68.rész*Ostobaságok

Egy ujj szántott végig a bőrömön, a combom külső felén, majd le a hasamra, egészen a póló anyaga alá,

míg nem érte el a mellemet, s markolta meg. Felszisszentem. Nem az ő hibája volt, csupán még mindig érzékenyebb vagyok, a testem némely tájékán.

- Ne haragudj – motyogta a fülembe Harry, aki elengedte azonnal a mellem.

- Csak finomabban – fogtam meg a kezét, amikor ki akarta húzni a pólóm anyaga alól.

A fenekem a már ágaskodó férfiasságához ért, mire felnyögött, és teljesen hozzám simult. A fejemet hátra hajtottam, és úgy élveztem, ahogyan a keze minden centimet bejárt. Ajkai a fülemet érintették, ahogyan mögé édes csókot hintett. Megragadtam a kezét, és lefelé vezettem a bugyimig, amely már kellően megmutatta, hogy mennyire is vágytam az érintésére. Maga alá fordított, és a lábaim közé fészkelte magát. Finom csókba invitált, majd a homlokát az enyémének támasztotta.

- Mondd, ha nem szeretnéd – a szemeimbe nézve mondta.

- Harry, minden rendben, csak még érzékeny vagyok, értsd meg – fontam kezeimet a nyaka köré. – Szerintem érzed tökéletesen, hogy mennyire is kívánlak.

- Csak nem szeretnék fájdalmat okozni – sóhajtott fel. – A múltkor is még túlságosan is sok voltam. Próbálok finom lenni, de mocskosul kívánlak. Inkább, ne.. ne csináljunk semmit. Sajnálom.

Legördült rólam, én pedig kérdően néztem utána, hogy most mi ütött belé. Mielőtt még kimászott volna az ágyból, a csípőjére ültem, és fölé magasodtam.

- Baby, ne – ült fel, így már szemtől szemben voltunk egymással. – Minden rendben – mosolygott rám. – Menned kell készülni, ha nem szeretnél elkésni.

- Ez most komoly? – néztem rá döbbenten. – Harry, szoptatom a fiad, és a lányodat is, a testem még nem éppen szexre alkalmas, de szeretek és boldoggá akarlak tenni!

- Tudom kicsim, tudom – simított végig az arcomon. – De én meg neked szeretnék jót, és hiába figyelek, véletlenül érhetek úgy hozzád, és nem szeretnék fájdalmat okozni.

- Oké.

Lemásztam róla, és elhagytam a hálót, s azonnal a gyerekek szobája mentem. Davina már mozgolódott, így elsőként őt vettem a karjaimba, és ültem le a fotelbe. Mosolyogtam, ő pedig visszamosolygott, aztán már fordult is, amin jót nevettem, így megadtam neki azt, amire igazán vágyott. Falánkan evett, mint az édesapja. Harry sem tud lassan enni, ő is mindig csak tömi magába az ételt, és csodálkozik, ha félrenyel.

- Jó reggelt – köszöntött Marie.

- Reggelt – mosolyogtam rá, és Davinat már jóllakottan emeletem fel. – Tele a pocak? – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, és Marienak adtam át, hogy kisfiamat is megetethessem.  

- Harry még nem ébredt fel? – kérdezte, és teljesen jogosan, hiszen velem szokott tartani a reggelek és az estéken is. Minden nap együtt ébresztjük a gyerekeket, és fektetjük le.

- De, csak kissé összekaptunk.. vagyis, már a nézőpontunk.

- Tudok segíteni? – ült le mellém.

Mariera édesanyámként tekintettem, és bármit készséggel elmesélhettem neki, mert nála biztonságban volt a titkom. Mindig segített, és próbálta a helyes megoldás felé terelgetni. Nagyon hálás voltam neki, amiért ennyire támogatott bennünket, és ilyen szeretettel szerette a gyermekeinket.

- Csak szeretkezni akart – sóhajtok fel, miközben fiam reggelizni kezdett a másik mellemnél. – És véletlen megszorította a mellemet jobban.. Vagyis mindig ennyire szokta, szóval gyengéd volt, de érzékeny még a testem. Aztán megkértem, hogy még finomabban bánjon még mindig velem, de tényleg normálisan. Én is kívántam, egyértelműen. Már azt hittem, hogy lesz is valami, amikor megszakította az egészet, és mondta, hogy menjek készülni.

- Megharagudott rád?

- Nem, vagyis nem tudom. Csak annyira elhárított, hogy ott hagytam.

- Ilyenkor természetes ezek a kis civakodások. Amikor Samuel megszületett, mi is keresztülmentünk hasonlókon. Sophianál már könnyebb volt, mert tudtuk, hogy mire is kell számítanunk. Harry csak feszült. Férfiből van, meg kell értened, ahogyan neki meg azt, hogy a tested még nem képes elfogadni a durvább érintéseket.

- Igen, tudom..

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ajtó kinyílt és Harry lépett be rajta, már melegítőben.

- Megzavartam valamit? – kérdezte azonnal.

- Nem, én már menni készültem kávét és kakaót csinálni – állt fel Marie, és a kislányt Harry kezébe fektette.

- Biztos, hogy … - ült le mellém Harry, amikor Marie távozott.

- Nem, nem zavartál meg semmit – feleltem, Nathaniel pedig félrenyelt. – Hékás, lassabban – megtöröltem a kis száját.

- Davina már evett?

- Igen, ő már fenn volt, amikor bejöttem.

- Haragszol rám? – kérdezte.

- Nem, nem haragszom rád, de mennem kell a fotózásra.

- Rendben, veled megyek, a lányok úgy is megérkeztek, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Marieék ma mennek haza?

- Igen, még tőlük is el kell búcsúznom.

Álltam fel, és az éppen a helyiségbe lépő bébiszittereknek át is adtam a fiamat. Megpusziltam mind a két gyermekemet, és a szobánkba mentem, ahol egy gyors zuhanyt vettem. Amint túl voltam rajta, a gardróbból elővettem a fehérneműm, amelyet magamra is rángattam, aztán egy farmer rövidnadrágot, és egy inget kaptam fel. Visszaigyekeztem a fürdőszobába, ahol Harry éppen akkor szállt kis a tus alól.

- Csinos vagy – lépett mellém a pulthoz, ahol a hajamat fogtam össze egy copfba a fejem tetején.

- Köszönöm.

Sminket nem tettem, hiszen a fotózáson úgy is kisminkelnek. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, a táskámat keresztbe vetettem, majd az egyik napszemüveget levettem a polcról, amely Harryé volt, s már rohantam is lefelé. Mindenkinek köszöntem, hiszen a gyerekek is lenn voltak. Sophia édes kakaóbajusszal mosolygott rám, míg Samuel álmosan pislogott.

- Én elköszönök, mert rohannom kell – öleltem meg a gyerekeket. – Örültem, hogy itt voltatok, és gyertek bármikor – léptem Mariehoz.

Megöleltem őt is szorosan, miközben pár biztató szót suttogott a fülembe. Még egyszer a gyermekeimet is megcsókoltam, és sietős léptekben indultam meg a kijárat irányába.

- Várj! – kiáltott utánam Harry.

Figyeltem, ahogyan mindenkitől elköszönt, majd a gyermekeinket is megcsókolgatta finoman, és mellettem elsuhanva kézen is ragadott.  

- Miért jössz velem? – vontam kérdőre már az autóban.

- Kíváncsi vagyok. Még soha nem voltam ilyen fotózáson.

- Oké.

- Ne, ne mondd, hogy oké, mert a falnak megyek! – szólt rám.

- Nyugodj már le.. Eléggé feszült vagy. Miért nem maradtál inkább otthon aludni?  - néztem rá, bár ő az utat figyelte. – Komolyan, semmi hangulatom a morgolódásod hallgatni! Oké, hogy tegnap ittatok Eddel egy pubban, de ne engem cseszegess, rendben?

Nem szólt semmit, és az út csendben telt, egészen a fotózás helyszínéig, amely egy luxusüdülő volt nem messze tőlünk. Ahogyan leparkolt az autóval, ki is szálltam, ám alig tehettem meg pár lépést, amikor megfogta a kezemet. Nem szóltam, s nem is tettem semmit, csak vele együtt bementem az épületbe, ahol már fogadott Carmen, a menedzserem.

Elmondott sok mindent, aztán közölte, hogy üljek a sminkbe és a hajamat is csinálják meg. Harry minden léptemet követte, ami frusztráló volt, még is szó nélkül tűrtem. A sminkem kész lett, mert csak nagyon minimálist használtak, a hajamat kissé begöndörítették, aztán küldtek is a ruhák irányába.

- Tudod, nem kellene ezt csinálnod – motyogta, miközben két lány válogatta, és adta nekem a ruhákat.

- Kell dolgoznom valamit – feleltem. – Ehhez megvan az alakom, és már régebben is voltak felkéréseim.

- Otthon kellene lenned a gyerekekkel!

- Est ne itt és most – förmedtem rá, és ellépve mellette hagytam magam mögött.

A fotózás gördülékenyen ment, bár Harry végig jelen volt, s minden mozdulatomat figyelte. Próbáltam kizárni, de amikor leállította az egyik öltözetnél a fotóst, kissé kiakadtam rá.

- Soha többet, nem jöhetsz el velem – álltam szembe vele már a kocsinál.

- Nina, alig takarta valami a melled! Könyörgöm, két gyermekes anyuka vagy, és a menyasszonyom. Nem akarom, hogy holmi kibaszott tinédzserek a te képedre maszturbáljanak.

- Befejeznéd végre ezt a gyerekes viselkedést? Úgy látom rád is rád férne, eléggé feszült vagy – ültem be az autóba, és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

- Ugye nem hallottam jól, amit mondtál?

- Tökéletesen hallottad, most pedig menj, már késő délután van, és szeretném látni a gyerekeket.

Végül semmit sem mondott, csak elindult, amiért hálás voltam. 

Feszültek voltunk mind a ketten, és jobbnak láttam, ha már nem ragozom tovább a dolgokat. Harry is szorosan fogta a kormányt, és a gázt sem sajnálta. Nem a mi napunk volt és csak remélni tudtam, hogyha hazaérünk, már minden gördülékenyen fog menni a nap további részében.

- Sajnálom – szólalt meg, amikor leparkolt a házunk előtt.

- Menjünk be – szálltam ki. – Semmi energiám sem maradt további szóváltásokra. – Sziasztok. - köszöntem a lányoknak, és átvettem Nathanielt. - Hol van Davina? – kérdeztem, hiszen ilyenkor nem szokott már aludni.

- A nagymamája járt itt – mondták.

- Hogy kicsoda? – Harry dühös hangja hallatszott.

- Az ön édesanyja, Mr.Styles, azt mondta, hogy megbeszélték, hogy pár napot nála tölt az unokája.

- Csecsemő! Az isten szerelmére, hogy merészelték neki odaadni? Az anyja és az apja mellett a helye! – tört ki. – Ostobák! Takarodjanak, ki vannak rúgva.

Szorosan fogtam magamhoz a fiamat, aki csak hatalmas szemeivel kémlelte dühös édesapját, aki a telefonját nyomogatta, és folyamatosan próbált elérni egy számot, aztán idegesen a falhoz vágta a készüléket, mire összerezzentem.

csoport: Alexa S. blogs