33.rész*Édesanya

A verseny végén elhagytuk a pályát. Nem szerettem volna újra a bokszban kikötni, és az árgus tekintetek alatt feszélyezve érezni magam. Harryvel visszatértünk a kocsihoz, amely a hotel hátsó bejáratánál tett ki bennünket. Kézen fogva sétáltunk végig az aulán, egyenesen a lifthez, amely a megfelelő emeltre vitt minket. Nevetve dőltem neki vállának az ajtó előtt, miközben ő a mágneskártyával szórakozott.

- Add ide – vettem ki kezeiből, és megfordítva a megfelelő helyre csúsztattam, majd kihúztam. A piros világítás zöldre váltott, az ajtó pedig kinyílt. – Voálá.

- Csodás – nevetett. – Már megvan az ok, amiért mellettem kell maradnod – csípőmnél fogva tolt be a szobába.

Mögöttünk az ajtó hangosan csapódott be, de az egyikünket sem zavart. Nevettünk szinte mindenen, de mentségünkre legyen, hogy mind értelemben tiszták voltunk! Egyszerűen jókedvünk határtalan volt, és azaz érzés mindent felülmúlt.

- Fürdesz velem? – bújt nyakam hajlatába, mire a nevetésem újra feltört.

- Nem, egyedül kell megbirkóznod a feladattal – toltam el magamtól. – Igyekezz – gyors csókkal engedtem útjára.

Amíg ő a fürdőbe vonult, én a szobába, s kissé rendbe szedtem a helyiséget, ugyanis a káosz szó egyáltalán nem fejezte ki azt, ami ott uralkodott. Míg Harry elkészült, én is magamhoz vettem az alváshoz szánt ruházatom, amely egy élénk kék színű csipkecsodát, és egy hasonló színű trikót takart. Ahogy a fürdő szabaddá vált, én magam foglaltam el. Persze, Harry próbálkozott ismételten a közös fürdőzéssel, annak ellenére, hogy ő már túl esett rajta, ám hamar elkeserítettem, amikor nemet mondtam neki.

Zuhanyzással igen hamar sikerül végeznem, hiszen mielőbbi vágyam volt, hogy Harry mellett lehessek. Hajamat kócos kontyomban hagytam, azt a két lenge ruhadarabot felvettem, majd a törülközőmet kiterítettem, s már el is hagytam a helyiséget.

- Igen, tudom, de akkor is a húgom … - sóhajtott fel a telefonba Harry. Mivel zavarni nem akartam, így tovább is haladtam a mini bárhoz, és egy pohár ananász dzsúsz társaságában sétáltam vissza a szobánkba, ahol is barátom, még mindig a vonal másik végén lévőre figyelt. – Most életem végig át fog nézni rajtam? – nevetett erőltetetten. – Ugyan már, anya, beszélj vele… - kérlelte az anyukáját.

Leültem, s hátára simítottam kezét, mire hátradőlt. Fejét combomra hajtotta, s szemeimbe nézett. Egyik kezével megkereste enyémét, egybefonta ujjainkat, és kézfejemre csókot hintett, miután mellkasára helyezte.

- Merre van most? … Anya, tudod, hogy nem megyek oda … Igen, én jól vagyok, de nem rólam van most szó – hangja erőteljesebb lett. – Ugyan már.. Igen, itt van, de nem nem adom, anya! Kérlek, igen, minden rendben van velünk. Tudom, de nem tehetek róla, hogy az újságírók gyorsabbak voltak, minthogy én felhívtalak volna….Fogalmam sincs, anya, kérlek, amint lesz időnk…igen.. mennem kell, én is téged – bontotta a vonalat, s a készüléket könyörtelenül lökte le ágyunkról.

Ujjaimmal hajába túrtam, s homlokából kisepertem pár kósza tincset. Szemeit lehunyta, s úgy élvezte édes érintéseim. Egyik ujjammal végigsimítottam orrán, majd ajkai körvonalán, állán, egészen mellkasáig meg sem álltam.

Hirtelen ült fel, és vette el kezemből az ananászos italt, majd belekortyolt. Ajkait végigszántotta nyelvével, elmosolyodott, az üvegpoharat pedig az éjjeliszekrényre helyezte.

- Egy kis vágykeltő? – jegyezte meg pimasz mosollyal arcán.

- Semmi szükség külső tényezőre – feleltem teljesen őszintén, és ajkait enyéimmel kebeleztem be.

Édes, enyhén kissé savanykás ízt éreztem pár pillanatig, majd nyelve könyörtelenül utat tört magának, és enyéméhez társult. Forrón csókolt, lassan simogatott. Lábaimat elhelyezte csípői mellett, s csípőm bőrébe mélyesztette ujjait, a trikóm vékony anyaga alatt. Ajkai egy másodpercre sem szakadtak el enyémétől, ahogyan kezével feljebb mozdult, s meg nem találta melleimet, amelyeket finoman megmarkolta. Ajkai között halt el kisebb nyöszörgésem. Fejemet oldalra döntöttem, így ajkai könnyebben tudták kényeztetni az érzékeny felöletet, amely élvezte minden egyes érintését, csókját. Mellkasomat előre nyomtam, mire felmordult, s határozott mozdulattal lerántotta rólam a felsőtestemet takaró anyagot.

Rózsaszín ajkait végignyalta, és már is melleim kényeztetésével kezdett el foglalkozni. Hátra hanyatlottam, míg ő teljesen fölém magasodott. Egyre lejjebb, s lejjebb vándorolt édes ajkaival, míg el nem érte fehérneműm korcát. Alsó ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogyan lehúzta lábaimon a csipkecsodát, s pajzán mosollyal arcán széttárta lábaim.

Arcomat pír öntötte el, de ő ezt csak egyre jobban élvezte. Csípőmet simogatta, miközben kis puszikkal hintette be nőiességem. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam kecsesen mozgó nyelvének, formás ajkainak, amelyek örömöm szolgálatára voltak.

Felcsókolta magát testemen, míg én ziháltam, s lustán pislogtam vöröslő arccal. Tekintete csillogott, s csodával, mondhatni, szerelemmel nézett rám.

Kezeim közé fogtam arcát, és lehúztam magamhoz, hogy ajkaink ismételten édes táncba kezdhessenek. Akkor már sokkal lassabb tempót diktált, s formás szája szinkronban mozgott keskeny csípőjével. Izgalmát éreztem, így csípőmet felfelé billentve, ellene nyomultam. Ajkain egy mély nyögés szakadt fel, mire fordítottam helyzetünkön.

- Hm, ez tetszik – jegyezte meg.

Gyors csókkal hallgattattam el. Bokszeralsójától másodpercek töredéke alatt szabadítottam meg, minek köszönhetően teljesen meztelenül nyúlt el alattam. Semmi tétlenkedés nem volt. Könnyedén fogadtam magamba, minek köszönhetően megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem. Fejemet hátra vetettem, s csak akkor kaptam észbe, amikor hajamból kihúzta a hajgumit. Hosszú hajzuhatag a vállaimra omlott, amikor is visszapillantottam a férfire, aki már szemben ült velem, ölében tartva engem. Fenekemet megragadta, s mozgásra ösztönzött, amelyet minden kéretés nélkül tettem meg vállaiba kapaszkodva. 

****

Harry mellkasán feküdtem, s hasán elhelyezkedő pillangóját rajzoltam át ujjammal a forró éjszakánk után, míg ő hátamat cirógatta a vékony takaró fogságában, amely testünket védte meg az erkélyen beáramló hűvös szellő ellen. Gondolataimba merülve újra eszembe jutott Harry, édesanyjával folytatott beszélgetése. Felemeltem fejem, államat mellkasán támasztottam meg, s szerelmem nyugodt arcát kezdtem el vizslatni. Ő is rám emelte zöld íriszeit, és várta, hogy megszólaljak.

- Mit szeretett volna édesanyád? – érdeklődtem.

Felsóhajtott, mielőtt is megszólalt volna; - Az újságokból mindenről értesült, és találkozni szeretne veled – bökte ki végül. – Viszont nem szeretném, hogy beleavatkozzon abba, ami közöttünk van – nézett újra rám.

- Tud arról is… - akadtam meg, amikor is nem találtam a megfelelő szavakat.

- Hogy eltűntél, és pedig bedrogoztam magam? – tette fel kereken a kérdést.

- Igen – halkan, alig hallhatóan adtam meg a választ kérdésére.

- Tud, de nem tőlem – nevetett fel erőltetetten. – Mindent megírnak a szennylapok, és ez bosszant. Semmi magánélete nincs az embereknek.

- Haragszik rám – nem kérdésként hangzott, és nem is az volt.

- Inkább úgy mondanám, hogy nem érti a helyzeted – nyomott csókot homlokomra. – Értetlenül áll a történtek előtt, hiszen azt tudta, hogy minden rendben van, aztán másnap már arról értesült, hogy a fiát elhagyták és, hogy a drog és alkohol vette át az uralmat felette.

- Beszélnem kell vele.

- Ani, bébi, nem kényszerítelek, sőt, inkább óvva kérlek, ne tedd.

- Nem hiszem, hogy valami vasorrú banya az édesanyád – nevettem. – Esetleg elutazhatnánk hozzá, most, hogy úgy sem ülhetsz autóba.

- Ugye csak viccelsz? – döbbenten nézett le rám.

- Nevetek? – kérdeztem vissza, mire nemlegesen megrázta a fejét. – Akkor megbeszéltük. Nyugodtan szólj neki, hogy holnap vendégei lesznek – nyomtam csókot ajkaira, majd mellkasára visszahajtottam fejem, s szemhéjaim is lehunytam, hogy mielőbb álomba merülhessek.