34.rész*NewYork

Gyomorgörccsel ébredtem fel korai órában. Valójában az éjszakát sem aludtam teljesen végig, hiszen óránkénti ébrenlét mindig megtalált, Harryvel ellentétben. Ő édes szuszogással, halk horkolással néha-néha megfordult, de fel, nem ébredt. Ilyenkor én a plafont bámulva, nem túl sokat forgolódva aggályaimmal küzdöttem. Szerintem teljesen egyértelmű – nemtől függetlenül -, hogyha az első találkozó időpontja meglesz a családdal, onnantól csak is az aggodalomé lesz a főszerep.

Mivel Harry még aludt, így óvatosan kimásztam mellőle, s elvonultam egy felfrissítő zuhanyra, ami csupán pár percig tartott. Gondolataim újra elözönlöttek, és arra semmi szükségem nem volt, így elzártam a zuhanyt, testem köré egy finom anyagból készült törülközőt csavartam, s a tükör elé álltam. Hajamat a laza, kócos kontyból kiengedtem, s átkeféltem, míg arcomra natúr színű sminket tettem. Amikor a szempilláimat pöndörítettem át a fekete tussal, az ajtó kinyílt, és egy aggodalmas arc jelent meg, amely azonnal nyugodttá vált, amikor tekintetünk a tükörben találkozott.

Lélegzete szapora volt, s ezt próbálta titkolni, de nem igazán sikerült neki. Letettem púder ecsetem, és szembe fordultam a még álmos arccal, kócos hajjal felém lépkedő férfival. Megnyugvás vette át az aggodalom helyét, amikor is karjaival átölelte csípőm. Ajkait enyéim ellen nyomta, de csupán egy röpke pillanat erejéig, s már el is távolodott tőlem annyira, hogy arcát a nyakamba fúrhatta. Ujjaimmal hajába túrtam, és fejbőrét kissé masszíroztam, minek hálájaként a még enyhén nedves vállam, s nyakam csókolgatta.

- Mi a baj? – kérdeztem ki idő elteltével.

Eltávolodott tőlem, és mélyen felsóhajtott, mielőtt is homlokát enyémének nem döntötte, ujjai a törülköző anyagán keresztül pedig belém martak. Tekintetem találkozott smaragd íriszeivel, de válaszra nem méltatott.

- Harry, kérlek – öleltem át én is a derekánál.

- Csak.. mindegy, hülyeség – sóhajtott fel ismételten.

- Nem, nem hülyeség, biztos vagyok benne, úgyhogy kérlek, mondd el – halkan kérleltem, szinte már suttogva.

- Mindössze megijedtem, amikor nem voltál mellettem – vallotta be.

- Ne gondolj hülyeségeket, kérlek. Csupán zuhanyozni jöttem, ennyi az egész.

- Sajnálom, hogy kételkedtem benned.

- Én sajnálom, hogy elhagytalak – néztem mélyen szemeibe, s őszinte sajnálattal közöltem vele.

- Többet ne tedd ezt, kérlek – nyomta ajkait homlokomra, s szorosan karjai ölelésébe vont.

Mélyen magamba szívtam kellemes illatát, szemhéjaimat lehunytam, és úgy élveztem közelségének melegségét. Nyakhajlatába nyomtam egy puszit, eltávolodtam tőle.

- Felöltözöm, kinn találkozunk, rendben?

- Rendben – húzott vissza magához még egy gyors csókra, és már el is engedett.

Törülköző anyagát szorosabban tartottam testem köré, miközben elhagytam a fülledt helyiséget. Arcomon mosoly volt, bár belül a lelkiismeret mart. Utáltam az érzésnek csak gondolatát, amelyet okoztam Harrynek akkor, amikor magára hagytam az önzőségem miatt. Valóban be kellett látnom, hogyha leültünk volna megbeszélni, minden másképpen is alakulhatott volna. De ez már a múlt, és azon senki sem tud változtatni, bármennyire is szeretne.

Kikaptam táskámból egy szoknyát, és felsőt majd amint megtörölköztem fel is vettem a ruhadarabokat. Pár ékszert kiegészítésként választottam, míg lábaimat magas sarkú cipőmbe bújtattam. Táskámat elővettem, és belepakoltam pár dolgot, amely kelhet, míg a bőröndömet rendbe szedtem, s lezártam.

- Milyen csinos valaki – hallottam meg Harry hangját hátam mögül. Mosoly az arcomon megjelent, s úgy fordultam vele szembe. – Igen, egyértelműen egy szerencsés szarházi vagyok sóhajtott fel, és közelebb lépett. Derekam körül átölelt, és közelebb vont magához, miközben ajkait enyémé ellen nyomta. – És még finom is – kacsintott rám.

- Harry – korholtam gyengéden, s egy utolsó csókot hintettem ajkaira. – Inkább öltözz fel, mert így sosem fogunk elindulni.

- Most azt mondod, hogy nem tetszik, amit látsz, bébi? – mutatott végig a vízcseppektől enyhén csillogó felsőtestén.

- Ilyet sose mondtam, és remélem, hogy nem is fogok – kacsintottam rá, s magára hagytam, hogy nyugodtan, és mielőbb elkészülhessen. 

****

Feszülten ültem Harry mellett az autóban, miután leszálltunk a repülőről. Már a NewYorkba tartó vezető úton is fezsült voltam, s Harry ezt észre is vette, s minden féle kedves szóval nyugtatni próbálta az idegeimet, de nem igazán akart sikerülni neki. Ugyan úgy aggódtam az első találkozó miatt, mint az első pillanatban. Folyamatosan gondolataimba ékelte magát az, hogy az édesanyja biztosan rosszállóan fog tekinteni rám, miszerint is én okoztam fia alkoholba, drogba menekülő korszakát. És lássuk be, nem is tévedett túl sokat.

- Bébi, kérlek, lazulj el – simított végig combomon a férfi.

- Harry, ne kérj ilyet tőlem, tudod, hogy ez lehetetlen – sóhajtottam fel, és fejem hátravetettem.

- Imádni fog.

- Ebben nem lehetsz biztos. Egyértelmű, hogy a történtek szóba fognak kerülni, és ezt bármennyire is nem szeretném, tudom, hogy befog következni.

- Megoldjuk, ott leszek melletted, ígérem, hogy anyám nem fog semmi olyat mondani, vagy tenni, ami negatív hatással lehetne rád.

- Te sem tehetsz ellene semmit, ha egyszer felhozza, nem szólhatsz rá, mivel édesanyád, és joga van tudnia, hogy még is mi történt az egyetlen fiával, de mindegy. Aminek be kell következnie az be is fog – feleltem, s halvány mosolyt erőltettem magamra. – Gemmával sikerült beszélned végül?

- Még mindig kerül, csak remélem, hogy otthon lesz, és tudunk beszélni vele.

- Tudunk?

- Hát, esetleg segíthetnél. Téged szeret, elfogadott, és biztosan jobban meg is hallgatna.

- Szóval kemény lapokkal játszol – jegyeztem meg nevetve. – A saját húgoddal nem mersz beszélni, inkább rám hárítod a szerepet, szép mondhatom.

- Ugyan már – nevetett. – Egyenlíteni fogom a tartózást – kacsintott rám. – Viszont megérkeztünk – közölte, amikor is az ajtó megállt alattunk. – Nézz rám, Ani – kérlelt, amikor is kifelé tekintettem. – Semmi baj sem lesz, rendben? Melletted leszek. Csupán az édesanyámról van szó, nyugi – hagyott egy gyors csókot ajkaimon, s ki is szállt a járműből.

Sietve kerülte meg az autót, és tárta ki előttem annak ajtaját. Remegő lábakkal szálltam ki, csúsztattam szemüvegemet a fejem tetejére, és körbenéztem. Kis kertes, családi keretes házak vettek körbe bennünket. Mindenhol tökéletesre volt vágva a sövény, levágott fű, színes virágok. Családias környezet volt, szeretett teljes, szinte már túlságosan kifogástalan.

- Gyere – biccentett a fejével Harry, és követtem, miközben táskáinkkal haladt mellettem.

Megérkezve a verandára, a rosszullét kerülgetett, s Harry ezt észre is vette azonnal, így magához húzva arcon csókolt, és csak utána nyomta meg a csengőt, amely harangszerű hanggal jelezte édesanyjának érkezésünket.

- Sziasztok – hatalmas mosollyal arcán tárta ki az ajtót a nő, Harry édesanyja.

Félreállt, így azonnal be is tudtunk lépni a kellemes hangulatot sugárzó házba. Az ajtót becsukta mögöttünk, míg Harry a táskákat a földre helyezte. A nő megölelte fiát, és körbecsókolta, mielőtt hozzám lépett volna. Tekintete kedves volt, ám éreztem ennek ellentété is, így kissé félve öleltem át, és üdvözöltem, mutatkoztam be neki. Harry megnyugodva sétált át egy másik helyiségbe, ám ekkor egy nem várt dolog történt.

- Remélem tisztában vagy vele kedvesem, hogy komoly beszélgetésünk lesz – tűnt el a nő arcáról a mosoly, és helyette a számon kérő arckifejezése mutatkozott meg, amely egy szempillantás alatt vissza is változott, s fia után ment.