68.rész*Ostobaságok

Egy ujj szántott végig a bőrömön, a combom külső felén, majd le a hasamra, egészen a póló anyaga alá,

míg nem érte el a mellemet, s markolta meg. Felszisszentem. Nem az ő hibája volt, csupán még mindig érzékenyebb vagyok, a testem némely tájékán.

- Ne haragudj – motyogta a fülembe Harry, aki elengedte azonnal a mellem.

- Csak finomabban – fogtam meg a kezét, amikor ki akarta húzni a pólóm anyaga alól.

A fenekem a már ágaskodó férfiasságához ért, mire felnyögött, és teljesen hozzám simult. A fejemet hátra hajtottam, és úgy élveztem, ahogyan a keze minden centimet bejárt. Ajkai a fülemet érintették, ahogyan mögé édes csókot hintett. Megragadtam a kezét, és lefelé vezettem a bugyimig, amely már kellően megmutatta, hogy mennyire is vágytam az érintésére. Maga alá fordított, és a lábaim közé fészkelte magát. Finom csókba invitált, majd a homlokát az enyémének támasztotta.

- Mondd, ha nem szeretnéd – a szemeimbe nézve mondta.

- Harry, minden rendben, csak még érzékeny vagyok, értsd meg – fontam kezeimet a nyaka köré. – Szerintem érzed tökéletesen, hogy mennyire is kívánlak.

- Csak nem szeretnék fájdalmat okozni – sóhajtott fel. – A múltkor is még túlságosan is sok voltam. Próbálok finom lenni, de mocskosul kívánlak. Inkább, ne.. ne csináljunk semmit. Sajnálom.

Legördült rólam, én pedig kérdően néztem utána, hogy most mi ütött belé. Mielőtt még kimászott volna az ágyból, a csípőjére ültem, és fölé magasodtam.

- Baby, ne – ült fel, így már szemtől szemben voltunk egymással. – Minden rendben – mosolygott rám. – Menned kell készülni, ha nem szeretnél elkésni.

- Ez most komoly? – néztem rá döbbenten. – Harry, szoptatom a fiad, és a lányodat is, a testem még nem éppen szexre alkalmas, de szeretek és boldoggá akarlak tenni!

- Tudom kicsim, tudom – simított végig az arcomon. – De én meg neked szeretnék jót, és hiába figyelek, véletlenül érhetek úgy hozzád, és nem szeretnék fájdalmat okozni.

- Oké.

Lemásztam róla, és elhagytam a hálót, s azonnal a gyerekek szobája mentem. Davina már mozgolódott, így elsőként őt vettem a karjaimba, és ültem le a fotelbe. Mosolyogtam, ő pedig visszamosolygott, aztán már fordult is, amin jót nevettem, így megadtam neki azt, amire igazán vágyott. Falánkan evett, mint az édesapja. Harry sem tud lassan enni, ő is mindig csak tömi magába az ételt, és csodálkozik, ha félrenyel.

- Jó reggelt – köszöntött Marie.

- Reggelt – mosolyogtam rá, és Davinat már jóllakottan emeletem fel. – Tele a pocak? – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, és Marienak adtam át, hogy kisfiamat is megetethessem.  

- Harry még nem ébredt fel? – kérdezte, és teljesen jogosan, hiszen velem szokott tartani a reggelek és az estéken is. Minden nap együtt ébresztjük a gyerekeket, és fektetjük le.

- De, csak kissé összekaptunk.. vagyis, már a nézőpontunk.

- Tudok segíteni? – ült le mellém.

Mariera édesanyámként tekintettem, és bármit készséggel elmesélhettem neki, mert nála biztonságban volt a titkom. Mindig segített, és próbálta a helyes megoldás felé terelgetni. Nagyon hálás voltam neki, amiért ennyire támogatott bennünket, és ilyen szeretettel szerette a gyermekeinket.

- Csak szeretkezni akart – sóhajtok fel, miközben fiam reggelizni kezdett a másik mellemnél. – És véletlen megszorította a mellemet jobban.. Vagyis mindig ennyire szokta, szóval gyengéd volt, de érzékeny még a testem. Aztán megkértem, hogy még finomabban bánjon még mindig velem, de tényleg normálisan. Én is kívántam, egyértelműen. Már azt hittem, hogy lesz is valami, amikor megszakította az egészet, és mondta, hogy menjek készülni.

- Megharagudott rád?

- Nem, vagyis nem tudom. Csak annyira elhárított, hogy ott hagytam.

- Ilyenkor természetes ezek a kis civakodások. Amikor Samuel megszületett, mi is keresztülmentünk hasonlókon. Sophianál már könnyebb volt, mert tudtuk, hogy mire is kell számítanunk. Harry csak feszült. Férfiből van, meg kell értened, ahogyan neki meg azt, hogy a tested még nem képes elfogadni a durvább érintéseket.

- Igen, tudom..

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ajtó kinyílt és Harry lépett be rajta, már melegítőben.

- Megzavartam valamit? – kérdezte azonnal.

- Nem, én már menni készültem kávét és kakaót csinálni – állt fel Marie, és a kislányt Harry kezébe fektette.

- Biztos, hogy … - ült le mellém Harry, amikor Marie távozott.

- Nem, nem zavartál meg semmit – feleltem, Nathaniel pedig félrenyelt. – Hékás, lassabban – megtöröltem a kis száját.

- Davina már evett?

- Igen, ő már fenn volt, amikor bejöttem.

- Haragszol rám? – kérdezte.

- Nem, nem haragszom rád, de mennem kell a fotózásra.

- Rendben, veled megyek, a lányok úgy is megérkeztek, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Marieék ma mennek haza?

- Igen, még tőlük is el kell búcsúznom.

Álltam fel, és az éppen a helyiségbe lépő bébiszittereknek át is adtam a fiamat. Megpusziltam mind a két gyermekemet, és a szobánkba mentem, ahol egy gyors zuhanyt vettem. Amint túl voltam rajta, a gardróbból elővettem a fehérneműm, amelyet magamra is rángattam, aztán egy farmer rövidnadrágot, és egy inget kaptam fel. Visszaigyekeztem a fürdőszobába, ahol Harry éppen akkor szállt kis a tus alól.

- Csinos vagy – lépett mellém a pulthoz, ahol a hajamat fogtam össze egy copfba a fejem tetején.

- Köszönöm.

Sminket nem tettem, hiszen a fotózáson úgy is kisminkelnek. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, a táskámat keresztbe vetettem, majd az egyik napszemüveget levettem a polcról, amely Harryé volt, s már rohantam is lefelé. Mindenkinek köszöntem, hiszen a gyerekek is lenn voltak. Sophia édes kakaóbajusszal mosolygott rám, míg Samuel álmosan pislogott.

- Én elköszönök, mert rohannom kell – öleltem meg a gyerekeket. – Örültem, hogy itt voltatok, és gyertek bármikor – léptem Mariehoz.

Megöleltem őt is szorosan, miközben pár biztató szót suttogott a fülembe. Még egyszer a gyermekeimet is megcsókoltam, és sietős léptekben indultam meg a kijárat irányába.

- Várj! – kiáltott utánam Harry.

Figyeltem, ahogyan mindenkitől elköszönt, majd a gyermekeinket is megcsókolgatta finoman, és mellettem elsuhanva kézen is ragadott.  

- Miért jössz velem? – vontam kérdőre már az autóban.

- Kíváncsi vagyok. Még soha nem voltam ilyen fotózáson.

- Oké.

- Ne, ne mondd, hogy oké, mert a falnak megyek! – szólt rám.

- Nyugodj már le.. Eléggé feszült vagy. Miért nem maradtál inkább otthon aludni?  - néztem rá, bár ő az utat figyelte. – Komolyan, semmi hangulatom a morgolódásod hallgatni! Oké, hogy tegnap ittatok Eddel egy pubban, de ne engem cseszegess, rendben?

Nem szólt semmit, és az út csendben telt, egészen a fotózás helyszínéig, amely egy luxusüdülő volt nem messze tőlünk. Ahogyan leparkolt az autóval, ki is szálltam, ám alig tehettem meg pár lépést, amikor megfogta a kezemet. Nem szóltam, s nem is tettem semmit, csak vele együtt bementem az épületbe, ahol már fogadott Carmen, a menedzserem.

Elmondott sok mindent, aztán közölte, hogy üljek a sminkbe és a hajamat is csinálják meg. Harry minden léptemet követte, ami frusztráló volt, még is szó nélkül tűrtem. A sminkem kész lett, mert csak nagyon minimálist használtak, a hajamat kissé begöndörítették, aztán küldtek is a ruhák irányába.

- Tudod, nem kellene ezt csinálnod – motyogta, miközben két lány válogatta, és adta nekem a ruhákat.

- Kell dolgoznom valamit – feleltem. – Ehhez megvan az alakom, és már régebben is voltak felkéréseim.

- Otthon kellene lenned a gyerekekkel!

- Est ne itt és most – förmedtem rá, és ellépve mellette hagytam magam mögött.

A fotózás gördülékenyen ment, bár Harry végig jelen volt, s minden mozdulatomat figyelte. Próbáltam kizárni, de amikor leállította az egyik öltözetnél a fotóst, kissé kiakadtam rá.

- Soha többet, nem jöhetsz el velem – álltam szembe vele már a kocsinál.

- Nina, alig takarta valami a melled! Könyörgöm, két gyermekes anyuka vagy, és a menyasszonyom. Nem akarom, hogy holmi kibaszott tinédzserek a te képedre maszturbáljanak.

- Befejeznéd végre ezt a gyerekes viselkedést? Úgy látom rád is rád férne, eléggé feszült vagy – ültem be az autóba, és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

- Ugye nem hallottam jól, amit mondtál?

- Tökéletesen hallottad, most pedig menj, már késő délután van, és szeretném látni a gyerekeket.

Végül semmit sem mondott, csak elindult, amiért hálás voltam. 

Feszültek voltunk mind a ketten, és jobbnak láttam, ha már nem ragozom tovább a dolgokat. Harry is szorosan fogta a kormányt, és a gázt sem sajnálta. Nem a mi napunk volt és csak remélni tudtam, hogyha hazaérünk, már minden gördülékenyen fog menni a nap további részében.

- Sajnálom – szólalt meg, amikor leparkolt a házunk előtt.

- Menjünk be – szálltam ki. – Semmi energiám sem maradt további szóváltásokra. – Sziasztok. - köszöntem a lányoknak, és átvettem Nathanielt. - Hol van Davina? – kérdeztem, hiszen ilyenkor nem szokott már aludni.

- A nagymamája járt itt – mondták.

- Hogy kicsoda? – Harry dühös hangja hallatszott.

- Az ön édesanyja, Mr.Styles, azt mondta, hogy megbeszélték, hogy pár napot nála tölt az unokája.

- Csecsemő! Az isten szerelmére, hogy merészelték neki odaadni? Az anyja és az apja mellett a helye! – tört ki. – Ostobák! Takarodjanak, ki vannak rúgva.

Szorosan fogtam magamhoz a fiamat, aki csak hatalmas szemeivel kémlelte dühös édesapját, aki a telefonját nyomogatta, és folyamatosan próbált elérni egy számot, aztán idegesen a falhoz vágta a készüléket, mire összerezzentem.

csoport: Alexa S. blogs

67.rész*Boldog kísérő

A fürdőszobában álltam, és éppen az utolsó simításokat végeztem a sminkemmel. Még csak egy bugyit és a selyem fürdőköntösömet viseltem, velem ellentétben Harry, már nadrágban és ingben lépett be a fürdőszobába érdeklődve, hogy hol is tartok.

- Már kész a sminkem – pillantottam rá, amikor letettem a lila színben pompázó rúzsomat.

- Minek annyi vacak az arcodra – sóhajtott fel, és amikor ellépni készültem mellette, a derekamnál fogva magához vont.

- Ezzel, most nem állok le vitázni – mosolyogtam fel rá.

- Nem is kell. Mind a ketten tudjunk, hogy nekem lenne igazam – csent egy kisebb csókot.

- Soha nem indulunk el, ha most nem engedsz készülődni.

- A szomszédba kell mennünk – nevetett fel. – Oda érünk, ne aggódj.

- Ide értek már a bébiszitterek?

- Igen, mind a ketten itt vannak már. Sophia is marad. Azt mondta, hogy ő fog vigyázni a picikre – mosolyogva közölte Harry, míg én a ruhámat vettem magamra.

- Nagyon imádja őket – értettem egyet. – Viszont én nem…

- Ne is kezd! – lépett hozzám, és újra a karjaiba vont. – Ez a húgom esküvője lesz. Mellettem kell lenned, nehogy valami őrültséget teszek.

- Úgysem mernél semmit tenni.

- Lehetséges, de kell valami ócska kifogás, hogy ne akarj a gyerekeink miatt otthagyni. Szilveszter óta most először kapcsolódunk ki. Imádom a gyerekeket, de tényleg kijár nekünk is a pár perc pihenő. Holnap újra robotolhatsz anyukaként, de ma tánc, pezsgő, és a vőlegényed kedves bókjai.

- Rendben, legyen, de még benézek hozzájuk, mielőtt elmegyünk.

- Akkor sosem hagyod ott őket. Már a lányok vigyáznak rájuk, ne aggódj, bébi, kérlek.

Bólintottam, aztán felvettem a szandálomat, és a táskámat is magamhoz vettem, míg Harry a zakójába bújt, s már kézen is ragadott.

A kert csodás díszben mutatkozott meg. A fák, a sövények finom zöldje, és a díszítés hófehér színe, káprázatos egyveleget alkotott. Azonnal a mi esküvőnk villant az eszembe. Annyira vártam már, pedig még el sem kezdtük megszervezni az egészet. Ami biztos volt, hogy mi is a házunk hatalmas kertjében tervezzük. Harry ragaszkodott hozzá, illetve én sem ellenkeztem, hiszem a gyerekekkel is sokkal egyszerűbb lesz így.

Már vendégekkel volt telve a kerthelyiség, akik közül nem sokat ismertem. Marie és Samuel is velünk tartott, aminek örültem. Harry ismerte az emberek többségét, még ha nem is százas nagyságrendben volt mérhető a jelenlévők száma. Gemma jó pár barátját meghívta, hasonlóan Liamhez, akinek a szülei is jelen voltak.

- Megkeresem Gemmat – nyomott egy puszit az arcomra Harry, és már el is tűnt a forgatagban.

- Izgul – jegyezte meg Marie.

- Hát a húgát fogja az oltár elé kísérni nem sokára – mosolyogtam rá. – Nagyon büszke, és boldog, még ha nem is vallja be.

- Igen látszik rajta, hogy kellően izgul. Arra leszek kíváncsi, hogy a ti esküvőtökön mennyire fog.

- Remélem, nem viszi majd túlzásba, mert pont, hogy én fogom lerágni a körmeimet az izgalomtól, hogy minden remekül sikerüljön.

- Minden remekül fog sikerülni – bíztatott. – És mi van a modell munkával?

- Holnap lesz egy megbeszélésem, kora reggel – feleltem. – Izgatott vagyok, mert most fektetjük le, hogy milyen képeket is vállalok. Még nem igazán rágtam át magam ezen Harryvel, úgyhogy még ez is hátravan.

- Nem gondoltam volna, hogy kikéred a véleményét.

- Muszáj – nevettem fel. – Nem pózolhatok fehérneműben, ha ő nem engedi.

- Megfordult a fejedben?

- Hazudnék, ha erre nemet mondanék – sóhajtottam fel. – Persze még nem most. Még mindig látszik, hogy állapotos voltam. Szóval egy kis alakformálásra rászorulok.

- Nem úgy nézel ki, mint akinek éppen bármire is szüksége lenne. Senki nem mondaná meg, hogy világra hoztál egy kisfiút. Csodás alakod van, Nina.

- Én nem így látom, de ez így van jól – feleltem, és beleittam a pezsgőmbe. – Szerintem üljünk le a helyünkre, mert mindjárt kezdődik a ceremónia.

Előresétáltunk, és a Gemma oldalán elhelyezett széksorok legelső sorába le is ültünk. Mellettem egy hely kimaradt, amely Harryre várt. A zene lassan felcsendült, mi pedig azonnal felálltunk, és a csodás, állapotos menyasszonyt figyeltük, ahogyan a bátya oldalán végigvonult a sorok között. Csodásan festett. Ruhája lenge, könnyű esésű volt, tört fehér, amelyben a már igen látszódó pocakja is megmutatkozhatott kényelmesen.

Liam igazi fess vőlegényként várta az oltárnál, hatalmas, boldog mosollyal az arcán Gemmát. Mivel nem voltunk sokan, így azon a pár soron végiglépkedtek hamar. Harry kezet fogott Liammel, és még meg is ölelték egymást, majd Gemmát is arcon csókolta, és megölelgette. Amint átadta a vőlegénynek, a menyasszonyt Harry, leült mellém. Kezemet azonnal megkereste, egybefonta az ujjainkat, de a tekintetét nem vette le a jegyesekről.

Csodás, meghitt menyegző van mögöttünk. Harry büszkén tapsolt a végén, amikor Gemma és Liam ajkai egybeértek, s megpecsételték az esküjüket. Mindenki lassan, szépen sorban gratulált nekik, miután mindenki elfoglalta a helyét a körasztaloknál, amelyeket fehér abroszok fedtek. Lassan felszolgálták a vacsorát, az emberek beszélgetésbe elegyedtek, majd az ételek elfogyasztása után táncba is kezdtek.

- Felkérhetem a csodás jegyesem egy táncra? – hajolt Harry hozzám, ezzel megszakítva Marieval folyó beszélgetésemet.

- Menjetek – mosolygott ránk kedvesen.

Táskámat az asztalra helyeztem, kezemet pedig Harryébe csúsztattam, és felálltam. Azonnal behúzott a táncolók közé. Szembe fordult velem, és a lassú dallamokra mozogni kezdett. Követtem minden mozdulatát, ahogyan szorosan álltunk egymással szemben a naplementében.

- Említettem ma már, hogy milyen gyönyörű vagy? – suttogta a számra, és finom csókot csent. 

- Ez csak egy ruha, Harry.

- Nem is a ruháról beszéltem.

Táncoltunk, aztán párt cseréltünk. Ő Gemmával én pedig Liammel táncoltam. Ezután Samuel és Marie következett. Amint már beesteledett, és elköszöntünk a házaspártól, a gyerekekre való tekintettel hazamentünk. Harry a bébiszittereket fizette ki, én pedig a gyerekeket néztem meg addig. A hálónkban találkoztunk, ahol megkönnyebbülten szabadultam meg a szandálomtól, és a ruhámtól is. Hajamat felkötöttem, és egy pólót áthúzva a fejemen dőltem be az ágyba. Fáradt voltam, és semmi erőm nem volt semmihez.

- Legalább a sminket mosd le, bébi – ült le mellém vattakoronggal, és lemosóval Harry. – Csukd le a szemeid.

Tettem, amit mondott, és már el is kezdte eltávolítani a sminkemet, gondosan, finom mozdulatokat használva. Lehajolt, aztán csókot nyomott a számra, és már újra el is tűnt a fürdőszobában. Már félig aludtam, amikor éreztem a matrac süppedését mögöttem, majd egy kéz biztos ölelését. Halántékomat megpuszilta, én pedig megkerestem a kezét, és az ujjainkat egybefontam.

- Reggel kell menned? – érdeklődött. 

- Igen – sóhajtottam. – Szerinted mennyi mindent kellene elvállalnom?

- Hát a teljes szépséged csak az enyém, édesem.

- Annyira nem állt szándékomban levetkőzni – kuncogtam. – Bikini, fehérnemű?

- Maximum – húzott még jobban magához, s elmormolt egy jó éjszakámot.