51.rész*Érted élek

Próbáltam újra értelmezni az elhangzott mondatokat ám, akárhányszor lejátszódott újra és újra bennem kérdése, egyre feldúltabb lettem.

Lassan megfordultam, így tekintetünk találkozott. Döbbenten meredek rá, míg ő megtámaszkodik kezén és letekint rám. Másik kezével hátra túrja a haját és vár, türelmesen vár, de semmi választ nem kapott a csattanásom helyett.

- Oké, lehetséges, hogy nem mondtam el, megeshet, hogy helytelenül cselekedtem, de ezzel a kérdéssel a legmélyebb sebet ejtetted bennem – keltem ki az ágyból és felkapcsoltam a villanyt.

- Nina, figyelj – ült fel és hajába túrt feldúltan. – Sajnálom, oké? Egyszerűen ez a legésszerűbb magyarázat arra, amiért ennyi ideig titkoltad.

- Az eszedbe sem jutott, hogy nem megfogni akarlak egy gyerekkel? Meg akartam várni, amíg megnyered a versenyt és tiszta lesz a fejed. Nem szerettem volna, ha más elvonja a figyelmedet. Veled vagyok már hosszú ideje, csak veled!

- De egyszer elhagytál – áll fel, mire megfeszülök kijelentésére.

- Rendben – bólintok rá könnyes arccal.

A fürdőbe sietek és összeszedem minden holmim, majd a táskámba hajítom minden mással együtt.

- Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül.

- Időt adok, hogy gondolkodj és nekem sem árt majd – felelem és elkezdek felöltözni melegen.

- Ne, bébi, kérlek – lépett elém, így hátam a falnak simult. Felnéztem rá könnyes szemekkel. Ujjai fedetlen bőrömbe mélyedtek, mivel még csak melltartó és a farmerom volt rajtam. – Ne törj szét – suttogta. – Szeretlek, és tudom, hogy az enyém, a miénk – simította végig aranyos pocakomat, majd ajkait enyéim ellen nyomta és vadul megcsókolt. – Szeretlek, szeretlek téged és őt is – kapott fel, és az ágyra vitt, ahol pillanatok alatt megszabadított farmeromtól.

Újra rátalált számra, és szenvedélyesen csókolt, miközben lábaim között simított végig. Megremegtem érintésének nyomán, és még közelebb húztam magamhoz. Kezeimmel végigsimítottam izmos hátán, hátsójába belemarkoltam és ágyékomat övéhez nyomtam.

Felnyögtünk mind a ketten, ám megállás nem volt. Vágytunk egymásra, vágytam rá, mocskos kételkedése ellenére is.

- Szeretlek – nézett mélyen szemeimben. – Mondd, hogy szeretsz és megbocsájtasz – suttogta. – Bébi, kérlek – fájdalmasan nézett szemeimbe.

- Szeretlek Harry – folyt végig újra arcomon egy kövér könnycsepp.

Kissé megemelt, míg másik kezével megszabadított melltartómtól, és melleimre irányította figyelmét. Egyiket ajkaival, míg másikat ujjaival kényeztette, minek köszönhetően nevét nyöszörögtem érthetetlenül. Haját túrtam, és még közelebb húztam fejét felhevült bőrömhöz, amely minden mocskos érintéséért könyörgött.

- Istenem, annyira kívánlak – nyögte, miközben ágyékát ölemnek feszítette. – Szépségem – csókolt számba. – A legszebb kismama – mosolygott le rám, mire elpirultam, mert tudtam, hogy alakom már nem az, amit megszokott. – Csodálatos.

- Sokat beszélsz – fordítottam magunkon, és végigsimítottam meredező férfiasságán. Felnyögött, és fenekembe markolt, majd a bugyimat vággyal teli tekintettel letépte rólam és megharapta alsó ajkamat.

- Bassza meg – kezdte el letolni bokszerét, miben én is segédkeztem neki.

Pillanatok alatt ragadta meg hím tagját, mellyel végigsimított rajtam, és könnyedén belém temetkezett. Csípőmbe kapaszkodott, míg én felültem és mellkasán támaszkodtam meg, ám csak pár pillanatig tartott az egész. Pír öntötte el arcom, és zavartan hanyatlottam vissza Harryre.

- Hé, bébi, mi a baj? – cirógatta meg oldalam és nyakamba csókolt. Nemlegesen megráztam fejem, mire maga alá fordított. – Ani, bébi – csókolta meg csukott szemhéjamat.

- Már nem vagyok olyan… - motyogtam. Tekintetünk találkozott, és pár pillanat után megértette célzásomat.

- Gyönyörű vagy édesem – nyugtatott. – A legcsodálatosabb kismama a világon. Ne kételkedj magadban. Érzed, hogy mennyire kívánlak – mozdította meg csípőjét, mire felnyögtem és csípőjére vezettem kezemet. – Csak is érted élek – csókolt nyakamba, miközben lassan sodort bennünket a beteljesülés felé.

****

Arra ébredtem fel, hogy melegem volt. Lefejtettem lassan magamról Harry kezét, mire morogva másik oldalára fordult és tovább szuszogott. Telefonom már hat órát mutatott, így sietve másztam ki az ágyból, és kezdtem el halkan felöltözni. Melegen öltöztem, aztán mindent megnéztem, hogy elpakoltam e.

Napszemüvegemet felvettem, és még egyszer utoljára hátam mögé pillantottam, mielőtt is elhagytam volna a hotelszobánkat. 

Kezemet kinyújtottam, hogy a mellettem fekvő meleg testet teljesen magamhoz húzzam. Pár pillanatig kutakodtam, ám ahogyan csak a kihűlt lepedőt éreztem kezem alatt, azonnal éberré váltam. Felültem, és a szoba azon felére pillantottam, ahol a bőröndjeink veretek.

- A kurva életbe! – kiáltottam fel, és már húztam magamra bokszeremet. Semmi sem érdekelt, semmi sem foglalkoztatott.

Kiszaladtam a folyosóra, majd annak a végére, és verni kezdtem az ajtót.

- Mi történt? – lépett ki az ajtón Ed, mire döbbenten meredtem rá, de se időm, se erőm nem volt faggatózni.

- Ellie, hol van Ellie? – rontottam be, mint egy őrült a szobába.

- Mi a baj? – jött ki egy köntösbe El.

- Hol van? – támadtam le azonnal.

- Kicsoda? – zavartan kérdezett vissza értetlen arccal.

- Ne szórakozz velem, bassza meg! – csattantam. – Hova ment megint Nina?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz Harry, sajnálom.

- Ne, ne merj hazudni nekem – ordítottam.

- Hé, nyugi haver – állt elém Ed. – Ülj le és mondd el, hogy mi történt.

Leültem a kanapéra és tenyerembe temettem arcom. Mélyen felsóhajtottam, és igyekeztem lenyugtatni magam.

- Tegnap este – kezdtem bele pár perc után. – Tettem egy hülye megjegyzést – néztem fel rájuk.

- Mit csináltál? – fonta maga előtt egybe kezeit El.

- Feküdtünk, és tudtam, hogy jó ideje állapotos. Tisztában voltam vele, de vártam, hogy ő mondja el. Nagyon fáradt volt, én meg csak öleltem, és nem tudom… azt hittem, hogy már alszik, basszus. Annyira idióta vagyok!

- Mit mondtál? – emelte meg kissé hangját Ellie.

- Elmondtam neki, hogy tudom, hogy terhes, és rákérdeztem, hogy én vagyok-e az apa – egy szuszra mondtam ki végül.

- Micsoda? – kiáltott fel El. – Neked elment az eszed? Te idióta!

- Tudom, oké? – néztem rá könyörgően. – Már éjjel el akart menni, de aztán mondjuk úgy, hogy elértem, hogy maradjon. És reméltem, hogy elhitte nekem, amiket őszintén mondtam neki az éjszaka folyamán, de mire felkeltem eltűnt.

- Mágusnak készült ez a lány – jegyezte meg Ed, mire én és Ellie is csak dühösen néztünk rá. – Oké bocs, csak kicsúszott – emelte fel kezeit védekezően és leült.

- Te tudtad? – néztem a lányra.

- Igen, ahogyan még jó páran, de tiszteletben kellett tartanunk a kérését Harry.

- Hova ment? Kérlek, könyörgöm, mondd el, hogy hol találom – éreztem, ahogyan szemeim könnyel teltek meg.

- Fogalmam sincs, és az igazat mondom. Tudtam, hogy nem tudsz a babáról, de fogalmam sem volt, hogy újra képes lesz eltűnni. Este beszéltetek, miután maradt?

- Bébi, szexeltek, kétlem, hogy a szájukat beszélgetésre használták – szólalt meg haverom, mire már kínomba elnevettem magam.

- Ed, pofa be – nézett rá felesége, majd visszapillantott rám. – Ebben a helyzetben nem hazudnék neked Harry, esküszöm. Sejtelmem sincs, hogy hova mehetett.

- Mit csináljak? Terhes a babánkkal, akarom őket El! Mind a kettőjüket akarom. Biztonságban szeretném őket tudni, és tudom, hogy elbasztam, de szeretem. Teljes szívemből szeretem!

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/