7.rész*Semmi beszéd

Nevetve mentem a saját hálókörzetembe, s hanyagul táskámat a szoba másik felében lévő kanapéra dobtam. Még mindig nem fogtam fel, hogy ennyire tart tőlem, bár tény, hogy amikor kell, akkor igenis harcol a maga igazáért. Kemény csaj, ezt bátran jelenthetem ki, ahogyan azt is, hogy még egy pofont eszem ágában sincs kapni tőle. Sohasem emelt rám kezet egyetlen nő sem, ő volt az első, és biztosan mondom, hogy az utolsó is. 

Tudtam, hogy az idei szezon kemény lesz, főleg neki, hiszen velem kell minden egyes állomáson megosztania a szobáját, vagyis a lakosztályát, amely számomra egyáltalán nem probléma, vele ellentétben. Tisztában voltam azzal, hogy mennyire is forr a dühtől, s mielőbb szabadulni akar közelemből. Ám erre lehetősége nemigen adódott. Gondolataimból a túl pazar szobába ragadott vissza a telefonom rezgése zsebemben. Sóhajtva nyúltam érte, s amint megláttam a kijelzőn szereplőn nevet, már is mosoly jelent meg arcomon. Leültem a hibátlanul bevetett ágyamra, s a kis ikont elhúzva fülemhez is emeltem a készüléket. 

- Végre, hogy felvetted - vágott bele a közepébe egyből húgom. 

- Neked szép napot, Gem - mondtam teljesen nyugodtan. - Mit szeretnél?

- Imádom, hogy a bátyám vagy. 

- Aha, tehát, mire lenne szükséged? - kérdeztem kicsit másképpen. 

- Szóval, arra gondoltunk anyával, hogy esetleg utánad mehetnék.

- Mindig is utáltad a versenyeket - nevettem fel. - Mi az igazi ok? 

- Aj már, Haz, kérlek, egyszerűen csak hiányzol - mondta, mire szívem azonnal megenyhült.

Mindig is közel álltunk egymáshoz, míg be nem kerültem a NASCAR-ba. Onnantól kezdve fokozatosan távolodtunk el, hiszen az életem az utazás, és a megjelenések sokasága lett. Persze, telefonon tartottam a kapcsolatot, mind vele, mind pedig édesanyámmal, de ez manapság már mire elég? Ünnepekre hazatértem minden évben, még is úgy éreztem, hogy mélyen eltávolodtam már tőlük, s néha anyám arcán láttam, ahogyan szinte ismeretlenként tekint rám. Ez pár évig tartott, mígnem komolyabban leültünk egy hétvégén beszélgetni, s mindent elejétől a végéig átrágtunk. 

Gemma még a húszas évei elején jár, szinte kamasz, legalábbis úgy viselkedik. Még ha nem is vagyok mellette, rendes bátyának megfelelően védelmezem mindenféle hím személytől. Ellie ismeri a családom, és véleménye szerint, pontosan a magamfajtáktól akarom távol tartani Gem-t, amibe lássuk be, igaza is van. Nem szeretném, hogy sérüljön, hogy bármiféle problémája legyen, s, hogy egy olyan fajankó miatt sírjon át éjszakákat, aki meg sem érdemli könnyeit. 

- Mikor szeretnél jönni? - tettem fel végül a kérdést, aminek hatására tudtam, hogy gödröcskés mosolya - amely nekem is van -, kislányos arcán ragyog boldogan. 

- Két nap múlva - felelte egyből, s hangjából csak úgy sugárzott az elégedettség. Le sem tagadhatta, hogy Styles. Hasonlóan, mint én, úgy érte el ő is amit csak akart. Büszke voltam rá, hogy küzdött mindig az igazáért, a céljáért, bár be kell látnom, hogy most szinte azonnal beadtam a derekamat. De hát ki tudna ellen állni az imádott húgának? 

- Rendben van, mindent elintézek, és akkor holnap után reggel ott is lesz valaki érted, aki egyenesen idehoz - mondtam neki.

- Köszönöm, te vagy a legjobb - lelkendezett aranyosan. 

- Majd meghálálod valahogy - nevettem fel, s velem tartott ő is. 

- Megyek is pakolni. Szeretlek - köszönt el azonnal. 

- Én is téged - ahogyan mondtam, már bontotta is a vonalat. Nevetve emeltem el fülemtől a készüléket, és dobtam azt az ágyamra. 

Már késő délután volt, és semmi kedvem nem volt bármerre is kimozdulni. Csizmámat hanyagul lerúgtam lábfejeimről, s a zoknit is lehúztam. Mezítláb, alig begombolt inggel, s fekete nadrágban léptem ki hálószobámból. Csend volt az egész lakosztályban, csupán a fürdő felől hallatszott a zuhanynak halk hangja. Egyből sikerült megtudnom így, hogy Ani zuhanyzik. Féloldalas mosolyommal indultam meg a fürdő felé, de azonnal le is hervadt, ahogyan rájöttem: bezárta. Végül is mit várhattam volna egy prűd lánytól? 

Tovább mentem a konyha részre, ahonnan is a hűtőből magamhoz vettem egy jól lehűtött üveg sört, amelynek kibontása után visszalépkedtem a kanapéhoz, bekapcsoltam a tv-t, lábaimat az asztalra tettem, s kényelmesen hátradőlve kezdtem el kapcsolgatni a televíziót. Talán pár perc telhetett el amikor is a fürdőszobának ajtajának zárja kattant, ezzel jelezve, hogy Ani elkészült. Oldalra fordítottam a fejem, s a hófehér törülközőbe tekert testén szántott végig tekintetem. Makulátlan bőrén még pár vízcsepp volt, amely valljuk be, őrült szexivé tette. 

- Megvárhattál volna - szólaltam meg, amikor is haját kiengedte a hajgumiból, s tincsei enyhén nedves vállaira estek. 

- Tudod a hányinger nem éppen a kedvenc érzésem - sétált tovább, s csapta be maga utána szobájának ajtaját. 

Imádtam a szemtelenségét, azt, hogy bátran visszaszólt. Magamra egyáltalán nem vettem a dolgot, hiszen pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lányok nagy része egy csettintésemre előttem teremne. Arról is teljes mértékben meg voltam győződve, hogy ő is itt térdepelne előttem, ha egyetlen egy kedves szavam lenne felé. Hm, térdepelés. Gondolataim mélyen elkalandoztak, ahogyan minimálisan piros ajkaira gondoltam, azoknak puhaságára, s ahogyan hímtagom köré fonódnának azok a csodásan mocskos ajkai. 

Nadrágom már csak e pillanat elmélkedése miatt is szorosabban feszült körém, pedig még egy helyiségben sem tartózkodtunk. Boszorkány. Egy igazi szexi boszorkány ez a lány. Eszemet vesztem mellette, és ezzel ő maga is tisztában van, biztosra veszem, hiszen nem csinálná ezeket a dolgokat, hogyha nem lenne fogalma arról, hogy milyen hatással is van rám. Szívem szerint berontanék abba a hálóba, és erőteljesen magamhoz rántanám, hogy könnyítsen rajtam, de még sem tettem meg. Továbbra is ültem, és csak a tévét bámultam, bár őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy éppen mi is ment benne. 

Az ajtó zárja ismételten kattan talán több mint egy óra elteltével, míg én róla fantáziáltam. Azonnal odanéztem, már a második sörömmel kezembe. Testét már ruha borította, haja egyenesen omlott vállaira, míg egy naturális hatású sminket viselt arcán. Ruhája tökéletesen kiemelte hosszú, feszes combjait, amelyek engem oly nagyon megőrjítettek már. Cipőként egy szegecses csizmát viselt, amelynek értelmét nem láttam, hiszen nyarat írunk, de hát ő tudja, és én őszintén megmondom, nemigen értek a divathoz, főleg nem a nőihez. Egyértelmű volt, hogy nem csak kikapott egy lenge ruhát, s mellém csatlakozik a kanapén. 

- Csak nem indulni készülünk valahova? - mentem utána a konyhába. 

- Én igen, de, hogy te mit csinálsz, fogalmam sincs - nézett rám pohara mögül. - És, ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel - vont vállat.

- Micsoda kedvesség. Eljutottál idáig velem, és most csak úgy lelépsz valahova nélkülem.

- Álljunk csak meg - emelte fel kezét, ahogyan kicsit hangosabban csapta le a poharat a pultra. - Semmi közöd sincsen ahhoz, hogy én itt vagyok. Magamnak harcoltam ki a helyem, egyedül értem a céljaimat. Kurvára semmit sem kell megköszönnöm neked - szinte már haragos volt, míg én csak vigyorogtam továbbra is hevességén. 

- Ha ennyire dühös vagy, máshol is megmutathatod ezt a hevességet - kacsintottam rá, mire szemeit megforgatta, s táskáját felkapva, már el is tűnt a bejárati ajtó mögött. 

Hangosan nevettem, ám mélyen legbelül robbantam. Hiába is tartotta titokban a másik felet, akivel is találkozó lesz, pontosan tudtam, hülye én sem voltam. Mark. Kezeim ökölbe szorultak, ahogyan visszabaktattam a nappalin át a szobámba, és egy gyors üzenetet küldtem telefonomról.
Visszatérve az előző helyemre üvegeket felkaptam, s a falnak csaptam, amelyek így apró szilánkokra törtek. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy az a majom jobb társaság mint én. A minibárhoz léptem, kivettem a whisky-t, s egy kristálypoharat háromnegyedig meg is töltöttem. Minden gond nélkül emeltem számhoz, s húztam le. Kellemes érzés volt, ahogyan a alkohol végig égette torkomat, ezzel agyam felett átvéve már teljesen az irányítást. Tovább fogyasztottam a szeszes italt, míg kopogtatást nem hallottam. Türelmetlenül közelítettem meg a bejáratot, s csaptam ki az ajtót.
Féloldalas, kábult mosolyra húztam számat, miután derekánál fogva megragadtam a személyt, majd a már becsukott ajtónak préseltem, s hevesen, nyelvemmel száját fedeztem fel. Táskáját a kanapéra dobtam, míg kezeimmel combjait markolászva sétáltam vele a hálószobámba. Türelmetlenül dobtam rá az ágyamra. Időt nem adtam arra, hogy ő vetkőztessen le, egyszerűen megszabadultam az ingemtől, és a nadrágomtól, a bokszeremmel együtt.
- Hm, ez ám a sietség - kuncogott, mire csak csak egy szúrós pillantást kapott tőlem. - Ugyan már, Harry - ült fel,s próbált csábítani, de csak egy mocskos ribanc volt.
- Pofa be - löktem vissza, mielőtt lerántottam volna róla a ruháit. Nem lepett meg, hogy fehérneműt nem viselt, így azonnal fölé kerekedtem. Őrültség, de még mindig félig kemény voltam Nina távozása óta, így nem kellett sokat baszakodni azzal, hogy merevedésem legyen. Amint készen álltam, felgörgettem a kondomot, s minden figyelmeztetés nélkül hatoltam belé teljesen. Hangosan nyögött fel, mint egy olcsó utcaszéli lány, de hát az is volt.
Egyik lábát vállamra helyeztem, mielőtt is egy gyors tempót diktálni kezdtem. Kezeivel hajamba próbált túrni, de én elutasítottam érintését, s a takaró anyagához préseltem azokat. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s mindent kizárva csak is Nina arcára gondoltam. Csodálatos teste, ahogyan nedvesen állt még előttem nem is olyan rég. Csípőmet egyre erőteljesebben mozgattam, s a saját kielégülésemet hajszoltam. A lány másik nevét derekamra fontam, mélyebbre mentem, mígnem megtalálva a kiskaput, átléptem saját határomon, s öblösen felnyögtem.
Amint lecsendesedett szívverésem, s lélegzetem rendbe jött, kihúzódtam belőle, s kisétáltam a fürdőbe, ahol is megszabadultam az óvszertől. Beálltam a zuhany alá, nyomtam tenyerembe a tusfürdőmből, és elkentem testemen, megtisztítva magamat. Hajamból csöpögött a víz, de teljesen hidegen hagyott. Lazán egy törülközőt csavartam derekam köré, és visszasétáltam a szobámba.
- Te még mindig itt vagy? - néztem az ágyon fekvő meztelen lányra.
- Ennyi volt?
- Mit gondoltál, hogy velem töltöd az estét?
- Még az orgazmust sem adtad meg - ült fel feszülten.
- Na idefigyelj - hajoltam le hozzá. - Vagy eltakarodsz, vagy a biztonságiak fognak kidobni, így ahogyan vagy.
Felhúzott orral mászott le az ágyról, és szedte össze a holmijait. Szinte pár másodpercbe telt, mire felöltözött, és az ajtót hangosan becsapta maga mögött. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és dőltem el az ágyamon. Az alkohol már mondhatni, hogy eltűnt, ám még minimális hatását éreztem, hiszen nem kevés mennyiséget fogyasztottam, tudom.
Szemhéjaim egészen addig lehunyt állapotban voltak, míg az ajtó zárának kattanása meg nem csapta a fülem. Alig néhány másodperc alatt fel is álltam, s ahogyan voltam, kimentem. Lány, megfordult, és elkerekedett szemekkel nézett végig testemen, amelyet még mindig a fehér anyag takart csupán.
- Későre jár - sziszegtem.
- Igen, tudom, de nem vagy az apám - nézett rám aggodalmasan. - Minden rendben? - lépett közelebb bátortalanul.
- Kibaszottul teljesítenünk kell holnap... - morogtam. - Maximális teljesítményt várok el tőled!
- Mi a bajod van?
- Az, hogy nem azért lettél betéve a csapatba, hogy más pilótákkal kefélgess - mondtam ki kereken.
- Undorító vagy - próbált meg mellettem elhaladni, de még időben elkaptam a felkarját. - Harry, ez fáj.
Szemeibe néztem, amelyben a megvetést, és a félelmet véltem felfedezni. Szinte remegett érintésem alatt, és ez egyáltalán nem jó értelemben történt. Azonnal enyhítettem szorításomon, míg végül kihúzta karját ujjaim fogságából. Megvető tekintettel nézett rám, mielőtt elsétált volna, s magára zárta volna szobájának ajtaját.