29.rész*Ellie

Laptompommal az ölemben ültem a kényelmes kanapén. Az agyam folyamatosan kattogott ugyan azon a dolgon, s már szinte az őrület határára kerültem miatta. Ám tartottam magam. Tudtam, hogy Harry az ügyfelem, s régi barátom, ám Nina bizalommal fordult hozzám, nekem pedig eszem ágában sincs ezt megtörni.

Borospoharamat számhoz emeltem, s kortyoltam egyet a hideg italból, mikor is kopogtattak ajtómon. Gépet az asztalra helyeztem poharammal együtt, és már mentem is a látogatómat beengedni. Ám ahogyan az ajtó kitárult, úgy fagytam le.

- Ed, mit keresel itt? Nem Harryvel kellene lenned? – azonnal lecsaptam rá kérdéseimmel.

- Ennyire ne örülj nekem – morogta. – Bemehetek? – biccentett a nappali irányába.

- Persze, ne haragudj – álltam el az útból és engedtem beljebb.

- Tölthetek magamnak is?

- Ed, nem borozgatni jöttél reményeim szerint, úgyhogy, kérlek, térj a lényegre.

- Redben. Harrytől jöttem természetesen – kezdett is bele. – A fű és az alkohol, ami jelenleg segíti. Éppen a naplementét nézte a terasza padlóján fekve. Csak akkor fog visszatérni Harry, ha Nina is visszatér hozzá – mondta ki kereken.

- Nina elérhetetlen.

- Harryt sem nézheted hülyének, nem még engem, édesem – sóhajtott fel. – Tudom, hogy tartod vele a kapcsolatot.

- Honnan veszel ekkora hülyeséget?

- El, jól ismerlek. Tudok mindent.

- Nem tartom vele a kapcsolatot, csupán tudom, hogy merre jár, és hogyan is érhető el. Szóval, tévedtél.

- De nem teljesen – szalad ráncba homloka. – Eltudod érni könnyedén. Esetleg meg is kérhetnéd, hogy jöjjön vissza, legalább annyi időre, hogy a helyére tegye ezt az eszementet, aki jelenleg tönkreteszi az életét. Te is tudod, hogy Nina hatna rá. Elérné, hogy letegye azt a sok szart. Ne miattam, hanem Harry miatt emeld fel azt a telefont.

- Ez nem ilyen egyszerű, Ed – sóhajtva leültem, arcomat pedig tenyerembe temetettem. – Megígértem neki, hogy csak vészhelyzet esetén hívom, és semmi esetre se mondom el, hogy merre jár, és miért is hagyott itt mindent.

- Bármennyire is érdekel, hogy miért jutott erre a döntésre, ezt most félre kell tennem és a barátom érdekeit kell szem előtt tartanom. Úgyhogy kérlek, Ellie, ne miattam, hanem Harry miatt, tedd meg. Legalább beszéljen vele, magyarázzon el neki mindent. Csak is Harrynek tartozik magyarázattal. Ennyivel legalábbis biztosan.

- Megpróbálom, rendben? De semmit sem ígérhetek. Ha nemleges választ kapunk, akkor el kell fogadnunk - feleltem, mire egy megrtő bólintást kaptam. Megérően rám mosolygott, majd elhagyta szobám. 

****

Már sötétség uralta a várost, mire mindent átgondoltam, és a telefonomat a kezembe vettem. Kisétáltam a kellemes melegségébe, az erkély korlátjának megtámaszkodtam, s tárcsáztam azt a számot, amelyet megadott Nina. Pár csörgés után felvették a készüléket, de senki sem szólt bele.

- Én vagyok, ne aggódj – nyugtattam meg azonnal.

- Sose lehet tudni – hangja halk volt. – Mi történt El?  - aggódott azonnal.

- Harry a drogokhoz és az alkoholhoz fordult – mondtam el lényegre törően a dolgot.  

- Micsoda? Ugye ez csak valami pocsék vicc? Ez lehetetlenség. Már régen túllépett rajtam, El. Tudom, hogy egy másik lánnyal hetyeg. Melanie az?  – komoly volt, túlságosan is. Aggodalma egy pillanatra sem lankadt. Szinte magam előtt láttam döbbent, s egyszerre féltő, haragos arcát.

- Nina, senkije sincsen. Téged emleget. A társát kitette a pálya közepén, mert olyan kedve volt. Sohasem kértem senkitől sem szívességet, de most kénytelen vagyok. Egyszerűen nincs jobb ötletem, hogy mi is segítene rajta.

- Semmit sem tehetek.

- De igen, egy valamit megtehetsz – jelentettem ki.

- Nem megyek vissza, Ellie. Eljöttem, és még mindig fáj.

- Nem gondolod, hogy neked is jobb lenne látnod, és esetleg tisztességes módon lezárni a dolgot?

- Tudod, hogyha odamegyek, könnyen kísértésbe eshetek – hangja meggyötört volt. – Esélyt sem szeretnéd adni a dolognak. Biztos vagyok abban, hogy valami más megoldás is létezik.

- Akkor kérlek, avass be engem is – közöltem kissé durván, mire a csend be is állt közöttünk jó pár másodperc erejéig. – Sajnálom. Én csak aggódom érte. Ed sem tudott rá hatni, így már te vagy az egyetlen, akire számíthatok.

- Mi van az édesanyjával és Gemmával?

- Szerintem tudod, hogy mit tett Gemel, úgyhogy jelenleg nem beszélnek. Anne pedig nem szerezhet tudomást erről. Ez Harrynek a kérése volt még a legelején, évekkel ezelőtt.

- Ez nem olyan dolog, amelyet kötelesek vagytok betartani – csattan egyből. – A francba is, az édesanyjának joga van tudnia, hogy mit is csinál az elméletben felnőtt fia.

- Tisztában vagyok vele, de meg van kötve a kezem, sajnálom.

- Remélem, tudod, hogy mondhatni, egy emberi életről beszélsz.

- Pontosan tudatában vagyok a dolgoknak, elhiheted.

- Én nagyon, őszintén sajnálom Harryt, komolyan, de….

- Be se fejezd a mondatot, Nina. Te tetted ezt vele, és neked is kell helyrehoznod – keményítettem be. – Tudod, hogy mennyire is tisztellek, és hogyan is tekintek rád, de ez most a te sarad.

- Igen, valóban én jöttem el, de felnőtt ember, akinek tisztán kellene gondolkoznia, és nem a drogokba és alkoholba menekülni, ha bármiféle problémája van. Attól, hogy otthagyta egy lány, tovább kell élnie az életét – kelt ki magából, s kezdett el igaza mellett érvelni. – Ő hány lánynak törte össze a szívét? – tette fel a költői kérdést.

- Értelek, Nina, elhiheted, hogy én is melletted állok, és a te véleményeddel értek egyet.

- De jelenleg az ő helyzetét kell szemelőt tartanod. Tudom – fejezte be helyettem a mondatot. – Annyit ígérek, hogy átgondolom, rendben?

- Hálás vagyok érte. Kérlek, amint eldöntötted értesíts – nyugodtabban, s bizakodva intéztem kérésem felé.

- Természetesen – nyugodtan mondta. – De kérlek, ne mondd el neki, hogy beszéltünk.

- Ahogy szeretnéd.

- Köszönöm – ezzel bontotta is a vonalat.

Lezártam a készüléket, megittam az utolsó korty boromat, s a sötét meszességbe bámulva az életemen merengeni kezdtem.