3.rész*Becsület

Hat órakor az ébresztőm kellemetlen hangjára ébredtem, amelyre már oly rég nem volt példa. Kezemmel kinyúltam, s kissé nyűgösen csaptam le, hogy végre elhallgasson idegesítő hangjával. Hátamra fordultam, majd végül erőt vettem magamon, s kikecmeregtem az ágyból, ahonnan egyenesen a fürdőszobába igyekeztem. Ahogyan elhagytam szobámat, tisztán hallottam a földszintről felszűrődő zajokat, amelyek arra utaltak, hogy édesapám már a konyhában tevékenykedik. 

Mivel elkésni nem akartam első napomon, s eszem ágában sem volt, még egy ütési pontot adni Harry-nek, így sietős léptekkel közelítettem meg a helyiséget, ahol is csak egy gyors zuhanyra futotta. Sminket feleslegesnek véltem feltenni, így csak fogaimat mostam meg, s igyekeztem is vissza a hálómba, ahol a már előre kikészített szettbe bújtam. Lábaimra piros converse cipőmet húztam, végül felkaptam a már bepakolt táskám, s indultam is a földszintre. Szinte úgy estem be a konyhaajtón.

- Mennyire sietősek vagyunk - nézett rám apa.

- Jó reggelt - nyomtam puszit arcára.

- Neked is kincsem. Várod a mi napot? - tette le a reggelinket az asztalra. 

- Oh, persze, a tesztnapot igen - feleltem, miután beleharaptam pirítósomba. - Várom, hogy ismételten autóba ülhessek, de kevésbé epedezek a személy iránt, akivel össze leszek zárva. 

- Tudom kincsem, de erős vagy, le tud kezelni.

- Ó, attól nem félek - nevettem fel. - Velem nem fog úgy beszélni, mint azokkal a megbeszélésen - jelentettem ki. - Van becsületem, ha porba akar tiporni, számolnia kell azzal, hogy kemény ellenfelet kapott. 

- Csak okosan, rendben? A pályán, tiszta fejjel beszéljetek egymással - nézett rám komolyan. - Ha nem ülsz mellette, nem érdekel, ha kicsináljátok egymást, tudom, hogy meg tudod védeni magad Nina. Viszont, ha a pályán elkezdtek veszekedni, akkor abból semmi jó nem sülhet ki. 

- Apa, pályán kívül rendezünk le mindent, legalább is én így tervezem - nyugtattam meg. - Viszont, most mennem kell, ha nem akarok elkésni. 

- Elviszlek.

- Ne, kérlek - néztem vissza rá, amikor magamhoz vettem a táskám. - Nem szeretném, ha te is a célkeresztjébe kerülnél, és még többet cseszegetne. 

- Látni szeretnélek a pályán - tűrt fülem mögé egy tincset. - Olyan rég volt.

- Tudom apu, de légy szíves, maradj itthon. Versenyekre természetesen én is szeretném, ha jönnél. 

- Rendben van - ölelt magához. - De csak ügyesen, és ne kíméld - nyomott csókot homlokomra. 

- Nem kell féltened - nevettem fel, s léptem ki a bejárati ajtón. 

Kisiettem a garázshoz, s mellém lazán ledobtam táskám, miután becsatoltam magam, s már indultam is. Mivel kiskoromban rengeteget jártam a helyi pályán, illetve ott tanultam meg minden alapot, s trükköt, mielőtt még jogosítványt szereztem volna, így pontosan tudom, hogy merre is kell menni. 

Ahogyan elhagytam a városhatárt, s megláttam a táblát, s a már igen ismerős épületeket, szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy őrülten vártam, hogy végre a benzinnek kellemes illata járjon át, hogy hallhassam a motorok érdes hangját, s a kerekek csikorgását. Míg a második minden jó ellentéte, pontosabban egy személy. Harry Styles. 

Mikor apám elmondta, hogy milyen ajánlatot is kaptam, s részletezte, hogy ki lenne a sofőr, azonnal utána néztem, bár nagy vonalakban tudtam, hogy mit is képzeljek el, hiszen a csapból is ő folyt. Azonban számomra a botrányai értéktelenek voltak - természetesen azért jó volt tisztában lenni azokkal is -, viszont munkássága mindennél jobban foglalkoztatott. Pár percet rászántam az interneten található oldalaknak szenteltem a figyelmet, hogy minden érdemlegeset megtudhassak a társamról. 

Könnyedén fordultam be a hátsó bejárathoz, ahol is egy személyzetisnek, a tegnapi kártyámat felmutatva hamar be is jutottam. Leparkoltam, majd magamhoz vettem táskámat, s szálltam is ki. Napszemüvegem orromra csúsztattam, ahogyan igyekeztem a boxutcába, ami már szerelőkkel volt telve. Magamon éreztem a tekinteteket, de mit sem törődve velük lépkedtem, s tekintetemmel napszemüvegem mögül kerestem a megfelelő garázst. Amint kiszúrtam a göndör fürtöket, befordultam. A fehér testhez simuló anyag takarta felsőtestét, míg a tényleges overall lazán lógott derekán. Éppen nagyban magyarázott menedzserének, aki csak felemelte kezét: ezzel jelezve, hallgasson el. Közelebb léptem, s megköszörültem torkom, mire mind a ketten rám kapták tekintetüket. 

- Jó reggelt - varázsoltam bájos mosolyt arcomra.

- Szia Nina - ölelt meg Ellie kedvesen.

- Helló - vágta oda hanyagul Harold. - Végre, hogy megérkeztél. 

- Ne is figyelj rá, még van fél órád, hogy átöltözz - mondta egyből El. - Gyere, megmutatom a ruháid, meg, hogy mit merre találsz.

- Majd én megmutatom - szólt egyből közbe Harry.

- Biztos vagy benne? Nem kellene már az első percekben kiakasztanod szegény - nézett rá Ellie. 

- Rendben leszünk - mondtam, majd követtem a srácot.

- Tehát itt az autónk, mint az láthatod - simogatta meg, mintha valami érző lélek lenne. - Erre van a mosdó, itt pedig az öltözőnk. 

- Közös? - néztem rá.

- Bizony - tette mellkasa előtt keresztbe kezeit. - Mit vártál? Nőknek nincs helye itt.

- Ó, értem. Biztosan a pasik testét jobban szereted nézegetni - kacsintottam rá, s beljebb léptem, minden gond nélkül. 

Semmit sem mondott, csak lazán beljebb sétált, s a hűtőszekrényből vett magához egy palack vizet, ami után felült az asztalra. Felvont szemöldökkel néztem rá, mire csak egy könnyed mozdulattal elcsavarta a kupakot, s meghúzta az italt. Visszafordultam, s táskámat letettem az overallom mellé.

- Komolyan ott fogsz ülni? - néztem rá újra, mire bólintott. - Komolyan egy paraszt vagy - nevettem fel erőltetetten, s vissza is vezettem figyelmem az öltözékemre. 

- Esetleg szégyenlős vagy? - kérdezte.

- Tudod, nincs mit szégyellnem. Mindig elégedettek velem - feleltem könnyedén, amit kibújtam trikómból. 

Háttal álltam neki, de tekintetének forróságát éreztem testem. Igenis megbecsülöm magam, de sohasem voltam szégyellős, így minden gond nélkül szabadultam meg ruhámtól. Tisztában voltam azzal, hogy esetleg könnyűvérűnek gondolhat, de akkor ott, az sem érdekelt. Ha ennyire udvariatlan, akkor maradjon és nézze végig a jelentet. Mivel háttal álltam neki, amúgy sem sok mindent láthatott. 

- Komolyan ennyire kiéhezett vagy, hogy a látványra már csöpögteted a nyálad? - pillantottam hátra vállam felett. Tekintete fenekemen időzött, amin éppen az overallt húztam fel. 

- Mi van? - kapott észbe. - Rohadtul magabiztos vagy, pedig biztosíthatlak róla, hogy nálad sokkal jobbak is az ágyamba végzik.

- Szegények tudják, hogy mennyire is egy féreg, akinek éppen szétteszik a lábukat? - fordultam szembe vele, immáron felöltözve. Leültem a székre, s a cipőmet kezdtem el felvenni, majd szorosan bekötni. 

- Tudják, amit tudniuk kell - felelte, majd még egy nagy kortyot fogyasztott a vízből. - Te viszont .. - szállt le a padról, s lépdelt felém, míg előttem nem magasodott. - Visszafoghatnád az a nagy szád, mielőtt más teszi meg helyetted.

Közelebb hajoltam hozzá, s lábujjhegyre állva fülébe suttogtam: - Szólj előtte, hogy bekészítsem a nagyítóm - léptem el mellette, és vettem kezeimbe a maszkom, és a sisakom. 

- Ne az eddigi partnereiddel hasonlíts össze.

- Bizonyíts, és utána beszélj - ezzel magára is hagytam. 

Kisétáltam emelt fejjel a szerelőkhöz, akik az autón néztek át mindent. Mosolyogtak rám, amikor köszöntem kedvesen nekik, s kisétáltam előre, a napsütésbe. Felmásztam a boxutcát, és a pályát elválasztó falra, s onnan néztem az utcában pakolászó embereket. 

- Szereted a veszélyt, igaz? - hallottam egy hangot oldalról, mire azonnal odakaptam fejem. 

- Mark - ugrottam le, s öleltem meg a régen látott srácot. 

- Mi van veled, törpilla? 

- Izgalommal teli első tesztnap - mosolyogtam rá. - És veled? Rég találkoztunk. 

- Hát ha jól emlékszem három éve. Bár be kell látnom, szinte ugyan olyan vagy, legalábbis, ami a magasságodat illeti. 

- Aki szeret, így szeret - vontam vállat. - Nem tudtam, hogy ide szerződtél.

- Ahogyan én sem rólad - felelte egyből. - Melyik csapatnál vagy? 

- Mark Burtun - hallatszott a kevésbé kedves hang. 

- Harry Styles - hasonló hangsúllyal ejtette ki a nevet Mark is. - Vele vagy? - pillantott vissza rám.

- Sajnos - feleltem, mire mosolya széles lett. 

- Ismeritek egymást? - kíváncsiskodott Harry. 

- Ugyan már, Harry, egy ilyen csinos lányt, ki ne ismerne? - veregette vállba. 

- Kérdeztem valamit - fordult felém.

- Tudomásom szerint nincs benne a szerződésemben, hogy kivel beszélhetek, illetve, hogy választ kell adnom neked - sziszegtem, majd visszafordultam Mark-hoz. - Ha most nem haragszol megyek, de még beszélünk - nyomtam puszit arcára, s elmentem közöttük.

Szóltak, hogy mindenki foglalja el az autóját, így hajamat oldalra tettem, felvettem a maszkom, s végül a sisakom. Átmentem a megfelelő oldalra, s beszálltam. Kis idő múlva Harry is csatlakozott hozzám. Az ő fején is már a bukó volt, de mielőtt magát becsatolta volna, felém fordult s az ölemnél kezdte matatni a négy pontos biztonsági övet.

- Kibaszottul ne nyúlkálj - emeltem le magamról kezét. 

- Velem nem beszélsz így, felfogtad? - nézett mélyen szemeimbe.

- Úgy beszélek veled, ahogyan te is velem - löktem vissza saját helyére. - Ha nem tudnád, akkor közlöm veled, hogy pilóta vagyok én is, és világbajnokságot nyertem már, ahogyan több kisebb versenyt is. Azért mert nőből vagyok, nem kell úgy beszélned velem, mint egy idióta tudatlannal. Most pedig indulj, mielőtt még kiszállok, és szarban hagynálak. 

- Még, hogy te hagynál szarban engem - nevetett fel. - Ha valami bajod lesz, magadra vess - ezzel kitolatott, és kihajtott az utcából. Negyed óra állt a rendelkezésünkre a pályán egyedül, így amint megkapta a zöld jelzést a gázra lépett. Ülésbe simultam teljesen, de félelem egy cseppnyi sem volt bennem. Figyeltem a pálya menetét, ahogyan a kanyarokba minden nehézség nélkül besiklottunk, míg az egyeneseken szinte átsuhantunk. Mosoly ült az arcomra azonnal, amikor az élet érzése ismételten megtalált. Szabadnak éreztem magam. Egyszerűen boldog voltam, hogy ismételten autóba lehetek, amely ilyen sebességet tehet meg. Hiányzott, hogy én vezethessek, de még is szárnya kelt boldogságom minden egyes egyenes szakaszban, ahol Harry tövig nyomta a gázpedált, majd hirtelen váltott, s élesen vette be a kanyart, ezzel az autó kerekeit csúszásra késztetve. 

Beértünk a célba, de a lábát egy másodpercre se vette le a pedálról, amely a sebességet igen gyorsan diktálta. Megismételtük a kört még kétszer, én pedig egyre jobban éreztem az élet boldog ízét. Ám mint, ahogyan minden remek pillanatnak, ennek is véget vetettek. Rádión szóltak, hogy végeztünk, s Harry álljon vissza a garázsba. Visszavette a sebességet, és behajtót a boxutcába, egyenesen a csapata garázsába. Amint leparkolt kiszálltam, s megszabadultam a bukótól és a maszkomtól. 

- Jól van, remek volt - jelen meg David. - Szia Nina - mosolygott rám, majd visszafordult a pilótához. - Máskor kicsit kímélhetnéd az autód kerekeit.

- Ugyan már, jó voltam, ti is láttátok az időeredményeket. Remekül fogadott szót nekem - nézett rám, mikor is válaszolt, s kacsintott. David is rám kapta tekintetét, majd vissza a srácra. 

- Igen, de nem szeretném, ha a versenyen erre a tempóra még jobban rátennél ezzel a stílussal. Martin-nak megígért, hogy vigyázol a lányára.

- Minek mondasz ilyen felelőtlen dolgokat? - vonta fel a szemöldökét.

- Komolyan, ha nem tudnám a korod, egy idióta kamasznak néznélek, aki mindenre tesz, még a saját életére is. Leszarom, hogy mennyivel mész, amikor senki más nem ül melletted.

- David, hagyjad - szólaltam meg, mire Harry szemeit forgatva indult meg az öltözőnk felé. 

- Komolyan kellene valaki neki, aki elbeszélget vele, és észhez téríti. 

- Mondanám, hogy megpróbálkozom vele, de mind a ketten tudjuk, hogy utál.

- Ugyan már - nevetett fel. - Egy lányt sem utál, főleg, ha csinos is az a személy.

- Köszönöm, David, de amíg ennyire barom én sem leszek vele kedvesebb. Van becsületem. A megalázott szerepben én nem játszom - bólintott, s az öltöző felé biccentett. 

Bementem, s amint kezemből lepakoltam a sisakot, már is a hűtő felé indultam, ahonnan magamhoz vettem egy hűtött italt. Szinte egy levegővételre tüntettem el több, mint a felét. Tekintetét végig magamon éreztem, de hidegen hagyott. Eszem ágában sem volt beszélgetést kezdeményezni.

- Nem emlékszem, hogy a védelmedet kértem volna - törte meg végül a csendet.

- Én pedig nem emlékszem, hogy köszönetet mondtál volna.

- Komolyan ennyire esztelen fruska vagy? - hagyta el száját e kérdés, mire felé néztem, s nagy lendülettel mentem elé.

- Még egy ilyen mondat, és a nyelveddel soha többet nem fogod tudni használni semmire, ami neked, és a kis cafkáidnak is örömet okozna - mondtam mélyen szemeibe nézve. 

- És még harcias is - húzta féloldalas mosolyra száját, mire szemeimet megforgattam, s hátat fordítottam neki. 

- Bekaphatod Styles - mondtam kellő hangerővel, s becsaptam magam után az öltözőnk ajtaját. 

Sziasztok Leányzók!

Megérkezett a legújabb rész amelyet pontosan most fejeztem be: Szombat 23:48 - londoni idő szerint. :D Muszáj volt megírnom, sőt szívem szerint, már írnám a következőt, de most már nem állok neki - elvileg. 

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket! Ehhez is várom az őszinte véleményeket! 

Új olvasóimat is köszönteném:)) most jelenleg 46 rendszeres olvasó van és 10 bloglovin követé. Imádlak Benneteket! 

Következő rész Hétfőn érkezik! 

Csók & Ölelés: Alexa S.