2.rész*Kényszer

Felvont szemöldökkel, nevetve ültem a székemben, ahogyan végigmértem a megjelent személyt. Pontosan tudtam, hogy ki is ő, így a bemutatás oda se figyelve nevettem tovább. Bármennyire is igyekeztem visszafogni magam, nem tudtam. Tisztában voltam azzal, hogy mennyi mindent tett már le a szakmán belül az asztalra, még sem akartam hinni a szememnek, hogy Őt akarják mellém. Komolyan, kész röhej. 

Ellie szúrós tekintetével illetett, de mindhiába. Kezemet arcom elé tettem, hogy lecsillapítsam magam, amely kis idő elteltével sikerült is.
- Elnézést .. - szólalt fel El ismételten a védelmemre. - Csupán egy új viccet mesélt magának, amit még nem hallott.
- Megkérhetném, hogy vegye kissé komolyabban a helyzetet, Mr.Styles? - fordult felém a kopasz.
- Már elnézést, de én fogom azt az autót vezetni, nem pedig maga. Legtöbb jogom itt nekem van, hiszen én fogok vele az év nagy részében egy légtérben lenni - álltam fel. - Ne haragudj, Martin, de véleményem szerint, te már kinőttél ebből az életstílusból - fordultam a megjelent személy felé, aki csak tekintetét kapkodta.
- Harry, nem én leszek a társad, megnyugodhatsz - nézett rám. - Egyébként üdvözlök mindenkit. Martin Agdal vagyok, ha valaki nem ismerne.
- Oké, akkor végre elmondanák, hogy ki is az, aki a navigátorom lesz? - néztem céltudatosan a kopsz ember felé, aki egyre dühösebbnek tűnt. Bár ez kit is izgatott? Engem biztosan nem.
- Jó napot - hallottam meg egy csilingelő hangot, mire azonnal visszakaptam fejem az előző irányba, Martin felé. - Nina Agdal vagyok - mutatkozott be minden jelenlévőnek.
- Harry, bemutatom az új navigátorod, a lányom, Nina - nézett Martin komoly arccal.
- Rendben van - nevettem fel keserűen. - Ez tuti a kandi kamera - néztem El-re, aki hasonlóan dühös tekintettel meredt rám. - Ne szívassatok, hogy egy lányt kapok magam mellé. Egyáltalán van jogosítványa?
- Mivel Te fogsz vezetni, ez mellékes - sóhajtott fel Ellie. - De igen, hogy megkapd a választ a kérdésedre. Van jogosítványa, gyermekkora óta versenyzik, remek pilóta.
- Miért nem hallottam róla eddig?
- Elég legyen - kiáltotta el magát a csapattulajdonosa, David, amikor belépett a szoba ajtaján. - Mindenki foglaljon helyet, most! - adta parancsra, mire természetesen mindenki  szót fogadva le is ült, engem kivéve. - Harry, ne baszakodj velem.
- Választ akarok kapni a kérdéseimre - sziszegtem.
- Ülj le - rántott le El maga mellé.
- Nina, Martin - invitálta beljebb őket, s ültek le fennmaradt két székbe, míg David szemben velem foglalta el szokásos helyét. - Rendben, akkor tehát összefoglalom a helyzetet. Harry-nek navigátorra van szüksége. Felkerestük Matrin-t - akit remélem senkinek sem kell bemutatnom -, azzal a szándékkal, hogy Nina-val beszélhessünk. Mindenki megkapta az aktáját, amelyben minden feketén, s fehéren le van írva. Tehetséges lány, és én bízom abban, hogy az idei évet is remekül zárjuk.
- Beleszólhatok? - kérdeztem.
- Természetesen nem - felelte egyből David.
- Késő - mosolyogtam rá. - Először is, semmilyen aktát nem kaptam, úgyhogy ezzel még lógtok nekem. Másodszorra, komolyan egy lány lesz mellettem? Elhiszem, hogy remek - bár vannak kétségeim -, de ez a NASCAR könyörgöm. Lányokat a pályán csak akkor lehet látni, amikor az egyik versenyző ágyában akarnak kikötni.
- Tudjuk, hogy tapasztalatból beszélsz - mormogta El. - Nina lesz a társad, fogadd el.
- Tehát el van döntve - néztem El-re, majd David-re.
- Neked az a feladatod, hogy vezess, Nina-nak, pedig, hogy jól mondja neked az adatokat - mondta ridegen David.
- Elegem van, hogy mindig helyettem döntötök.
- Attól, még, hogy remekül vezethetsz, kirúghatlak - nézett rám az asztal túlvégéről.
- Holnap teszthétvége, egyértelműen nem teheted meg - nevettem fel hangosan. - Egyébként is, te magad is tudod, hogy rengetegen kapnának a lehetőségen, és ajánlanának magas összeget, hogy szerződjek oda.
- Kérdezhetek én is? - törte meg a közöttünk lévő feszélyezettséget a lány.
David egyértelműen bólintott, az eddig csendben ülő, s minket hallgató lánynak. Sóhajtva foglaltam el ismételten helyem, mire Ellie-re tekintettem, akinek arca már leginkább egy tüzet okádó sárkányra emlékeztetett. Lábával feszesen enyémbe rúgott, mire tátogva feltettem a kérdést: "Ez mire volt jó?"
- Harry, egyedül az a kifogásod, hogy lány vagyok? - rántott vissza a jelenbe nevem hangzásával.
- Mondhatjuk, de valójában fogalmam sincs, hogy milyen is vagy. Senki sem hallott még rólad - feleltem. - Még ha ezt legalább egy héttel ezelőtt találták volna ki, amikor tesztelhettelek volna, de így.
- Hát akkor menjünk ki valahova - rántott vállat könnyedén.
- Kezdő - nevettem fel. - David, ezt komolyan gondoltad? - néztem rá. - Azt sem tudja, hogy miről beszél, egy igazi zöldfülű.
- Tudod, elég illetlenség elítélni az embert, a kora, a neme, a bőrszíne, a hajszíne vagy bármi más miatt - közölte Nina.
- Valóban? - vontam fel szemöldököm, míg féloldalasan rámosolyogtam. - Szeretnéd, hogy kipróbáljalak.
- Féreg - sziszegte.
- Lehetne tisztelettel beszélni? Ő a lányom, Harry, kérlek.
- Sajnálom Martin, de ez itt a való élet, ahol is komoly pénzek forognak kockán. El is tévedhetünk, ha rosszul irányít.
- Harry, azért mert egy lány, egyáltalán nem úgy kell kezelned, ahogyan az éjszakai meneteidet - vágott közbe El.
- Veled is normális vagyok, tudod, hogy van bennem tisztelet - néztem rá. - Főleg a nőneműek iránt. Soha nem hazudtam nekik, mindig megmondom egyenesen, hogy szexre kellenek.
- Lehetne, hogy a magánéletedet ilyenkor a termen kívül hagyod? - avatkozott közbe Martin. - Nina-t normálisan fogod kezelni. Ha egy bunkó beszólást is kap, ha megalázód, véged van.
- Ez fenyegetés próbált lenni?
- Vedd annak - bólintott. - A holnapi nappal kapcsolatban. Reggel nyolckor mindketten a pályán legyetek - nézett Nina-ra, de utána azonnal rám tért, és tekintete megkeményedett. A szerelők már kora hajnalban kinn lesznek, és az utolsó simításokat végzik el. Szokás szerint, mindent ott lesz - mondta, majd Nina felé fordult. - Holnap csak teszthétvége lesz, navigálnod még ugye nem kell. Viszont, lesznek szünetek, amikor sivatagos helyre megyünk, hogy tudjatok gyakorolni a végső versenyre. Van kérdés? - nézett gyorsan végig mindenkin. - Remek, akkor holnap reggel - állt fel, s sétált ki a teremből.
Azonnal felálltam, s elhagytam én is a helységet. Nyomomba El-el, aki a nevemet mondogatta, de a liftig meg sem állva tettem egyik lábam másik elé. Beszálltam, majd ő is, s már be is csukódott az ajtó.
- Velem nem játszod ezt - állt elém, s nézett fel rám.
- El, nincs ehhez kedvem - dőltem a lift oldalának.
- Figyelj, hogy ki is lesz az a személy, én sem tudtam - kezdett bele. - Martin-al való beszélgetést közölték velem, de arra gondolni sem mertem, hogy esetleg a lányát akarják. Hallottam már róla, tehetséges, bízhatsz benne.
- Egy nőben sem bízom, te is tudod - néztem le rá, mire azonnal felvonta szemöldökét. - Oké, te más vagy - emeltem fel védekezően kezeim.
Hasonlóan tempós léptekkel száguldottam ki az épületből, hogy egy taxit leintsek. Amint sikerült, megvártam El-t, és már indultunk is.
- Komoly, inkább ordibálj, de mondd már el, hogy mi sértette meg ennyire a nagy Styles-t?
- Láttad a csajt, nem? - fordultam felé. - Kifutóra való, nem egy olajjal, és benzingőzzel teli versenypályára.
- Komolyan ezen akadtál ki? - nézett rám komolyan.
- Elegem van, hogy mások mondják meg mit csináljak. Kibaszottul belefáradtam abba, hogy őrült döntéseket hoznak. Egy nőnek nincs autóban a helye - néztem ki az ablakon. - Különben is Martin lánya. Köztudott, hogy mit tett régen, és miért lett csupán háttérember, versenyzőből. Nincs hangulatom ahhoz, hogy elbasszák az életem, sajnálom - ezzel lezártam a témát, amikor is szerencsére megérkeztünk a lakásom elé. Elköszöntem, s magam mögött hagytam.