csücsörítettem.

- Kis bolond – nyomta ajkait enyéim ellen.

Elkezdtünk mosakodni, és amint végeztünk el is hagytuk a kádat. Harry leengedte a vizet, amíg megmostuk fogainkat, majd leöblítette azt. Magamra hagyott, így még lemostam arcomat, és vékonyan bekentem. Hajamat kiengedtem, leoltottam a villanyt és csatlakoztam Harryhez, aki már az ágyon heverészett.

- Micsoda szexi menyasszonyom van – jegyezte meg pimaszul.

Levettem magamról a törülközőt, és felvettem azt a pólót, amit még tőle csentem el, mielőtt eljöttem. Egy bugyit vettem még fel, és a nagyvillanyt itt is leoltottam, csak úgy másztam fel az ágyra.

- Pár képet küldött El, de egy fogott meg igazán – fordítja felém laptopját.

- Harry, ez kicsit nagy, nem gondolod?

- Szerintem tökéletes.

- De egy kisebb is elég lenne. Hárman vagyunk, nem harmincan – sandítottam rá.

- Szeretném, ha lennének testvérei a picinek – nagy szemekkel nézett rám.

- Ez rendben is van, bébi – bújtam hozzá. – De huszonhét gyereket még nem fogok szülni azért, ha nem haragszol.

- Beérem még huszonhattal is – kacsintott rám, és halántékon csókolt. – Na, nézd meg, mondd, hogy nem az álmaid háza.

- Csodás, tényleg, de még mindig tartom magam ahhoz, amit mondtam – karolt át kezével, és oldalához vont. – Lesz, amikor egyedül leszünk otthon a picivel, nem érezném magam biztonságban.

- Édesem. Sohasem engedném, hogy bántódásotok essen – emelte fel államnál fogva fejem. – Amikor utazom verseny miatt, ti is velem fogtok tartani.

- Nem fogok gyerekekkel hotelből – hotelbe menni, sajnálom – ellenkeztem azonnal.

- Erre még visszatérünk. De amint az államokba visszatérünk, megnézzük, és ha akkor sem tetszik, keresünk mást. De tudnod kell, hogy azon a környéken nem igazán vannak ennél kisebb lakások.

- Akkor mehetnénk más környékre is – egyszerűen feleltem.

- Oké, ma kötekedős kedvedben vagy – hajtotta le gépét, és az éjjeliszekrényre helyezte. – Gyere csak ide – a sötétséggel borított szobában is tökéletesen láttam szemeinek fényes ragyogását. Lábaim közé fészkelte magát, és fejem mellett támaszkodott meg alkarján. – Nagyon szófogadatlan vagy ma – nyomott kis csókot orromra. – Azt hiszem meg kell tanítanom a jó modorra.

Belecsókolt számba, és oldalamon lassan elkezdte felhúzni rajtam a saját felsőjét.

- Tudtam, hogy nálad van – mosolygott le rám, amint félrehajította az anyagot. – Hogy jó neked? – cirógatta meg arcom, és a szenvedélyes vágy helyett, az aggodalom temette maga alá a hangulatot.

- Csak ne nehezedj a hasamra – fontam nyaka köré kezeimet.

Bólintott, és újra csókolt forrón, óvatosan, szerelmesen.

*

Rohamos léptekkel közelítettem meg a fürdőt. Már mind a ketten lezuhanyoztunk, így már a készülődés volt hátra. Persze Harry hamar felvette azt a pár ruhadarabot, és máris minden erőfeszítés nélkül mocskosul szexi volt.

Én azonban a megfelelő ruhát nem találtam. Mivel nem vásároltam kimondottan kismamáknak való ruhát, így bajban voltam a csinosabb darabokat illetően. Már a negyedik ruhát próbáltam fel, amikor Harry maga felé fordított a fürdőben, ahol is inkább a hajammal kezdtem foglalatoskodni.

- Kicsim, csodás vagy mindenben – mért végig. – Bár tény, hogy így még jobban tetszel.

- Mégsem mehetek fehérneműben – morogtam. – Semmisem jön rám.

- Ennyi áldozat jár a pici miatt. És a hasadon kívül sehol máshol nem látszik, hogy állapotod vagy.

- Az a dolgod, hogy szépeket mondj – fordítottam neki hátat.

- A terhesség nálad morcossággal jár, már tudom, hogyha megint állapotos lesz, mi lesz a jel – nevetve jegyezte meg. – Figyelj, kerekebb a feneked – markolta meg egyik kezével az említett felem. – És a melleid is picit nagyobbak. Szinte küzdenek a melltartó ellen – húzta végig ujját a melltartóm szegélyénél. – Tökéletes vagy. Tökéletes vagy számomra, és ez nekem bőven elég – csókolt nyakamba. – A gyermekünkkel vagy állapotos. Ha meghíztál volna, akkor is kellenél bébi. Hidd el, ha mondom, kérlek, és ne veszekedj.

- Szeretlek – a tükörbe néztem rá.

- Én is kicsim, tudod – csókolt nyakamba. – Most pedig igyekezz asszony – csapta meg kissé fenekem és nevetve távozott.

Az én arcomra is mosolyt csalt, így azzal együtt fogtam fel hajam egy kontyba és sminkelte ki magam. Fújtam egy keveset a parfümömből és a szobába siettem, ahol újra feltúrtam bőröndömet. Végül egy bővebb szabású ruhát magamra vettem és Harry felé fordultam.

- Csinos vagy – pillantott rám.

Bólintottam, és kiegészítőket vettem fel. Megkerestem a magas sarkúm, a táskám és egy kabátot is megszereztem.  

Harry mellém lépett, és felemelte kezemet, majd édes csókot hagyott gyűrűsujjamon.

- Indulhatunk?

- Igen – mosolyogtam rá.

Kézen fogott és elindultunk lefelé. A nappaliban már Steven és Luca várt ránk, ám Lia még sehol sem volt.

- Még készül – felelte Steven a fel nem tett kérdésre a választ.

- Nem igaz, mert itt vagyok – sietett le a lépcsőn Lia. – Indulhatunk.

Mindenki felöltözött, hiszen kinn már sötét volt, és hűvös. Megbeszéltük, hogy kocsival megyünk, hiszen odafele Steven tudott vezetni, míg, ha ők alkoholt fogyasztanak, akkor hazafelé majd én.

Steven és Lia ültek előre, míg Harry, én és Luca hátra.

- Igazán szép a város így kivilágítva – jegyezte meg Harry.

- Még nem láttad fényes nappal? – döbbent meg Steven.

- Nem, a mai napon el kellett intéznem pár dolgot még gépen keresztül a menedzseremmel.

- De holnap, ahogy felébredünk, megyünk és a főbb, kedvenc helyeimen végigvezetem – lelkesen mondtam.

- Orvoshoz nem szeretnél elmenni? – pillantott hátra Lia.

- Már annyi dokinál jártam, hogy nem szeretnék most itt is még egyhez elmenni. Innen, holnap után az Alpokba utazunk Harryvel, aztán New York, majd LA. Ott fogunk élni, és a pici is ott fog megszületni, így ott elmegyek azonnal a kórházban. Mielőtt jöttem, akkor voltam dokinál.

- Édesem, folyamatos rendszerességgel vizsgálatokra kellene járnod.

- Ne oktass ki, és ne rontsd el a ma estét, kérlek. Pár napja volt, minden rendben a picivel. És mozog, eléggé élénk.

- Jól van – bólintott rá.

Mondani akartam valamit, ám a telefonom megszólalt.

- Elnézést – mondtam, és felvettem a készüléket. – Szia Gem, mi a helyzet?

- Mondd, hogy veled van – tört fel aggódóan hangja.

- Kicsoda? Mi történt? Mi van? – értetlenül kérdeztem vissza.

- Harry eltűnt, nincsenek meg a csomagjai sem.

- Itt van velem Magyarországon, nyugodj meg – nevettem. – De miért pánikoltál be?

- Anyám tett egy megjegyzést és ez kissé felidegesített.

- Mit mondott? – kérdeztem azonnal vissza.

Harry  megszorította picit a kezem, de csak megráztam nemlegesen fejem.

- Hát Melanie sincs itt, mármint visszament New Yorkba és azt mondta, hogy lehetséges együtt mentek vissza.

- Nyugodj meg, itt van velem – mondtam. – Most viszont leteszem, de beszélünk, amint visszatértünk az államokba, rendben?

- Persze, puszi.

Elköszöntem és bontottam a vonalat, majd dióhéjban mindent elmondtam Harrynek.

- Komolyan ennyire nem tudják felfogni, hogy téged szeretlek? – morgolódott.

- Ni, mi a baj? – nézett rám kétségbeesett Luca, amikor Harry kissé kitört magából.

- Semmi édesem, minden rendben.

Ekkor én szorítottam meg kissé kezét, mire rám emelte tekintetét és arcomra csókot hintett. Innentől kezdve Luca szórakoztatott bennünket, amíg meg nem érkeztünk az egyik kedvenc éttermünkbe.

Elfoglaltuk az asztalt, amely már le volt foglalva Steven nevére, és megrendeltük az italokat. Ők ragaszkodtak a koccintáshoz, így bort rendeltek, míg én a víznél maradtam, Luca pedig a barack lénél. Mire kihozták sikerült eldöntenünk, hogy mit is eszünk, így azt is megrendeltük. Hiába volt angolul is odaírva az ételek neve, és tartalma, Harry nem tudott dönteni, így ajánlottam neki párat, amelyek közül végül sikeresen választott is.

- Említettétek az Alpokat – pillantott felén Lia. – Honnan jött ez az ötlet?

- Hát a húgom járt már ott. Nem egészen arra, amerre mi megyünk, de csodás dolgokat mondott, és gondoltam, ha már itt vagyunk, akkor pár napra menjünk el. Szeretnék tényleg kettesben lenni Anival – mondta őszintén Harry, és lábamra simította kezét.

- Hát igen, az a forgatag, amiben éltek, nem éppen könnyíti meg a dolgotokat – helyeselt Lia. – És az már biztos, hogy Los Angelesbe költöztök?

- Igen, éppen tegnap néztünk házakat. Bár vannak fenntartásaim az üggyel kapcsolatban – nevettem.

- Fenntartásaid? – kérdezett vissza unokanővérem. – LA, szerintem csodás hely, bár csak nyaralni volt alkalmam ott lenni, de szerintem nem vetném meg a dolgot a helyedben.

- Nem erről van szó – mondtam sietve, ám Harry közbeavatkozott.

- A ház nagy, vagyis LA, azon részén még kicsinek számít, de Nina így is nagynak találja – magyarázta Harry.

- Majd megnézzük rendesen, nem csak képen és eldöntjük – mosolyogtam rájuk, amikor is megérkezett a vacsoránk.

A pincér mindent letett, és távozott asztalunktól. Mindenki nekikezdett az étele elfogyasztásának, ám én Harry reakcióit is figyeltem. Elmosolyodtam, amikor láttam, hogy ízlett neki az étel, amelyet választott. Csend volt, néha csak Luca tett kisebb megjegyzéseket, amelyeken jókat mosolyogtunk.

- Ni, eljöttök velem moziba? – nézett rám lelkesen.

- Mit szeretnél megnézni? – érdeklődve kérdeztem vissza, amint lenyeltem a számban lévő falatot.

- A papírvárosokat.

- Láttam a bemutatóját – feleltem. – Mikor játsszák? – néztem Liára.

- Csak a jövő héten kezdődik a vetítés – felelte.

- Akkor már nem leszünk itt – néztem rá. – De megígérem, hogyha következőleg találkozunk, akkor megnézzük együtt, rendben? – mosolyogtam rá.

- Rendben – bólintott.

- És miért érdekel ennyire a film? – kérdezte érdeklődve Harry.

- Imádom Carat – sóhajtott fel. – Nagyon szép lány.

- Esetleg te is modell szeretnél lenni? – faggatta tovább, persze erre mi már mind tudtuk a választ.

- Igen! – jelentette ki lelkesen.

Folytatódott a beszélgetés, és a híres magyar desszert, amely személy szerint nekem is nagy kedvencem, előkerült.

- Mi ez? – kérdezte Harry tőlem.

- Dobostorta – mosolyogtam rá. – Nagyon finom, édes. A teteje pedig mennyei, meg kell kóstolnod!

- Oké, bébi, azért ennyire még értem se rajongsz – nyomott egy puszit nevetve arcomra.

- Hát nagy a verseny kettőtök között – kacsintottam rá, és már falni is kezdtem az édességet.

Sok nevetés, boldog pillanat követte még lépten-nyomon egymást az este folyamán.

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/