27.rész*Értetlenség

Nyújtózkodtam, miközben a kezemmel kerestem a puha ágyneműk között egy karcsú, igen kecses testet. Amikor pár pillanat elteltével nem találtam a keresett személyt, felnyitottam szemhéjaimat, s sietve néztem körbe, nevét hangosan ismételgetve.

Felálltam, és első gondolatomat követve indultam a fürdő irányába. Hangokat nem hallottam, és a felhívásra sem érkezett válasz. Belöktem az ajtót, s döbbenten néztem körbe az ürességtől kongó fürdőszobában. Hirtelen pillantottam hátam mögé, de a nappali is üres volt.

Feszes testtel, negatív gondolatokkal igyekeztem vissza a hálóba, ahol is bőröndjének hűlt helyét találtam csupán. Ujjaim ökölbe szorultak, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy valóban megtette.

Telefonomért rohantam, és sietve kerestem meg azt a számot, akinek tulajdonosa biztosan mindent tudott. Csörgött párt – amelyeket én türelmetlenül viseltem -, mire felvette, és beleszólt.

- Azonnal gyere fel – ezzel bontottam is a vonalat. Tudtam, hogy mindig azonnal teljesíti, amit kérek, így az ajtót kicsaptam, és egy bokszeralsóban, teljes nyugodtsággal vártam, hogy végre megjelenjen.

Dühösen álltam és vártam, mire végre percek, vagy talán már órák eltelte után, de megjelent Ellie. Azonnal berántottam a szobámba, az ajtót hangosan, nem törődöm módon csaptam be, s álltam meg szemben a kemény tekintettel engem méregetett nővel.

- Hova ment? – igyekeztem nyugodtan feltenni a kérdést, de az ingerültség tökéletesen kihallható volt így is.

- Kicsoda? – kérdezett vissza rezzenéstelenül.

- Ne szórakozzunk egymással – nevettem fel, és hajamba túrtam. – Kibaszottul ne merészelj szórakozni velem, El.

- Érthetőbben, ha kérhetném. Nem érek rá a játékaidra – sóhajtott fel, mintha csak az élet legnagyobb problémája nyomta volna vállát.

- Elment, érted? Itt hagyott a picsába – üvöltöttem az arcába.

- Harry, ki hagyott itt? – fonta kezeit össze mellkasa előtt.

Hangosan felnevettem, s vérben forgó szemekkel néztem rá, de ő mindig is kemény csaj volt, így meg sem lepődtem, amikor még mindig értetlen tekintettel állt előttem. De tudtam, biztos voltam abban, hogy mindent tudott.

- El, Nina itt hagyott, érted? – lassan tagolva tettem fel a kérdést. – Szóval, most nekem te szépen elmondod, hogy hova is tart.

- Honnan veszed, hogy bármit is tudok, Harry? A te bizalmasod vagyok, nem az övé.

- Hülyének a szomszédot nézd, és ne engem – förmedtem rá.

- Harry, elfelejted, hogy engem nem a seggedből rángattál ki – hangja mintha egy gyerekhez beszélt volna. – A menedzsered vagyok, és a barátod, a magánéleted rád tartozik, semmit sem tudok rólatok, ahogyan azt sem, hogy hova is ment – hangsúlyozta ki az utolsó részt.

Hitetlenül meredtem rá, míg végül kissé feladva, hogy bármilyen információval is szolgál, elhaladtam mellette, egyenesen a hálóba. Hallottam követő lépteit, de mit sem törődve vele kezdtem el a táskámba kutatni, míg a keresett dolgot meg nem találtam. Azonnal magamhoz vettem, ajkaim közé csúsztattam, s meggyújtottam.

- Harry, ez nem vicces – próbálta meg elvenni tőlem, de lehetetlen kísérlet volt számára.

- Úgy tűnök, mintha nevetnék? – szívtam mélyen magamba a káros anyagot.

- A fű semmit sem old meg – mormogta. – Fejezd be! Különben sem dohányzó a szoba.

- Nem vagy az anyám. És gondolhatod, hogy mennyire is hat meg a nyomora bárkinek is – haladtam el mellette, és a mini bárhoz mentem, amiből elővettem egy üveg vörösbort.

- Komolyan, figyelj, hány éves vagy? Elhagy egy csaj, és már is önpusztításba kezdesz? Ez nem te vagy – nézte, ahogyan kibontottam az üveget, és negyedét fel is hajtottam azonnal.

- Meg kell nyugodnom – ennyi választ adtam. – És úgy is meg fogom tudni, hogy hova ment – néztem mélyen szemeibe. – Meg fogom találni!

- Nem gondolod, hogy valami nyomós oka lehetett arra, hogy elhagyott?

- Nem gondolod, hogy leszarom, amiket itt összehordasz? – vágtam vissza. – Amíg nem azt fecseged, hogy hova is ment, addig inkább fogd be.

- Ha David ezt megtudja, nem fog jót állni magáért – szakította félbe az ajtón lévő dörömbölés.

- A másik ember, aki kurvára érdekel – nevettem fel, s levágódtam a kanapéra, miközben a telefonomat kezdtem nyomkodni már sokadjára, ám mindig ugyan az: a hangposta.

- Hol van Nina? – tekintetem az ajtó felé kaptam, megemeltem az üvegem, és újra meghúztam.

- Ugyan ez a kérdésem nekem is – ennyit feleltem.

- Ellie, komolyan hagyod, hogy ez itt csak füvezzen, és igyon? – förmedt a nőre, aki már fejét fogva inkább csendben maradt. – Hol van Nina?

- Nem esett még le, hogy a lányod nincs itt? – hajtottam fejemet a kanapé hátára, s tovább szívtam magamba a boldogságnak tűnő mámort.

- Markkal van? – jött az a kérdés, amely teljesen feldühített. Borosüveg a padlón csattant, felálltam, és a férfi elé álltam, aki hiába volt kissé magasabb nálam, minden félelem nélkül néztem szemeibe.

- Ezt a kibaszott nevet ebben a helyiségben elfelejted. Felfogtad?

- Azt hiszed, hogy megrémítesz? – horkant fel. – Rohadtul nem szórakozhatsz velem, és ahogyan látom a lányommal sem, ha fogalmad sincs arról, hova is tűnt. Remélem, hogy Markkal van, aki legalább nem veszi rá a fűre, és az italozásra. Egy utolsó szajha lett melletted… - hangzott el a mondat, mire felnevettem, hátat fordítottam, ám mielőtt léptem volna, visszakézből orrba vágtam, minek következtében padlót fogott.

- Egyetlen egy rossz szavad sem lehet a lányodra – hajoltam fölé, és arcába ordítottam. – Felfogtad? Legcsodásabb lány, akivel valaha is találkoztam. 

- A francba, eltörted az orrom – nyöszörgött fájdalmasan az említett testrészét fogva, amelyből a vér csak úgy áradt. - Marnaknak igaza volt veled kapcsolatban.

- Harry – lépett mellénk sietve El, és a sérültet, Martint szemlélte. – Kórházba kell mennie.

- Akkor induljon, nincs közel – álltam fel, és hátat fordítottam nekik, míg az utolsókat szívtam a csikkből.

- Harry, nem teheted ezt – megvetés a hangjában volt Elnek, de egy cseppet sem érdekelt.

- Be vagyok szívve, és ittam, azt teszek, amit csak akarok. Senki sem mondhatja meg nekem mit csináljak. Senki - kiáltottam.

Telefonomat felvettem, kikerestem újra a számot, s reménykedve vártam, hogy végre felvegye. Felvegye a lány, aki ellopta és millió darabokra törte szívemet.